Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)

1960-12-10 / 291. szám

Kádár János elvtárs beszéde 4z elet állal napirendre tűzött nehézséggel foglal kozzunk (folytatás a I. oldalról) — Mi most a helyes gyakorlat? Mi sokkal helyénvalóbbnak és jobbnak tartjuk, hogyha össze­gyűlünk tanácskozni, altkor ne arról beszéljünk ami rendben van, inkább továbbra is mindig szítai foglalkozzunk, ami nincs egészen rendben, ami nehézség, ami akadály, baj, amit le kell küzdeni. Ma minden honfitársunk általában tűrhetően él. Annak ide­jén, mikor nem élt valami rózsá­san, elcsodálkozott: miért mond­jak néki, hogy ő nagyon jól él; c lehet, hogy most meg azon csodál- , kőnk, hogy mikor lényegében is­tenesen él, miért beszélnek annyit a , nehézségekről. Ehhez hozzá kell szokni. Az a helyes kommunista gyakorlat, hogy mindig az élet által napirendre tűzött ne- nehézségckkel foglalkozunk. — Ez azonban ne nyugtalanítsa az ; embereket, hiszen négy éves ta- < pasztalatunk azt is megmutatta, ‘ hogy ha mi elhatározzuk, hogy i a nép széles rétegeit érintő kér- ' désekről akarunk dönteni — vált- I són ki az a döntés tapsvihart, | vagy némi kis fejosóválást — Mindenben mindig a tömegekkel ; együtt politizálunk. S ettől nem I fogunk eltérni, mert ez a hel> es i kommunista gyakorlat! ' .— Vannak a fejlődés közben i akadályok is. A leküzdésükre | rendelkezésre álló erőkről beszél­ve, engedjék meg, hogy minde­nek előtt a kommunistái:: és a i pártonkívüliek szövetségét említ- ( sem. Ez a mi egyik fő erőnk, az í Elnöki Tanácsban, a kormányban ( épp úgy, mint itt az országgyű- 1 lesben és valamennyi fontos tár­sadalmi intézményünkben. Sze­rencsére mindinkább kialakul ná- ■ lünk az a szokás, hogy azt szid­juk, aki szunyókál, vagy rosszul dolgozik, anélkül, hogy tekintet­— Engedjek meg, hogy röviden (érintsem a külpolitika egy-két í kérdését. Részletesen beszéltek 1 itt a vitában az osztrák—magyar ; kapcsolatokról. Valamennyi szom- : »sédünk közül Ausztria az egyet- ; lén kapitalista ország. A gyakor- ■ latban kellene realizálnunk a j magyar szocialista és az osztrák ; kapitalista állam nemcsak békés egymás mellett élését, hanem jó- í szomszédi viszonyát is. Mi nem szűnünk meg ezért fáradozni, (fagyon egyetértek azokkal az ielvtársakkal, akik azt mondják: fr.em mi vagyunk felelősek azért, thogy ez jelenleg nem így van. — A határon túl, Ausztriában nagyon jól tudják, hogy mi bé­kés, jószomszédi viszonyt aka­runk. — Szent meggyőződésem, hogy mi Ausztriával nemcsak békésen fo­I gunk egymás mellett élni, hanem végül is nagyon jó szomszédi vi­szonyt tudunk kialakítani min­den gáncsoskodás és közbeeső za­varó epizód ellenére is. Csak mel­lékesen jegyzem meg, hogy az ! ilyen epizódokért felelős szemé­lyeket nem nálunk, hanem a ha­táron túl, Ausztriában kell ke­resni. — Volna azonban még egy meg­jegyzésem a magyar—osztrák vi­szonyt zavaró epizódokkal kapcso­latosan. Valamelyik képviselőtársunk em­lítette, hogy amikor a nőszövet­ség egyik megbízottja Ausztriába akart utazni, előbb — hogy úgy mondjam — hitvallást kellett tennie, mivel akarja tölteni az idejét, lükkel és miről akar be­szélni. Nos, ez rendben van. Eh­hez joguk van. Megértem, hogy az osztrákok féltik semlegességü­ket a nőtanács egy képviselőjé­től. (Derültség.) De kérdem: tel lennék arra. hogy párttag-e, vagy pártonkívüli. A mindennapi munkában épp úgy, mint a vezető testületek­ben összeforrnak nálunk az emberek, párttagok, pártonkí­vüliek, s ez társadalmunk igen nagy ereje. _ A. szakszervezetekben például körülbelül 250 ezer funkcionárius tevékenykedik, beleértve az egy­szerű bizalmiakat is, akik a mun­kapad mellett dolgoznak. A 250 ezer emberből körülbelül 70 szá­zalék pártonkívüli és elmondhat­juk: segítik a párt politikáját. Vagy vegyük a Kommunista Ifjú­sági Szövetséget. Félmillió tagja közül körülbelül 10% párttag Velük együtt a pártonkívüli fiata­lok százezrei képviselik és hajt­ják végre a párt politikáját. Ha­sonló a helyzet a nőmozgalom­ban. A Hazafias Népfront bizott­ságaiban 110 ezer ember dolgo­zik. Ezenkívül van. körülbelül 200 ezer népfront aktivista. Vala­mennyien dolgoznak, mozgósítják a tömegeket, tettekkel bizonyítják eltökéltségüket, hogy a kommu­nistákkal együt tevékenykednek a párt politikáiéért. — Ebben az összefogásban van a mi erőnk. — Erre az erőre támaszkodunk amikor most ismét a munkásosz­tályhoz a parasztság és értelmi­ség legjobbjaihoz fordulunk: se­gítsék nagy történelmi feladatunk befejezését, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését. — Harcunkban minden nagy fel­adatunk megoldásában támaszko­dunk a világ haladó erőire, ez a mi nemzetközi bázisunk. A vi- világ haladó erőivel együtt őrkö­dünk hazánk függetlensége fölött, építjük népünk szocialista jövő­jét, küzdünk itthon a szocialista építés új sikereiért, nemzetközi­leg pedig a háború ellen, a bé­kés egymás mellett élésért, a szocializmus . világméretű győzel­méért. miért nem adnak hasonló kérdőívet az olyan hivatásos kémnek is, mint például Al­lan Dulles, aki elég gyakran jár Ausztriába, s akinek nem is olyan titkolt hivatása a kémkedés. Büszke arra, hogy „nem tudom hány éve” kémkedéssel foglalko­zik. Tőle miért nem kérdezik meg: kivel óhajt ön érintkezni, mi célból, milyen ügyeket akar megtárgyalni? Ezzel pedig jó szolgálatot tennének Ausztria belső békességének, általában a béke ügyének és nem utolsó sor­ban a magyar-osztrák viszonynak is. Nem ártana, ha az osztrákok részéről is több progresszív lépés történnék, hiszen az ő helyükben én arra gondolnék: tovább lesz nekik szomszédjuk a Magyar Nép- köztársaság, mint vendégük az amerikai kémszervezet főnöke. (Derültség és nagy taps.) * — Másik megjegyzésem az Egyesült Államokkal való viszo­nyunkra vonatkozik. Meggyőződé­sem. hogy az Egyesült Államok­kal is ki tudjuk és ki fogjuk ala­kítani a normális kapcsolatokat. Békésen, a békés egymás mellett éles jegyében elférhetünk egymás mellett a földtekén, annak ellené­re, hogy itt szocialista társada­lom van és lesz, ott pedig még kapitalista rendszer van. A bé­kés egymás mellett élés a törté­nelem elemi erejű követelése. _ Méltatlan, igazságtalan és sértő volt a bennünket érintő •nozgá*>or-áMzás New Yorkban. De volt ezzel kaocsolsíba-i másik érzésem is. A New York Times egyik tudósítójának el is mond­tam. Nézze — mondtam neki — ream nézve személyileg ez a moz­gáskorlátozás sértő, de nem volt kellemetlen. Részben azért, mert egész jó társaságban voltam. Tud­ják, hogy négy embert „tiszteltek meg” így; Hruscsov elvtársat, Mehmet Shehu elvtársat, Fidel Castrot és engem. A társaság te­hát nem volt rossz. Eszembe ju­tott 1932 februárja, amikor a börtönből kifelé tartva, a tolonc- házban megjelent előttem az ak­kori horthysta belügyminiszté­rium egyik főtisztviselője, és kö­zölte, hogy én, mint kommunista, nem hagyhatom el Budapest ha­tárát. Mondtam a New York-i tudósítónak; nem először történik meg velem, hogy egy bizonyos körzetet nem hagyhatok el. Elő­ször a Horthy-fasiszta rendőrség büntetett "zzel. A tilalom — mondtam a újságírónak — már nem áll fenn, az a főtisztviselő egész rendszerével együtt a múl­té már, én pedig az egykori ma­gyar kommunista ifjúmunkás, még mindig itt vagyok, sőt New Yorkban vagyok! (Nagy taps.) Én az ilyesfajta újkori mozgáskorlá­tozásnak sem jósolnék sokkal na- gyob jövőt, mint annakidején a Horthy főtisztviselője által szá­momra előírt korlátozásnak. ba viszi az amerikai imperialis­ták politikáját. Kádár János beszéde további részében a kommunista és mun­káspártok moszkvai tanácskozá­sával foglalkozott — Elmondhatjuk, hogy a ta­nácskozás heteiben Moszkvában dobogott a nemzetközi munkás- osztály szive. Ez a tanácskozás a világ legfontosabb eseményé volt, mert az emberiség jövőjét a mun­kásosztály fogja megszabni és meghatározni. A nyolcvanegy kommunista — és munkáspárt képviselőinek, a’nemzetközi mun­kásosztálynak döntései az embe­riség jövőjét formálják. Joggal mondhatjuk, hogy a moszkvai tanácskozás történelmi jelentősé­gű volt. nyilatkozat, — nemcsak abban látják, hogy világméretekben megszüntessék a kizsákmányolást és a nyomort, és örökre kizárják az emberi társadalom életéből bármilyen háború lehetőségét, hanem abban is, hogy már a mi korunkban megszabadítsák az emberiséget a háború rémétől”. — A világ kommunista párt­jai minden erejüket e nagy tör­ténelmi küldetés megvalósításá­nak szentelik. Mi magyar kom­munisták is, mert forrón óhajt­juk, hogy a magyar munkás-, paraszt-, értelmiségi szabad tár­sadalomban alkothasson, hogy egészségesen nójjenek fel a magyar gyerekek, fiata­lok, hogy békében éljenek a magyar nők, férfiak és bé­kében pergethessék napjai­kat a munkában elaggottak. Azt akarjuk, hogy virágozék hazánk földje. — Mi, magyar kommunisták minden szavunkkal és tettünkkel bizonyítani akarjuk és fogjuk a legnagyobb igazságot: azt, hogy a kapitalizmus az ember megalá­zása, a kommunizmus az ember szabadsága; a kapitalizmus lét­bizonytalanság, a kommunizmus a biztos jövő és az emberi jólét; a kapitalizmus a háború örök fenyegetése; a kommunizmus az emberiség szilárd békéje. (Nagy taps). — Kedves elv társak! Tisztelt képviselőtársaim! A moszkvai nyilatkozat elítélte a revizioniz- must az imperialistákkal való megalkuvást, az imperialisták előtti ’meghajlást. Elítélte a dog- matizmust, a tömegektől való el­szakadást. Pártunk egész politi­I kája immár négy éve folytatott szilárd és állhatatos kétfrontos harca tehát — amely egy7időben harcol a revizionista árulás, va­lamint a dogmatizmus és a szek- tariánizmus ellen — ezen a - ta­nácskozáson újabb igazolást és megerősítést nyert a nemzetközi munkásosztály által. — Bennünket sokan azzal vá­doltak — és talán ma is vádol­nak, — hogy túl kemények vol­tunk, mert határozottan szakítot­tunk és leszámoltunk a revizio- nis'a árulókkal és az elleníorra- dalmárokkal. Ez nem baj. A nép ellenségeivel szemben pártunk ilyen lesz a jövőben is. Más oldal­ról viszont azzal vádoltak ben­nünket, hogy túl puhák, engedé­kenyek, revizionisták vagyunk. Miért? Mert nem az ellenséget keres­tük minden emberben, hanem az embert, még azokban is, akik négy évvel ezelőtt szem- benálltak velünk, vagy leg­alább is az emberi vonásnak azt a maradványát, amelynek segítségével a . megté- vedteket is visszavezethetjük a helyes útra. Bízunk abban, hogy pártunk e tekintetben is ilyen lesz a jövőben. Mert pártunk azt tartja — és ugyanezt vallja kor­mányunk, parlamentünk is, —> hogy rendszerünket mindenkor vaskézzel ho’1 védeni minden belső és külső ellenséggel szemben, da mindig emberi módon kell bánni az emberekkel. (Taps.) — Nem tettünk és nem teszünk, engedményt a jövőben sem, sem a revizionizmusnak sem a dogma- tizmusnak és a szektariánlzmus- nak. Pártunk megmarad a mar­xista—leninista politika mellett — Tisztelt képviselőtársaim’: Nincs tehát semmiféle fordulat a mi politikánkban. Az eddigi úton megyünk tovább. Ugyanazt a politikát valósítjuk meg a tár­sadalom egész életében, az állam­életben, amellyel népünk, kor­mányunk, országgyűlésünk eddig is egyetértett és amelynek vég-( rehajtásában egységesen támogat-; ja Központi Bizottságunkat. — Népünk saját tapasztalatai! alapján győződött meg e politika­helyességéről és nem kívánja; hogy változtassunk rajta. Inkább azt várja, hogy még következe te-; sebben és jobban végrehajtsuk, azt a politikát, amely immár négy- esztendeje áthatja az egész or­szágot, az államelméletet. Bízunk abban, hogy pártunk a néppef még erősebben összeforrva küzd az előttünk lévő feladatok meg­oldáséért. Ez a bizalom adja azü a meggyőződést, hogy a követke­ző években fellendítjük a mezőgazdasá­got is és végigvisszük a nagy történelmi müvet: a mezőgaz­daság szocialista átalakítá­sát, s befejezzük hazánkban a szocialista társadalom alap­jainak lerakását. — Meggyőződésem, hogy a leö-j vetkező évek a munka, a szívós harc és nem egyszer az egymás, közötti vita évei lesznek. De a? gazdag eredmények évei Is, egész7 népünk javára. (Hosszantartó,! lelkes, nagy taps.) Kádár János beszéde után az országgyűlés határozatot fogadott el. A határozat a következő: „Az országgyűlés a földműve­lésügyi miniszternek a mezőgaz­daság helyzetéről cs az előttünk álló feladatokról adott tájékozta­tóját tndomásnl veszi, jóváhagyja a forradalmi munkás-paraszt kor­mánynak a falu szocialista átala­kítására és a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésére irányuló poli­tikáját. Az országgyűlés helyesli a kor­mánynak azt az elhatározását, hogy a tél folyamán a termelőszö­vetkezeti mozgalom győzelemre juttatásával lényegében fejezzük be a mezőgazdaság szocialista át­alakítását. A falu szocialista át­szervezésének sikeres befejezésé­vel még szilárdabbá válik a népi hatalom, a munkás-paraszt szö­vetség, a Magyar Népköztársaság, megteremtjük alapját a nagyobb hozamú mezőgazdasági termelés­nek. Es érdeke a munkásosztály­nak. magának a dolgozó paraszt­ságnak, egész népünknek. Az országgyűlés ajánlja és ta­nácsolja a termelőszövetkezeti pa­rasztság, a falusi értelmiség, a munkásosztály legjobbjainak: meggyőző, jó szóval adjanak meg­felelő baráti segítséget ahhoz, hogy a még egyénileg dolgozó pa­rasztság űjabb tíz- és százezrei bátran válasszák a szövetkezeti gazdálkodást, amely immár a pa­rasztság egésze számára nyitja meg az emberibb, jobbmódn éle­tet. a kulturális felemelkedés le­hetős égét.” Ezután az elnöklő Rónai Sándor bezárta az országgyűlés üléssza­kát (MTI) * A hidegháború zsákutcába viszi az imperialista politikát — Valamikor valóban joggá) mondhatta magáról az Egyesült Államok, hogy a haladás, a de­mokrácia hazája. Hajdanában a feudális Európából sok ember menekült oda és menedéket ta­lált a reakció ellen. Ma egész más a helyzet: ellenkező „hír­nevet” sikerült szerezniük az Egyesült Államok vezetőinek: a világ minden elcsapott fasiszta diktátora, hitleristája, nyilasa, bukott népnyúzója úgy tapad hozzájuk, mint a mágneshez; bennük lelnek fő patrónusukra. Ügy gondolom, jobban kellene tőlük tartanunk, ha lemondanának erről a nagyon is kétes hírnév­ről. Mert a hidegháború, a reak­ció világméretű támogatása vég­ső fokon visszacsap és zsákutcá­JNépiiuk nz emberi haladás éléu jár — Tisztelt képviselőtársaim! Ami­kor mi itt a mezőgazdaság fej­lesztéséről a szocialista társada­lom alapjainak lerakásáról ta­nácskozunk, a szocialista Ma­gyarország felépítésének kérdésed­ről beszélünk, jó, ha tudjuk, hogy ez a célunk egybeesik az emberi haladással — jó tudnunk, hogy népünk ma az emberi ha­ladás élén járó nemzetek sorá­ban van. Nem a múlthoz, a jö­vőhöz kötötte sorsát a magyar nép: a világ fejlődésének fő áramlatában, a szocialista fejlő­dés áramlatában haladunk. — A mostani moszkvai nyilat­kozat történelmi okmány. Való­jában hatalmas, történelemfor­máló erő összpontosul ebben a nyilatkozatban: a világ kommu­nista mozgalmának egységes ere­je. „Az emberi társadalom törté­nelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányvonalát és fő sajátossá­gait korunkban a szocialista vi­lágrendszer — azok az erők hatá­rozók meg, amelyek az imperia­lizmus ellen, a társadalom szocia­lista átalakításáért harcolnak” — hangzik a nyilatkozat. Ezek közé az erők közé tartozik a Magyar Népköztársaság is. — Mi a felszabadult szocialista népek családjához tartozunk; ez ad nekünk erőt. S a mi erőnk is ad valamit ahhoz a nagy nemzet­közi erőhöz, amely a népek jövő­jét védi, biztosítja. „Az imperializmus semmiféle erőlködése nem állíthatja meg a történelem előrehaladását. Létre­jöttek a szocializmus további dön­tő győzelmének szilárd előfeltéte­lei, A szocializmus teljes győzel­me elkerülhetetlen” — állapítja meg a nyilatkozat, s hozzáteszi: a kommunista világmozgalom ko­runk legbefolyásosabb politikai ereje, a társadalmi haladás leg­fontosabb tényezője lett. — Mi, akik ott lehettünk a moszkvai tanácskozáson, szinte tapinthatóan éreztük azt a le­győzhetetlen erőt, amelynek ma­gunk is részesei vagyunk, öt vi­lágrész kommunista és munkás­pártjainak képviselőit hallva, méginkább meggyőződhettünk arról, hogy a kommunizmus láng­ja, a marxizmus-leninizmus — amelynek világító fáklyáját Marx és Engels gyújtotta meg, s Le­nin emelte magasra,. — kioltha- tatlanul lobog immár a föld minden országában. — S milyen célt tűz maga elé a nemzetközi kommunista moz- [ galom? ..A kommunisták törté- ! nelmi küldetésüket — mondja a' Mi a békés egymás melleit élést akarjuk

Next

/
Thumbnails
Contents