Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-15 / 13. szám
KUEC5MÁKI LÁSZLÓ: KÉMY1ES KÉRDÉS A kérdést a tiszavasvári trak- torosgépészképző iskola nevel 3je tette fel, az iskola növen- dé .einek. A választ névtelenül Írhatták meg, ami aztán kitűnt, hegy teljesen, felesleges dolog volt. Mert egyáltalán nem tekintették „kényesnek” a kérdést, illetve kérdéseket a jövő traktorosgépé- ezti, szerelői. Annál érdekesebbek voltak a kérdések. „Mi a véleményed a tudomány és a vallás összeegyeztetéséről? — A vallás tanításai közül melyikben hiszel? — Az elmúlt időszakban változott-e állásfoglalásod a természetről, társadalmi és emberi gondolkozásról? — Mi a marxizmus? — Mi a különbség a materializmus és az idealizmus között? Melyeit a világpolitika és a belpolitika jellemző vonásai?” A nevelő célkitűzése volt, hogy a válaszok alapján betekintést nyerjen a fiúk gondolat- és érzés- világába és semmi kétsége sem volt, hogy a válaszok őszinték lesznek. Azok is voltak. A rövid, határozott válaszokra igen jellemző az egyik lap, amelyet a másodéves, 16 éves tanuló írt. (Csak ennyit kellett felírni a lapra, személyi vonatkozásban.) Íme: „A vallás tanításai közül egyikben sem tudok hinni, mert nem ismerek el semmi földöntúli hatalmat, amely az emberek sorsát befolyásolja és életüket irányítja. Továbbá egyik vallást sem tartom reálisnak, mert egyik sem tudja logikusan, a valóságnak megfelelően alátámasztani az állításait.” Az egyik tizenhétéves fiú még humorizál is: „ ... a papok mind csak azt mondják, hogy így kedves híveim, meg úgy, de nem bizonyítják be, amit mondanak.” Harminc kérdőív közül kettőn hiányzik csak erre a kérdésre a válasz, és még kettőn áll: „Nem tudom” — „Szabad álláspontom nincs”. Harminc közül huszonhatan elvetik a vallás irrealitását. Hogy változott e felfogásuk az utóbbi időszakban, két válasz kivételével mindnyájan igennel feleltek. Főként aljban a vonatkozásban, hogy miután megismerték jobban a természetet, egyre inkább materialistákká válnak. A következő kérdésre egyöntetű a válasz: a vallást és a tudományt nem lehet összeegyeztetni. Azért nem, — és most annak a lapnak válaszát idézzük, amelyik nem válaszolt az első kérdésre, tehát feltehetően hisz a vallás tanításaiban! — mert „ellentétes állás- foglalásuk van. Tudniillik, a tudomány megcáfolja a vallást és mindazt, amit állít." Hogy mi a különbség a materializmus és az idealizmus között, erre tizenegyen írták: „Nem tudom.” S a többi válasz is eléggé bizonytalan. Néhány an meg is jegyezték tréfásan: „Nem vagyok úgynevezett filozófus.” A másik Küldésre, hogy mi a marxizmus, az általános felelet: „Egy tudományos elmélet”. Némelyek így írták: szocialista elmélet, máson: forradalmi elmélet, és néhányan tüzetesebben és pontosabban is meghatározták. Az utóbbi válaszokból kitűnik, hogy a vallás tanításai iránt megnyilvánult véleményük, a vallás tagadása nem politikai képzésük, hanem természettudományos ismereteik gyarapodása révén keletkezett. Tehát úgyszólván „az idő hozta magával” — ahogy beszélgetésünk során az egyik tanuló kifejtette S néhány kérdőív nyíltan be is vallja a következő kérdéssel kapcsolatban: nem érdekel a politika, nem olvasok újságot. Tizenöten feleltek így, tehát a fele a választadóknak: nem tudom, mi van a kül- és belpolitikában! Ez már hiba, hiszen 16—18 éves fiúkról van szó! Egy sor érdekes következtetést lehet levonni a válaszok összességéből. Ezt e helyütt most nem tesszük, hiszen eléggé világosan beszélnek maguk a válaszok. Az egyik lényeges gondolatot azonban mégis említeni kell: a mai ifjúság már nem tartja kényes kérdésnek a vallást, s igen nagy érdeklődést tanúsít a tudományok iránt. S talán még egy gondolat: többet kell törődni az ifjúság politikai, eszmei nevelésével. Könyvburáíok klubja A Kuznyeck-medencében most mintegy 1000 könyvtár működik. Évente körülbelül 60 millió rubel értékű könyvet vásárol a terület lakossága, az önkéntes társadalmi könyvterjesztők száma pedig sokszorosára növekedett. Az egész országban ismert „Po- liazsjevszkaja—2” bányában körülbelül 2000 munkás rendszeres olvasó. A központi könyvtárnak 19 kirendeltsége van. Ezenkívül csaknem minden bányászcsalád saját könyvtárt gyűjtött össze. Mivel ennyire megnövekedett az érdeklődés a könyvek, az irodalom iránt, a dolgozóknak különösen nagy szükségük van a könyvtárosok, az újságírók, az írók, hozzáértő komoly segítségére. A Mamerovo- területi újság meg is találta a segítség módját. A lap szerkesztősége összehívta a könyvbarátokat, könyvtárosokat, könyv- kereskede’mi dolgozókat, önkéntes könyvterjesztőket. A megbeszélés során megszületett a gondolat, hogy a !ap szerkesztősége mellett létrehozzák „A Kuznyeck- medsncei könyvbarátok klubját”. Az értekezlet résztvevői ezt a felhívást intézték a könyvbarátokhoz: „Hozzunk létre könyvtárt és adjuk át azt a terület valamelyik új szovhozának”. A felhívásra elsőnek V. Potlov esztergályos válaszolt; több tucat Könyvet ajándékozott a klubnak. Példáját követte a sztálinszki Nyefe- dov-család, szintén tekintélyes számú könyvvel, majd Galja Stancsenko, a kemerovói vegyészeti kombinát komszomol-akti- vistája. A kezdeményezés nyomán rövidesen 627 kötet könyvet küldött el a klub az egyik faluba. A könyvbarátok klubjának legközelebbi ülésén egész ifjúsági küldöttség jelent meg. A fiatalok több csomag könyvet hoztuk magukkal, — amint kiderült, 100 kötetet gyűjtöttek össze a város üzemeiben a szovhozkönyvtár számára. A klub most tervbevette, hogy tagjai ellátogatnak a falvakba, olvasókonferenciákat tartanak, találkozót szerveznek ismert írók és a klub tagjai között, könyveket árusítanak a falvakban. Az írók is helyeslik és támogatják a könyvbarátok klubjának tevékenységét. „Dicséretre méltó, nemes ügyet indítottak útnak” — írta V. Panova, aki a levéllel együtt műveit is megküldte a KlubnaK. Ez az adomány képezte az alapját az írok által dedikált klubkönyvtárnak. A könyvbarátok klubja a közelmúltban meleghangú levelet és értékes dedikált könyvadományt kapo't Szergej Szartakovtól is. Így született és így izmosodott meg az új kezdeményezés, a könyvbarátox klubja, amely ma már szorosan hozzátartozik a Kuznyeck-medence életéhez. (Lityeraíura i Zsizny.) MESSZI UTCA Messzi utca Vera Panova híres regénye nyomán készült ez a magyarul beszélő szovjet fám, Bondaresuk főszereplésével. A regény alcíme: Történetek egy nagyon kicsi fiú életéből. A világot, amelyet Panova megrajzol, az ötéves Szerjózsa szemével látjuk. Egészen fiatal alkotógárda vitte filmre a regényt, hogy sikerrel, azt bizonyítja i I960, évi Karlovy-Vary-i filn fesztivál első díja. Szerjózsa al kítója, Borja Barhatov egysz rűen bűbájos gyermek. A fi met sokáig nem felejti el, a látta. Esti iskolások között Mindig ilyen csodálva nézlek benneteket. Vállatokon a napi gondok dagadtra telt zsákjával jöttök, acél-izmú szorgalmatokat a fáradtság vas-marka nem roppant ja össze, hanem nyolc-tíz órai dolog után —a traktorról vagy a szekérről leszállva — beültök még ide az Iskolapadokba i s agyatok egyre mélyülő barázdáiba belehintitek a tudás bűzaszemeit. I I i i Ilyenkor mindig csodálva nézlek benneteket. Miért jöttök folyton konok gyerek-szorgalommal, j szemetekben még a munka illatával? Nem jobb lenne otthon, vacsora szagú békességben | a nyugalom diványán tölteni az estét? S tudom, hogy erre így feleltek: mint ételbe a fűszer és a só, az embernek a tudás ma már úgy kell — az élet ízét ez adja csak meg... S ha szünetben, vagy tanítás után kéritek, hogy mondjak verseket, bizony, megvallom, izgatottan állok veletek szemben, mint egy kisdiák — tanító-diák — akitől a leckét ilyenkor a legszigorúbb tanár, a minden hibát meglátó közösség — a ti figyelő arcotok kéri számon. Mert szeretitek a munka vaskemény, kérges tenyerét érezni a versben, a gondok szálló, hűvös illatát: de legjobban tán mégis azt a szót, amiről éppen ma beszéltetek kinn a földeken répaásás közben. Ellestétek — tudom — a répa sóhaját: jobban szeretne lágy ölű szobákban karácsonyfákon cukorkaként lógni, gyerekek szájában olvadozni el — s nem itt, a dermedt földben dideregni karácsony táján még decemberben is... S meghallottátok a kukorica-szót is: tengerihántók meleg markaiban jobb lenne pergetni arany szemeket, hallgatni borízű mesék kacagását, mint tűrni itt a csonttapogató ostoros szelek hűvös csapkodását... Furcsa, de így van. És miért van így?! — kérditek kérdőjellé görbült tekintettel, pedig a választ ti is érzitek. — Sokszor a fához hasonló az ember, amelyet eddig megszokott helyéről kiásnak és más talajba tesznek — s míg az új földben megköt a gyökér, míg rügyet bont és lombot hajt az ág, az elültetett, növekvő fánál az idő fája terebélyesebb lesz ... Az új talajban megfogamzott élet a megértésnek hajszálgyökerén szívünkbe küidi melengető nedvét s e földben mi már mégis megkötü bár a megszokottság agyagos sara a bizalom tisztára kefélt csizmáit lábunkról még vissza-visszahúzza, de gondolataink ekevasáról peregnek már a makacsság rozsdái s mit lelkűnkbe a múlt ekéje szántott — elegyengetjük lassan már a mezsgyét, hisz agyunk melegágyában csírázik már az Üj — öntözzük gyakran a szorgalom tápláló permetével: nőjenek nagyra a zsenge palánták, s ültessük hitünk termékeny humuszába a bennünk gyökeresedő Jövőt... Emirwmáms ttmmmmmi é
