Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-20 / 17. szám

Eisenhower nyolc éve a Fehér Házban jVTyolc évvel ezelőtt lépett hivatalba Eisen- hower elnök. Az Atlanti-óceántól a Csen­des-óceánig talán egyetlen felhő nem úszott azon a napon az Egyesült Államok egén. „Ame­rika a kollektív gazdaságban, az egyéni jólét­ben, a katonai hatalomban és minden egyéb megnyilvánulásában a világ legelső hatalma” — jelentette ki az új elnök. S az önbizalomnak ezen a szinte megközelíthetetlen csúcsán cSak kevés pesszimista volt az Egyesült Államokban, aki felismerte: A Szovjetunió kedvező földrajzi fekvése, gazdag természeti kincsei, rohamos ütemű gazdasági, tudományos, kulturális és szo­ciális fejlődése, korunk leghaladóbb és lelke­sítő eszméje előbb-utóbb másodrangú szerepre kárhoztatja a kapitalista világ legfejlettebb álla­mát. Eisenhower elnök úgy lépett be a Fehér Házbá, hogy kizárólag az Egyesült Államoknak voltak atombomba szállításra alkalmas B—36 típusú bombázógépei, csak neki voltak hidrogén­bombái. Nem egészen egy évvel az amerikai elnökválasztás után a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának üléstermében bejelentették az akkor szenzációnak ható hirt: „Az USÁ-nak nincs többé monopóliuma a hidrogénbombák terén”. A bejelentést alátámasztotta, hogy az amerikai megfigyelő állomások 1953 augusztus 12-én a rádióaktivitás ugrásszerű növekedését jelentet­ték és — ebből arra következtettek, hogy a Szovjetunió ki is próbálta első hidrogénbom­báját. 1 955-ben újabb csapás érte azt az ameri­A kai véleményt, hogy haditechnika terén messze a Szovjetunió előtt járnak. A kongresz- szús egyik bizottsága ugyanis megállapította, hogy az interkontinentális bombázógépek terén a Szovjetunió megelőzte az Egyesült Államokat és Bízón nevű bombázógépei kétszer gyorsabban készülnek, mint az amerikai B—52-esek. 1956-ban már mindinkább nyilvánvaló lett, hogy az Egyesült Államokat mind kilátástala­nabb helyzetbe viszi az a külpolitika, amely erőszakkal, katonai fölénnyel, álláspontjának a másik félre való rákényszerítósével akarja meg­oldani a viiágkérdéseket, ugyanakkor éppen a haditechnika terén lemarad azok mögött az országok mögött, amelyekre álláspontját fegy­verrel akarja rákényszeríteni. 1957 a szputnyik éve. 1956 utolsó napjaiban San, Diegóból elindult Cap Canaweral támasz­pont1 felé az USA első interkontinentális raké­tája, hogy öt hónapos kinos-keserves utazás után kilövés közben felrobbanjon. 1957 augusz­tus 26-án viszont a TASZSZ közölte, hogy a Szovjetunió kilőtte első interkontinentális raké­táját/ Október 4-én pedig fellőtték az első szput- nyikot. Mindenki számára világossá lett, hogy a Szovjetunió rakétakészítésben évekkel meg­előzte az Egyesült Államokat. E* gyszerre összeomlottak az amerikai kül­^ politika haditámaszpontokra épülő el­képzelései. A katonai fölény naív ábránddá vált és képtelen gondolattá zsugorodott az az eszme, hogy a Szovjetuniót erőszakkal engedményekre lehet kényszeríteni. Minden kétséget kizáróan kiderült, hogy az Egyesült Államok egész há­ború utáni külpolitikája téves alapokra épült, mert egyetlen célt tűzött maga elé: katonailag fölénybe kerülni a Szovjetunióval szemben. Különösen az elmúlt két esztendő tapasztalatai bizonyították, hogy világszerte mélyreható válto­zások következtek be és a világ legfontosabb kérdése ma már nem a fegyverkezés. Az Egyesült’ Államokat viszont annyira lekötötte a hideg- háborús politika, hogy közben szinte észre sem Vette a szocialista tábor növekvő ütemű erősö­dését, az ázsiai, afrikai és más országok egyre számottevőbb hatását. Az Egyesült Államok ér­tetlenül áll az új helyzet és azok várható kö­vetkezményei előtt, vagy pedig szembeszegüi a nemzeti felszabadító mozgalmakkal, ami vi­szont Amerikaellenes hangulatot szül. Eisen­hower elnöknek az utóbbi két esztendőben ki, fejtett fokozottabb tevékenysége már nem tudta pótolni az, előző hat esztendő mulasztásait, az új és ésszerű politika kialakításának hiányát. Mindenekelőtt a korábbi években elkövetett sok hiba és mulasztás következményei azok az érzé­keny csapások, melyet az amerikai politika Dél-Koreában, Japánban, Törökországban, Laosz- ban, és a világ más helyein az utóbbi időben el­szenvedett. L’ isenhower távozását egy újságíró szelle- mesen így jellemzi: „A három utolsó elnök esetéből az amerikai nép messzeható kö­vetkeztetéseket vonhat le. Roosevelt esete meg­mutatta, hogy egy ember élete végéig elnök maradhat, ha van benne egy kis kitartás. Tru­man esete megmutatta: nem számít, hogy ki az elnök. Eisenhower esete pedig azt, hogy egyál­talán nem is fontos, hogy a USÁ-nak elnöke legyen...” A dicstelen távozó elnök alaposan megté­pázott amerikai önbizalmat, külpolitikai baklö­vések és vereségek, belső gazdasági nehézségek garmadáját hagyja örökségként utódjának. Mit hoz a következő négy esztendő? Mit hoz Kennedy? Nem lehet pontosan tudni. A bé­kés együttélés lehetőségeinek feltételei, a szo­cialista tábor szüntelen és fokozódó erősödése, a Szovjetunió hétéves tervének határidő előtti teljesítése, a gyarmati rendszer meggyorsult bomlási folyamata mindenesetre arra mutat, hogy a Szovjetunió nemcsak a haditechnika te­rén, de az élet számos más területén is megelőzi az Egyesült Államokat és csakhamar azoknak az amerikai pesszimistáknak lesz igazuk, akik már nyolc évvel ezelőtt megjósolták az Egyesült Államok hanyatlását, másodrendű szerepre való kárhoztatását. ! Minden eddigit felülmúló biztonsági intézkedésekkel készüknek Washingtonban Kennedy mai beiktatására ! WASHINGTON, (MTI): Az Egyesült Aiiamok fővárosában te­tőpontjára hágott az izgatott ké­szülődés a pénteki ünnepségekre amikor John Kennedy leteszi az ; elnöki esküt és hivatalosan is el­foglalja az elnöki széket. Az amerikai titkosszolgálat a törté­nelemben páratlan biztonsági in­tézkedéseket foganatosított A Re­uter jelentése szerint ötezernél is több rendőr és titkos ügynök vesz majd részt a zajos parádé­ban, miközben helikopterek el­lenőrzik a „terepet” az ünneplők feje fölött. A körülbelül egy mér- | föld hosszúságú felvonulási útvo­nalat máris alaposan átvizsgálta a titkos rendőrség, s az ellenőr- ■ zést még egyszer megismétlik az ünnepség előtt. Tegnap 15 órakor a 70 éves Eisenhower, a lelépő elnök és a 43 éves Kennedy megtartotta a beiktatás előtti utolsó hivatalos megbeszélést. A kongresszus is folytatta az előkészületeket. A szenátus kül­ügyi bizottsága csütörtökön ki­kérdezte Chester Bowlest, a ki­jelölt külügyi államtitkárt. Va­lószínűnek tartják, hogy a Kíná­val szemben követendő politika lesz a fő téma. A szenátus hadügyi bizottsága csütörtökön jóváhagyta azt a tíz javaslatot, amelyet Kennedy ter­jesztett elő a legmagasabb kato­nai tisztségek betöltésére. Időközben Washingtonban ösz- szeült a pénteki parádé legtöbb résztvevője. Megérkezett például Truman, a volt elnök, s a Flori­dából érkezett hét dúskeblű hölgy izgatottan figyeli az időjárás je­lentéseket, nehogy hideg szél fújjon, amikor fürdőruhában fog­ják képviselni a menetben a „napsütéses államot” ... A hírügynökségek felkészültek az esemény lehető leggyorsabb és leghangosabb ismertetésére. Á nagy fotó-ügynökségek minden fontosabb ponton harcot vívnak riportereik lehető legjobb elhe­lyezéséért. Hígéra! halálraítéltek éiiségszirájkja PÁRIZS, (MTI): Az Humanitó jelentés- szerint a Loos-i börtön­ben fogvatartott algériai halálra­ítéltek január 9-e óta éhségsztráj­kot folytatnak tiltakozásul az el­len a bánásmód ellen, amelyben részük van. A Francia Kommu­nista Párt lapjának értesülése* szerint az algériai halálraítéltek egészségi állapota kritikussá Vált. OMAHA, (Nebraska MTI) Mint ismeretes, szovjet vezetői már többször figyelmeztették ai Egyesült Államokat, hogy szün-' tesse be a nukleáris bombákat szállító amerikai.. repülőgépek rendszeres és állandó cirkálását saját és különböző országok légi­terében, mert ezek az „őrjára­tok” egyrészt csak szítják a hi­degháborús hangulatot, másrészt egy balszerencse, műszáki hiba, vagy rossz idegállapotú pilóta az egész emberiséget másodpercek alatt halálos veszedelembe dönt­heti. •* Ügy tűnik* hogy ezek a figyel­meztetések és a különböző béke­harcos szervezetek tiltakozásai süket, fülekre találtak,- Thomas Bower, az amerikai stratégiai lé­Pénteken Martfűn A hír megnyugtatta a mene­külő vagy menekülésre számító kormányokat. Végtére — így gondolták — olyan helyre ke­rülnek, ahol soha nem éri őket utol a háború. Alt-Ausseeban rhar jártak, igaz, hogy üdülő vendégként, de ismerték. Egy német vezérkartól kiszivárgó le­genda is felelevenedett emléke­zetükben. Már évekkel ezelőtt hallották, hogy Hitler bevehe­tetlen erődöt épít a Totenbierge lábánál és szükség esetén onnan fog hegyi háborút viselni mind­addig, amfg a „csodafegyverek” el nem készülnek és ki nem erőszakolhatja a végső győzel­met. A hadviselésben jártas katonai szakértők is ideális helynek tar­tották Alt-Ausseet a hegyi had­viselésre. A híres üdülőhely egy szűk völgy ölén fekszik. Több­ezer méter magas hegyek teszik láthatatlanná, szédítő szakadé­kok árkoiják körül. Még repülő­géppel sem lehet megközelíteni. Két útja van csupán, de azok -egy nagyobb arányú robbantás­sal hosszú időre járhatatlanokká tehetők. Ilyen meggondolások után né­hány hét múlva hosszá gépkocsi­sorok, teherkocsik, luxus autók, társzekerek zaja verte fel Alt- Aussee környékét. Éjjel, nappal érkeztek a vendégek. Gazdagon érkeztek, magukkal hozták aranyban, ezüstben, gyémántban, időtálló valutákban, műkincsek­ben fellelhető vagyonukat, álla­muk aranyfedezetét, hadseregük A beveheletlcn végvár legendája pénztárát. A menekült „külföldi urak” megnyugodva látták, hogy a német urak — pártvezetők, magasrangú vezérkari tisztek — is Alt-Ausseeba sereglenek és nem is üreskézzei, hanem ma­gukkal hozzák vagyonukat. 1945. tavaszán már annyi Kincs, mű­kincs volt az Alt-Aussee szom­szédságában lévő Salzkammergut sóbányáiban felhalmozva, ameny- nyit addig e világ soha nem lá­tott egy helyen. Ott volt Euró­pa értékeinek többsége, amit a kereszt jegyében rabló nácik a leigázott országokból, népektől elhordták, csatlósaik magukkal „menekítettek”. S mi lesz e roppant kincs so­ra? Ö, ki tudta még azt akkor! Ebből mindenki kitalálhatja, hogy a náci vezetők egy része is hitt a bevehetetlen végvár le­gendájában, maguk közt úgy emlegették Alt-AuSseet, mint „alpesi erőd”-öt. Nem kisebb ve­zetők hirdették e legendát, mint Felső-Ausztria gauleitere — August Eigruber, — s neki hit­tek, hiszen Hitler legbizalma­sabb embérei közé tartozott. Eigruber magas, tagbaszakadt, primitív ember volt és rendkívül hiú. Arra számított, hogyha „az alpesi erőd” legendáját megvaló­sítja, emelkedni fog a náci ranglétrán: a hegyi hadviselés egyik fővezetője lesz. Mire a menekült kormányok elszállásol­tak, már úgy beszélt magáról, hogy ő a „Felső-Dunai végvár parancsnoka”. Már korábban is többször megpróbálta a Fúhrert rábírni Alt-Aussee hadi megerő­sítésére. Amikor pedig elérke­zett az 1945-ös esztendő és a német csapatok átkozottul rossz helyzetbe kerültek minden fron­ton, újra szóbahpzta Hitler előtt a dolgot. Rajta kívül nem so­kan merték volna ezt megtenni, de Eigruber azok közé tartozott, akik olykor ellent mertek mon­dani a véres kezű diktátornak. Egyszer például egy tanácskozás közben osztrák táj szólással azt mondta Hitlernek: • — Tudod, Vezérem, mi, az itteni nép, nem Ribbentropnak, 9 hanem Ribbentropfnak nevezzük a Te külügyminiszteredet. Tropf németül körülbelül any- nyit jelent, mint faragatlan fa- tuskó. Hitler környezete halálra dermedt e kijelentésre, de Hitler nem szólt. Ogy tett; minha nem is hallotta yolná Eigruber sza­vait. Akkor már nem sokra be­csülte maga sem külügyminisz­terét, de mégis megneheztelt. Ribbentrop pedig ettől fogva halálos ellensége lett Eigruber- nek. Soha nem bocsátotta meg neki a sértést. (Még amikor a nürnbergi per idején a háborús lőbűnös ellen folyó per során szemtől szembe találkoztak, el­fordította a fejét.) Hitler még mindig kitérő vá­laszt adott, bár már januárt ír­tak. Eigruber azonban nem tá­gított. 1945. február középén, a gaulei terek utolsó tanácskozásán megint szóba hozta régi tervét. — Vezérem, gondold meg, jót tanácsolok... Adj nekem paran­csot Alt-Aussée kiépítésére... Gyere el Te magad és szervezd meg a hegyi hadviselést — mondta. — Mindent a maga idejében — felelte Hitler. — De vezérem, az oroszok maholnap itt lesznek a Berghof- nál — erősködött Eigruber. — Ez most nem napirendi pont! — kiáltott rá Hitler. (Folytatjuk.) Következő cikkünk címe: EGY MEGBÍZOTT ALT- AUSSEEBAN HIÁBA VÁR sorsolják a Lottói A Lottó 3. játókhetd nyerőszá­mainak sorsolását január 20-án pénteken délelőtt 11 órai kezdet­tel Martfűn tartja a Sportfoga­dási és Lottóigazgatóság. Voaatösszeiiiközés Rákoson — 26 utas megsérült A Máv vezérigazgatósága köz­li, hogy 1961, január 18-án 18,35 órakor Rákos állomáson Hatvan irányából behaladó személyvo­nat a bejárati vágányon álló ko­csikba ütközött A baleset következtében a sze­mélyvonaton 26 személy megsé­rült. Cfaái János postafőellenőr kórházbaszállítása után meghg.lt, négy személyt súlyos, . nyolcat könnyebb sérüléssel a kórházban ápolnak. Tizenhárom sérültet el­sősegélynyújtás után hazaenged­tek. Jelentős forgalmi akadály nen» keletkezett. A baleset okának megállapítására a vizsgálatot megindították. .. r ^ , {szaluit enyhülés Várható időjárás péntek estig! hideg, gyengén felhős, száraz idő. Mérsékelt, a Dunántúlon helyenként élénkebb keleti, dél­keleti szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet mínusz 2—• 6 fok között. Távolabbi kilátások: a hét vé­gén párás, sokhelyen ködös idő, az éjszakai lehűlés kissé mérsék­lődik. ' - * . '*•>-­2 gierőparancsnokság, a SAC főnó- .ke szerdán közölte, hogy állan- Jüóan bizonyos számú B—52-ea sugárhajtású amerikai atombom- . bázógép teljesít 24 órás, készült­ségi szolgálatot a levegőben. Amerikai cirkálót Poláris- rakétával szerelnek fel WASHINGTON, fMTI): Mini DPA jelenti, Gates amerikai had­ügyminiszter szerdán engedélyez­te hogy, a Long BeaCh nevű ame­rikai cirkálót Polaris-nákétákka] szereljék fel. Ezzel a tengeralatt­járók után az első amerikai cir­káló is rakétahosdozóvá válik. Állandóan levegőben tartózkodnak az amerikai atom bombázók

Next

/
Thumbnails
Contents