Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-31 / 25. szám

Sáítán iidiilö hz-taqfík között Jó zárszámadás — jó hangulat Kint hideg szelek rázzák a fák ágait, simogatják végig a befa­gyott víztükör jegét, a Sóstó mel­lett jeget vágók is gyakran hu­hognak meggémberedett kör­meikre ... Igazi tél van. De bent, a sóstói szálloda ét­termében ebből a télből mitsem érezni. A hatalmas cserépkályha kellemes, langyos meleget áraszt, s a hat ember — akik a csendes délelőttön itt üldögélnek, beszél­getnek — vajmi keveset törődik a téllel, a kinti hideggel. Tíznapos üdülésre utaztak be a megye termelőszövetkezeteiből ide, a Sóstóra, s jól megérdemelt munkájuk után pihennek, erőt gyűjtenek... Sajnos nincs fiam tartalékban... Hatan vannak, öt meglett korú ember, s egy csinos, pirosbarna, lmncutszemű lány Üköritófülpüs- ről. Köztük az őszhajú Buzsik bá­csi a „kórelnök”. Mindenki elis­merte őt hangadónak, amin nem la lehet csodálkozni, hiszen szinte sziporkázik a tréfától. — H'-;f nagyon jól megvagyunk itt, én tán még vőlegény korom­ban sem voltam ilyen boldog — mondja, b huncutul villogó szem­mel, komolyan folytatja: — Csak egy baj van! Ugyanis énnekem már a nyakamhoz ra­gadt az ing. Nem is üdülés ez, hanem valóságos hizlalda. Olyan háromfogásos ebédeket tesznek elibénk, hogy néha megesik a csúfság... — kifog raj­tunk. De persze ennél nagyobb bajunk sose legyen nekünk. — A másik baj. Itt van ni ez a szép kislány. Mink már öregem­berek vagyunk, nézzék meg, mi­lyen helyes — mutat az iruló- piruló Tordai Erzsikére. — Ne­kem már nincsen tartalék fiam, így sajnos, nem fogadhatom me­nyemnek. De itt elhatároztuk, tiogy addig haza nem megy, míg férjhez nem adjuk. Én magam ezerkétszáz forintot ajánlottam fel „esküvői költségekre” — tré­fálkozott. — És mit mond majd Buzsik bácsi, ha haza megy? — Azt, hogy iparkodjanak, hogy mindannyian eljussanak ide. Ügy ellátnak itt bennünket, hogy szinte nem igaz. Hát én a Nagycserkesz—Halmos-bokori Űj Élet Tsz. tagja gondolhattam volna ezt ezelőtt húsz évvel, hogy abban a szobában aludjak, ame­lyikben Kállai? Mert most ott al­szom! ÜNeken* nem mondtál* — Eredményeink evroi-evre egyre jobban igazolják a nagy­üzemi gazdálkodás vitathatatlan fölényét — mondotta Szalóki Sándor, a buji Táncsics Terme­lőszövetkezet. elnöke az 1960. évi zárszámadó közgyűlésen. S jog­gal mondhatta, mert az egy évr vei korábban osztott harminc­négy forinttal szemben most már, negyvennyolc: forint és het­ven fillért ér náluk egy munka­egység. A zárszámadó közgyűlés esté­jén vidám kedvvel szórakoztak Erzsiké, akit „mindenáron” férjhez akarnak adni a többiek, szintén nagyon jól érzi magát. Hallatlan szerény lány, mert az istenért sem mondaná meg, hogy miért pont őt küldték el üdülni az ököritófülpösi Űj Élet Terme­lőszövetkezetből. Ö csak annyit tud, hogy behívták az irodába, s mondták, hogy készüljön, mert Nyíregyházára jön. Még szeren­cse, hogy az „apósok” elárulják, hogy Erzsiké a munkában ugyan­csak megállta a helyét, azért esett rá a választás. A pihenés, a koszt nagyon jó szerinte is, s az üdülő­társak közt is jól érzi magát, csak ennyit mondott róluk: — Aranyos emberek! zsef a nagykúllói Vörös Zászló Tsz-ből jöttek, ök is jól érzik ma­gukat, s különösen azt tartják nagyon hasznosnak, hogy min­den nap fürödhetnek. Ahogy mondták kincset, annál is töb­bet: erőt, egészséget ér ez a tíznapos pihenés. Megéri « liavi tíz forintot Az említett hat ember az Ál­lami Biztosító felügyelete és tá­mogatása mellett működő terme- j lőszövetkezeti tagok biztosítási és : önsegélyezési csoportjának jóvol- | tábol üdülhet a Sóstón. A tsz-tagok, akik ennek a cso­portnak is tagjai, havonta tíz forintot fizetnek, s az így befolyt összeg 25 százalékát az Állami Biztosító viszaadja a csoportnak. Az így befolyt pénzből üdültet- nek olyan termelőszövetkezeti ta­gokat, aki munkájukkal rászol­gálnak. A jövőben a termelőszövetke­zeti tagok üdültetését még job­ban meg fogják szervezni. Külön üdülőt szeretnének erre a célra berendezni a Sóstón, s módot te­remtenek, hogy az ország más he­lyeire is eljuthassanak üdülni a szabolcsi tsz-tagok. A Sóstón üdülő hat termelőszö­vetkezeti dolgozónak egyöntetű véleménye volt, hogy ez a tíz­napos üdülés megéri a havi tíz forintot. (Bézi) amint éppen a csárdást táncolja Kaja« írónké vei. Mindketten ekS gedetíek az elmúlt évi erednte* nyekkel. Bukai bácsi a növény­termelésben 459 munkaegységet szerzett s 22 353 forint volt a zárszámadási jövedelme. Kajatí írónké a legszorgalmasabb fiata­lok közé tartozik a szövetkezei­ben, Félszáz híjával húszezer fo­rintot keresett s a zárszámadás­kor hétezer forint készpénzt ka­pott kézhez. Irénkének a jó zá­rás mellett másik öröme is van« barátnőjével, Svantner AncivaS Budapestre mennek üdülni jé munkájuk külön jutalmaként. Megérte a kiruceiinást Makkal József sertéstenyésztő, Makara István pedig vegyes mun­kán dolgozik otthon. Mindketten a vasmegyeri Micsurin tagjai, s az elmúlt héten, szerdán délután hazalátogattak, hogy ott legyenek a zárszámadáson. Érdemes volt, mert mindketten harmincnyolc­ezer forintot kaptak kézhez. Ezen kívül évközben mintegy 20—24 ezer forint előleget vettek feL Makkai József motorkerékpá­ron vitte haza a sok pénzt, s hűszesztendős fiának mindjárt le is olvasta a 125-ös Csepel mo­torkerékpárra valót. Másnap reg­gel mindketten visszajöttek, hogy még nagyobb örömmel folytassák az üdülést. Kábái András és Szőllűsi Jó­A tavalyinál 15 százalékkal több félkész ruha kerül az üzletekbe /i z öntödében rögtönzött ter- melési értekezletet tartot- ] lak. Jancsó József főművezető arról beszélt a dolgozóknak, hogy az építőipar csak úgy tudja ha­táridőre átadni a központi fűtésit új lakásokat, ha a Kisvárdai Fémszerelvényárugyár pontosan teljesíti a radiátorgyártási tervet. Kérte, hogy a dolgozók, elsősor­ban a formázók és vasöntők vé­gezzenek jobb munkát. Zsanda János nem figyelt odú. Bállá Sándorral és Csonka Ist­vánnal számolta a napi teljesí­tést. Elégedetten állapították meg, hogy hárman 176 darabot formáztak és annyiszor 1,33 fo­rintból egyenként 78 forint jut. — Ez itt mind selejt! — mu­tatta a főművezető a csomó ra­diátort és hangosabban beszélt, hogy a zsibongók is figyeljenek szavára. — Ez mind a technoló­giai utasítások be nem tartásá­nak az eredménye. így nem sza­bad dolgozni. Figyelmeztetem a szaktársaliat, hogy nálunk a se­lejt hátráltatja legjobban a terv- teljesítést és növeli az önköltsé­get. Zsanda és társai is kezdtek jobban odafigyelni. Nyugtalaní­totta őket a kíváncsiság, hogy vajon hány darabon van rajta az 1-es, az ő számuk. S amikor a főművezető az ö nevüket is említette, mintha csípést éreztek volna, fészkelődül kezdtek helyü­kön. — A Zsandáék teljesítéséből minden száz darabból 22 selejt. — mondta a főművezető, s a bri­gádvezető szemébe nézett. —< Nem ilyen munkát várunk azok­tól, akik célul tűzték maguk elé, hogy elnyerik a szocialista bri­gád címet! Mintha leforrázták volna Zsarudat. Behúzta a nyakat és a földet nézte. Szégyelte a dolgot. Hogyisne, hiszen a teljesítmé­nyük alapján, a mennyiséget il­letően tekintélye volt a brigád­nak a többiek előtt, és minden­A kereskedelem az idén a ke­resett szintetikus árukból a ta­valyinál 15—20 százalékkal töb­bet kap az ipartól, A kedvelt , műselyem és nylonfehémeműk- ből 20—30 százalékkal kerül több az üzletekbe. A ruházati boltok és az áruházak javítják a tré­ningruha-ellátást is. A tavalyinál több, főleg kis- és nagyméretű tréningruhát hoznak forgalomba. A fehcrnennűgyárak már az év elején több ízléses, újlazonú női fehérnemű gyártását kezdik meg. Ilyen lesz például a halásznad- rágos hálóruha és a többféle szí­nű hálókabét. Bővítik a női konfekcióruhák választékát. A tervek szerint például 28 százalékkal több kész kosz­töm köaött válogathatnak, mint tavaly. Az elmúlt évűnél több gyermek- felsőruházati cikket hoznak for­galomba. A tavalyinál 25—30 százalékkal több fiúöltöny- és leánykaruha kerül az áruházak gyermekruházati osztályaira és a ruházati boltokba. A közönség kívánságára a ta­valyinál mintegy 10—15 száza­lékkal több félkész-ruhát is gyárt az ipar, közte férfi sport- zakót, félkész-nadrágot és a kü­lönböző fazonú férceit öltönyö­ket. 1961-ben új cikkekkel is bővül az áruházak választéka. Már tavasszal vásárolhat a közönség fémszálas divat kosztümszöveteket, különböző tiszta gyapjú, csíkos férfi szöveteket és ruhaszöveteket, sötét és fekete színű ballon- kabátokat, újfajta olasz fa­zonú. olcsó férfi félcipőket és gyermek ballerinacipőket. Sokféle új női kalap is készül, velúr és melusin anyagokból. Sztálinabádban befejezték Kü- zép-Azsia legnagyobb autójavító üzemének építését. Az üzemben évente. 4200 teherautón végeznek nagyjavítást A legközelebbi években az üzem a javító munkálatokon kí­vül megkezdi különleges ce­ment-szállító kocsik szerelését. * löst tettek, hogy « megtűrt szil* zalék alá szorítják a selejtes, Ennek teljesítése érdekében fel­kérték a főművezetőt, hogy tart­son velük a »socialists brigád cím elnyerésében. A főmüvezet$ sokat segített azzal, hogy előadás sokat tartott a brigádnak a jé minőségű munkavégzés feltéte­leiről, a technológiai utasításon végrehajtásáról, a brigádban a• együttműködés és az egymásnak nyújtandó segítés fontosságáról. A minőségi ellenőr minden mi» megbeszélte velük, hogy milyen javulás van a brigád munkájúi­ban, s hogy mit kell tenniök • selejt csökkentéséért. Mindez egy­re jobb eredmények eléréséhen vezette a brigádot. Elérkezett a szocialista brigád cim elnyeréséért versenyző dol­gozók munkájának és magatartá­sának értékelése. Zsanda János és társai arcán boldogság ragyo­gott, amikor a gyár vezetőség« megállapította és közölte a kol­lektívával, hogy a teroteljesités mellett a selejtet kilenc százalék­kal csökkentették. Hat hónap alatt közel ötvenezer forintot ta­karítottak meg a selejt csökken­téssel. A vezetőség a többieknek példaképül állította a brigádod és megmondta, hogy a jó ered­ményt. a műszaki gárdával együttműködve, egymástól tanul­va és összefogva érték el. Nagy űrömet okozott a brigád- vak, hogy a többiek forrón meg­tapsolták őket. De még büszkéb­bek voltak, amikor a pártszerve­zet titkára átadta nekik a szép piros selyem zászlót, amelyre a* van írva, hogy: „A gyár legjobb szocialista brigádjának”. Más brigád is elnyerte a ki­tüntető címet. Ott van a zászló az öntödébe*. .Celofánpapírba tették. Mindet* nap felpillantanak rá a munká­ból és a selejt elleni harc foly­tatásával is vigyáznak rá, hogy sokáig megőrizzék. Ö. A. ki biztosra vette, hogy ők fogják élnyerni a gyár vezetőségének és pártszervezetének vörös selyem zászlaját. Búza Barna főtechnológus ki­számította és megmondta Zsan- dátiak, hogy csupán annál a mé­retű radiátornál amelyet ők gyártanak, minden egy Százalék selejt 8000 forint ráfizetést je­lent. Jobb minőségű munkával le lehetne szorítani a selejtet. Mindenki megnézhette a selej- teket, és megtalálta a inága rossz munkáját. A selejtanalilikus és a minőség főellenőre segítségük­re volt azzal, Hógy megmagya­rázták a selejt okait. De, hisz nem először hallották á technoló­giai utasítást, csak éppen a nor­ma könnyebb túlteljesítésére gondolva, „elfelejtettek”, néhány fontos műveletet. Zsanda Jánosnak emlékezetes marad ez a nap azért is, mert amikor hazament, a kislánya megmutatta az új cipőt, aminek egyszeri felvétel után levált a sarka és kiszakadt a nyelve. Szidni kezdte a cipészt, de hir­telen elhallgatott, mert eszébe jutott, hogy az ő munkájában is sok selejt van. Nem hagyták annyiba a dol­got. Másnap megbeszélést tartott a 22 tagú formázó brigád. Elha­tározták, hogy inkább keveseb­bet teljesítenek, de jobban vi­gyáznak a minőségre« Felaján­9 Jiö%ép-A*»ia legnagyobb uuó javiSti nyerne a kultúrházban a Táncsics Tsz régi és új tagjai. — Képünkön Bukai Mihály bácsit látjuk, rév»»«»««« wi

Next

/
Thumbnails
Contents