Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-17 / 271. szám

Egy 100 forintos története A minap, fizetéskor gyűrött, foltos százforintos került a ke­zembe. Bosszankodva jegyeztem meg: — Ej, de csúnya pénz! Legnagyobb meglepetésemre a 100 forintos megszólalt. Vékony, de emberi hangon. Hangja szem­rehányó volt. — Igazan nem szép magától — mondta — hogy ennyire lebecs­mérel. Beismerem, a külsőm egy kicsit viharvert, de azért érek annyit, mint társaim. Különben sem én tehetek róla, hogy így né­zek ki, hanem maguk, emberek. Valamikor én is délceg, vadonat­új százforintos voltam — ami­kor kikerültem a jegynyomöaból. Sima, egyenes volt a tar tasom, ragyogtam a tisztaságtól és ami­kor kézbevettek, szinte zizegtem, ropogtam a fiatalságtól. Aztán kézröl-kézre jártam és végül ide jutottam. Hogyan? Kíváncsi rá, elmeséljem? Bólintottam és a százforintos tovább folytatta. — Ott hagytam abba, hogy milyen délceg bankó voltam, amikor kikerültem a nyomdából. Ám forgalombahoztak. Egy szép napon sok társammal együtt ösz- szecsomagoltak, autón szállítot­tak, s utam végén egy fizetési borítékban találtam magam, ahonnan első gazdámhoz, egy munkáshoz kerültem. — Első gazdámnál nem sokáig voltam. A feleségének adott, aki magával vitt a piacra és két csirkét vásárolt rajtam. A csir­kéket egy idősebb néni adta el —• ő lett a második gazdám. Bár ne lett volna. Eddigi rövid éle­tem hánytatásait és megpróbál­tatásait neki köszönhetem. Ami­kor megkapott egy zsebkendőbe kötözött. Itt szenvedtem el éle­tem első gyűrődéseit. De akkor még friss, egészséges voltam és amikor otthon kivett a zsebken­dőből úgy eltűntek rólam a gyű­rődések, mintha sohasem lettek volna. Azt hittem, hogy valami­lyen kényelmes helyre tesz el. Tévedtem, keserűen tévedtem. A zsebkendő semmiség volt a to­vábbi szenvedésekhez képest. A néni nagyon féltett, s ezért sok társammal együtt egy harisnya- szárba dugott és a szalmazsák­jában rejtett el. Senkinek sem kívánom ezt a lakóhelyet. A ha­risnyaszárban összepréselődtünk, meleg, fülledt volt a levegő és a szalmaszálak össze-vissza bök- döstek. De ez mégcsak a kezdet volt. A néni úgylátszik nem ta­lálta megfelelőnek rej tekhelyün- ket, mert néhány nap múlva ki­vett bennünket a szalmazsákból és az eresz alá dugott. Itt leg­alább szellőztünk. Nem is érez­tük magunkat rosszul, ereszen egy viharos estéig. Amikor el­kezdett esni az eső, a víz mind a nyakunkba csurgóit. Reggelig teljesen eláztunk. No, akkor mai­én sem voltam vadonatúj száz- forintos, hanem inkább elázott ürge. Náthát és reumát kaptam a hidegvíztől. A néni reggel nagy sopánko- dással vette észre, hogy milyen baj ért minket. Gondolt egyet, s hogy megszáradjunk, kiterege­tett mindnyájunkat a kemence tetejére és befűtölt. Nem mon­dom kezdetben jól esett a me­leg, de aztán később a forróság­tól ráncosak, hólyagosak lettünk. Észrevette ezt a néni is és is­mét segíteni akart a, bajunkon. Vasalót vett elő és a tüzes vas­sal akarta kisimítani ábrázatun- kat. Persze, hogy nem sikerült. Viszont annyira megperzselt en­gem is, hogy még szüiőanyám — a bankprés — sem ismert volna rám. Isten tudja mi lett volna belőlem és társaimból,-ha a néni még néhány hétig tovább dugdos bennünket. De szerencsé­re a nagy vasalgatás közben be­lépett az ajtón egy csinos fiatal­ember. A megmentünk, — Mit csinál, nagyamama? •— kérdezte a fiatal férfi. — Jaj, fiacskám — mondta a néni — összegyűjtögettem egy kis pénzt, de annyi vele a ba­jom. Nagyon félek, hogy ellop­ja valami rossz ember, s már nem tudom, hogy merre dugdos- sam. Legutóbb az eresz alá tél­iem, de ott megázott és most vasalóm, hogy újból rendes le­gyen. Rendőrterror Görögországban Athén, (TASZSZ): I. Paszalidisz Görögország egységes demokra’ti- kus baloldali pártjának elnöke táviratot küldött a parlament el­nökének és a politikai pártok ve­zetőinek, amelyben élesen tilta­kozik az EDA ellen indított fék­Erzsébet- ■ esi­\ a Béke és Anna eszpresszódban DÍSZÍTETT névnapi zsürtortAk 11,80, 23,6« forintért MEGRENDELHETŐK ESZPRESSZÓNKBAN. (SS37) télén kormányterror miatt. Leg­utóbb, rövid három hét alatt — hangzik a távirat — a párt negy­ven vezetőjét, aktivistáját és hí­vét tartóztatták le. Paszalidisz a párt nevében követelte a terror megszüntetését és felhívta az or­szág demokratikus erőit az alkot­mányos törvényesség és‘a demok­rácia visszaállítására. \ nyíregyházi radio mai MŰSORA: Keletmagyarországi krónika. — Ki mit szeret, — Mezőgazdasági híradó: Hírek; Riportok; Gazda­tanácsadó. Nagyot mulatott a fiú.-— Édes nagymama, hát miért nem szólt nekem, ha ilyen gond­jai vannak. Számolja csak ősz- sze azt a pénzt és adja ide ne­kem, majd én beviszem a taka­rékba, betétbe teszem* és akkor nem ennyi pénzt kell rakosgat­nia, hanem csak egy kis köny­vecskét, a betétkönyvet. A néni egy darabig lamentált, de aztán végül mégis unokájá­ra hallgatott. így menekültem meg szorongatott helyzetemből. A bankban aztán már megint jó dolgom volt. Társaimmal együtt kötegbe teltek, aztán me­gint sokat utaztam és a végén Ismét égy fizetési borítékba, majd a maga kezébe kerültem. A százforintos itt elha.lgatott aggodalmaskodóan nézett rám. — Remélem — mor.ota — nem csalódok magában és nem szán nekem olyan sorsot, mint a némke, ezt már nem tudnám elviselni. Én sem leszek rosszab a fia­talembernél gondoltam maiam­ban, mert nagyon megsajnáltam a syegény, megviselt papírt énzt. fogtam és a takarékba teltem. Még láttam, hogy amikor el­tűnt a páncélszekrényben, egy utolsó vidám kacsintást küldött felém. Dézsi Lajos. A COWBOY-FILMEK HATÁSARA Az angliai Workingtonban a 9 íves John Robertson a lakás bel­ső lépcsőjének korlátjára fel­akasztotta magát röviddel azután, hogy egy televízióban közvetített cowboy-filmben akasztás! jelene­tet, látott. A kisfiú 12 éves nővé­rével együtt nézte a televíziót, amelyben nagy szerepe volt egy akasztott embernek. Adás közben kiment a szobából és felakasz­totta magát. Mire nővére észre­vette és segítségül hívta a szom­szédokat, a kisfiú már halott volt. „MINIATŰR” MAJOM Madagaszkáron 12 cm-es „mi­niatűr” majmot fogtak. Ez a vi­lág legkisebb majma: a Majna- Frankfurt-i állatkertbe szállítot­ták. POGGYÁSZOK KÁLVÁRIÁJA A BEA légitársaság becslése szerint ez év januárjától októ­berig egyedül Európában 10 000 darab poggyász nem érkezett meg simán rendeltetési helyére. Igen nagy összegekbe és sok időbe ke­rül, míg az elcserélt kofferoknak és táskáknak legalább 90 százalé­kát jogos tulajdonosaikhoz el tudják juttatni. A BEA légifor­galmi társaságnál 40 alkalmazott nem foglalkozik mással mint rossz helyre szállított kofferok és csomagok átirányításával. A TÜSARKŰ CIPŐ VESZÉLYE Egy amerikai orvos jóslatu sze­rint. ha továbbra is tűsarkú cipőt viselnek, 100 ezer év múlva csak a na/’ylábujjuk marad meg a nőknek.- **#**•♦********444* APRÓHIRDETÉSEK 18 péntek 19 szombat 20 vasarnap JENŐ névnapjára töltőtollat, levélpapírt (Papírboltból) ERZSINEK műanyag háztartási felszerelést, díszműárut JOLIKÁNAK külföldi játék (Üveg-porcelán üzletből) (Játék-ajándék árudából) 25 péntek KATALINNAK modern kivitelű darálót, kávéfőzőt (Edény boltból) 30 szerda ANDRÁSNAK vietnámi laticel papucsot (Sportszeráru­dából) az IPARCIKK KISKER. VÁLLALAT: nyíregyházi, mátészalkai, kisváráai, nyírbátori SZ AK ÜZLETEIBŐL, 1 (3929) ALLAS Felveszünk gyakor­lattal rendelkező bri­gádvezetőket, juhásza­ti tehenészeti és nö­vénytermesztési szak­mába. Egyetemi -vagy középiskolai végzett­ség szükséges. Lakást szükség esetén bizto­sítunk. Fizetés 1500— 1800,— Ft megegyezés szerint. Jelentkezés írásban vagy szemé­lyesen a fehérgyar­mati Állami Gazdaság igazgatóiénál. Utikfí:*. séget csak fel vél't (39IUI Kollégium szakácsot keres, lehetőleg vizsgá­zódat, azonnali belépés­re Rákóczi utca 69 szám. (3917) Eeikképzett, gyakorlott gyors- és gépírókat ke­resünk azonnali felvé­reire. Cün- Kiadóban. (3s:n (\DtSVtTfl Megvételre keresünk használt de jó állapo'.- han lévő íróasztalokat Cím; Szahalrs-Szatníár megyei Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat Nyíregyháza, Irodaház II. emelet. (3936) HiiVFn Nem lesz *<;nd'e » is ára na ntdee-me- ee dauerét na-ies- zsei MARIKA nil«' 'ndráS7 earvnrjavr „ee-'Sitvsi v Kjs* - »■ nő u. 19, szám. (53) Hirdessen a ííeler­M3!,yarorszéi hasábjai u JÉ icsit mostmát hűsködve is, meg mosolyogva is, nagy nagy élvezettel mesélte barátom a bűnjel történetét... Bezzeg akkor két éj­jel nem tudta a sze­mét lehúnyni miatta, úgy ráijesztettek Már odaálmodta ma­gát a bíróság ítélő­széke elé, s hallotta amint kimondják; az utolsó szót: bű­nösnek találom, elíté­lem. — Régen azt vallották, hogy a pénznek nincs szaga. Érvényes volt ez barátom még Hor­thy rendőrségére is . .. Ha nem velem tör­ténik meg az eset, talán elsem hiszem... Akkor azt gondoltam — mert nem hallgat­tak meg, hogyan is történt az eset, — hogy nagyobb baj származik belőle... Az alábbi kis törté­net, ami kellemetle­nebből is végződhe­tett volna rám néz­ve, a Keletrr.agyaror- szágban esetenként megjelenő apróhirde­tések juttatják eszem­be. Néha néha rendőr­ségünk is közöl egyet- mést. Ha a feledé­keny emberek el­hagyják pénzüket, kerékpárjukat vagy mást, megjelenik né­hány sor a helyi új­ságban, mellyel a rendőrkapitányság tu­datja, mint a napok­ban is, hogy neve­zett helyen két da­rab férfi kerékpár, egy kézitáska és öt I rák van. melyeket a jogos tulajdonosok kellő igazolás mellett átvehetnek... Igazén szép, nemes dolognak tartom. — De azt hallgasd meg, hogy jártam én a negyvenes évek ele­jén, pont a rendőr­séggel... Nem vagyok fából, egy kis bo­rocska mellett ma is szívesen hallgatom a jó magyar nótákat... Akkor még fiatalabb is voltam, s ha nem is dúskáltam a pénz­ben, annyit mint mű­szerész megkerestem, hogy néhanapján ki­ruccanjak áz éjsza­kába. Barátaim vol­tak, de akadtak olya­nok is, akik csak a pénzemet szerették. Az egyik ilyen állan­dó kölcsönkérőtői se­hogy, és sehol nem tudtam szabadulni. Akár hol voltam, fel­kutatott, megkere­sett... Mikor meglát­tam, már elszállt minden kedvem... Nos, így jártam egyik alkalommal is. Egy idősebb bará­tommal szórakoztunk az egyik cukrászdában, amikor megjelent az asztalunknál és újabb pénzt kért kölcsön... Képzelheted, milyen dühös lettem, hiszen már annyival tarto­zott, hogy magam sem tudtam... Ránéz­tem, felálltam az asz­taltól, gyorsan a belső zsebembe nyúltam, s elővettem egyetlen tíz pengősömet... „In­kább ketté téptem, mint hogy neked köl­csön adjak!”, s visz- szaültem a helyemre. Azaz csak ültem vol­na, ha oda nem lép mellém egy detektív, s karon nem ragad. „Jöjjön azonnal ve­lem a rendőrségre.” — mondta. Mit tehet­tem, követtem... Csak később gondolkoztam, hogy az esetet csú­nyán félre is érthet­te, s akkor végem... Odabenn a falhoz ál­lítottak... Nem akar­tam magyarázkodni. KiizerdeSiű kiisleinéitv A posta kéri a lakosságot, hogy az Erzsébet-nap előtti szokásos nagy forgalomra való tekintettel az Erzsébet-napra szóló' dísz­táviratokat a szokásostól eltérően már 1—2 nappal előbb adják fel. A névnapra szóló táviratok kü­lönleges kikötés rovatába H-jel- zést és azt a dátumot kell meg­jelölni amikorra a távirat kézbe­sítését kérik. így minden távirat idejében eljuthat rendeltetési he­lyére. 4 FONTOS ELŐJEGYZÉSEK A li íí n j c 8 csak arra válaszol­tam, ,amit kérdeztek, mert tudtam, hogy ezeknek gyorsan el­járt a kezük... Végre hosszú faggatás után szabadon engedtek... — Telt múlt az idő, s már kezdtem örül­ni, azt hittem el is feledkeztek a történ­tekről, amikor kapok egy idézést a város­házáról... Megköny- nyebbüllem, mert ha ide tették át az ügyet, már nem lehet olyan veszélyes a dolog — gondoltam. — Itt az­tán tövéről hegyére elmondtam ' mindent, úgy ahogy az tör­tént. Megértették. Csak akkor kerültek bajba, amikor ki­mondták a felmenté­sem és vissza, akar­ták adni az addig bűnjelként lefoglalt tíz forintost... Hiába keresték az akták kö­zött, nem találták se­hol. S az akkori ren­dőrség az ügyiratra mégis ráírta: csatol­va megküldjük a bűnjelként szereplő tíz forintost. Csalt éppen a pénz nem volt . sehol. Ügy lát­szik „elfelejtették” mellékelni, S a bün­tetőbíró hiába telefo­nált a rendőrségre. Azt válaszolták, hogy ők postázták. A vá- rosházára mégsem érkezett meg, pedig nem nagy távolság van közöttük... Elvö­rösödtek, restellték a dolgot, eszkuzáltak, nem tudták mit csi­náljanak. Nem köve­teltem a pénzem, örültem, hogy nem találtak bűnösnek... Látod, hogy eltűnt a bűnjel! Mert nem volt szaga barátom. Hát ilyen megtörtén­hetne ma?!. (F. K.)

Next

/
Thumbnails
Contents