Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-13 / 268. szám

Á tákosi titok...

Mit akarnak ezzel a maroknyi néppel? Csak jönnek, pantallóban, mícisapkásan, ki nem fogy belőlük a szépszó, úgy áradoznak a téeszcséről, a nagyüzemről. Jó, ió, van valami igazság abban, hogy több karban nagyobb az erő, dehát ki tudja azt bebizonyítani a tákosi parasztembernek |jieketén-fehéren: nézd, komám, jobb a közös, mint az egyéni gazdaság? Ráadásul még az is kísért,

I engernyi kérdő jel

hogy 1953-ban szétrebbent az első szövetkezet, azóta senkinek ' sem jutott eszébe újból nekivágni. Kurta szóval: amikor a tákosi parasztság az év első napjaiban bizonytalan kézzel aláírta a belépésit, csak azt kérdezte: mi lesz most már, megélünk-e tisztességesen?

Akkor azt ígérték a biztatók, meg.

„Összeesküvés“ a* elavult élet ellen

Dehát nem elég csak szépen csengő szavakat sorjázni, „abból még nem lesz kenyér az asztalon” — a tákosiaknak bizonyság kellett. Méghozzá már a kezdet kezdetén! A nagy várakozás idején, a munkák kezdete előtt a tanácsházán függött a falu szeme. Nemcsak azért, mert a szervezés idején itt volt a „főhadiszállás”, de azért is, mert — miután az Űj Élet is itt ütötte fel a tanyáját — ez a ház lett a falu sorsa formálásának színhelye. Érezték, tudták ezt a vezető emberek, s nem felejtették a nagy intést sem: Tákosnak meggyőző bizonyság kell! Mi tagadás, az első napokban még az őszinte igyekezet is kételynek tűnt. „Biztosan csak) áltatni akarnak bennünket, hogy a tanácsbeliek is aláírták a lapot. Azon meg egyenesen nevetni kell, hogy még a feleségek is beléptek ...” Így,. ilyen formán kerekedtek ' a gondolatok az egyszerű emberék fejében.

S közben a tanács és a téesz' vezetősége amolyan „vérszerződést” kötött egymással. „Itt most nincs külön tanács és téesz-ügy, csak faluügy van, a szövetkezet”. Ez került volna az akkori ülések jegyzőkönyvébe, ha az emberek találóan fejezték volna ki legmélyebb érzésüket.

E«y s*ó értéke

zonyság született a 688 lelkes kis faluban. Korántsem ment minden egycsapásra, akadtak akik valóságos ellenzékiek lettek — de a nagytöbbség hite egyre erősödött. Nőtt a falu reménye,, amikor a talpig becsülete? Kosa Bertalan

Gál István, a tanács titkára emlékezget az indulásra, s közben megvallja, hogy egyetlen vb, vagy tanácsülés nem múlt el anélkül, hogy az Űj Élet gondjai terítékre ne kerültek volna. Sőt,

— és itt a kis adminisztrátorra tekint, hogy ő is bizonyítja — minden tanács, párt vagy téesz gyűlés meghívójára odaillesztették a jj.kibővített” szót is. A szövetkezet |f}gyeit mindig a legszélesebb fó- frtimon vitatták meg. S hogy mi flett ebből? Az, ami Beregben keivé« helyen tapasztalható: a kedvet szegő időjárás, a krónikus esőzés, a látszatra kevés munkaerő és a kezdéssel, a próbálkozással Járó nehézségek ellenére bi„Családi ugr,, építő összefonódás

Hogyan alkatmaskodhaí a gépállomás as esős időhöz?

A szűnni nem akaró esőzések elég nehéz akadályt jelentenek a gépállomások munkájában. Sok nelyen egyszerűen nem lehet rámenni a földre. Ilyen körülmények között nem lenne sok értelme annak, hogy továbbra is. ragaszkodjanak a brigádok kötött területéhez. Átcsoportosításokkal igyekeznek meggyorsítani a munkát. Ha az egyik brigádban több gép tudna dolgozni a saját területen, — mondjuk homokos területe van — akkor egy másik brigádból annyi gépet irányítanak oda, amennyi éppen dolgozni tud. így csinálják ezt a Nyírteleki Gépállomáson is. Sőt, nemcsak egyik brigádból a másikba végeztek átcsoportosítást, hanem például'10 traktort küldtek a vásá- rosnaményi járásba is.

Nem lehet azonban a vetés-1 tervhez sem szorosan ragaszkodni. A nyíregyházi Dózsa, Ságvári és a kótaji Üj Erő, téeszekben például szeptemberi mélyszántásba

vetettek őszi kalászost, vag? olyan területeket is felszántottak és bevetettek, ahova tavasszal akartak egyebet vetni. Ha a.-,kijelölt területen nem . lehet, elvetik másutt a tervezett kenyérgabonát.

Hatszáz hold van vetéshez előkészítve a gépállomás körzetében* csak sajnos, nem lehet vetőgéppel rámenni sok helyen/, még 16 sorossal sem. A nyírteleki Dózsa TSz-ben és a felsősimái Béke Őre TSz-ben úgy oldották meg a dolgot, hogy leszedték a vetőgépekről a. csoroszlyát és úgy vetettek vele. Ahol pedig még így sem megy, ott azt javasolják a téesz,éknek, hogy vessenek kézzel es utána beboron^lják.

A gépállomás 108 gépéből ötven tud dolgozni. Az elmúlt dekádban a sok eső ellenére is 2400 normálhold volt a teljesítményük. Ahol erre lehetőség van, ott kettős műszakban dolgoznak.

Ezüstkalászos tanfolyam a televízióban

tanácselnök^ meg a felesége nem általotta megfogni a munka végit. Sokan csodálkoztak: „Hogy bírjál ez a Bérli, mikor más ember' megy. ki a mezőre,’ ő már végzett egy darabbal, és csak utána megy a hivatalába”. De nem maradt el a tanács-, meg a párttitkár sem, míg Gál Sándor, Deák Ferenc’ és a többi tanácstagok nap mint nap példát mutattak szorgalomban és bizakodásban.

. Ilyenformán érthető, hogy a téesz dolga egy kicsit „családi Cgye” is lett a faluvezetőknek. Olyan családi ügy, amely közös volt a nagy család, a falu boldogulásával. Éppen ezért a tanácselnök és a titkár állandó ingajáratot szervezett: egyikük mindig I« .teesznél tartózkodott. De ugyanez megvolt a másik oldalról is: [ács Kiss Béla amellett, hogy jpártvezetűségi tag, mint járási {tanácstag állandóan jelen van a [községi tanács megbeszélésein. IT: Baráth Zoltán, a falu párttit- fkára sem tudja szétválasztani a Ipart, de még a személyes dolgait pem az Űj Életétől, hiszen maga Sis benne dolgozik, fontos helyen, iá raktárnál. Az pedig csak tetézi lezt az építő „összefonódást”, (hogy a tanácstagok 75 százaléka äs Űj Életben keresi a saját boldogulását, ők adják a szövetkezet ütőképes gárdáját. Énnek köszönhető, hogy az addig is megbecsülést élvező tanácstagok szava döntő fontosságú volt a munka felvételénél, személyes példamutatásuk pedig nagy erő volt a kérlelhetetlen időjárás legyűrésében.

'Mi lehet n semmiből?

Ezek után érthető, hogy Baráth Menyhért bácsiék manapság már íriegkockáztatják a dicsekvést is jSemmivel kezdtünk, nézzen most ptörül, hol tartunk, — mondják és [hozzáteszik: majdnem mindent a saját erőnkből valósítottunk meg. [Megoldották a jószág elhelyezé- [sét, minden családnak kenyeret (biztosítottak. Okos munkaszervezéssel bőséges takarmányt gyűjtöttek egybe, átlagosan minden

téesz tagnak 30 mázsa takarmánj van az udvarán. Sertésállománj egyáltalán nem volt az indulásná és ma — a tervezett 30 darabba! szemben — 40 van a saját erőbő! épített ólakban. Szarvasmarhábó 43 beállítását vették tervbe — most 46 darab van a közösben.

Azt mondták az év elején: tisztességes munka mellett nem les2 megélhetési gond Tákoson. S hiába jött az esőzés, hiába vitt el a víz 150 ezer forint értékű kukoricát, — a bizonyság, a nagyüzem fölénye ma már kézzel fogható valóság a beregi faluban. A tervezett 30 forintos munkaegység meglesz, s bár tízezerrel kevesebb az összmunkaegység, mint ahogy azt gondolták, a premizálás, a munka utáni természetbeni részesedés kiigazítja a jövedelmet. Szorzunk, osztunk, a háztájit még figyelmen kívül is hagyjuk s a főkönyvelő már mondja a végeredményt: átlagosan 1100—1300 forintos átlagkereset a tagok havonkénti jövedelme. Persze, mint mindenütt, itt is vannak kiugró és alácsonyabb teljesítmények. De egy bizonyos: a falu látja, hogy a becsületes, szorgalmas munka, a jó szervezés gyümölcsöt érlel. Van nehézség most is: újra támad az eső, gyűlnek a gondbarázdák a homlokokon. Hiszen van még betakarítani való, a felszedett répát nem lehet beszállítani, tengelyig merül a szekér, s a vetést is csak felében tudták elvégezni... De ahol a legapróbb kérdések megoldásában is égyütt dolgozik az egész vezérkar-, ahol olyan hangyaszorgalmú tanácstagok erősítik a közöst, mint Kosa Zoltán, Baráth Lajos, ifjú Gál Sándor és a többiek, ott bizonyság éled á falu, a környék számára. Nem valamiféle csoda, vagy nagy titok a tákosialc idei eredménye, — annál inkább az összefogás. a közös akarat szerényen is szép példája.

Angyal Sándor.

kutatók tartják. A televízió jellegének, lehetőségeinek megfelelően kísérleteket, szemléltető, eszközöket is bemulatnak és a té* mához kapcsolódó szakma; filmeket vetítenek.

A televízió ezüstkalászos tan- folyama november 16-án, szerdán kezdődik; az előadásokat minden második szerdán tartják*

Lottótájélioztató

A 46. játékhéten 3 921 096 lottószelvény vett részt a sorsoláson. Négyes találatot 58 Szelvényen értek cl, amelyekre egyénként 52 648 forintot fizetnek. Há- romtalálatos szelvény 3979 \oU* nyereményük 370 forint. A fcét- találatos szelvények száma 104 782, nyereményük 14 formt.

Korán reggel volt

szél söpört végig a falu egyetlen utcáján. Amíg hozzá nem szokik az ember, különösen hideg az őszi reggel. Jólesik ilyenkor égy kis belső melegítés. Gondoltam, egy féldeci rum elűzi egy darabig a hideget. Betértem hát a falu központjában az italboltba.

Ügy látszik, nemcsak nekem volt ilyen gondolatom, mert legalább egy tucatnyi férfi öblögette már itt a torkát töményebb fajta italokkal. Ez ugyan nem az az igazi italozás, csak úgy a pultnál önti le ki-ki a maga adagját, aztán megy a maga dolgára, ha ugyan éppen össze nem találkozik valamelyik sógorral, komával vagy rokonnal, akivel mégis csak illik inni egy féldecit, ha már itt találkozik vele az ember.

Hanem egyszer«'*,™;

vendég érkezik, hajlott hátú öreg nénike lép be az ajtón, körül se néz, egyenesen a pulthoz tart, kis üveget húz ki a kendője alól és kissé rekedtes hangon megszólal: „adjon már ebbe egy féldeci rumot, fiam” és ezzel át is adja az üveget a csaposnak, aki mindjárt bele is méri a rumot. A pénzt már úgy látszik, előre I elkészítette, mert csak úgy, olva- 1 satlanul adja oda a kezéből. Most megszólal az egyik közelemben illő bajuszos, öblös hangú férfi: ,csak nem magának viszi azt a rumot,' Erzsi néni?” „Magamnak en, ' hát kinek vinném. Olyan "égóta vágyom egy jó kis ’umos teára! Nekem ta- án nem szabad, ha van mi.

bői?” Nem sértődötten, még csak nem is zsörtölődve mondja ezt, inkább büszkén, külön nyo- matékot adva az utolsó három szónak: „ha van miből”.

Folytatásra már nem került sor, mert Erzsi néni ezzel a válasszal kívül is került az ajtón. Ha vele nem is, de folytatták az emberek egymás közt a megkezdett gondolatot. Az eddig kisebb csoportokra szakadt féldeci— Én pedig úgy tudom, hogy volt neki vagy tizenöt köblös földje. Annyiból már csak jóllakhatott a hét minden napján — kontrázik rá egyikük.

7 ribthon u- válaszolni akar- 1 UUUHU ibnaki de végül is

az én kezdeményező szomszédom veszi vissza a ■ szót.

— Azt én tudhatom a legjobban, hogy volt, mert a tőszómHa van miből

sek kezdtek fokozatosan egy nagyobb csoportba verődni. Összevonta őket Erzsi néni, illetve a személye körül kialakult vita.

Ha van miből-*;*

szomszédom Erzsi néni utolsó szavait, hümmögve és elgondolkozva, — bezzeg tavaly még nemigen hallotta senki sem ilyen hangon beszélni — érdeklődő pillantással tekint körül, hogy vajon mit szólnak hozzá a többiek, egyetértenek-e vele. Akad is mindjárt egy deresedő hajú, tekintélyes hozzászóló.

— Én azt hiszem, hogy örült, ha egy héten egyszer jóllakhatott, nemhogy arra mert volna gondolni, hogy de jó lenne egy kis pálinka.

— Én is azt hiszem, — bizonygatják többen is.

szádja vagyok. Az igaz, hogy annyi földje volt, de nem ő használta, hanem a két fia. Addig hízelegtek neki, addig zaklatták, amíg oda nem adta kettőjüknek az összes földjét, hogy használják

— Hát mit csinált volna vele, — szó't közbe egy szúrós tekintetű férfi — tán arra várt volna, hogy magával vigye a koporsóba?

— Várd csak meg a végét, Jani — szólt rá a félbeszakított. Arról már biztosan nem tudsz, hogy amikor megkapták a földet, mintha elvágták volna, mindjárt megszűnt minden hízelgés, minden kedveskedés. Hiába ígérgették, hogy majd így, meg úgy gondoskodnak róla, a két fiú egymásra igyekezett hárítani az öreg eltartását.

Hát miért nem fordult törvényhez? — szakítja félbe megint az előbbi okvetetlenkedő.

Neked is van’*;™™i

képzelni, hogy a törvényhez fordulj vele szemben? Látom, nem tudsz válaszolni. No, ugye, • hogy nem. Így volt ezzel segény Erzsi néni is. Inkább meghalt volna éhen, semhogy ehhez folyamodjék. Én tudom azt, hogy többet sírt szegény; mint evett. Nem az éhségtől, hanem a szégyentől, a fájdalomtól. Dehogy mondta volna ö akárkinek, hogy hogy áll! Előttünk, szomszédok előtt azért csak nem tudta titkolni.

— Hát ezt nem hittem volna, — teszi hozzá az egyik, miközben csizmája orrával az olajos, piszkos padlón játszadozik, nehogy valaki a szeme közé nézhessen.

Nem is nézett senki, mindenki magába mélyedve, elgondolkozva várta á történet végét.'

— Az a szerencséje, hogy te- lekkönyvileg nem írták át a földet a két fiúra és így most ö kapja érte a földjáradékot. Nincs rájuk utalva, öregségi járadékót és háztájit kap. Két hízója van most, az egyiket a . lányának küldi, aki Sztálinvárosba ment férjhez.

Gyér üti k emberek

autó, kezdődik a munka, — toppan be valaki határozott, katö- nás léptekkel.

Az emberek mozdulnak is azonnal. Éppen annyi hely van még a kocsin, hogy félfémek. Kiürül az italbolt. A gépkocsi leizúg és indul ki a, határba.

Erzsi néni azóta már megitta otthon a rumos teáját.

Gál Béla

Hetvenezer állami gazdasági dolgozó és termelőszövetkezeti gazda részére több mint háromezer ezüstkalászos tanfolyamot rendeznek az idén, de még ez,

| az elmúlt évinél jóv al nagyobb számú tanfolyam, sem tudja kielégíteni a falusi lakosság meg- növekedett szakn.a' érdeklődését. A mezőgazdasági dolgozók szakmai képzésébe ezért az idé." bekapcsolódik a tíz- és százezrekhez szóló intézmény: a televízió . A televízió ezüstkalászos tanfolyamának anyaga lényegében ugyanaz lesz, mint a falusiaké: növénytermesztési, állattenv ész- tési és kertészeti alapismefeteket nyújt! Az előadásokat a földművelésügyi minisztérium szakemberei, egyetemi, főiskolai okiatok,

4