Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1961-02-09 / 33. szám
„SZÍNÉSZEK“ CIVILBEN Sokan tapsoltak megyénkben a nyíregyházi Irodalmi Színpad „színészeinek”, akik irodalmi igényű műsorukkal már számos nyíregyházi és vidéki üzemet,, gazdaságot felkerestek. Életre- keltették a pódiumon a magyaréi világirodalom legszebb költeményeit, József Attila ódáját, vagy Shakespeare szárnyaló sorait. ízelítőt adtak mai kibontakozó költészetünkből, a szabolcsi közönséggel megszerettették a szovjet szocialista-realista művészetet. S ez még csak a kezdet. A színpad tagjai újabb műsorokra, újabb fellépésekre készülnek, hogy egyre szélesebb körbe eljusson az élet, a múlt, jelen és jövő lírája. Vajon kik azok az emberek, akik munkaidejük után szabad óráikat töltik a próbákkal, tanulással, fellépésekkel? Riporterünk most civilben „leplezi” le őket. „Oh, Romeo, miért vagy te Romeo?“. Fábri Julika csinos, eleven kislány. Óráról hivattuk a IV/d- ből a Zrínyi gimnázium irodájába, hogy beszélgessünk, megismerkedjünk vele. — Mi volt a legszebb feladata a színpadon? — Tavaly Győrben, a vidéki városok fesztiválján a Romeo és Júlia erkélyjelenetét adtam elő. Nagyon szeretem Shakespeare költői nyelvét — teszi hozzá s hangja valósággal izzásba jön, amikor szavalni kezd: — Óh, Romeo, miért vagy te Romeo... — Nagy élmény volt még részemre, amikor Berkest András iró élménybeszámolóján szavaltam Kisvárdán, a könyv napon... Álmodik a nyomor, Zách Klára, Piros fejfák — halhatatlan sorok szerepelnek Julika műsorán. De azt már külön kérdésre kell megtudni, hogy a novemberi szavalóversenyen ő nyerte az első díjat. — Sajnos, matematika is van a világon — céloz a közeledő érettségire. — Egyedül a matematikától félek.... Mint megtudjuk, Julika érettségi után jelentkezni akar a Színművészeti Főiskolára, s ha nem sikerül a felvétele, tanítani fog. Ezek komoly tervek, s egész biztos a cél érdekébon a győztes szavaló győz majd a matematika érettségin is... A Mama, a Holló éi a rádiólámpák ' ’': . ' ‘ • ; ' 'I Rádiólámpák, elektromos tekercsek, különféle műszerek rengetege előtt találjuk a másik „színészit’: Zágonyi Lászlót, aki rádióműszerész ipari tanuló. — Gyermekkorom óta rádiós akartam lenni, már az általános iskolában Is a rádióval foglalkoztam a legszívesebben — kezdi önva”omását. — A másik szenvedélyem az irodalom, ami nálunk már családi hagyomány. A nővérem is irodalom szakos tanár. Kedvenc verseim József Attila „Mamá”-ja és Poe „Kollo”-ja, életcélom pedig az, hogy hanatechnikus legyek. Ennyi az egész... S hogy a dolog nem Ilyen egyszerű, azt bárki elgondolhatja Nem könnyű tudomány a rádiósszakma sem a mai fejlett technika körülményei között, s az egyes szereplések, próbák is teljes energiát, odaadást kívánnak. A fiatalember----míg más társai szórakoznak — verseket és fizikát tanul. Neki ez a szórakozása Egy műszaki rajzoló költői tervei Mester Attila verseit már többen olvashatták nemcsak a Keletmagyarországban, hanem az Élet és Irodalomban, vagy az Alföldben Is. Attila is az Irodalmi Szinpad tagja, bár ő inkább a verseket írja, mint szavalja, ellenben szívesen vállal a színpadon prózai szerepeket és segít a rendezésben is. Munkahelyén, a tervezőirodában . kerestük fel, s éppen egy készülő tervrajz mellett találtuk, a rajztáblánál. Ott beszélgettünk néhány percet terveiről. — Szeretnék majd az új folyóiratnak, az „Űj írás”-nak dolgozni. Minden vágyam, hogy tovább tanulhassak... T>iáJ:lány, rádióműszerész, fiatal költő — csak néhány ember I a nyíregyházi Irodalmi Színpad- ról. Bizonyos, hogy példájukat még több rátermett, tehetséges fiatal követi... Győri Illés György Jlap szélen Kis csodák Hasznos előadásra kerül sor Benkő-kokorban az általános iskolában, február 13-án, hétfőn. Az érdeklődők előtt a Városi Tanács Mezőgazdasági Osztályának egyik szakembere fog előadást tartani a paradicsom és paprikatermelés alapvető kérdéseiről, s az ezzel kapcsolatos tudnivalókról. Minőségi vetőmagvak férjék a tavaszt — Bíztató a vetögumók csira- képessége A Vetőmagfelügyelőségen nyert értesülésünk szerint már elvégezték a megyének szükséges tavaszi búza és árpa vetőmagmeny- nyiség fémzárolását és próba csí- ráztatását. A megye állami gazdaságai és a Terményfcrgalmi Vállalat vetőmagkészletét teljesen felülvizsgálták, hasonlóan megtörtént minden intézkedés az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek minőségi burgonya- vetögumóinak előkészítésére. A Felügyelőség most végzi a burgonya csíráztatási eredményeinek összesítését. A napokban folyik még az import szovjet tavaszi búzák fémzárolása és csí- ráztatása. Ennek befejezésével készen várják a tavaszt a minő- régi vetőmagvak. Nem tudom, ki hogy van a csodálkozással. Napjaink any- nyi nagyszerű technikai, tudományos meglepetéssel szolgálnak, hogy nehéz dolga van annak, aki csodálkozásra akarja késztetni embertársait. Csodálattal gondolunk arra is, hogy a Hold őrzi a kommunizmus diadalzászlaját, de már nem csodálkozunk. A világ tudomásul vette, hogy a szovjet tudomány túlnőtt a Föld hatókörén. A világ tudomásul vette, hogy az ember ím, csodákra képes, hogy csoda nincs, de van olyan emberi erő, tudás és akarat, amely meg • magyarázza a megmagyaráz- hatatlant, legyőzi a legyőzhe- tetlennek tűnő dolgokat is. És mégis, akad csodálkozni való még a világon. Ér például, nem tagadom, nagyon csodálkoztam azon, amikor Lengyelországban járva, a Gazeta Pomorska lap gépkocsijának vezetője kijelentette, hogy nagyon szereti a zenét, és ezért otthonában hatszáz hanglemezt tároL Hatszázat? — kérdeztem, hogy nem csupán félreértés. — Igen, hatszázat, — válaszolta, — a legjobb opera, operett és tánclemezekből. — Mert én és a feleségem is nagyon szeretjük a zenét — fűzte hozzá ismét, szerényen, mint aki érti csodálkozásomat, Sztasu — így becéztük, keresztnevén. — különben nagyon egyszerű ember. De a könyvelt, az újságok és főként a zene sz'”éhez nőttek az utóbbi tíz év alatt. Akkor is nagyon csodálkoztam, amikor Mátészalkán egy- ! szerű parasztember jó húsz- | perces, összefüggő és nagyon logikus magyarázatát adta, miért szereti a realizmust, és miért tartja némiképp hamisnak a mai, modern nyugati irodalomra oly annyira jellemző egzisztencializmust. És ismét csak csodálkoztam, amikor az őszi képtárlat után egyszerű munkásemberek állítottak meg, — akik ismertek, — hogy véleményt mondjanak a képekről. És ezek a vélemények korántsem merültek ki abból, hogy elismételték: szép volt, tetszett. Nem. Sőt! Részletesen elemezték a képeket, számonkérték itt ott a realitást, másutt a mondanivalót, a téma súlyát, — s hozzáteszem: igazuk volt. És bevallom, a legutóbbi színházi előadás szünetében, a 15 fűzér pénz bemutatóján hallottam első ízben, hogy ez az előadás: „tiszta költészet-’’ Fiatal ipari tanuló mondta. Any- nyira igaza volt, hogy a kritikában kénytelen voltam szavait elismételni. Akkor csodálkoztam ezen is, de ma mar egyiken sem csodálkozom, azokon, amiket elmondottam, s azokon sem, — pedig még számtalan van, — amelyeket helyszűkében nem ismertethetek. Ma már nem csodálkozom, mert megértem mindeni- ket Hiszen a mi világunkban történnek ezek, és egyre több hasonló történik. S hogy egy- egy újabb ily.en találkozáskor mégis csodálkozik az ember? Olyan dolog ez, mint tavasz- szal, amikor kinyílik az orgona, — tudjuk, várjuk ezt a nyílást, — mindannyiszor mégis csodálkozunk. Mert valami nagyon szép dolog történik: virágot, életet bont az új élet. S.— — Borzasztóan sajnálom uram, de még csak másodéves tanuló vagyok. Hiába ültették be az öreg Berecz Pali bácsit, az örökös éjjeliőrt a tengeri góréba, reggelre jó két mérő kosár híja volt a tengerinek. Lehet, hogy az öreg el is bóbiskolt, bár tagadta, de tény, a lopás megtörtént. Más éjjel az elnökhelyettes bújt meg a fészer sötétjébe, pechérc elmaradt az éjjeli látogató. De harmadnap megint megvámolták az aranysárga csöveket. Mit csináljunk? Hát kifog rajtunk a tolvaj? Nagy szeget ütött a dolog a párttitkár fejébe, de az ellenőrző bizottságnak sem volt megállása a tagok előtt. Heccelődtek, főleg Kerekes Jani bácsit, az ellenőrző bizottság fejét ugratták, hogy furkósbottal ütheti a tolvaj nyomát. A meglett ember mogorván tolta félre a vacsorát, amikor az asszony elébetette. — Haggyad... — vetette oda paraszti tömörséggel. Az egyik éjjel furcsa álmot látott. Fel is ébredt. Odakint tolvajbujtató feketeség honolt. Talán most, épp ebben a pillanatban... Mintha valaki sugdosta volna a fülébe, most kellene mennie. Sokáig pörölt a meleg ággyal, az influenzája is eszébe jutott. Meg a sok éjjeli leskelő- dés eredmény nélkül. Végülis erősebb lett a kíváncsiság. Villanyt se gyújtott, már valósággal lépett a csizma magától, mikor belecsúsztatta a lábát, vállára lta- nyarította a báránybekecst, a tornácon a hóna alá csapta a w (yfjeli talá fütykös botot, amit kutyaszorítónak tartott. Aliár egy tolvaj, úgy osont végig a Kereszt utcán, A fehér szőnyegen szaporán szedte a csizmát, mint a futó mellett, úgy maradtak el a hósapkás házak, mégis kicsinek találta az iramot. A végén forgószél módjára kavarta a havat. A gazdasági udvarhoz érve csendesedett. A fal mellett tapogatózva, lépésről- lépésre húzódott mindig közelebb a behemót tengeri góréhoz. Még a lélegzetet is módjával szedte, mert a tolvajnak száz füle van. — Na itt jó lesz, nem is kén tovább menni, — morfondírozott. — Hát lássuk csak. — Ám az éj függönye mindent eltakart. Meresztette a szemét, meg meg is dörzsölte. De mintha nemcsak a látását, hanem mást is besötétítene az. Végigcikázott a fejében i kétkedés: bolondság, bolondság, tán rendelésre jön az a tolvaj, vagy megsejtésre. A korommal behintett égbolt, a nagy-nagy tompa hallgatás kicsit meg is borzongatta. Csak ekkor vette észre, hogy egyedül van, teljesen egyedül. Bár soha nem rettent meg a saját árnyékától, dehát már az Ötvenedik... A hideg is össze-összekoccintotta a fogát, a kapca nélkül felparancsolt csizma se akart meleget szolgálni. Meghat potyára itt állni...? nekülni próbált. De János bácsi elibe pattant. Kifordított báránybundában, fehér kucsmában ismerős alak meredt rá. Férecsúszott kucsmája alól kikandikált kenderszöke fürtje. — Fiam, hát te...? — az apa egész teste megremegett. Villám érheti igy az embert. — Fiam, a tolvaj, az én fiam... — suttogta. Amaz a kihullott csövek után nyúlt, szótlanul szedni kezdte vissza a kosárba. Az idősebb férfi követte a fia mozdulatait. Nem engedelmeskedett a szája. Nézte a hajlongó fiút, mintha nem is azt, hanem őt érte volna a szégyen. Átforrósodott fejében megfordult a gondolat: el kéne menni szépen, csendesen. Kettőjükön kívül úgy sincs más tanú. De, hogy nézhet a falu szemébe? És ml lesz, ha a tolvaj holnap éjjel is jelentkezik...? Nem válik ö is bűntárssá...? A fiú észrevette apja megrökönyödését, fojtott hangon megszólalt: — Apám én.... mi... az apóssal.... csak kölcsön... As öregnek a fejébe tódult a vér. Ez neki is hazudik, nemcsak a közösből lop. Lassan visszanyerte bátorságát, hangja se remegett már. — Holnap,... a közgyűlésen, ott majd elmondhatod, a násszal együtt... — És megtisztogatva a hóban fürdőit csöveket, megindult a kosárral. Holnap vallani fog ez a kosár... Páll Géza s Eképp tusakodott magában, már-már erősebben kívánva a hazamenetelt, amikor a darálónál valami megmozdult. Hm. Ugrál a szemem, — higgasztotta önmagát, de a következő pillanatban úgy rémlett, újra mozdult a darálónál valami. Sőt, a fészer torkából a szűz havon csúszkálva, tisztán kivehetően elindult egy vesszőkosár a góré irányába. Még ilyet! Várt, nagy kerek izemét kidüllesztette fél-fél lépést hátrált is. A kosár, mintha szeme enne, közeledett, közeledett a jóréhoz. Egy kosár, és ember setol ! Bizsergett a lábújja is, mikor c góréhoz érve a kosarat el- xyelte a föld. Kisvártatva ismeős zörejt hallott, mint, mikor a casból eresztik lefelé a tengerit. \lem maradt ideje a hirtelen iröm élvezésére, mert immár kivehetően terhekkel megpakolton lindult a kosár vissza oda, ahon- an jött. Csakhogy most már ormányozta is valaki, sebesen, tetősen, mitől a hóba huppant- <.éhány cső tengeri. Nem távozott ovább, az istálló felől is mosza- olást hallott, marokra fogta a i otot... — Ki vagy, te éjjeli szellem! — A kosár nagyot rándult, a ha- on csúszkáló éjjeli látogató pe- lig kucsmáját szemére húzva me-
