Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-29 / 24. szám
A Központi Statisztikai Hivatal jelentése (f olytatás az 1. oldalról.) Gondoskodás történt az Idős és munkaképtelen mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok ellátásáról. A tervidőszak végén ezen a címen már mintegy 137- ezer fő részesült rendszeres öregségi, illetőleg nyugdíjjárulékban. Az állami gazdaságok pénzügyi eredményében a hároméves terv folyamán javulás mutatkozott. A növénytermelés önköltsége egyre kedvezőbben alakul, ezzel szemben az állattartás egyes ágaiban még mindig magas az önköltség. A növénytermelésben a fontosabb növények közül a tervidőszak alatt a kenyérgabona-vetés terhére nőtt a cukorrépa, a burgonya, a kukorica és általában a takarmánynövények vetés- területe. Az olajos növények és a zöldség termelése nem érte el a tervben előírt szintet és elmaradt az előző három év termelési eredményei mögött is. A szocialista nagyüzemek terméseredményei az elmúlt három évben a legtöbb növényből jelentősen felülmúlták az egyéni gazdaságok termésátlagait. A mezőgazdaság összes termelésén belül az állattenyésstés hozama nagyobb mértékben növekedett, mint a növénytermelésé. A hústermelés az 1958—60. években vágómarhából 16 százalékkal, vágósertésből 15 százalékkal, a tej és tojástermelés 22 százalékkal, a gyapjútermelés 25 százalékkal volt több. mint három évvel korábban. Az állami gazdaságok 78 százalékkal több darab hízottmarhát, 50 százalékkal több tejet adtak közfogyasztásra, mint a megelőző három évben. E növekedés nem az állatállomány számszerű gyarapodásából, hanem az állati hozamok jelentős növekedéséből származott. A hároméves terv időszakában a szarvasmarha és sertésállomány lényegében az előző három év színvonalán mozgott, a juhállomány 15 százalékkal emelkedett, a lóállomány pedig — a fokozódó gépesítéssel egyidejűleg — jelentősen csökkent. Az állami gazdaságokban a szarvasmarhaállomány jelentősen nőtt, a sertésállomány csökkent. A lakosság megnövekedett vásárlóereje, a növekvő exportigények kielégítése a felvásárlás fokozását tette szükségessé. A nagyüzemi gazdálkodás térhódítása lehetővé tette az árutermelés növelését. A három év alatt az összes felvásárlás kb. 15 százalékkal nőtt. Több fontos cikk, mint pl. a kenyérgabona, a vágósertés, a tojás felvásárlása elmaradt az előirányzattól. A felvásárlási tervtől való elmaradás, valamint a lakosság fogyasztásának az előirányzottnál nagyobbmérvű növekedése egyes mezőgazdasági termékek kivitelének csökkentését és egyes élelmiszerek behozatalának fokozását tette szükségessé. vi. Közlekedés A hároméves terv időszakában jelentős mértékben nőtt a közlekedési vállalatok szállítási teljesítménye, bővült a közlekedési hálózat és nőtt a járműállomány. 1960-ban a teherforgalom 45 százalékkal, a személyforgalom 33 százalékkal volt nagyobb, mint 1957-ben. VII. Kül kereskedelem alatt több mint 3 milliárd forintot fizettek ki a dolgozóknak. A munkások átlagos havi keresete — a nyereségrészesedés nélkül számítva — 1957—60 között az állami iparban 1486 forintról 1574 forintra, az állami építőiparban 1513 forintról 1577 forintra emelkedett. Az alacsonyabb fizetési kategóriákba tartozó dolgozók száma csökkent: az 1000 forintnál kevesebbet keresők aránya 1957-ben 20,7 százalék, 1960-ban 12,9 százalék volt, 12,7 százalékról 18,4 százalékra nőtt a magasabb 2000 forint feletti keresetűek aránya. Növekedett a kifizeie'.t családi pótlékok összege. A nyugdíjak összege az 1957. évi 2,5 mil- hárdról 1960-ban több, mint 4 milliárdra emelkedett. 1359-ben mintegy 78 000 általános és középiskolai pedagógus fizetését kb. 12 százalékkal és több mint ’500 orvos havi fizetését átlagosan 16,5 százalékkal emelték. 196U-ban emelték a tanácsok és a felsőoktatási intézmények dolgozóinak fizetését. A tervidőszak során —i a jövedelmek jelentős növekedése folytán — egyrészt nagymértékben <4 milliárd forinttal) nőtt a lakosság takarékbetétállománya, másrészt jelentősen növekedtek vásárlásai. A fogyasztás egyre nagyobb hányadát kitevő kiskereskedelmi forgalom három év alatt a tervezett 14 százalékos növekedéssel szemben mintegy 28 százalékkal nőtt, ezen belül az élelmiszerforgalom 24 százalékkal, a ruházati cikkeké 20 százalékkal, az ú. n. „tartós" fogyasztási és egyéb iparcikkek eladása 44 százalékai emelkedett. Az élelmiszerek közül elsősorban az élettani szempontból ér- ékesebb élelmiszerek fogyasztása emelkedett. A k skereskedelmi eladás — mély a fogyasztásnak csak egy részét tartalmazza — 1900-ban pl. húsból kb. 25 .százaléksai, tejből kb. 38 százalékkal, sajtból kb. 50 százalék- ial volt több, mint 1957-ben. Az italok közül a oor- és a söreladás három év alatt kb. 20 százalékkal nő t, a rum és a pálinkaeladás ugyanakkor lényegein csökkent. A hároméves terv időszakában a ruhása ti forgalom a vártnál nagyobb mértékű volt jelentősen növekedett a konfekcionált ruházati cikkek vásárláA lakosság kereslete leginkább a különböző tartós fogyasztási cikkekre — építési anyagokra, bútorokra, lakberendezési és lakásfelszerelési cikkekre, járművekre, stb. irányult. A legtöbb műszaki és villamos- sági cikkből a tervezettnél na jyobb mennyiség került forgalomba: pl. mosógépből 345 000 darab, porszívógépből 70 000 da- ab, padlókefélógépből 27 000 darab. televízió vevőkészülékekből 112 000 darab, motorkerékpárokból 87 000 darab. Az 1980. évi eladás bútorból 141 százalékka. haladta meg az 1957. évit és jelentősen nőtt a hangszerek, a könyvek és a kozmetikai Cikkek forgalma is. Számos olyan cikk került forgalomba, amelyet kül- öldről hoztunk be. Egyes cik tokból — például bútorokból, egyes rádió- és televízió vevő- készülék típusokból — nem volt megfelelő a választék. IX. A lakosság egészségűjjil és kulturális ellátottsága 1958—60. években tovább javultak az egészségügyi viszonyok. A tervidőszak során — elsősorban a mezőgazdasági termelőszövetkezeti, mozgalom növekedésével — lényegesen megnőtt azoknak a száma, akikre az általános társadalombiztosítás kiterjed. A tervidőszak végén az egész lakosságnak mintegy 85 százaléka volt már jogosult a társadalombiztosítási szolgáltatások igénybevételére. A tervidőszak során az orvosok száma ezerötszázzal (10,6 A tervidőszak során jelentősen bővültek az ország nemzetközi gazdasági kapcsolatai. 1958. és 1960. között a behozatali torga- lom évenként átlagosan 23 százalékkal, a kiviteli forgalom 13 százalékkal nőtt. Vili. Alakosság jövedelme és vásárlásai A hároméves terv időszakában jelentősen — a tervezettnél nagyobb mértékben — javult a lakosság anyagi helyzete. A munkások cs alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére — a nyereségrészesedést is számbavéve — 1960-ban 10— 11 százalékkal volt több, mint 1957-ben. A hároméves terv — a nyereségrészesedés nélkül — 6 százalékos reálbérnövekedést Irányzott elő. Három év alatt a népgazdaság különböző területein kereken 365 000 fővel — 14,5 százalékkal — nőtt a munkások és alkalmazottak száma. A foglalkoztatottság növekedésén túlmenően több bérügyi továbbá a családi jövedelmeket növelő egyéb intézkedés javította a lakosság anyagi helyzetét. Nyereségrészesedés címén évről-évre nagyobb összeget, három év Az emberszállítmányokkal való gond hamar elfeledtette vele ezeket a gondolatokat. Az történt ugyanis, hogy a prágai városparancsnok és állomásparancsnok a front közelségére való hivatkozással megtagadta a vasúti kocsikat a hivataltól. — Menjenek gyalog, vagy lőj- jék őket agyon itt helyben — mondták. Emiatt aztán roppant meglassult a zsidók és különféle címen j és néven összegyűjtött, frontközeiben tartott emberek szállítása. Eichmannak egész tekintélyét latba kellett vetni, hogy i győzze a vasúti szállitmán; felett parancsnokló tiszteké zsidók és más megbízhat elemek elszállításának íonto. gáról. — Maradjunk abban — mondta Eichmann — hogy mi igyekj szünk a gyalog-vándoroltatást fokozni, de önök is tartoznak ennek az ügynek azzal, hogy a frontról a belterületek felé indítandó vonatok egy részét a rendelkezésünkre böcsájtják. — Ebben megegyezhetünk, de arról szó sem lehet, hogy egész szerelvényeket bocsássunk rendelkezésükre. Eichmann elégedetten indult cl Prágából: nehezen bár, de mégis intézkedett és segített a fennakadáson. Kedvét lelte sikerében. Jó hangulatát csak az rontotta el, hogy amikor az első városban megállt, meghallotta a hírt: Günther öngyilkos lett. Günther halálhíre csak az egyik kellemetlen dolog volt. Nem is a legnagyobb. Még aznap Eichmann - írói is meggyőzt Jött, hogy Ber- mben hiába készíttette a „ró- .af ész két” Oda vissza már nem ■ehet, hiszen a fővárost körül- rták az oroszok. Olyant a záró ont^ mint az igazi gyűrű — se- iöl egy kis rés, sehol egy Dejá- ró. Gépkocsival sehogy, esetleg gyalogosan, polgári ruhában kísérelhetné meg a lehetetlent. Ezt azonban nem merte vállalni. A dűli fogta el, ha arra gondolt, hogy most Müller és Scholz költözködik le a biztonságos fészekbe, pedig ő azt magának építtette. És éppen Müller, akiről azt mondta Schellenberg, hogy kém, a szövetségeseknek kémkedik. Bosszúságánál csak a gondja volt nagyobb — hová menjen, ahol a legbiztonságosabb? Ezzel a gonddal töltött el néhán> napot. Időt veszített ugyan, de nem bánta meg, mart összeiutott néhány munkatársával. No, legalább moslmáf nem volt egyedül. Közös tanácskozás után úgy határozott, hogy elmegy Alt- Ausseeba, ott mar készen van az „alpesi erőd”, a „bevehetetlen” gerilla főhadiszállás és meghúzódik. Göring és Dönitz majd csak különbekét köt és aztán egyesült erővel fordulnak az oroszok ellen. Abban az esetben — ha addig megőrzi az irháját — megint könnyebb napok következnek. Ogy gondolta, hogy Alt-Aus- secban hatalmas erődítményeket, hadsereget, ágyukat, repülőgépeket, óriási fegyver és lőszerraktárakat talál. Tévedt. Alt- Ausseeban kevés katona cs sok plakát fogadta, Otto Skorzeny aláírással. A plakátok halált ígértek annak, aki nem, vagy vonakodva vesz részt Alt-Aussee megvédésében. A hegyek közt Skor- zény felállított ugyan néhány élelmiszer és fegyverraktárt, két- három rádió adóállomást is létesített. Az egykori híres üdülőhely környéke azonban inkább túlzsúfolt műtrágyakereskedésre hasonlított, mint erődre. Eichmannl első útja Kaltenszázalékkal), a kórházi ágyuk száma kétezerötszázzal, a rendelőintézeti orvosi munkaórák napi átlaga több, mint 8 százalékkal emelkedett. Lényegesen kiterjesztették a kötelező védőoltásokat, ennek folytán csökkent a fertőző megbetegedések száma. Jelentősen csökkent a csecsemőhalandóság: míg 1938-ban ezer élveszülött közül százharmincegy nem érte meg az egy éves kort és 1957-ben ez az arány 63 volt, addig 1960-ban ezer élveszülött közül 47 halt meg egy éves kora előtt. Az egészségügyi viszonyok javulása megmutatkozik többek közölt abban is, hogy a születéskori várható átlagos élettartam csaknem eléri a hetven évet, ami tizennégy évvel több, mint a felszabadulás előtti utolsó nép- számlálás idején (1941-ben) volt \z egészségügyi hálózat, illetve ■’Hatás feilesztése nem tartott lé- nőst azzal a szükséglettel, amely a társadalombiztosítás kiterjesztése során fellŐDett. A tervidőszak során jelentős összegeket fordított az állam a gyermekek és az ifjúság nevelésére. A bölcsődei férőhelyek száma kétezerkilencszázzal nőtt és '960. végen minden ezer bölcső- déskorú (3 éven aluli) gyermek közül hatvanöt volt elhelvezliétö ’’ölcsődében, az óvodáskorú gyerekek több, mint harminc százaléka járt naoközi otthonokba. A tervidőszak végén az iskoláskorúak közül valamennyi oktatási intézményben lényegesen többen tanulnak, mint három évvel ezelőtt, az 1960 61. tanévben mintegy 1,4 millió tanuló Jár általános iskolába, a középiskolai tanulók száma megközelíti a kétszázötvenezret, az egyetemeknek, főiskoláknak, valamint az egyéb felsőoktatási intézményeknek (Folytatás a 3. oldalon.) brunnerhez vezette. Nenezen talált rá, mert főnöke is inkább a vagyonmentéssel, mint a védelemmel volt elfoglalva. — További instrukciókat kérek — mondta Eichmann. Kaltenbrunner csodálkozó pillantással mérte végig. Különösnek találta, hogy akad, aki olyan „zűrös” helyzetben még mindig instrukciót kér. Később értette csak meg, hogy Eichmann semmit sem tud az Alt-Aussee-i viszonyokról, azt hiszi, hogy még mindig olyan komolyan veszik a Harmadik Birodalom sorsát, mint néhány évvel vagy akár csak hónapokkal ezelőtt. — Tudod mit, legjobban teszed, ha elhordod az irhádat — mondta Eichmann nagy megdöbbenésére. — Az irhámat?... elhordani?... — ismételte Eichmann főnöke szavait. Nem akarta elhinni, hogy ilyen gyorsan odaérkeztek a véghez. Egy ideig bambán bámult, aztán félénken megkérdezte, hogyha már az irháját kell menteni, mégis merrefelé volna a legjobb. — Némi szerencsével keresztül ju'hatsz Snanvolországba — tanácsolta főnöke. — Valami segítséget... — Azt már nekem nem áll módomban adni... Legfeljebb némi kis pénzt... (Folytatjuk.) Következő cikkünk címe: AMIKOK MEGTALÁLJAK EGYMÁST. id
