Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-10 / 8. szám

Rakamaz, Nyírtass és Pap szövetkezeti községek A megye, de talán az őrs ag leghíresebb burgonyater­melő községéből, Rakamazról jelentették tegnap délután, hogy a község dolgozó parasztj i a szövetkezeti utat válasz­tották. Már megkezdődtek az előkészületek közgyűlés megtartására. A kisvárdai járásból újabb két községből érkezett hír: Pap és Nyírtass is szövetkezeti község lett. A mi fiúnk Makra János nem állott valami jól, amikor a honvéd­ségnél leszerelt. Nem volt sem lakása, sem munkahelye. Pedig nemcsak a saját ellátásáról kellett gondoskodnia, ha­nem egy családéról, a feleségéről és kis gyermekéről is. Éppen állás ügyben járt akikor is, amikor találkozott a hondvédségi KISZ titkárával. Katonai szolgálat közben be­csületes, szorgalmas embernek ismerték meg, így a titkár azonnal a segítségére sietett, amikor megtudta, hogy miről van szó. Azt ajánlotta, hogy jelentkezzék az orosi Vörös Csillag Tsz-be, biztosan felveszik. Fiatal ember még, de már sokat próbáit. Segédkezett otthon az apjának, Biharú gr án. végzett kubikos munkát, dolgozott cséplőgépnél, bevonulás előtt pedig a Tiszapalkonyai Erő­műnél. Mezőgazdaságban azonban még nem sokat dolgo­zott. Mégsem ijedt meg tőle. Azonnal jelentkezett a téeszbe. Már annak is nagyon örült, hogy a gyümölcstermelő brigádban majd gépekkel is dolgozhat, de amikor azt is megtudta, hogy még lakást is biztosítanak, alig bírt magán uralkodni. Azóta kint dolgozik a gyümölcsösben. A téesz pedig nem elégedett meg azzal, hogy munkát és lakást biztosított számára, támogatja továbbra is. Keresete még nem volt, nehéz volt az indulás. Karácsony előtt pénz segélyben ré­szesítették. Rövidesen kenyérgabonát osztanak a tagságnak az egész évben teljesített munkaegység alapján. Neki pe­dig még nem sok van, mert csak d3cembérben dolgozott. Segítenek rajta. Kiegészítik a munkaegységét későbbi le­vonásra és így ő is odatarthatja majd a zsákját, meglesz a kenyérnek valója. G. Négy nap alatt 1.5 millió iorint került takarékba A rossz nyelvek 1961. január 1. napjára tűzték ki a pénz „le­értékelésének” határnapját. El­érkezett, sőt már el is múlt ja­nuár 1. A rémhírterjesztők rossz nyelvétől felhizlalt „kacsa” meg­döglött, Sajnos sokan felültek a rossznyelvek t híresztelésének. Az új évet megelőző napokban so­kan kivették a takarékból a pén­züket és meggondolatlanul vá­sároltak. Az új év első munkanapján egy idősebb asszony már korán reggel ott állt a takarékpénztár bejáratánál, s követelte, hogy ő jött először, az ő pénzét „váltsák be” elsőnek. Elmondta aztán, hogy úgy hallotta, a régi pénz megszűnt, ő pedig nem hagyja a pénzét veszni, vásárolni akar érte. „Bár hamarabb tudtam volna, bizony nem ért volna ilyen váratlan csapás” •— mond­ta. A körülállók figyelmét is felkeltette. Amikor megtudta, hogy rosszul tájékoztatták, amit hallott, az csak hazugság, szé­gyenkezett az idős asszony, ta­lán azért is, mert látta, hogy kétségbeesésén mosolyogtak. Vé­gül a magával hozott hatezer forintot tartósan takarékbetétbe tette. Az új év első négy napján folo-tunf olyant Dlyí regyhá tán Kéthónapos foto-taníolyam nyí­lik a József Attila Művelődési Házban. A tanfolyam résztvevői a két hónap alatt elsajátíthat­ják a felvétel készítésétől a na­gyításig, a teljes kidolgozásig a fényképezés minden mozzanatát. A tanfolyam kezdete január 12-én délután 17 óra 30. A tandíj a két hónapra mindössze 30 forint. sokan jelenkeztek a takarékpénz­tárnál és postahivataloknál a megtakarított pénzükkel. A la­kosság egymillió 500 ezer forin- tott helyezett el takarékbetétbe a négy nap alatt. Nemes Gyula Szemben a tokaji Kopasz heggyel szerényebb nagyságú dombocska húzódik mindjárt Tímár község szélén. A festői szépségű, félig ködbe burkolt hegycsúcsról ez a dombocska vonja el az ember tekintetét. Friss szántás január elején! Alighogy termelőszövetkezeti községgé alakult Tímár, még se leltár, se közös állatállo­mány, se kialakított brigádok, de a leglelkesebb új tagok máris földbe akasztották az ekéjüket itt, az egykori pap- tagban. Három nap alatt össze­sen ötvenegy fogattal forgat­ták az alaposan megázott kis házhely táblákat egyetlen nagy táblába. Húsz holddal végez­tek, amíg a tagság egy része és a vezetőség azon vitatko­zott, hogy hogy járnak job­ban, ha saját maguk szántják meg, vagy gépállomással szán­tatnak, mennyi legyen az egy­séges normája annak, aki szánt, mennyi a fogaté, mivel csak tavasszal viszik majd be a közösbe. Türk Mihály már az első nap megjelent fogatával a ki­jelölt helyen, mégpedig máso­diknak. (Htik a »évűre «ondóinak — Korán megkezdte a mun­kaegységek gyűjtését. — Hát én megmondom őszintén, hogy érdekel engem- ugyan, hogy miért, mennyiért A beteg földek „gyógyszertárában" Tóth Károly kotrómesler és segédje, Ádám Pál (az utóbbi nem látszik, mert a motorházban ül) a telephelyen felhalmozott lápimész-liegyet igazgatják, hogy a szállító gé­pek részére jó „beállást” biztosítsanak a rakodáshoz. merik. Hírét a lápimésszel — a szikes, savanyú talajok orvossá­gával -— telt vagonok hosszú so­ra vitte szét s a „gyógyszert” dúsabban termő búza-, kukorica- és cukorrépa földek dicsérik. Az üzemet három esztendeje telepítették Kisvárda láp-meze­jére, ahol a föld méhe 80—170 centiméter vastagságban rejtette az 55—80 százalék meszet (cal- eiumearbonát) tartalmazó réte­get. Hárem esztendő telt el azóta, hogy az első kotrógépek­kel megkezdték a mész kiterme­lését. S három esztendő alatt 4 millió 160 ezer 60Ó mázsa lápi mésziszapot görgettek a vagonok' Hajdú-Bihar, Heves, Szolnok megye és Szatmár szikeseire. A munka, a szállítás megsza­kítatlanul folyik az . esztendő bármely szakában. ’ Télire több­ezer vagonos tartalékokat hal­moznák fel a vasút melletti te­lepen, hogy a szállítás akkor is zökkenőmentes legyen, amikor az időjárási viszonyok kedvezőt­len alakulása miatt nincs mód a kitermelésre. Az eddig elszállított lápimész- szel 40 ezer hold rosszul termő talajt javítottak meg. A jelen­legi „bánya” azonban az idén, holdas területet jelöltek ki Kis­várda és Ajak között, ahol már az idén megkezdik , a feltárást és a kitermelést. Ennek a „bányá­nak” a kitermelése becslés sze­rint 4—5 évig ad majd mun­kát a dolgozóknak. S, ez idő Németh András kiváló dolgozó, aki az üzem megala­kulása óta itt dolgozik, bri­gádjával együtt 3 millió SCO ezer mázsa lápimeszet rakott be a vagonokba és indított útnak rendeltetési helyére. Ilyenkor, télidőben, amikor nincs mészkitermclcs, a talajgyalukat javítják Molnár Mihály, Márkus Antal, Leiter Ferenc és Lovász Attila gépmesterek. Kép: Hammel, Szöveg: Samu András. Ahol a közösségi erő inár formálódik Ti mari jegyzetek dolgozom, de azért, hogy most már dolgoztam vagy két-három nap, azért még nem szaladok. mindjárt azt nézni, hogy mit' is kerestem már. mennyit is fizetnek majd érte. — Nem is lehet azt még most tudni, — szól közbe a láthatóan szűkszavúbb Jano- vics Antal — majd megkapjuk érte, ami törvényesen jár. — Hanem nagyon helyesen kezdeményezték ezt az egészet — veszi vissza a szót Türk Mi­hály. Mennyivel előbbre le­— Nemcsak szervezés dolga az. Hány ember ragaszkodna ahhoz, hogy csak a gépállomás­sal szántassunk! Pedig a mi földünkre aligha tudna möst, traktor rámenni. Meg nem is az a fontos, hogy könnyebben csinálná, mennyiért szántana, hanem az, hogy most is tu­dunk dolgozni és amit a gép­állomásnak adnánk, az mind a családban marad. Hagyjuk csak mi a kölcsön felvételt, amíg tudjuk! — Nem megerőltető a lovak­nak ilyen talajon a szántás? — Nem hajtjuk reggeltől szünk majd ezzel is tavasszal. Ennyivel is kevesebbet kell majd akkor szántani. Csak én úgy szeretném, ha az egész fa­lu ott lenne már. Három nap alatt végeztünk volna az egész 84 holdas táblával, amiben majd cukorrépát termelünk. — Hát nem úgy megy ez még most — magyarázíkodik Janovics — nincs még, ná­lunk olyan szervezés. De min­denesetre van olyan is, aki tegnap írt még csak alá és ma már a többiekkel együtt /gzánt. estig. Nyolctól — volt aki ké­sőbb jött — délután két-három óráig szántunk. Nyolcszáz ölet így is fel lehet szántani. Most már nincsenek úgy benne a ne­héz munkában a lovak, mint az ősszel, kímélni kell. Jobb is, hogy nálunk maradnak ta­vaszig, szerintem. Már nem azért, hogy tartanék a gondo­zótól, lehet, hogy nagyon jól gondját viseli majd, hanem baj lett volna a takarmányo­zással. Olyan összekapart’ ta­karmányt adtak volna be csak. Azt hiszem, így a téesz is jól jár, meg a lovak is jól járnak* — Jöhettek volna éppen te-* henes fogattal is — veti közbe Janovics. — A tehenes gazdák inkább azt számítgatták, azt hiszem* folytatja Türk — hogy ha szántanak, akkor a tej a ba­rázdában marad. De van üt lő elég. Nem sokszor fogunk mi a gépállomásra szorulni, ha ki­használ iuk a lovakat. — Es hogy megy majd toí vább a szántás? Ez ennek a rentiie — Mindenesetre 52-től nem szántottunk ennyit januárban* Sok függ attól, hogy mennyire tartja még magát ez az idő* Ha még csak egy-két ujjnyi fagy lesz, attól még lehet szán­tani, sőt még jobb lesz a lo­vaknak is. Nem ártana nekünls sem persze, mert mire haza­megyünk, úgy nézünk ki, mini az ördögök, nyakig sárosaié vagyunk; — És megszaporodnak-e rö*> videsen? — Hát még nem is tudót* erről mindenki, én is csak a fiamtól hallottam meg, hogy lehet menni szántani — Nem fognak ott a többiek! sem otthon maradni — kapcso­lódik be Janovics — ha mái! egyszer aláírtuk; dolgozzunk* Ebből kell nekünk megélnünk»' Ez ennek a rendje. Gál Bél# * ) Ha (ehet saiáferőhsí i alatt újabb tízezer holdak ter­melékenységét fokozhatják majd, Nagy és jelentőségteljes fel­adatot old meg ez a kis üzem. Az itt dolgozó emberek munká­ja nyomán válnak virágzóvá, hasznossá a puszta sz’kesek, a savanyú réti agyagok ós majd a most még széllel versenyző fu­tó terméketlen homokok. A Talajjavító Vállalat kisvár- nyár derekáig kimerül. A szak- dai lápimész kitermelő üzemét emberek újabb, a mostanitól az ország nagyon sok részén is- sokkal nagyobb, mintegy száz

Next

/
Thumbnails
Contents