Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)

1960-12-08 / 289. szám

Képek a rakaniazi Szikra Tsz-bol A rakamazi Szikra Termelőszövetkezetben 240 hold szán­tóhoz 83 darab szarvasmarhát tartanak, minden három holdra egyet. Jó ez a sűrűség. Most azon Iparkodnak, hogy a minőséget javítsák. Azt szeretnék, ha minden jószáguk leg­alább olyan lenne, mint a képen látható Ibolya, amely a vcncscllői körzeti kiállításon az első díjat nyerte. Hetven év távlatából Még nem érkezett el a tényleges zárszámadási idő, de Bodnár Lászlóné, a Szikra Tsz. könyvelő.'/; inár rendez­geti a számlákat, a kimutatásokat. A rendezgetés ilyen he­lyen vidáman megy, hiszen negyven forint körül számítanak egy-egy munkaegységre. (Fotó: Hammel) Av idén több mint 106 e/géax eaiét betöltő .filmet exportált Csehszlovákia Csehszlovákia ez év első három negyedében a szocialista tábor országaiba, elsősorban a Német Demokratikus Köztársaságba és Bulgáriába 106 egész estét betöl­tő és 135 rövidfilmet exportált. Ugyanezen idő alatt a nyugaii országokba 35 egész estét betöltő és 182 rövidfilmet szállított Csehszlovákia. A nyugat-európai országok közül elsősorban a Né­met Szövetségi Köztársaságban, Olaszországban, Belgiumban és Franciaországban van a legna­gyobb sikerük. Az amerikai or­szágok közül főként Argentíná­ban, Uruguajban, Brazíliában és az utóbbi időben Kubában nyil­vánul meg nagyobb érdeklődés. Középkeleten Irak, Távolkeleten pedig Japán érdeklődik a csehsz­lovák filmek iránt. A csehszlo­vák rövidfilmeket elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság áz Amerikai Egyesült Államok, Japán, Bolivia, Kolumbia, Bel­gium és Anglia vásárolják. Ezek az országok számos csehszlovák bábfilmet, trükkfilmet, tudomá­nyos, népszerű és oktatófilmet is Vásároltak. A csehszlovák „Filmexport” ebben az évben Spanyolországba. Izraelbe, Marokkóba, Tuniszba, Ghánába, Maliba és Guineába szélesítette ki a' csehszlovák fil­mek exportját/ Csehszlovákia áfczel szemben ebben az évben 36 égesz estét betöltő filmet vasa­iéit a Szovjetuniótól, 11-et a Né­met Demokratikus Köztársaság­tól, 7-et Magyarországtól, 3-at Bulgáriától, 4-et pedig Jugoszlá­viától. A nyugati országok közül elsősorban Franciaország, Olasz­ország, Anglia, Svájc, a Német Szövetségi Köztársaság és Svéd­ország került számításba. A? l 4 "N- _ Egyesült Államoktól és Mexikó­tól ebben az évben 3 filmet. Ja­pántól, Ceylontól, Pakisztántól, az Egyesült Arab Köztársaságtól, Argentínától és Brazíliától pedig 1—1 filmet vásárolt Csehszlová­kia. EZELŐTT HETVEN ÉSZTÉN-| DÖVEL, 1890. decemberében ala- . kult meg a Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt. Más, fejlettebb országok munkásszervezetei segí­tették a magyar proletariátust, hogy saját önálló politikai pártját megteremethesse. Különösen je­lentős volt az a támogatás, ame­lyet a nagy forradalmártól: En­gels Frigyestől kaptak. Marx e halhatatlan barátja és harcostár­sa kezdettől fogva figyelemmel kísérte a magyar munkásmozga­lom sorsát és élete végéig helyes tanácsaival igyekezett a megfele­lő irányban, a forradalmiság út­ján tartani a magyar pártot. A nemzetközi munkásmozgalom segítségével alakult meg hazánk szocialista pártja. A proletár in­ternacionalizmus jegyében fogant a magyar munkásosztály politi­kai szervezkedése. Ehhez a nagy és szent elvhez igyekeztek a to­vábbiakban is ragaszkodni mind­azok, kik szívükön viselték ha­zánk dolgozó népének sorsát. Hi­szen kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy Magyarország népe csakis más népekkel való szoros harci szövetségben vívhatja ki szabadságát és léphet egy fejlet­tebb társadalmi rend útjára a nemzetközileg szervezett és im­már az imperializmusba átmenő tőkés világgal szemben. A magyar szociáldemokrácia kezdetben harcos szellemű volt, becsületesen képviselte a dolgozó nép érdekeit. Terjedt is az eszme minden üldöztetés ellenére a munkások és parasztok körében. Ám néhány év múlva riasztó je­lek mutatkoztak a mozgalom so­raiban. A kispolgári gyávaság, a megalkuvás szelleme lett úrrá a szociáldemokrata párt soraiban. Opportunista vezetősége egyre in­kább vitte tévútra a magyar munkás mozgalmat. S míg a tö­megek készen álltak a forradal­mi harcra, s 1905-ben, majd az 1912-es „vérvörös csütörtökön” nagyszerű akciókat hajtottak vég­re, — a szociáldemokrata párt­vezetőség gyáván késznek mutat­kozott a népi megmozdulások le­szerelésére. S ez az árulás bete- teződött az első világháború vér- zivataros éveiben, amikor a ma­gyar munkásosztály önkinevezte „vezetői” — sárbatiporva a pro­letár nemzetköziség magasztos eszméit — az imperialista kor­mányzat támogatóivá lettek. Mél­tán lettek elkeseredettek a töme­gek.. Hát ezért támogatták ők a szociáldemokrata pártot? Ezért dolgoztak ők éveken át a mozga­lomért? Ezért szenvedtek üldöz­tetést? Joggal vetődött fel a kér­dés: van-e jövője, van-e kilátása ezek után a munkásmozgalomnak, nem volt-e minden hiábavaló? NEM VOLT az eddigi harc hiábavaló! 1917. dicső októbere új utat mutatott a nemzetközi munkásmozgalomnak, bebizonyo­sodott, hogy. nem a szocializmus bukott meg,, csupán az opportu­nista gyávaság bizonyította be csődjét. A forradalmi munkás- osztály az eddigi szociáldemokra­ta pártok helyett az új kommu­nista mozgalom köré kezdett tömörülni. A kommunisták adták vissza a háborúban elkeseredett, a szociáldemokrata vezérek áru­lásában csalódott tömegek hitét a szocializmusba. S az 1918—19. évi forradalmak során hazánk munkás osztálya is az új utat vá­lasztotta: azok a harcos, becsüle­tes munkások, kik eddig a szo­ciáldemokrácia keretei között te­vékenykedtek, többségükben a kommunisták pártjához. csatla­koztak. 1918. óta hazánk munkásmoz­galmában a kommunisták foly­tatják tovább mindazokat a szép és jó hagyományokat, melyeket az előző időszak hagyott örökség­be. A kommunistákat azonban nemcsak úgy kell tekinteni, mint a haladó múlt folytatóit. Minősé­gileg újat hoztak ők a magyar munkásosztály harcába. Elvi szi­lárdság, tudatos forradalmiság, Fejlődik a kínai papírgyártás Kínában a népi hatalom meg­alakulása óta 15-szörösére emel­kedett a papírtermelés. A Kínai Népköztársaság papírt importáló országból fokozatosan olyan or­szággá válik, amely nemcsak sa­ját szükségleteit képes kielégíte­ni, hanem egyes papírfajtákat exportál is a délkelet-ázsiai or­szágokba. A Szovjetunió nagyarányú se­gítséget nyújtott Kínának a kor­szerű papíripar megteremtésében és fejlesztésében. Szovjet segít­séggel több nagy papírgyár épült a Kínai Népköztársaságban, így például az északkelet-kínai ha­talmas papírkombinát, amelyben évente több mint 50 000 tonna papírt gyártanak. Erika küldetése —- Milyet? — Nem hivatalosat persze. Már tudja, hogy a II. kerület KISZ tit­kára vagyok, mostaná­ban különösen sokan keresnek, telefonon, sze­mélyesen. — Bánja? — Cseppet sem. Sze­retem az elfoglaltságot, van is benne módom, őszintén mondva, nehéz kerületi KISZ titkárnak lenni. Kicsit hasonlít a mi szervezetünk az át­járóházhoz. Az átjáróház is lehet barátságos. — A mienk az is. Hu­szonnégyen vagyunk, igaz néha egyenkcntkell összeráncigálni őket, de ha már együtt vagyunk megvan az összhang, s ez a legfontosabb. Megéri a fáradságot? — Feltétlenül. Bár néha elkeseredik, még sírok is de C3q,k addig tart... Megbántják néha? — Igen. Akkor, ha nem jönnek el, mikor hívjuk bátor kiállás jellemezte tevékeny­ségüket. Bármennyire üldözték is őket a fasizmus huszonöt éve fo­lyamán, — harcukat nem törhet­te meg senki és semmi. Az egy­szerű emberek egyre nagyobb tisz­telettel tekintettek rájuk, akik egyedül látták helyesen azt az utat, melyet a magyar népnek követnie kell. És a magyar szo­ciáldemokraták soraiban is so­kan rokonszenveztek velük, hi­szen látták, hogy a barbár reak­ció ellensége minden munkás­nak, minden parasztnak, minden haladó értelmiséginek. A német hódítók elleni nemzeti ellenállás­ban kommunisták és szocialisták vállvetve küzdöttek nálunk is, mint annyi más országban. A FELSZABADULÁS UTÁN — mikor a kommunisták és szocia­listák közös akciókat hajtottak végre a reakció ellen, — a tö­megekben egyre erősebbé lett a vágy: egyesüljön a két nagy fo­lyam egy hatalmas áradattá, mely elsodor útjából mindent, ami elavult, és rossz,. S 1948- ban az egész magyar dolgozó nép üdvözölte a munkásosztály egységes pártjának megalakulá­sát. S mindenki, aki helyesen tu­dott gondolkozni, belátta, hogy ez az egyesülés nem jöhetett létre a szociáldemokrácia alapján, mely­nek múltjában a jó és rossz eléggé vegyesen található, mely­nek történetében bátor kiállásra és árulásra egyaránt sok példa van. Az egységes pártnak a kom­munista eszme alapján kellett létrejönnie, mely a múltban is következetesen képviselte mindig az újat, a haladót, mindazt, ami a dolgozó nép érdekeinek megfe­lelt. A pártegyesülés óta a szocialista építés óriási eredményeket ért el. Ma már nem vagyunk messze attól, hogy a szocializmus alap­jait lerakjuk. A magyar mun­kásosztály pártjától, annak har­caitól és tevékenységétől elvá­laszthatatlanok az elért nagysze­rű sikereit. Bátran elmondhatjuk: soha még a magyar munkásmoz­galom történetében nem volt a pártnak akkora tekintélye, mint éppen napjainkban. S MOST, A HETVENÉVES évfordulón érdemes elgondolkoz­ni azon, miért küzdött a munkás- osztály egykor és mire törekszik ma? 1890-ben még távoli célnak túnt a népi hatalom megteremté­se. Ez- ma már élő valóság, mit milliók tapasztalnak napról nap­ra. Valamikor olyan cél volt a szabadságjogok elérése a dolgozók számára, melyért tüntetni, a fegyveres erőkkel szembeszállni kellett. Ma már mindez olyan természetes, hogy ritkán is beszé­lünk róla. Hetven éve még köve­telni kellett a nyolc órás mun­kaidőt. Ma már hazánkban em­berséges munkafeltételek vannak, és sok helyen már nyolc óránál kevesebbet kell dolgozni. „Föld, kenyér, szabadság” volt egykor a jelszó. Ma már erről nem be­szélünk. Hiszen ami megvalósult, olyan természetes, annyira ma­gától értetődőnek látszik, hogy nem is beszélünk ezekről. Pedig nem volt ez mindig olyan természetes. Sokat kellett ezért küzdeni a magyar munkásságnak hetven éven keresztül. S különö­sen sok energiát kellett e nagy célok eléréséért felhasználni a szabadság tizenöt éve alatt. Meg­dolgoztunk, megszenvedtünk, megküzdöttünk az elért eredmé­nyekért. S ezért tisztelettel gon­dolunk mindazokra, kik -a múlt­ban bátran küzdöttek a szocializ­mus új világáért. Amiért küzdöt­tek, amiért fáradoztak, amiért vérüket ontották, — nem volt hiábavaló. Hálával gondolunk a magyar munkásmozgalom régi harcosaira most, a hetven éves évfordulón. (Merényi László) őket. Akkor nagyon... Tavaly ‘ nagy beteg volt. — Jól esett, hogy el­jöttek meglátogatni a kórházba is, aggódtak értem. Nem tudnám már otthagyni, vagy cserben hagyni őket. Jó hírük van a fényszövnel... — Sokat számít mi­lyen a kis közösségünk, a KISZ. Legtöbben in­nen vagyunk, KISZ-ta- gok, tanulók, segédek. Nálunk nincs pártszer­vezet... Kongresszusi küldött. Mi érdekli majd ott a legjobban? — Minden! Még soha nem volt részem ilyen megbecsülésben. Tervei? — Menyasszony va­gyak, (felnéz,) szeretném, ha kárpótolnának min­dent a hátralévő évek. Mi is ezt kívánjuk Döme Erikának. Érezze jól magát a KISZ kong­resszuson és ne feledje m»jd ioéretét. maradion hű később is fiatal ba- i-á+riihoz, a kis közösség­hez. Páll Géza — Kézügyesség, türe­lem... — Igen az nélkülöz­hetetlen. Néha órákig tartom a figyelmem egyetlen ponton, ugyan­is a retusba kerültem. Ecset és ceruza a mes­terségem szerszáma. Mit szeret formálni? — „Rossz” szakember vagyok. (Mosolyog.) Fő­leg arcokat, ott lehet szép munkát végezni. Igaz babrásabb, mint az alakok formáját kihoz­ni. — Mennyit keres? — Váltakozó. Ha jól megy négyezret is, de­cemberben meglehet csak ezret. Darabbérben me­gyünk, a kereset attól is fi!gg. milyen forgalmas a műterem. Nem tu­dom miért, utóbb egy kicsit mellőznek ben­nünket. — Azért nem unatko­zik. — Egyáltalán nem! Mér azt mondták a munkatársaim, írjam ki a ta^ra, hogy mikor tar­tok fogadónapot. t jslghtr; Döme Erika küldött a KISZ I. kong­resszusán. — Valamit magáról... — Magamról? Hol is kezdjem? (Elkomorul.) — Mindig ilyen? — Nem! Tudom, vidá­mabbnak kellene len­nem. (A földet nézi.) — Mi az oka? — Talán az, hogy ke­vés öröm jutott az élet­ben. (Pír futja el.) Kevés? Mindössze hu- szonegyéves... — Nem az évek szá­mítanak. Tudja én öt éves koromban árván maradtam... — Szomorú..* — Ez a szó kevés is erre. De ne is beszéljünk erről. — Inkább a máról! Mi vitte a fényképezőgép lencséjéhez? — Először fogász | akartam lenni. Sokan jelentkeztek, nem vettek fel. így kötöttem ki a fényképészetnél. — Szereti? — Megkedveltem. Ar­cokat, a'okokat, keltek életre a filmszalagon, papíron...

Next

/
Thumbnails
Contents