Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-08 / 7. szám
A bontó ceruzával gépiesen tépi az ember a napi pos- ■í*' tát. Bizony egyik másik vállalat, vagy hivatal paragrafust csürő-csavaró válaszában nem sok gyönyöre telik a postabontónak. Szerencsére egyre több dolgozó levele „színesíti’* oázisként a bürökrácia sivatagját. Így került a kekembe minap Nyírlugosról, a Szennyes-pusztai Szabadság Tsz egyik tagjának a levele, amely a következőképpen hangzik: „özvegy Harkály Istvánná termelőszövetkezeti tagunkat karácsony előtt súlyos betegen a mentők beszállították a nyíregyházi kórházba. Itthon a lakásukban öt kiskorú gyermek felnőtt nélkül maradt. Nem volt aki a gyermekek részére főzzön, vagy mosson. A termelőszövetkezet tagsága látva ezt a szomorú helyzetet, a vezetőség és a szociális bizottság azonnal összeült. Javaslatukra a szövetkezet asszonyai azonnal vállalták a betegen fekvő asszony lakásának kimeszelését, hogy az ünnepre tiszta legyen. A gyermekek ruháit kimosták és megsütötték a karácsonyi kalácsot is. Azóta a termelőszövetkezet asszonyai egymást váltva mindennap gondoskodnak a gyermekeknek meleg ételről és tiszta ruháról. Ezen felül minden héten meglátogatják az asszonyok Harhálynét a kórházban, s ha szüksége van valamire, gondoskodnak róla és tájékoztatják a gyerekek sorsáról is. Ugyanis Harhályéknak Nyirlugoson nincsen rokonuk.” Török Miklós brigádvezető” , Vajon van-e olyan ember — vagy ember-e az —, aki egy ilyen levelet csak úgy le tudna tenni, ráírva az elintézési utasítást? Nehezen hiszem. Ezt el kell olvasni még egyszer. Utána feltekint az ember, s a mess zenézó szem örömkönnyének tükrében egy képzeletbeli kicsi ház rajzolódik ki, ahol két „idegen” asszony váltja egymást, amint éppen a régebbi magyarázza az újnak: melyik gyermek hol alszik, hová tette a tányérokat, a harmadik, vagy az ötödik sokat köhögött az éjszaka és így tovább. Lehet olyan ember, aki e sorokat olvasva talán így szól: micsoda szentimentalizmus ez, talán a múltban nem akadt egy szomszédasszony, Kiss Petemé, vagy Nagy Jánosné, aki hasonló esetben magára vállalt ilyen terhet. Akadt, én is tudok ilyen esetekről. Nagyon tiszteltem és még mindig jó érzéssel gondolok az ilyen asszonyokra. De ezek a sorok valami újat, valami biztatóbbat, többet mondanak, mint a régi emberbaráti szeretetről szóló törtéretek. Nem kár a helyért, idézzünk a levélből: „A termelőszövetkezet tagsága látva a szomorú helyzetet, a vezetőség és a szociális bizottság azonnal összeült.” Tagság, vezetőség, szociális bizottság, ezek a szavak teszik nálam felejthetetlenné, még feleme- lőbbé ezt a történetet. Régen „akadt egy szomszédasszony”, ma egy közösség, egy egész település gondja, hogy Harhály- né családja ne szenvedjen hiányt. Nem Kiss Péterné, vagy Nagy Jánosné főz meleg ebédet a gyermekeknek, hárem „a szövetkezet asszonyai”. Elnézést kérek, ha sértő lett volna valakinek, hogy egy betegséget és félárván maradt gyermekek esetét leíró — részben szomorú — levélen ilyen örömhevületbe jöttem, de egy kicsit a jövőbe láttam ennek a levélnek a fényénél, Crikós Balázs, Űj ligetek, parkok Nyíregyházán Középiskolások a táros szépségéért iNincs bérplafon Van hangulat és mtinkakedT A KISVÁRDAI GYÁRBAN A közelmúltban a Béke-liget körül lakók örömmel tapasztalták, hogy gimnazisták keresték fel a ligetet és szorgos kezekkel serénykedtek, sövénykerítéssel látták el a parkot, hogy még szebbé tegyék. A Kossuth-gimná- zíum tanulói voltak, M. Takács Ferenc tanár vezetésével látogattak el a parkba, hogy folytassák annak szépítését. A lelkes diákok, Bogdánfalvi Árpád, Vargha György, Mohácsi András, Ba- tási Ottó, Szabó Béla, Szesztai Pál, Orbán Géza, Bana Ferenc, Zajácz János, Puskás Ferenc, Végvári László, Pásztor Andor, Palicz Mihály, Bokori János, Szabad Miklós és Tóth Mihály munkájukért megérdemlik, hogy nevük a nagy nyilvánosság elé kerüljön. A 'Kossuth-gimnázium KISZ- szervezete vállalta továbbá, hogy a tavasz folyamán, egy szép parkot fognak építeni az iskolájuk I és az evangélikus templom közötti téren RIGÓ JÓZSEF, a magasnövésű, telt arcú, nagykezű ember lassan, elgondolkozva ment hazafelé a Kísvárdai Fémszerel- vényárugyárból. Héttől fél négyig dolgozik. Aztán jön haza. Most csak egyedül jött, Jencsik Feri és Balogh Józsi és a többiek nem várták meg. Összeszólalkoztak egy kicsit a forgácsolóban. Gondolatai olyan kuszán szaladtak össze-vissza, mint a kis ágacskák az útszéli fákon. Eszébe jutott az ifjúsága a gyárban. Ott tanulta a szakmát. Ott tanult meg exportra készülő satukat gyártani. Ott lett párttag. A párt... És itt megállt a gondolat, de csak egy pillanatra, hogy innen kiindulva ágazzon szét. A legbecsesebb kis piros könyvecske mellé kiváló dolgozó igazolványt is kapott a gyárban. Lassabbra fogta lépteit, s gondolatai az üzem körül kalandoztak. Az üzem körül, ahol valami nincs rendjén, ö úgy látja. Szólt is ezért. És amikor szólt, lehurrogták. A gyár vezetősége világosan megmondta, megmagyarázta a dolgozóknak, hogy az utóbbi években sok pénzt költöttek gépesítésre, a nehéz munka köny- nyebbá tevésére. Félautomatákat és automatákat kaptak a munkások a termeléshez. Változott a technológia is, de a norma nem. Igazán megérthették a magyarázatból a munkások, hogy a termelékenységet így nem lehet növelni, ha a feltételek javulnak, de a normák maradnak. Nem vezet előrehaladáshoz az ilyen. De, hisz magukban tudják ezt a munkások. Régesrég túlszárnyalták a normákat. Ha a normában nem lenne kitűzött plafon, nem egy munkás köny- nyen elérné a 200 százalékot, így meg a plafonnál megállnak, s ellebzselik a drága időt, AZ JÁRT AZ ESZÉBEN, hogy amikor a normák karbantartásáról, felülvizsgálásáról volt szó, egyesek morogtak, méltatlankodtak, s még káromkodtak is. Éppen azok, akik reggel munkakezdéskor 20—S0 percet is elbeszélgetnek, aztán délelőtt kényelmesen tízóraiznak, délben hosszúra nyújtják az ebédidőt, s nem várják meg délután a műszak végét. Hej, ha szívükre tennék a kezüket, hányán bevallhatnák őszintén legalább maguknak, hogy legtöbbször már megfürödve és felöltözve várták, hogy lefújja a gyár kürtje a műszak végét, addig verték a kártyával a lócát a fürdőben, öltő zőben. Sok még az olyan munkás, aki nem öntudatos. Legnagyobb részük a környező falvakból jár be, olyanok, mintha napszámra jönnének. Nem értik, nem érzik, hogy a munkásnak valamilyen másnak kell lennie, mint volt azelőtt. A versenyt immel-ám- mal csinálják és ha megemlitik nekik egy-egy fizetéskor, hogy „laza a norma, könnyű volt túlteljesíteni!” — akkor megvan a zúgás. Megharagudtak Rigó Józsefre dolgozótársai, mert szólt nekik ezekről. De nem hagyja, hogy lehurrogják — gondolta. Kemény munkával fogja felvilágosítani, meggyőzni őket. És élen fog járni a termelésben, hiszen tagja a pártnak és kitüntetése is van. MÁSNAP REGGEL sietett a gyárba. Sietett, pedig nem fázott. Valami belső *láz fűtötte: megmutatni mindlárt első nap. hogy túl lehet teljesíteni a megszigorított normát. Neki a satuhüvelyből — amelynek belső megmunkálását végezte a félpatent fúrógépen — száz darab volt a normája régen. Egy-egy darabért 63 fillért fizettek. Most a szigorítás után 3 fillért levettek a darabbérből, viszont nincs plafon, az ő szorgalmán múlik, hogy mennyit keres, mennyit teljesít. A forgácsolóban pontosan hét órakor dolgozni kezdett. A többiek később érkeztek munkapadjukhoz, még aztán is tereferéltek. Szólt nekik, odahívta néhány társát egy félóra múlva. És megmutatta, hogy amíg a többiek lógtak, ő nyolc darab satuhüvelyt munkált meg. 5,20 forintot keresett. Megszégyenülve álltak körülötte a többiek. Arról beszélt nekik, hogy másképpen kell dolgozni, jobban ki kell használni a munkaidőt, akkor nem lesz kevesebb a fizetés. „Másképp kell dolgozni itt emberek, mint azelőtt a gyár tulajdonosénak, aki hárem bőrt nyúzott volna le rólunk, ha lett volna rajtunk. Elfeledkeztek arról, hogy most ti magatok formáljátok a jövőtöltet, mert ti vagytok az állam. Soknak kö- zületek eddig csak a pénz volt minden, nem törődtetek azzal, hogy munkátok talán nem is ér annyit”. Valami ilyesmit mondott nekik, aztán megállt a beszédben. Nézte az embereket. A munkatársait. Visszament a gépéhez. kezébe vette szerszámait és dolgozni kezdett. „Igaza van Rigónak! Dolgozni kell becsületesen, akkor nem lesz kevesebb a fizetés. Ha jobb lesz a gyár termelékenysége, üzemi eredménye, ml fogjuk majd hasznát venni a nyereségosztáskor. így meg a sok laza norma miatt ki tudja, hányán vágtak zsebre olyan pénzt* amiért nem dolgoztak meg becsülettel” — mondta a műveJ ze^ő. Mindez még novemberben történt. PÁR NAP ALATT elmúlt a zúgás-morgás a forgácsolóban éa az öntödében is. Rigó József mindennap legyárt 120 darabot a satuhüvelyből, megkeresi a napi 30 forintját. Balogh Józsi, akinek azelőtt nem tetszett, hogy hozzányúltak az elavult normához, azóta belátta, hogy indokolt volt nála is nagyobb követelményt támasztani a 100 százalékért. Csupán annyit tett, hogy reggel pontosan kezd, délben betartja az ebédidőt és műszak után mindig rendbehozza, karbantartja a gépét, csak azután megy a fürdőbe. Jobban kihasználja a munkaidőt, örül nagyon, mert ez a szorgalom — atni most munkáját jellemzi, — jól fizet. Amikor volt normaplafon, nem igyekezett, addig 1600—1700 forintot keresett, most meg 140—150 százalékét teljesít, s a keresete 2000 forinton felül van. Papp András főnormás elmondta, hogy a gyárban mintegy 300 dolgozónál változtatták meg a régi normát a műszakiakból, legjobb munkásokból alakult bizottság segítségével, örvendetesen emelkedik a termelékenység, s aminek a gyár vezetősége külön nagyon örül: kitűnő a munkások hangulata, O. A. jobb oldalt Pitvaros Margitul fogja a nővér. — A kislány még tavalyi gyermek. December 31-cn 23 óra 5 perekül született. Ám a kis legényke. Horváti! András már ez év szülötte. Éjfél után 7 órával köszöntötte sírásával az új esztendőt. MESTER ATTILA: Új év Még tegnap December árnya ringott A fosztott földeken, s nehéz ködök Takarta dombon kesernyés illatot, S reggelre, hogy nap kelt a fák fölött, Már megcsapott a feltörő, örök Megújulás. Itt az Üj Év megint Halk hóban lép, és vastag felleget Pipál a mozdulatlan táj felett, Bíztat mosollyal, s víg, nagy kedvvel int. Ö gyors Idő, örök szép Változás, Erőd mindent-újító, s végtelen, S el nem kerülte semmi még. Csodás Hatalmad véd, és éltet, és terem, Ó gyors Idő, vidd tisztább cél felé az Embert, Nemes, nagy cél felé, mi lelkesít, Szép és igaz, mert győztes, emberi, Tárulj ezer szín, titkok, és varázs, Uj lendület, — örök-nagy buzdulás, Pergő szavak, s dalok, ti gyűlj átok, És gyújtsatok teremtő nappalok, Mind, mind a jóról jobbra lépteit Vezessétek — munkása, mestere, A mindenségnek, s alkotója Ö, Tett, és erő, s szándék, mi áld, s meleg, — Kerüljön bajt, pusztító felleget, És oktalan viszályt, mi vészt hozó, Ezrek halála, s gyilkosa a földnek, Nagy Üt vezesd Öt, mlndőnk útja T ’ A Béke, Fény, s a Csillagok felé. 3
