Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-13 / 268. szám
KÉPZELET ES VALÓSÁG KRECSMÄRI LÁSZLÓ: r A világmindenség hosszú időn át, titokzatos, megoldatlan rejtélyként állt az emberek előtt, amire sokan még rejtélyesebb magyarázatot igyekeztek adni, amiket később rendszeres kutatások megcáfoltak. Az emberek közül sokan ragaszkodnak még elavult nézetekhez. Olyanokhoz, melyeket a tudományos felismerések birtokában nem nevezhetünk másnak, mint babonának. Sok a babonás hiedelem a Földünkkel, Naprendszerünkkel, a csillagokkal, légköri jelenségekkel. A természettudomány a világmindenség sok törvényét felkutatta, a velük kapcsolatos jelensége okát feltárta. Ezek azt igazolják, hogy nincs szükség semmiféle természetfölötti babonás magyarázatra, amikor ezeket értelmezni akarjuk. A szemlélődő ember a Föld bármely pontján, éjszaka vagy nappal föl- és körültekint, azt állapítja meg, hogy az általa belátott terület és térség középpontjában van. Ez így igaz. Ebből adódott, hogy valamennyi nép azt képzelte — amikor még nem rendelkezett kellő természettudományos ismerettel, — hogy az ő országa van a világ közepén. Erre építve más népekkel szemben különleges helyzetűnek képzelte magát. Kiváltságos népnek, akit a teremtő kiválasztott, amit azzal is nyilvánvalóvá tett, hogy a Föld közepére helyezte el. Ebből sok összeütközés keletkezett népek és emberek között a történelem folyamán. Nagyon sok nép mondáiban találunk erre utalást. A szemlélet azt látszott igazolni, hogy a földi világ egyik sík területet, amit víz vesz körül, s föléje helyezkedik egy félgömbalakú kupola, az égbolt, ei re vannak rátűzdelve a csillagok, ezen mozognak az égitestek. Azt is elképzelték, hogy az égbolt kupolája valahol a világ végén, valamiképpen támaszkodik a földre, vagy a vizekre, lezárja ezt a világot. Az emberi fantázia azonban nem elégedett meg ennyivel. A természettel való viaskodása közben különleges lényeket, szellemeket, isteneket teremtett magábizonyos változással is — a primitív ember világmindenség-felosztása; a földi világ, az égi világ a mennyország és a kárhozottak világa a pokol. Ez nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a vallások kialakulása azokban az időkben történt, amikor az ember még nem, vagy alig rendelkezett tudományos természetismerettel. De a vallások a későbbi idő folyamán egyöntetű következetességgel nem akarták tudomásul venni a tudományok újabb eredményeit. Különféle nézeteik ellenére abban megegyeznek, hogy nem örülnek a természettudományos igazságok felderítésének. A tévhit a babona, a természeti jelenségek oKOJta szorongás, melyeket különösen a napfogyatkozás és üstökösök megjelenése okozott, jó eszköz volt a sámánok, a varázslók, papok számára, hogy a földöntúli hatalmak rettegésére neveljék az embereket és mint kiv él eles, kiválasztott lények biztosítsák hatalmukat a nép felett. Ma már minden ember által elfogadott tény, hogy Földünk különböző mozgásokat végez, tagja egv naprendszernek, amiből sok milliárd naprend alkotja a tejútrendszert, a galaktikát, amiből szintén sok milliárd van, végtelen az összetevődés és így a világmindenség is végtelen. A végtelen világmindenségnek ebben az ismert részében nincs egy olyan elhatárolt terület, amit a hívő mennyországnak hihetne. A világmindenség szerkezeti felépítéséből az is következik, hogy még az ember által ismeretlen részben sincs. A tudomány azt is bizonyítani tudja, ahogy a csillagok világa mennyország nélküli, úgy a Föld mélyén nincs egy borzalmakkal teli másvilág, amit különböző vallások pokolnak neveznek. Nincs mennyország es pokol, a földöntúli jó és gonosz szellemek sem léteznek, a tudomány fejlődésével kiszorultak a világmindenségből, csak az emberek egy részének agyában élnek, de a biztos tudás fejlődése onnan is ki fogja szorítani a babonás tévhitet. Ot darab jubilál az Állami Déryné Színházban * A november sok jubileumot és két fontos bemutatót hoz az Állami Déryné Színház életébe, öt darab is érkezik jubileumhoz, közöttük a hónap elején az „Érdekházasság” Deésy Mária, Hol- lósy Pál és Harmaczy József főszereplésével 50. előadásához jut el. Móricz Zsigmond: „Ludas Matyi”-ja ugyancsak 50-edszer kerül színre az ifjság számára 15-én a MEDOSZ budapesti székházában. A „Balatoni csetepaté” c. vígjátékot százötvenedszer mutatják be a pestmegyei Zsámbokon, november 19-én. Dunajevszkij: „Fehér akácok” c. operettje 24-én a Nógrád megyei Szuhán kerül századszor a falusi közönség elé. A Mikszáth novellából dramatizált „Tavaszi rügyek” pedig Nyírbátorban kerül százötvenedszer színre. A hónap két bemutatója közül az első november 14-én, Körmenden lesz: a „Tizenöt fűzér pénz” c. ősi kínai darabot adja elő a színház, Várady György rendezésében. A hónap utolsó napjaiban mutatja be a színház — a tízéves jubileuma alkalmából — Katona: „Bánk bán”-ját, melynek rendezője Kertész László. A bemutató színhelye a tatabányai Népszínház lesz. HÁROM VERS Nyárutói est falumban Mint kormos sátor borul a földre fekete bográcsa az égnek, s rajta — milliónyi apró lyukak — sziporkázó csillagok égnek. Vetkőző bokrok bíbor levelén zokognak bús, bronzszínű csendek. Siratják a nyár cingár zenészét, mely tegnap még víg nótát zengett. A fák zöldselyem, lenge lomb-haja megsárgultan egyre csak gyérül s oda, hol harmat fénylett a füvön reggelente — holnap már dér ül . . . Ég a Hold s a zörgő kukorica ki virít ja arany fogsorát s zsörtölődő, házsártos szelekből fonja az ősz hűvös ostorát; s holnap valamit hiába várunk lustán gomolygó ködbe zártan — én tudom, hogy rá már nem találunk — mert én éreztem — mert én láttam, hogy az ősz huncut kis manói ma meglékelték szívét a nyárnak, — összenevettek és ezüstszínű ökörnyálháton tovaszálltak . . , Éj {el hazafelé A Hold — mint egy érett sárgadinnye — sugár-levét csorgatja lassan. Az ég fölöttem felfordított és kilyuggatott kormos katlan. Az alvó házak felett lágyan — puha paplanként — leng a béke. Gubbaszt a csend és halkan hallik pihenő falum szívverése. Ahogy megyek, vállamon viszem az ég csillaggal tele zsákját, s tartalmát közben széjjelhintem: aranyozza be népem álmát . . . Egy falusi cukrászdában Párolog forrón ég-színű gőze a jó feketének. Víg-szavú traktoros ifjak ülnek a sok kicsi széken s huncut szemmel a presszós lánykát átölelik, mint szúrós gázolaj illat a kávé jószagú gőzét. Két öreg ott a sarokban csendben fújja a füstöt, s Ferkó is idenyit, pedig ott van szemben a kocsma . . . Gesietelyi ftugy Zoltán IfÖlUZŐlLÖt éo nak, akik hite szerint a természetet irányítják, mozgatják és közben segítik, vagy gátolják a természettel vívott harcban. Ezek a természetfeletti lények földön- túliakká lettek képzeletében, amiket a földön túlra helyezett el és megteremtette a túlvilágot. A világnak ez a kettőzése sem volt kielégítő, mert a primitív ember nem tudta elképzelni, hogy a jó és gonosz szellemek, a jó és gonosz istenek békességben megférjenek egymással az égbolt kupolája felett. Külön kellett választani őket. Így teremtette meg az emberi fantázia a túlvilág kettéválasztásával a jó szellemek és istenek világát, az égi világot és a gonosz szellemek világát, az alvilágot, amit a föld felszíne alá helyezett el. Azóta a világmindenség megismerésében az ember nagy léptekkel haladt előre. De minden cáfolhatatlan tudományos bizonyíték ellenére nagyon sok ember képzeletében megmaradt — ha a este megint hazaértem. lT1 Ott jártam a kedves, ismerős házak között, a Túr-partokon, hol még mindig az első ifjúságom pillangója száll. Megint meghökkentett a falu szélén az utolsó szalmafedeles házikóból kivilágító villanykörte. Mielőtt a kis hídon át beléptem volna az első házak közé, egy pillanatra szimatolva füleltem Fülesd felé és el- merülten hallgattam percekig a kint dolgozó traktor dübbenéseit: mintha szíve lenne a tájnak. Huszonöt éve már, hogy először érkeztem kívülről Kölesére. Akkor álmos kis falu volt, négy kocsmával, öt templommal és két tanítóval. Turistvándi felől, ahol most vadonatúj házsorok közt száz métereket biciklizhet a vándor a falu belsejében, rossz köve- zetű országút volt, csalánbokrokkal az árok szélén. Akkor gyalog jöttem Nagyszekeres felől tizenegy kilométert. Most vonaton jöttem. Igaz, hogy a kölesei „pályaudvar” végállomás, de mégis csak saját állomás. Nem volt olyan képviselő 1920-tól negyvenötig ebben a választókerületben, aki meg ne ígérte volna ezt a vasutat, — csak megépíteni „nem értek rá” akitor. A z emlékezés annyira megin- ^ dított, hogy beültem a tanácsházára, Károly Sándorné VB- litkár irodájába és régi papírokból, meg az idei népszámlálás összegezéseiből megpróbáltam kihámozni ennek a huszonöt esztendőnek a történetét. Jelenleg Budpaesttől ide vezet a leghosszabb vasúti útvonal: 120 kilométer. Nyolcvannégy kilométerrel hosszabb, mint Záhony, 184-gyel, mint Szombathely, 147-tel, mint Gyékényes és 195-tel hosszabb, mint Budapesttől Lő- kösháza. Akkor 1222 lakosa volt a községnek, emlékszem rá pontosan, mert éppen én voltam az 1222-ik. Tíz éve, az 1949-es népszámláláskor, már 1164-eii éltek a faluban. A ja ruár elsejei népszámlálás 1532 embert talált itt, 821 férfit és 841 nőt. A falu házai most körülbelül számszerint kétannyian vannak, mint huszonöt éve; háromszor- annyi a befogadóképességük — és legalább négyszer annyit érnek. Huszonöt éve egy kis omladozó viskóban négy-öt család is szorongott. Most egyedül a felszabadulás utáni telkesítésnél 150 házhelyet osztottak szét, s már mind beépült. Sőt: — különösen a főutcán — mindenki kötelességének érezte, hogy lebontsa, s újraépítse házát, szebben, csinosab- ban, tágasabban. fisa bútorok! Múlt szombat ■*-* este szükségem lett volna egy újságra, hát végigjártam vagy tíz házat a főutcán. Lakóikat évtizedek óta ismerem, láttam őket munkába járni, szórakozni. Csak ú] házaikban nem voltam még az esztendők során. A villany mindenütt égett — nem sajnálják az áramot — az ajtó mindenütt nyitva — nem félnek a tolvajoktól — de senki otthon: a családok moziba mentek. Siettek, égve hagyták a villanyt. Én is siettem, de a nyolcadiknál már szemembe tűnt, hogy eltűntek a régi falusi bútorok: cseresznyefa-garnitúra, diófa-ebédlő, mahagóni színű háló, kombinált szobaberendezések, rádió mosógép, zongora, szőnyeg! Mint huszonöt éve a földesúrnál.. A szám — hogy tíz év alatt 198-al szaporodott a lakosság — önmagában nem mond el mindent. A falu megfiatalodott. A Nemtudom-szilvák lombos utcájában, a féltréfásan Lekvár utcának nevezett kis közben 78 gyereket számoltam meg játék közben egy napos délutánon. Most 279 iskolaköteles gyerek van a faluban. Tíz év alatt 401 gyerek van a faluban. Tíz év alait 401 gyerek született és csak 198 idős ember halt meg. Tehát a falu fele jóformán gyerek és fiatal. Nem nagyon vándorolnak el: dolgos falu, sok az almafa, van munkalehetőség, a fiatalokat bekalkulálják a családi életbe, amennyire lehet, gondoskodnak kényelmükről is. Ott voltam a falu egyik legújabb háza építésénél, Hadi Ferenc emelte. Tatár Józsi, a pallér három hét alatt felhúzta a falakat, már be is fedték, még el sem hervadt a bokrétaünnepély virágja a sarok felett. Igaz, hogy három évig gyűjtötték hozzá az anyagot, de most aztán nemzedékre szól. Hadiaknak van egy eladólányuk, tehát úgy építkeztek, hogy — ha férjhez megy — már kész lakosztály várja, külön az öregektől, csak a folyosó közös. Szép kis porta lesz, 6
