Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-02 / 2. szám
LENINGRAD: rDiákok Már 16 éve befejeződött a második világháború, és Loszjev pilóta belenyugodott felesége esi újszülött kislánya elvesztésébe. 1941. június 22-én bombalalálat érte a csokani szülőotthont, ott pusztultak el mindketten. Most, 16 év utón véletlen folytán megtudja, hogy néhány gyemieKellemes szilveszteri (; a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek Boldog Űj Évet Kívánunk című kabaréestje, A műsor összességében véve jó volt, az előadás jellegének megfelelően sokszor ragadtatta kacajra és tapsra a nézőket. A szereplők: Vass Mari, Dómján Mária, Balogh Emese, Beleznay István, Horváth Sándor, Latino- vits Éva is nagyban segítette az előadások sikerét. Külön dicséret illeti a művészeket azért, hogy műsoruk ösz- szcállításánál eltértek a megszokott kabaraestek sablonjától és újszerűt nyújtottak. Szereplésüket nem rontotta le, hogy az egyes előadások időeltolódásokkal kezdődtek, s az utolsó előadás alaposan beleket megmentettek. Ettől kezdve szívósan kutatja leánya hollétét. S lepereg előttünk leányának, Amáliának története is. A szívhez szóló filmet Mihail Kalin rendezte, Tyimofjejfev alakítja a főszerepet. A kisleányt Lida Pi- gurenko személyesíti meg. szórakozási nyújtón nyúlt a szilveszteri hajnalba. S ezért a színház vezetőit sem illeti elmarasztalás, hiszen pontosan a nagy érdeklődésre való tekintettel iktattak közbe még egy harmadik előadást is. A közönség érdekében. A miskolci színészek igen nagy érdeme, hogy mindhárom előadáson — s ez kétségkívül nagy megerőltetés volt számukra — szívvel-lélckkel, s valóban a közönségnek játszottak. A szilveszteri esti kabaréelőadások után felfokozott érdeklődéssel várjuk Nyíregyházára a Miskolci Nemzeti Színház művészeit január A2-re, amikor a Tamás bátya kunyhója című darabot adják elő. Mozgalma» filmforgatás i A „Spartacus” című film nemcsak a film, előzetes költségvetésének nagyarányú túllépése miatt, kerül Hollywood filmtörténetének érdekességei közé. Az eredeti költségelőirányzatok szerint a Spartacusnak öt millió dollárba kellett volna kerülnie és bennfektesek értesülései szerint 17 millió dollárba kerül. De még ha csak a bevallott 12 millió dollárba is került, mégis a legdrágább film, amelyet valaha is forgattak Hollywoodban (a 15 millió dollár költséggel készült Ben Húr Rómában készült.) A Spartacusnak három hónap alatt el kellett volna készülnie. A film forgatása mégis két évig tartott. A forgatási időszakban a főszereplők magánéletében a következők történtek: két házasság felbomlott, Sir Laurence Olivier és. Vivian Leigh, valamint Jean Simons és Stewart Granger házassága. Charles Laughton 30. házassági évfordulóját ünnepelte Elsa Lauschasterrcl. — Tony Curtis inszakadást szenvedett el egy Kirk Douglassal folytatott teníszjátszmában. Peter Ustinov- nak megszületett a harmadik gyermeke, s végül pedig első ízben használták fel íilmkulissza- ként a Hearst-dinasztia San Simeon-} kastélyát, s 10 000 statisztának sohasem volt még olyan aranyélete, mint a Spartacus forgatása idején. A nyírei yh$zi színjátszók Tíszadobra készülnek A József Attila Művelődési Ház színjátszó együttese e hó 15-én Tiszadobon mutatja be a Tacskó című olasz vígjátékot. A darabbal már tíz esetben léptek fel. A leningrádiak éppen olyan büszkék — tán még büszkébbek is — Városukra. mint a moszkvaiak Moszkvára. Igaz, szerte a Szovjetunióban az idegen turistának szegezik: — Látta-e már Leningrádot? Láttam Leningrádot, a forradalmi évforduló ünnepi napjaiban. Láttam a színes villanyfüzérekkel feldíszített híres Nyev- szkij Proszpektet, láttam a Balti-flotta Névún vonuló kivilágított csatahajóit az Ermitage felbecsülhetetlen kincseit, a Pé- ter-Pál erőd történelmi kazamatáit, megcsodáltam az Auróra cirkáló ágyúit, a cár büszke lovasszobrát, a Finn öböl panorámáját, a széles sugárutak, hatalmas áruházak roppant forgatagát. Csodálatos élmény volt mindez, — de a legjobban maguk a leningrádiak tetszettek ... November 6-án este hárman sétáltunk magyarok az egyik leningrádi utcán. Egyik hatalmas épület földszintjéről vidám táncmuzsika szűrődött az utcára. A főbejáraton csinos lányok, jólöltözött fiúk csapata sereglett ki — s be. A zene minket is becsalogatott, s csak a táncterem előtt vettük észre, hogy itt valami zártkörű mulatság lehet. Tanácstalanul tanakodtunk magyarul, s pillanatok alatt népes csoport vett körül: — Vengri? Vengri? — magyarok? — kérdezték mindenfelől, s egy szőke hullámoshajú fiú megkérdezte: — Do you speak English? Az igenlő válasz után kézenfogott s vitt minket valahová, a negyedik emeletre, a lakószobájába. Egy diákszállóban voltunk. Bor került, vodka, meg pezsgő az ásztálra, — Za druzsba! A barátságra! — kocintottunk, s aztán csak úgy peregtek a kérdések: — Igaz, hogy Budapest gyönyörű? — Mi a legújabb divat Magyarországon? — Hány százalék a szocialista szektor már a mezőgazdaságban? Minden, minden érdekelte őket, alig győztünk a kérdésekre válaszolni. S úgy belcmcle- gedlünk a beszélgetésbe, hogy észre sem vettük, mikor hajnalodon. Szó került az erkölcsről, a népi szokásokról, a művészetekről, mindenről. A szőke fiú és társai másnap este mór szállásunkon, az elegáns Szputnyik-szálló halijában várakoztak reánk. S megint csák virradatig beszélgettünk. A leningrádi diákok a pályaudvarra is kikísértek minket. A jelvényt, amit a szőke fiú- a gomblyukamba tűzött a búcsú percében, ma is viselem ... Győri Illés György. Ajándék-múzeum nyílik a ii rém then A szovjet kormány határozatot világháború éveiben kapóit ajánÄ TIMÄRI LÄGZI A szép Szabó Rózát elvette Gazsi Mihály, Karácsony másnapján tartották meg a lagzit Tímáron, a fiú szülőfalujában, ide jöttek a dunántúli rokonok, mármint az ifjú asszony rokonai, szülei, mivel ök Magyarbolyra valók. Gazsi Mihály szigetelőmunkás Pécsett, s még a katonai idejét töltötte, amikor egymásba szerettek. Szabó Róza — akkor még úgy hítták, csak mostantól Gazsi Mihályné, — színjátszóvezető volt, így ismerkedtek meg egy kultúrcsoport- bah. Egyébként gondozónő egy bölcsödében; Volt hát vendéglátás a ti- méri szülői házban! Hétfő délben kezdődött, tartott kedd dálelőttig. Valami tizenkét család vidámodott a két szoba-' ban. tánczenekar mellett. Szakszofon, két tangóharmó- nika, és a dob zengett, zúgott, tánchoz és pihenéshez egyaránt. Mikor Krisztián László, a községi tanács elnöke megérkezett, már javában folyt a beszéd cs a tánc. No, meg a vacsora. Csigaleves, töltött káposzta, borjúsült és baromfi- sült, torta, sütemény, s hozzá jóféle bor. Riczu Gyula ,a fiatal tsz-tag bele-belcdöngetett a dobba, — do jól tud dobolni! — és közben közben megeresztett egy- egy viccet is. (Mert ahhoz is ért.) Éjfél tájon magasra csapott a jókedv. Szabó bácsi. Róza édesapja, nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze, hogy s mint szuperál a téesz itt. Tímáron. Mert ő maga régi tsz-tag már ott Magyarbolyon. Gazsi Ferenc, a vendéglátó clsorjázta, hogy ő maga alig pár hete lépett be, hogy mcgkezdódölt itt a nagy agitáció. De mindjárt az elején. No és, hát mi- lyes a téesz Magyarbolyon? |T zt már inkább egy buji vendég — szintén a rokonsághoz tartozik, — R. M. kérdezte. — Milyen? Jó! — felelte a dunántúli örömapa. — Negyvenhét forintot kaptunk munkaegységre, idén vettünk egy Zetort, két pótkocsival, és most néztünk ki 2 traktort a Károly majori állami gazdaságból. — Már csak jobb így, egyénileg. — Vélte a buji vendég. Ezen aztán megkezdődött a vita. Krisztián László nem akart beleszólni, figyelte, mire haladnak. Szabó bácsi okosan sorjázta érveit, s a ‘tanácselnök arra gondolt, de elkelne itt egy ilyen kitűnő agitá’or! S csakhamar újabb is akadt, szinten rokon, bányász Sajó- szentpé*erről. — Milyen testvérek vagyunk mi? — kérdezte, — Sose hallott még a munkás-paraszt szövetségről? Mi mindig több szenet adunk, meg több mást, de maguk még minrpg nem akarnak nekünk több kenyeret adni? Folyt a vita. R. M. már izzadt. Na, táncolnánk már! — állt fel. hogy könnyítsen a beszéden. S falkérte a bányász feleségét. A bánvász meg táncba hívta a buji vendégasszonyt, de az csak rázta a fejét: nem. nem. — Látja, látja! — tréfálta a buji vendéget a bányász. — Én neun féltem a feleségemet, maga meg félti! Éttől kezdve egymást érlc a tréfa. — Hát hogy haladtok a szervezéssel, itt. Tímáron? — kérdezte szúrva R. M. a házigazdát. í ' azsi Ferenc büszkén ki- húzta a mellét. — Már mi befejeztük, csak ti huzakodtok még rajta, Bu- jon! (Még akkor ugyan hátra volt egy kevés, de csütörtökön tényleg megtartották a közgyűlést.) — .Na, itt van rá a tenyerem, adjon valaki száz forintot, és álé;rom én is a belépést, de mos*! — tréfált B. M. is, megszorítva. Már nyúltak a pénzért többen is, kacagva, de a bányász leintette őket. — Még mit nem! Mi fizessünk ezért, hogy neki jobb legyen! De mondok azért valamit: elmegyek én még Buj- ra, agitálni, s nem kérek érte bankót! — De hisz nincs nekem földem, — tréfált keservesen a másik. — A feleségemé az, nem az enyém! — És a feleséged kinek a fe' esége? Csak Riczu Gyula, a dobos tudta elvágni a kacagást, rákezdve egy talpa’avalóra. Volt kele'e a f.a'.al asszonynak, 1200 forint forgatópénz gyűlt össze hamarjában. Jókedvvel ropták a táncot, közöttük a buji rokon is, aki dehogyis haragudott. Hiszen ami igaz, az igaz. Gcnd.a.'anabb ez az élet, így, közösen. SB. hozott, hogy a Kremlben nyissák meg a Szovjetuniónak küldött ajándékok múzeumát. Az új múzeum száméra a fegyver- terem folytatásaként 7 termet rekonstruálnak. Az elsőben azokat az ajándékokat helyezik cl, amelyeket a szovjet ország fennállásának első öt esztendejében kapott A második teremben azokat az ajándékokat állítják ki, amelyeket a Szovjetunió 1922—194f-ig kapott. A harmadik teremben a második dékokat mutatják be. A negyedik teremben az curópaj ea ázsiai országoktól kapott ajándékokat tekinthetik meg a látogatók (az 1945—1953 időszakban). A fennmaradó három terem kiállítási tárgyai elvezetik a látogatót napjainkig. A moszkvaiak cs a szovjet főváros vendégei 1961. május 1- től kezdve látogathatják az új múzeumot. A CSENDHÁBORÍTÓK Mit tagadjam, úgy jártam a szilveszte- rezéssel, mint megannyi „sorstársam’ — erősen pitymal- lctt, amikor hazafelé bandukoltam. De ez nem volt egy kimondottan unalmas foglalkozás. Az utcán igen sok lakásból árulkodott a „házi- mui izók” zaja, vidám kacagás, nótázás. No, és az utca is eléggé népes volt, kezdett szállingózni a szilveszterezők hada hazafelé. Ök sem viseltek a szájukon lakatot. Komoly, meglett családapák ttom- bitáPak kevélyen, fejükön a mókás papírcsákókkal. Egyszóval, olyan jópofa. Csintalan felnőttekkel találkoztam ezen a hajnalon. A leghangosabb társasággal azonban a Kalinin utcán találkoztam. Két fiatal házaspár tartott hazafelé. Jól előttem jártak, de furcsa hangok szálltak felőlük. Valami sivalko- dás, halk visongás, olykor nyüszítésféle. — Mit csinálhatnak azok, csak nem ütik egymást? —- Kezdett dolgozni a fantáziám, s rögtön megnyújtottam lépteimet. (Már a lehetőségekhez képest.) Ök nem siettek, s így sikerült befogni őket. Semmi gyanúsat nem láttam, nem verekedtek! Ök a járdán én az úttesten bandukoltam, s csak az tűnt fel, hogy az egyik fia'al férj ölében szorongat valamit. A többiek meg nevetik, tréfálkoznak vele. A gyanús, vékonyhangok meg csak nem szűntek meg ... — Vajon mi a szösz lehet? Egy utcai villany aztán segített a rejtély megoldásában. A férfi kezében egy tombolasorsoláson nyert, valóságos kis újévi malac méltatlankodott eléggé kényelmetlen helyzete miatt. Innen volt az a számomra értelmetlen hang, és a furcsa csendháborí- tás. A „csendháborítók” hallhatóan boldogok voltak, s kivételesen senki nem zavarta meg őket. Másokat sem. Jól is néztünk Volna ki! Elvévre szilveszter éjszakája volt. — bűzi — 4
