Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
Paras&ioh a narancsfák árnyékában Nincs még a világon egy ország, ahol a felebaráti szerétéiről, a békességről, a humanizmusról annyit beszélnének, mint Olaszországban. Különösen karácsony környékén a „szeretet”, a „békesség” ünnepén a szószékek ezrein, a körmenetek baldachin- jai alatt csakúgy árad, csakúgy „tündöklik” a szeretet a szavakban. Különösen Rómától délre és Szicíliában, ahol a lakosság többsége földműves ott kell sokat beszélni az isteni Szereidről, a türelmességről, mert Európában Spanyolországon és Görögországon kívül, aligha van még or- ság, ahol ilyen sorsban élne a parasztság. Iránból, Törökországból, vagy más gyarmati-félgyarmati országból lehetne talán még súlyosabb eseteket is hozni, de nézzük meg egy többezeréves ci- vilizációjú országban, ott ahol kétezer éve szent Péter utódai sugározzák a „fényességet", aho! a római katolikus egyház feje, a pápa székel, hogyan él a parasztság. Kinek van több ? Ezer földdel rendelkező közül 540-nek fél hektárnál kisebb területe van, 400-nak fái és 5 hektár között. Ok teszik ki a földdel rendelkezők kilencvennégy százalékát és a földterületnek a S3 százalékát birtokolják. Ugyanakkor a földtulajdonosok két ezreléke a terület 26 százalékát birtokolja. Egymillió a teljes földnélküli parasztcsaládok száma, a félhektáron aluli gazdaságok száma pedig 1 700 000. Nyolcszázezer parasztcsaládnak van annyi földje, mint a pápának magának, aki több mint egymillió holdat birtokol. Demokratikus haladást hangoztatva 1953-ban elkezdtek egy földreformot, aminek során félmillió hektár földet adtak el a parasztságnak, hasonló körülmények között mint nálunk Horthy es Nagyatádi a húszas évek elején. A juttatásban részesített 102 ezer parasztcsalád nagyrésze már el is hagyta a földjét, hiszen az úgynevezett „agrárreform” során úgy adták a földet át a parasztoknak, hogy nem biztosították a föld megműveléséhez szükséges feltételeket. A földbirtokosok ezzel a „szegély-földek” adásával odaakarták kötni birtokuk mellé az olcsó munkaerőt. A felszerelések hiányában azonban a parasztság elmenekül a földekről. A földbirtokosok a parlament és az egyház segítségével ádáz harcot vívnak a födnélküli parasztság ellen, hogy az igazi demokratikus földreformot megakadályozzák, ahol a parasztok az uradalmi épületeket és felszerelést, de elsősorban a jó földeket is megkapnák Mennyit dolgoznak a parasztok ? Az olasz munkaügyi . minisztérium kimutatása szerint Eszak- és Közép-Olaszországban a mezőgazdasági munkások csak minden harmadik Dél-Olaszország- ban pedig csak minden második nap dolgoznak. Az olasz nagy- birtokosok megveszik a legújabb traktorokat és univerzális gépeket, amivel kiszorítják az eddig Arra gyermekeit — vendégségben A tyukodi Nőtanács az általa patronált ökörltófülpösi Leány Nevelő Otthonból a téli szünet ideje alatt — december 22-től január 7-ig — 17 gyermeket lát vendégül. A 11—16 éves gyermekeket vendégül látó családok között gyermektelen egyetlen egy sincs, valamennyien többgyermekes családok, termelőszövetkezeti tagok, vagy gépállomás dolgozói. <* vá?e”£2?é!s Húsz darab legújabb típusú piros, 250 köbcentiméteres Pannónia motorkerékpár érke ett a Zrínyi Ilona utcai szaküzletbe. Képen: kicsomagolva az első darabok. 80 hotdat öntöznek a domhrjídi Pórös Ciitlag lax-bvn A dombrádi Vörös Csillag Termelő- szövetkezetnek elég híres egyéni gazdákkal kellett a versenyt felvenni, de eredményeikkel nem vallottak szégyent. Az őszi vetésben meg egyenesen messze maguk mögött hagyták az egyénieket. Az őszi árpájuk olyan szép, hogy csodájára jártak. Amig az egyéniek adósok maradtak a vetéssel a Vörös Csillag túlteljesítette tervét. Legjobban mégis az öntözött kertészetével hívta fel magára a figyelmet. Eddig csak 4 és fél holdat öntöztek a Tiszából. Az idén több mint 103 ezer forintot jövedelmezett ez a kis terület, alig győzték az árut betakarítani. Most az ősz folyamán úgy döntöttek, hogy 80 holdra terjeszti!? ki az öntözött területet. Ever norm álho!d traktoron ként dolgozók egyrészét is a munkából. Csak a jó földeket, a géppel művelhető területeket veszik gazdálkodás alá a többit pedig parlagon hagyják. így lett Olaszország, az olasz parasztság az USA, Kanada, és Brazila ültetvényeinek legnagyobb munkásellátója. Amióta megszűnt a rabszolga kereskedelem — nyíltan nem lehel a négereket láncravemi —, több mint 10 millió életerős olasz férfit és rőt vittek modem rabszol ga úton Ameriliába. Csupán 1954- óen 180 000 olasz vándorolt ki, valamennyien munkabírók, hiszen a szerződtetőknek csak a „teljes- értékű” ember kell. Amíg Olaszországban a gyengébb termőképességű földeket (hegyvidéket, köves földeket) műveletlenül hagyják a földbirtokosok, bankok és főpapok, ugyanakkor különféle külföldi részvénytársaságokba cukor és kávé ültetvények részvényeibe fektetik be a pénzüket. Különösen sok olasz tőke működik Argentínában. Csupán a pápa az USA bankjaiban iparvállalataiban 7500 milliárd lira értékű aranytartalékkal vesz részt. Az egymilliónál több holdat kitevő birtokáról a pápa is mind inkább viszi át a tőkét a i iparba és a Szentlélek Bank különböző vállalatainál kamatoztatja pénzét. A pápa által irányított tömegszervezetbe, az Actió Catholicába már több mint 3 millió olasz paraszot szerveztek be, ahol most, a karácsonyi ünnepeken a legkenetteljesebb szerétéiről beszélnek, de újévkor egy néhány tízezer kisbérlőnek újra felmondanak az egyházi birtokokon is. A papok és a nagybirtokosók nyomására 1957-ben az olasz parlament 292 szavazattal 241 ellenében eltörölte a mezőgazdasági bérleti szerződések felmondásához a törvényben előírt „tartós, igazságos ok” követelményét. Ez az elv tette lehetővé korábban, hogy a bérlők megmaradhassanak a földeken változatlan bérlet ’ mellett. A képviselőház döntése óta minden megokoiés nélkül, bármikor felmondhat a tulajdonos a bérlőjének. Mennyibe kerül a megélhetés ? Az olasz statisztika szerint egy négytagú család havi létminimuma 65 000 lira, ugyanakkor egy munkás családra csak 28 000 Ura kereset jut. A parasztok jövedelme, különösen a déli területeken: Cataniá, Reggió di Calabria, Messina, Cagliári a 15—20 000 Urát sem éri el. Az iskolai oktatás 6 évtől 14-ig kötelező, de 11 éves korától fizetni kell a gyermek taníttatásáért. Az országban még mindig 10 százalékos az analfabétizmus, de egyes déli tartományokon eléri az 50 százalékot is. A Frankfurter Rundschau 1959. június 6-i számában nagy cikket közöl, amelynek a címe: Éhség. A cikk megállapítja, hogy a világon 2000 millió ember nem eszik eleget. Hivatkozik a cikk Jcsue de Castro brazil tudós könyvére, Az éhség földrajzára, amin az olasz parasztság is szerepel. Ma bizonyára csend, „békesség” honol a kikötőkben, kövér papok beszélnek a testvéri szerétéiről,- a család ünnepéről, de holnapután, ha elmúlik az ünnep Gé- nuában, Livomóban, Nápolyban, Bariban és Messinában ezrek és ezrek sírnak, amikor hajóra száll a férj, a nagy fiú, hogy a brazil kávéültetvényeken, vagy Rockefeller olajbányáiban keresse meg családjának szűkös kenyerét. így is élnek az aranyló narancsfák árnyékában. Cs. B. A gépek jobb kihasználása, az egy gépre eső havi, vagy évi teljesítmény vizsgálata mindig fontos dolog lesz, különösen nagy jelentősége van napjainkban, amikor a s'ocialista mezőgazdaság területi fejlődésben maga mögött hagyja a gépesítés ütemét. A gépáUomások egyik alapvető vizsgálati pontja, hogy az egy traktoregységre mennyi normál- hold teljesítmény jutott. A nyírbátori Gépállomás dolgozói értek el legjobb eredményt ezen a tereli, traktoronként 1030 normál- hold munkát végeztek. Megközelíti teljesítésüket a Nagyeciedi, és Tyukodi Gépállomás is. A jók közé tartozik még Fehérgyarmat, Csaholc és Mátészalka. Legkissebb teljesítményt Nagy. halász, Demecser és Kisvárda, értek el, 250—300 normálholddal lemaradtak a legjobbak mögött. U gyszerű szoba-konyhás, ■*-i földes padlójü házacska a műút mentén Jármiban. Király Lajosné a konyhába beépített kemence előtt hajladozik: habfehér, mákkal, édes túróval, dióval bélelt hosszú kalácsokat rak fekete tepsiken a felízzí- tott kemencébe. Percek múltán ingerlőén száll a sülő kalács illata, ünnepi hangulatot keltve az utcára néző szobácskábán is. Tavaly is így illatozott sz ünnepi kolács Királyéknál. Az egyik hízó friss portékája is kí- nálgatta magát az ü'nepre. Azonban valahogy sem a kalács illata, sem a hurka-kolbász nem tudta igazán az ünnepet becsalni a házba; a családra szakadt gond, töprengés mintha I.iszorítet'a volna az ünnepi hangulatot. Bandi, a tizenhetedik évébe lépő legé y is legtöbbször a házhoz ragasztott ólban találta a helyét. Zoli, a kedvence, a csikókorától nevelt, csillogó fekete szőrű ló fényes szemével mindig őt kereste, s puha ajkával játékosan markolászta a vállát, karját. Ilyenkor — senki sem látta — gyakran könny szökött a legény szemébe. .,Ei- válunk, Zolikám, elválunk?” — mondogatta. A gazda. Király Lajos sem , volt olyan hangos ezekbe i a napokban. Ült ide, ült oda, nem találta sehol a helyét. S erette volna falba koccintani a fejét. Hogyisne! Pár hónapja cserélt új szekeret, a fiú kívánságára vett új, fénylő vasekét, meg cserélt a Zolihoz — pótlással — egy hozzávaló lovacskát. És most... adhatja oda másnak.. a közösbe. „Te cudar világ!" — és két öklével degö- nyözte nagy, búsan, fehérfürtös fejét. Földje nem volt talpalatnyi sem. Kassa yja, a nyolcvanegy esztendős özvegy Királyné volt a tulajdonos — hat és féf hóidon. Ezt dolgozta — persze, mint a magáét — és feleske- dett, két gazdánál is.— Mt lesz velünk? — vetődött fel újra és újra a családban. A mama földjének a haszna, meg a feles — már ahogy pz esztendő hozia — mindig biztos volt. Ha rosszabbul ütött be az év? Hát istenem, köröm- szakadtáig mindent megtettek a megélhetésért. Ha így v an, rá kell tudni. De majd ott...? ' | ermett reki olykor annyi * kukoricája, hogy az ólpad- ra is jutott. Igaz, a csikók, meg a hízó is ette. A ló volt az istene. Ha végigrepült a jóvérű lovakkal a falun, azt is elfelejtette. hogy milyen a gúnya rajta. ,,Na, uram — kiáltotta le ilyenkor a szava járásával —, l.inek van a faluban két olyan sárkánya, mint Király hajósnak?!" Hát a tavalyi karácsony ... Nem is jó arra emlékezni. Az ünnepi kalács illata ryál- csordítóan terjeng mindenütt. Király Lajosné az asztalon áthajolva mesél. Meséli a közösbe lépés idejét, ami egy esztendővel ezelőtt történt. A nyolcvankét esztendős nagymama, az élet terhétől hajlottan a tűzhely mellett üldögél. Néha bizonygat, máskor ellenkezőt igazol, ahogy a szó hozza. Igen, odaadta a hat és fél holdját — havi kétszázhatvanért, a föld- járadékért, meg a két mázsa szociális terményért. — Ugyibár, ha beleestünk, hát nem nézhetjük ölhetett kézzel mi fog történni — emlékezik özvegy Királynénál? a menye — Lajosom az elsők közt munkába ment. ÉjjeVőrködött, fakormányos volt, és mindenes. Bandilcám, a lelkem, fogatos lett. Tovább hajthatta a Zolit. Én, sajnos, a lábam miatt nem mehettem. Mert, ugyibár a sajátunkéban, egy fél sor után megpihentem, de ott, ki dolgozna helyettem. Sokszor pityeredéin is ezért. Az ember rámszólt. „Mit jajgatsz? Bírjuk mi a fiúval. Neked is megkeressi'T-.” • s bírták. Felnézhetett a falu a Király családra; az apára és a fiúra: nyolcszázhetvenöt munkaegységig vitték tíz hónap alatt. Az utolsó még hátra van. — Krumpliból kerek negyven mázsát, tengeriből tizenhetet, gabonából huszonkettőt hoztak a portára. — Régen is megtermett ennyi. De erre, meg arra: adóra, sóra-borsra elment, meg a jószágnak. A házon sem tudtunk soha lendíteni semmit. Pedig húsz esztendeje vagyunk együtt. Pénz is állt a házhoz. Előlegosztásokból, amit ötször csináltak a fiatal szövetkezetben. Mikor ezerötszáz, mikor kétezer forint — a két férfi munkája után, — de mindig szépecskén jött. A fiú prémiumot is kapott a betakarításnál. Krumplit, meg kukoricát. A háztáji is megadta a magáét. — Szóval, majdcsak ezér munkaegység, harminc, vagy harmincöt forintjával... — Nem, nem panaszkodhatunk. Hátha még az idő is nekünk kedvezett volna. jyjajd arról beszél Ilonka néni, hogy az ember, meg a Bandi fiú most is dolgozik, Panaszkodik is, hogy alig lehet őket itthon látni. Lajos bácsi éjféltájt mindig ébred, megy a majorba, hogy mire a kocsisok oda érnek, a lovak befogásra készen, megetetve, megitatva legyenek. Nappal is ott tanyáz, hol a vontató pakolásánál segít, hol valami más munka akad. Bírja, nagyon bírja még — hálisten — az ő embere magát. A fiú meg, a Bandi, kezd lassan hűtlen ler íi a ovéhoz, a Zolihoz; januá-ban traktoros iskolába megyen. — Hát így, tetszik *udni. —- Mit mondjak még Magának, kedves? Készülünk az ünnepre... Ha nem sérteném meg, egy pohár borocskát... Jó? Az ünnepiből... Samu András.
