Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1961-02-12 / 36. szám

Kél" jó barát­A győrteleki Aranykalár Termelőszövetkezet földjén serénykedik a két traktoros jóbarát. Mindketten a N»*y- ecsedi Gépállomás traktorosai Gurulnak a teherkocsik Illyés Béla szervestrásrya szóró géppel elvégezte az 50 holdnyi cukorrépa terület trá­gyázását. ' — Sarusok, váltó­őrök figyelem! Gurí­tást megkezdem! Ti­zenhétre egy rakott, huszonháromra kettő üres, tizenegyre két rakott féken, tizenhá­romra két rakott mér­ges ... — hallatszik a hangszóróból. Persze, aki nem vasutas, bizony édes­keveset ért az egész­ből. Előttem is Is­meretlen számok len­nének, ha nem állna mellettem Földi elv­társ, kit kísérőként kaptam magam mel­lé az állomásfőnök- től. — Tulajdonképpen mi is az önök mun­kája? — kérdeztem az egyik tolatásveze­tőt. — Innen a gurí­tódombról úgy lát­szik, mintha minden cél nélkül robogná­nak a mellékvágá­nyokra a tehervago­nok. — Jelenleg a 4753- as gvorstehert állít­juk össze Budapest— Ferencvárosnak. Az ide beérkező teherva­gonokat szétbontjuk és a gurítódomb-öl leeresztve csoportosít­juk, majd síktolatás­sal állítjuk össze a szerelvényt. Igen változatos munka folyik itt, de ez csak közelről ér­dekes. A felgyorsuló ragon elé egy sarut, — fékezőlapot — tesz­nek, de a „civilem- ber”-nek — ha vélet­lenül elgondolkozva megy a kocsisor mel­lett — bizony nem kellemes ébresztő, mikor a tehervagon a kocsisorhoz csapó­dik. Három műszakban — éjjel-nappal — fagyban és a forró nyárban egyaránt megy a munka. Kie­sés itt nem lehetsé­ges, mert a tehervo- natoknak mindig idő­ben kell indulniok. A komolv figyel­met igénylő munka mellett a beszélgetés során vidámabb ese­tek is szóba kerül­tek. — Régebben tör­tént, — mondta ne­vetve az egtdk — "v kocsirendező ieen félt a szellemektől. Oda küldték a társai az egvik vagonhoz. melyen fekete kereszt volt, nézze meg, mer­re kell irányítani a kocsit. Mikor odaért belülről egy fátyolos hang szólt ki: — Hol vagyunk pajtás? Er­re a rendező úgy el­szaladt, hogy másnap estére került csak elő. Az egyik kollé­gája csinálta vele ezt a tréfát. Az ötvenes évek közepén történt, hogy az egyik vagonban borjút szállítottak Budapestre. Az ajtó­meglazult. s vagy hat jószág kiugrott raj­ta. Egy óra hosszáig tartott, míg az al­konyban összeszedtél: az állatokat. Ez is mutatja, mii ven uni­verzális embereknek kell lenni az itt dol­gozóknak. Rövid ideig voltam ott és ez igen kevés, hogy munkájukat részletesen ismertes­sem. Tehát vegyük tigv, — evv pillanat­kép készült a nyír­egyházi tolatós brí sa­rlók munkájáról. Fsv hétköznap, mélv be­leolvad a többibe. kovácsi i • Szabó Menyhért Utas 45-ös gépével besegített barát­jának. A csúszós talajon néha kettőjük erőgépe kellett a rakott kocsi kivontatásához. A két szorgalmas traktorost igen szeretik a szövetkezet tagjai. (Hammel felv.) megfigyelők szerint az esetnek nincs politikai háttere. Pokolgép Adenauer ég Strange címére Bőim, (MTI): Ismeretlen lette­sek csomagokba rejtett két po­kolgépet küldtek Adenauer kan­cellár és Strauss hadügyminisz­ter címére — jelenti a TJPA hírügynökség. A biztonsági szervek azonban gyanúsnak találták a csomago­dat és a kézbesítés előtt szak­értőkkel felbontatták azokat. A bonni rendőrség s~ .«kö­rű nyomozást indított. Bonni A mátészalkai uőtanács télévé* muokatervéből A mátészalkai községi nőta­nács legutóbbi vezetőségi ülésén ismertették a jelenlévőkkel a fél­éves munkatervet. Határozatot is hoztak a baromfitenyésztéssel kapcsolatban, melyet munkaterv­be is foglaltak. A nőtanács veze­tősége a baromfitenyésztés érde­kében látogatást szervez az Egye­sült Erő Tsz-be, ahol a látogatóit megnézik a kikelő csibéket és megismerkednek gyakorlatban a gondozás néhány feladatával. Saabéi lattannak hívják áz égető embert, Vásárosna- ményban lakik, harminchat éve van a szakmában, ebből az Utóbbi tizenhatot közvetle­nül a parázs mellett „mele­gedte” át. Alakra középmagas, az arca egészségesen kerek, nyugodt és békésen mosolygós. Fenn a padláson bukkantam rá, a félhomályban, ahol mint va­lamiféle lüzparancsnok terep­szemlét tartott. Olvasott az izzó parázs szí­néből. — Pedig nem olyan ördöngfís dolog ez. Csali annyit mondott fe- ledtébb értetten arcom láttán, s hogy a pillanatnyi ámulato­mat mihamarabb eloszlassa, felcsapta az egyik „fusznit”, kérlelve, egy pillanatra nézzek csak farkasszemet a tűzzel... Hihetetlen. Ez az égető ember, ez a Sza­bó Pista bácsi eddig már egy járásszékhelyre elegendő épü­letet égetett ősszé. Csak úgy elnagyoltan, a kicsire nem ad­va számolunk: másfélezernél is több kétszobás családi ház. Eny- nyihez elegendő a 200 milliónál jóval több darab tégla, amely az ő keze által, vagy az 6 keze alatt, felügyelete mellett piro­sait törhetetlen keménnyé a rásárosnaményi téglagyárban. Pisla (társi felülről füt be a kamrákba gyömöszölt téglák­nak, és ez nagyon érdekes do­log. Micsoda figyelem és mek­kora tüzszimat kell ahhoz, hogy hőmérő, vagy különösebb bo­r i Az kj dő Etnb-ct nyoluit műszer nélkül is meg tudja állapítani: még kell rá néhány lapáttal, vagy már odébb lehet állni a tűzzel a következő rekeszhez. Mert ugye a tűsre vigyázni kell, nem szabad játszadozni vele. Nem pedig egy téglagyár­ban, ahol a munka menetét, lendületét az építkezők sz&znyi, ezernyi szempárja figyeli. Keil a tégla, a jó erős kőfalakhoz, ahová beköltöznek a kis csalá­dok, meg az iskolákhoz, meg a kórházakhoz. Sok, nagyon sok tégla kell, amíg felemelkedik az énümény a fák koronájáig, a felhők alá. Es Pista bácsi jól vigyázza a tüzet. Ki ne aludjék. Most leg­utóbb májusban gyújtott be a kemencébe, azóta nem volt se leállás, se hiba. De megtörtént már a kétévig tartó ízzitás is, — egyszeri begyújtásra. I yv mondta az égető em­ber, nem ördöngős dolog az ő mestersége, — nem olyan régen Pista bácsinak mégis „ördöge” volt. Hát nem eltalálta mind a r.égy számot a lottóban? Két­százezren felül számoltak a markába, — ha ugyan elfért benne.,j Hát aztán mihez kezdett az­zal a töménytelen sok pénzzel? Mert az sem utolsó „szen­záció” az égető emberről, hogy mind a három gyermekének házat veit a pénzből, 6 maga meg azóta is szorgalmasan ka­paszkodik fel a karfás falép- csön„ fel-fel a téglagyári ke­mence padlására, megnyugodni, vagy éppenséggel megnyugtatni önmagát: minden a legnagyobb rendben. As égető ember télen nem fázik, jó meleg van az izzó téglák fölött. Nyáron meg nem győzi inni a szódavizet, hogy hütse magát egy kissé. Égető ember létére a megfázás­tól Ízületes lett. Itt a kabátot oldó meleg padláson próbálja visszaidézni a világháborút, a pillanatokat, a végtelennek tet­sző órákat, amikor úgy érezte, poriadóssá fagyott minden ízé­ben... Ott kapta a múlhatatlan­nak tűnő izületi fájdalmakat... Néz, szófián, az elmaradt ese­ményekre. Most 54 éves. Vala­mi megfoghatatlan erő, valami megnevezhetetlen önbizalom- érzés keríti hatalmába s már nem küzd a szavakkal — mint tette oly soká — s megváltja: cseléd volt az apja, és <5 most a gyár egyik megbecsült em­bere. Tizenhat esztendeje pí­rig minden nap újra teljesül az álma: égető mester Isit a szorgalma titán. A vt modi ja felől nincs erőm érdeklődni. Angyal S. ^Eszménk diadala —•> A történelem nagy tükrében nézve annak két jelentős, ™ mérföldeket bevilágító eseményének fogadását vizs­gálom. Mindkét dokumentum novemberben látott napvilá­got, csak az egyik 113 esztendővel ezelőtt a ködös London­ban, a másik 1960-ban a havas Moszkvában. Kommunisták, a világot nemcsak magyarázó, hanem azt meg is változtató emberek alkották. Az elsőt még csak kis csoport, az úttörők, Marx és Engels vezetésével, a másikat 36 millió kommu­nista nevében már a hűséges folytatók, az eszme megvaló­sítói. A londonira — melyen elhangzott a Kommunista Kiált­vány, s nyomában eldördültek a fegyverek Párizs utcáin — azt mondták a nyugati világban, hogy a kommunisták a , civilizáció megsemmisítésére törekszenek. Az utóbbira? Már ilyet nem mondtak. Hisz testet öltött azóta az eszme, világ- rendszerré nőtt, sokmillió szívbe hatolt, írók, szobrászok, tudósok eszméit igézte meg, melyekből olyan szikrák pattan­tak ki, amelyek szputnyikok képében keringenék a föld­golyó körül, s a Holdon hirdetik eszménk diadalát. Ránk azt mondják, hogy felfedezők vagyunk. Valóban. A kommunisták bogoztak ki és tették világossá a népek elótt a kapitalista társadalom belső ellentmondásait, proletár- r.yüzó törvényeit, az antagonizirwst, mely a városszélen nyo­morgó népek és a tőzsdék részvényesei között uralkodik. Es mégsem új ez az eszme. Olyan elődeink voltak, mint Darwin, Giordano Bruno, Leonardo da Vinci, vagy a híres francia enciklopédista Denis Diderot, akik túl élték korukat. Ok a természettudományok egyes ágaiban keresték és talál­ták meg az összefüggéseket, a törvényeket, s hirdették meg az új világot. Marx, Engels, később pedig Lenin a társadalmi élet bo­nyolultságaiból mutatták meg a világosságra, a legmagasabb emberi társadalomba vezető utat. De ebben is voltak elődök. A francia Rousseau már az 1700-as évek közepén „Az em­berek közötti egyenlőség eredetéről és adatairól” című értekezésében a magántulajdonra vezeti vissza az emberek közötti ellentmondások okait. Diderot pedig Lenin szavaival élve már közel járt a jelenkori materialista felfogáshoz. Voltak százesztendővel ezelőtt is haladó tudósok, filozófu­sok, akik együttéreztek, de többségük még nem. Nem, mert nem tudták feloldani azokat az antagónizmusokat, amelyek a nép és a burzsoázia között uralkodtak. Az eszmének való­sággá kellett válnia ahhoz, hogy eljussanak a felismerésig, s vallják is a szocializmus gondolatát. Nyugaton az elsők között két francia író köszöntötte az emberiség új korszakát, lett híve az eszmének. Anatole France és Romain Rolland. Pablo Piccassónak, a nyugati j világ egyik legnagyobb művészének életében a spanyol tra­gédia játszott szerepet Kezdetben csak szembe állt a fasiz­mussal, de később csatlakozott a kommunistákhoz. Huszon­egy esztendővel ezelőtt Latin-Amerika költője Pablo Neruda akkor lépett be a pártba, amikor üldözték a kommunistákat és rágalmazták a Szovjetuniót. A francia kommunisták ma Is büszkék arra, hogy a század legnagyobb tudósai vallot­ták magukat kommunistáknak: Paul Langevin és Joltot Curie, 1945-ben az ismert amerikai író Theodor Dreiser for­dult azzal a kéréssel az Amerikai Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának elnökéhez, hogy vegyék fel őt a pártba. „Hitem az ember nagyságában és méltóságában mindig éle­tem vezető elve volt. Életem és munkám logikája a kom­munista pártba vitt.” Igazi hitvallás ez, s az eszme győzel­mének terjedése. Változott a kor, változnak az emberek, kicsik és nagyok egyaránt, de megváltoztak az eszménkről alkotott vélemé­nyeik is. Ez az eszme vezérli a világ 87 kommunista pártját, akik mindent megtesznek azért, hogy a kommunizmus gon­dolatát elhintsék az emberek között. E világot formáló eszme szerint élve és cselekedve született meg az első munkás­hatalom, a Szovjetunió, a szocialista világtábor, s ennek az eszmének a segítségével győzedelmeskedik az egész vilá­gon a kommunizmus. A kor, melyben élünk, az eszme győ­zelmének kora. Ez csendül ki a Moszkvai Nyilatkozatból is. „...A szocialista forradalmak és a nemzeti felszabadító forradalmak korszaka, az imperializmus összeomlásának és a gyarmati rendszer felszámolásának, egyre több nép szo­cialista útra térésének, a szocializmus és a kommunizmus világméretű diadalának korszaka.” Igen, hiszen szemünk előtt töredezik szét a rabszolgaság bilincse Afrikában és míg Latln-Amerikában Fidel Castro Kubája szolgál példaképül, a világ népei a szocialista orszá­gokra vetik tekintetüket, akik a kommunizmus eszméjének segítségével indulnak döntő csatára, hogy az emberi javak termelésében legyőzzék a kapitalista világot. Nem kétséges, s hogy győzni fogunk, hiszen a boldogulás útján az eszme ve- ‘ zérli a szocialista világtábor kommunista pártjait munkájuk­ban. Egy évvel ezelőtt e nagy család országainak területe a Föld területének már a 26 százalékát, lakosságuk pedig az össz-lakosság egyharmadát számlálták. A szocialista orszá­gokban termelték 1959-ben a világ ipari termelésének több mint egyharmadát és a gabona termelésének felét. De rajon mi következik ezután? A Szovjetunió hétéves tervé­nek teljesítése, valamint a népi demokratikus országok fej­lődésének gyorsütemű előrehaladásaképpen a szocialista világrendszer országaira jut majd a világ ipari termelésének j több, mint a fele. Ki az. aki ne tartaná nemesnek ezt a célt? Ki az, akt azt mondja, hogy ez nem az emberiség javát és boldogulását szolgálja? Ezért változnak meg a vélemények, s ezért van az, hogy a világ átformálására hivatott eszménk születésétől kezdve egyre több embert, munkást és földművelőt, tudóst és művészt vonz hatókörébe. így válnak hűséges követőjévé , és apostolává eszménknek újabb tízezrek, mint az az lm- j már több mint 36 millió kommunista, akik az új világ meg- . teremtésén fáradoznak. Farkas Kálmán, j %

Next

/
Thumbnails
Contents