Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)

1960-12-10 / 291. szám

Kádár János elvíárs beszéde

Ml is azt akarjuk — miként a szovjet dolgozók, — hogy mielőbb ' elérjük a hétórás munkaidőt.

Akarjuk rendszeresen emelni az életszínvonalat? Akarjuk és akarják a munkások is. De hogyan lehet rövidíteni a munkaidőt, hogyan lehet tovább emelni-az életszínvonalat? Csak több- .termeléssel, csak jobb és gazdaságosabb munkával! A normának (nem az a célja, hogy mi a munkásoknak kellemetlenséget okozzunk, hanem az

hogy a munkásság, a dolgozó nép élete évről-évre szépüljön, gazdagabb és jobb legyen.

— A kormány, illetőleg a kormány szervei az egész nép előtt vállalják a felelősséget, amikor

folytatás ae 1. oldalról.)

kijelentjük, hogy a normákat rendszeresen módosítani, tökéletesíteni kell. Mi vállaljuk a fe- ldősséget, amikor azt mondjuk, hogy ahol a munka feltételeit sikerült javítani — akár új technikával vagy a munka jobb megtervezésével, akár például jobb nyersanyaggal — ott ezzel párhuzamosan a normákat is állandóan javítani kell.

A helyi vezetőnek ugyanakkor vállalnia kell a kezdeményezést is és a felelősséget is annak eldöntéséért, hogy a saját üzemében mikor érkezett el a normák módosításának az ideje.

Kádár János elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy a népgazdaság általános fellendítésének számos feltétele adva van. Mindenekelőtt maga a szocialista rendszer, a párt és a nép össze- forrottsága, a helyes gazdaságpolitika, valamint a tömegek öntudata, tettvágya. Ez hatalmas erő.

A számok aat mutatják, hogy míg az ipar termelése a felszabadulás előttinek három és félszerese, a mezőgazdasági termelés csupán 20—22 százalékkal nőtt. Ezért nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági termelés erőteljes fellendítése a népgazdaság általános fejlődésének és a nép élet- kaársvonala gyorsabb emekedésé- >nek alapvető feltétele.

— Az imperialisták és kiszolgálóik gyakran szemünkre vetik, hogy „a régi rendszerben Ma- jgyarország fél Európát ellátta Katonával, most pedig vannak ^esztendők, amikor még be is kell Ihozra gabonát”. És persze szitkot, iátkot szórnak új rendszerünkre. Nekünk azonban nyugodt a lelkiismeretünk. Való igaz, hogy a Horthy-rendszer idején Magyar- ország jelentős gabonaexportot bonyolított lé. De hogyan? Ügy, hogy — habár a régi statisztikák szerint a kenyér fő élelmezési (cikk volt hazánkban — millió számra étiek itt dolgozó embe- irek, akik éheztek, még a mindennapi kenyerük sem volt meg. Magyarországon annakidején (külterjes gazdálkodás folyt, s a i gabona vetésterülete is nagyobb volt A vetésszerkezet azóta változott.

— Az ország adottságai olyanok, hogy a megváltozott vetés- szerkezet és a megnövekedett fogyasztás mellett Is meg tudjuk termelni saját magunk kenyerét. Egy-két éven belül el is kell ezt érnünk. A későbbiekben exportálni is tudunk. De ez teljesen más jellegű export lesz, mint hajdanában. Mi úgy exportálunk mezőgazdasági termékeket, hogy közben a nép rendesen éljen, bőségesen táplálkozhassál Az emberek ma már nálunk rendesen táplálkoznak; most még egy kicsit jobban kell dolgoznunk, hogy megfelelő mértékben exportálhassunk mezőgazdasági cikkeket is.

— A mezőgazdaságban bonyolult a fejlődés útja. A termelés eredményeitől nem választhatók el a tulajdonviszonyok, illetve az azokban bekövetkezett változások. Utalok az iparra. Amikor a burzsoázia — 1945—1948 között — látta már, hogy hatalma végéráit éli, csökkent az ipari termelés, s amikor a munkásosztály átvette a gyárakat, bizonyos ideig tartott még ez a folyamat. Nagyon jól emlékszem arra, hogy amikor 3 nagy gyárat átvettünk, az ellenség azt ordította: azelőtt haszonhajtó üzemek voltak, az átvétel után pedig ráfizetésesek. És — bíz,isten — ráfizetésesek is voltak. (Derültség.) A régi vezetés kivonult, és — sajnos — a műszaki káderek egy részét is befolyásolni tudta. A munkásosztálynak. olyan embereket kellett odaállítania, akik telve voltak- forradalmi lelkesedéssel,

szolgalatkészség gel, a nép ügye iránti odaadással, de soha életükben nem vezettek gyárakat.

Időbe telt, míg beletanultak. És nézzék meg ma ezeket a munkásosztály által vezetett gyárakat: a nemzeti jövedelemnek több mint hetven százalékú * adják.

(Nagy taps).

— Méginkátob így van ez a

Mindjobban előtérbe kerül az ííjlipusú paraszt öntudata

mezőgazdaságban. A tulajdonviszonyok változása átmenetileg zavaró tényezőként hat a termelésre. Így volt ez akkor is, amikor felosztottuk a régi tőkés, földesúri, egyházi nagybirtokokat. Akkor is visszaesett a termelés, de utána egyenesbe jutott.

— Most a birtokviszonyok változása más jellegű és nem kell, hogy döntően kihasson a termelésre. Miért más jellégű? Mert annakidején a feudális — tőkésosztályt egy másik osztály, a parasztság váltotta fel a-tulajdonban. Most azonban a kispa- rasztságot nem váLtja fel másik osztály, mert másfajta formában övé maradt a föld. Ezért mondjuk, hogy

lehetséges egyidöben a kettős feladat végrehajtása, vagyis egyidöben megoldható a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a termelés növelése.

Ma már az élet tényei bizonyítják ezt. Ha pedig a szocialista átszervezés alapvető munkáján túl vagyunk — bár nem kicsi, de — könnyebb feladat lesz a termelés további fellendítése.

— Losonczi és Fehér elvtársak beszéltek arról, hogy a még egyénileg termelő dolgozó parasztoknál átmeneti bizonytalanság mutatkozik. A nép, az ország és a parasztság érdeke, hogy megszűnjék a termelésre károsan ható bizonytalanság, s fejezzük be a mezőgazdaság szocialista átszervezését.

— Mindenki tudja, hogy az idén olyan' esős ősz volt, amire szinte emberemlékezet óta nem volt példa. A tőkés világban a kapitalizmus korbácsa hajtja munkára az embereket. Nálunk ez már ismeretlen fogalom. Ismeretlen a tőkés világ hajszája, ismeretlen a könyörtelen taposás. Hazánkban egyre inkább előtérbe lép az újtípusú paraszt buzgalma, munkaszeretete, öntudata. Ennek köszönhetjük, hogy bár okozott kárt ez az esős ősz,..jpégis 2 millió 300 ezer holdon elvetették az őszi gabonát! A parasztság nagy munka- győzelme ez, erősödő öntudatának bizonyítéka.

A népgazdaság általános fejlődése, ismétlem, megköveteli a mezőgazdasági termelés fellendítését, ez pedig a mező- gazdaság szocialista átszervezésének befejezését.

Ami a szocialista átszervezés előttünk álló lépését Illeti, ahhoz sok hasznosat ad a mögöttünk lévő két év tapasztalata. A szocialista átszervezés két esztendejében — az 1958—59-es és 1959—60-as télről beszélek — elért fejlődés számai impozánsak. 1958 decemberében a megművelt földnek körülbelül tíz százaléka volt a termelő- szövetkezeteké. Egy évvel később 35 százaléka, még egy évvel később pedig töb mint hatvan százaléka.

— Elvtársaim! Gondoltuk vol- na-e, hogy a fejlődés ilyen lendületes lesz? Nem gondoltuk. Mielőtt Moszkvába utaztam, meglátogattam általam nagyon tisztelt barátomat, Dobi elvtársat, aki sajnos, még most is kórházban van. Sok mindenről beszélgettünk. Emlékeztettem öt arra, hogy egy régebbi találkozásunkkor megkérdezte: „Na jó, most már van megint erős népköztársaságunk, de azt mondd meg nekem, mikor lesz itt erős termelőszövetkezet?” Ö a szocialista gondolatnak, a szövetkezeti mozgalomnak nem tegnapi harcosa. Sok vihart átélt életében, de mindig hű volt ehhez a gondolathoz, ehhez az eszméhez. Legutóbb emlékeztettem erre' a beszélgetésünkre. Azt felelte: „Emlékszem

Mennyi ideje annak a találkozásunknak?” Két esztendeje! S most a művelt földterület háromnegyed része szocialista nagyüzemi gazdaság! .Hát nem történelmi, forradalmi győzelme ez a magyar népnek? S ennek a győzelemnek az Igazi nagyságát nem is az mutatja, hogy megszületett, hanem az, ahogyan született. — Mint tudják — az idén New Yorkban jártam. Ott, mint ENSZ- küldöttnek, kézbesítették nekem egy dissziden* magyar ügyvéd könyvét, amelyet az ENSZ üléséig gyorsan összepofozott, befejezett, aztán valamelyik állam pénzén kinyomtatták és a küldöttek

között szétosztották. A könyv címe valahogy így hangzott, hogy „Lábbal tiporják Magyarországon az emberi jogokat.” A könyv nagy része a mezőgazdaságunkban bekövetkezett változásokkal foglalkozik. A szerző azt mondja: a kommunisták erőszakkal érték el az elmúlt két évben bekövetkezett változást és ennek fő formája lélektani erőszak volt; Ha dolláron eltartott ellenségünk egyebet nem tud kiszopni az uj- jából, mint azt, hogy a mezőgazdaságban bekövetkezett fejlődésnek fő mozgató ereje a „pszichológiai erőszak” volt, akkor mi nyugodtan mondhatjuk, hogy a bekövetkezett fejlődés a dolgozó parasztsággal, dolgozó népünkkel a legteljesebb egyetértésben ment végbe. (Nagy taps.) Ez nagy győzelem. Erre büszkék vagyunk! Ez az egyetértés ad nekünk erőt további munkánkhoz.

— Ennek az eredménynek a világ minden országában örülnek a testvéreink. A magyar nép e hatalmas győzelmének szívük mélyéből örülnék a kommunista és munkáspártok. Imperialista ellenségeink viszont — akik most sem szeretnek bennünket jobban, mint mondjuk 1956. novemberében — valahogy már több tisztelettel kezelnek bennünket.

— A még egyénileg dolgozó paraszt testvéreinkkel folytatott megbeszélés és egyetértés alapján ezen a télen befejezzük a tömeges szervezést, ez azonban nem jelenti a szocialista átszervezés befejezését is. A tömeges szervezés befejezése után egy, vagy másfél esztendő kell az új termelőszövetkezetek megszilárdításához. Ha azon is túl vagyunk, akkor elmondhatjuk, hogy hazánkban leraktuk a szocialista társadalom alapjait.

— Nagy dolog lesz az, hogy ezt a valóban mély forradalmi átalakulást — amely tíz esztendővel ezelőtt kezdődött nálunk — ezen a télen lényegében befejezzük, s ezzel sok-sok kommunista forradalmár, becsületes magyar hazafi álmát és akaratát teljesítjük. A magyar dolgozó nép már 1919- ben is a szocialista nagyüzemmel akarta felcserélni a feudális nagybirtokot, mert ebben látta fel- emelkedésének, boldogabb jövőjének távlatait.

Mi most megvalósítjuk a forradalmi erők régi álmát

Ezután a párt, az Elnöki Tanács, a kormány, a tanácsok minden erejüket a termelés, a kultúra fejlesztésére fordítják. A munkások, parasztok értelmiségiek minden erejüket arra összpontosíthatják, hogy minél többet hozzunk ki a magyar földből, minél többet teremtsünk, alkossunk az iparban, a mezőgazdaságban, a kultúrában, hogy minden szempontból előre haladjunk az élet minden területén.

— Mély meggyőződésem, hogy egész munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk nagy többsége helyesli az átszervezés befejezését. Van erő, amely ezzel szemben áll? Az egyik fékező erő a becsületes dolgozó emberek gondolkodásában is meglévő maradiság. Ezt tartom a legnehezebb akadálynak. Nem ‘szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy osztályellenségeink is szeretnének még akadályokat rakni szocialista fejlődésünk útjába.

A maradiságot felvilágosító munkával kell és lehet legyőzni. Sok ténnyel érvelhetünk. Többek között az új szocialista magyar parasztember példájával.

Már a legkisebb faluban is vannak ilyen parasztemberek. Mi általában többet beszélünk a munkába későn járókról, mint azokról, — pedig sokkal többen

vannak — akiknek megváltozott a gondolkodásuk és már szocialista módon élnek és dolgoznak. ■

— Méltó az írók tollára a magyar faluban bekövetkezett változás. Nemrégiben itt járt nálunk egy neves nyugati filmszakember; egy — a harmincas években kivándorolt — magyar, aki azt mondta, hogy neki fogalma sincs arról, mi^i marxizmus, de valami nagyszerű az, ami ebben az országban történik az emberek boldogulásáért. Az ő szavait idézem: „Még akik inkább panaszkodnak, mint dicsekednek, még azok is úgy élnek,— mondotta —hogy az ember nyugodtan kijelentheti, maguk csodát csináltak ebben az országban”.

— És ehhez még hozzáteszem a következőket. Ha az ember szombaton — így mondom, szombaton és nem vasárnap, mert már a falun is meghonosodott a vi- kend (Derültség) — végigsétál a főutcán és látja ott a fiatalokat, külsejükből nehezen tudná megállapítani, hogy parasztlánnyal, vagy netán filmszínésznővel találkozik-e, mert bizony úgy külsőleg nem sok különbség van már a kettő között. A magyar parasztember ma már igényli a kultúrát, igényli a civilizációt.

— A szocialista öntudat egy jellemző példáját mondta cl nekünk Prantncr clvlárs Tolna megyéből. Vihar jött és a lekaszált

széna ott volt a földeken. A faluból az emberek rohantak a földekre, hogy mentsék a szénát. Olyan ember futott elől, aki egy évvel korábban úgy nyilatkozott, hogy ö inkább elemészti magát, semmint a szövetkezetbe lépjen. S most torkaszakadtából kiáltotta: „Emberek, védjük meg, ne hagyjuk, ez a miénk!” íme, így változik meg a magyar ember.

Az Oííláljellwiscj;

nein alszik !

•

— Ami viszont az osztályellen- séget illeti, hát mit tud csinál- . ni? Az imperialisták tehetetlen dühükben napirenden tartják ■ például az ENSZ-ben az úgynevezett magyar kérdést Attól tér- 1 mészetesen mi létezünk, erősödünk is, boldogulunk is, nyu--? godtan építjük új, szocialista ; rendünket.

— Agitálnak is, rádiókat is tartanak fenn. És természetes, nem riadnák vissza a rémhírek terjesztésétől sem. Ezzel is szeretnék hátráltatni szocialista fejlődésünket. Ilyesmivel foglalkoznak: baj van — mondják — a . magyar gazdasági helyzettel. Az- - tán hozzáteszik: nem bírják gazdaságilag a szocialista átszerve- ' zést. Olyasmit is fecsegnek, hogy lebélyegzik nálunk a százforintost, meg lefoglalják majd a disz- • nókat. Kitalálták azt is, hogy emelik majd a közlekedési díja? kát. Még olyat is hallottam': nem engedik vissza Moszkvából Kádárt. (Derültség) Nos, haza- , jöttem, itt vagyok. (Derültség)!

— Komolyra fordítva á szót: rengeteg üdvözletét hoztam a . szovjet emberektől és más barátainktól. Nagy-nagy szeretettel és megbecsüléssel fogadták mindenütt küldöttségünket. Beszéltünk Hruscsov elvtárssa] és más szovjet elvtársakkal. A kínai elvtársakkal, köztük fciu Sao-csi ely- , társsal; szomszédainkkal,, köztük Novotny és Dej elvtársakkal, Thorez elvtárssal és mondhatom, hogy a világ valamennyi részéből jött elvtársakkal.

Egyik sem mulasztotta el, hogy kifejezze örömét a magyar nép boldogulása láttán és lelkünkre kötötték, hogy adjuk át szívélyes, •* testvéri üdvözletüket és sok-sok • jókívánságukat. (Hosszantartó nagy taps.)

— Ami viszont a rémhíreket il- • leti, bejelenthetem, hogy a száz- forintost nem bélyegzik le, a disz-- nókat nem foglalják le; gazdasági - helyzetünk egészséges és a rém- hírterjesztök összes okoskodása ellenére még egészségesebb lesz, még nagyobb lendülettel fejlődik tovább.

Dolgozó népünk a jövőt tekintve • további felemelkedés, a legköze- • lebbi napokat nézve pedig rendes^ - nyugodt, családias karácsonyi ünnepek elé néz. Ez a helyzet most. •. S ami a fejlődést illeti: töretleni. lesz a jövőben.

— Szólnom kell azokhoz a honfitársainkhoz, akik időnként felülnek a rémhíreknek. Érdemes - lenne összeállítaniuk egy ,hosz-, szabb jegyzéket, hogy a felsza- . badulás óta hányszor és hányféle rémhírt hallottak, mert mi hajlandók vagyunk azt államkölt-. ségen is kinyomatni és terjeszteni. (Derültség.) , ,

— Mi nyiltan beszélünk nehézségeinkről is. Népünknek, törté- . nelme során sokszor volt olyan kormányzata, vezetősége, vagy ve- .. zetője, aki azt mondotta, hogy , minden rendben van, de semmi,, sem volt rendben. Sajnos, enneie

a gyakorlatnak némi árnyéka átvetődött a felszabadulás utáni, időkre is. Bizony volt olyan helyzet, amikor kommunisták ál- , tál irányított kormány is mondott olyasmit, hogy ez vagy -az, rendben van, , de az emberek tudr ták, látták, hogy nincs rendben. '.

(Folytatás a 3. oldalön.)

2

\ népgazdaság további gyorsabb fejlesztése alapvetően a mezőgazdasági termelés előrehaladásától függ