Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-01 / 258. szám
Városunk felszabadulásának évfordulóján CÖTÉT NAPOK NEHEZEDTEK NYlR^ EGYHÁZÁRA és környékére 1944. októberében. A véres náci önkény tombolása tetőpontjára hágott. A megszállók gyilkolásai és fosztogatásai napirenden voltak. A német hódítók és nyilas csatlósaik garázdálkodása nyomán a kegyetlen rettegés érzése nehezedett a nyírségi lakosságra. Addig is borzalmas volt az ő uralmuk, de annyira még soha, mint ezekben a napokban. A fasiszták kegyetlen terroruralma félelmüket leplezte. Erre megvolt az okuk, A harctér egyre közeledett. A szovjet csapatok már nyírségi földön jártak. Előrenyomulásukat hasztalan próbálták megállítani. Pedig a nácik és az őket lakájként kiszolgáló Szálasi-banditák ennek érdekében habozás nélkül készek letteK volna a szabolcs-szatmári vidéket a pusztulás földjévé változtatni. A fasiszták ezekben a napokban Nyíregyházán is „kitartásról” szónokoltak, de közben már előkészületedet tettek a szökésre. Éjjelnappal mentek nyugat felé a megrakott teherautók, rajtuk a zsidó lakosságtól és a bebörtönzött ellenállóktól elrabolt értékek. Féltették a német hódítók és nyilas lakájaik vagyonukat és nyomorult életüket. Tudták, hogy végórájuk közeledik. JTGY IDEIG MEGPRÓBÁLTÁK, HOGY ^ ELTITKOLJAK FÉLELMÜKET. Ez azonban nem sikerült nekik. Hiszen az emberek nem voltak vakok és látták a németek és nyilasok menekülési előkészületeit. A hatalom bitorlói ekkor már kénytelenek voltak bevallani a helyzet súlyosságát. Lelkiismeretlenségükben azonban most azon igyekeztek, hogy csúfos bukásukból az egész lakosság tragédiája legyen. „Ha már mi pusztulunk, vesszenek velünk mások is!” — ez az elv vezette a fasiszta barbárokat. A nyírségi lakosság pusztuljon azért, hogy ők néhány nappal meghosszabbíthassák uralmukat. És ha ők menekülni kénytelenek, hagyják el az ő kedvükért az egyszerű emberek is otthonukat. Ezért nagyarányú előkészületeket tettek a hosszantartó védekezésre és a vidék kiürítésére. „Ka jönnek az oroszok, menekülnie kell mindenkinek!” — ezt hirdette otromba szovjetellenes propagandájuk. Ezzel igyekeztek megtéveszteni a tájékozatlan embereket. Amikor azonban látták, hogy hazug hírverésük nem éri el a kívánt hatást, a kényszer eszközeihez folyamodtak. Az ifjúságot katonai szolgálatra vonultatták be és elhurcolták. Tisztviselők és szellemi foglalkozásúak sokaságát vették rá megfélemlítéssel otthonuk felhagyására. (Ezeknek egy csomaggal kellett menekülniük, mert a kiürítést intéző urak csak a maguk vagyonának mentésével törődtek). A menekülő családok ezreit taszitották a reménytelenségbe, a létbizonytalanságba. A megszállók meg lehettek elégedve az eredménnyel”. \ KIÜRÍTÉS MELLETT NEM FELED- KEZTEK MEG a gyilkolással ezekben az utolsó napokban. A kivégzések a szabolcsi-szatmári vidékeken napirenden voltak. Letartóztatott magyar hazafiak várhatták nap mint nap a halált. S miközben a harctér közeledett, a szerencsétlen lakosság rémülten menekült az óvóhelyek sötét világába, védekezésül a hulló bombák és gránátok ellen ... Ám egyszerre csak elcsendesült a harcizaj. Az emberek feljöttek a pincékből. Szomorú látvány fogadta őket; holttestek, romok és roncsok mindenfelé. De az SS-csizmák dübörgése rifem hangzott többé. Szovjet harcosok haladtak az utakon és utcákon, jelezve: vége a német megszállók rémuralmának. Nyomor, pusztulás, halál maradt mindenfelé a fasiszta barbárok nyomán. A helyzet szomorú volt, sok ember nem látott tisztán. De hamarosan jöttek, akik bíztak a magyar újjászületésben és ezt terjesztették honfitársaik körében. A börtönökből kiszabadulva, az illegalitásból előlépve bátor emberek kezdték hirdetni az igazságot. ók, kik emberek tudtak maradni az embertelenség idején, most kiadták a jelszót; „Lesz magyar újjászületés!” fcs IGAZUK LETT, Nyírségben, (mely egyike volt az ország elsőként felszabadult vidékeinek) megindult a lázas alkotó munka. Népi demokratikus hatalmi szerveket hoztak létre a magyar hazafiak, a kommunisták vezetésével. Az új világ híveinek nehéz munkájuk volt. Meg kellett küzdeniük az ellenség ügynökeivel és népellenes propagandájával, „visszajönnek a németek!” rémhíreivel. A széles tömegek téves nézeteit kellett eloszlatniuk, s őket a passzivitásból kiragadva, a demokrácia építésébe bekapcsolniuk. Fenyegetések, rémhírek, megnemértés, közöny fogadta kezdetben a kommunistákat és demokratákat. És mégis ők győztek. Megindult az újjáépítés, megszervezték a közellátást, az iskolában megindulhatott az oktatásTizenhat esztendő telt el azóta. Aki ma, tizenhat év után látogat haza a rég nem látott nyírségi tájra, — elcsodálkozna a változásokon. Jól öltözött embereket találhat a régi szegénység, új házakat és gyárakat a régi elmaradottság helyén, művelt népet az egykori sötétség helyen. Nagyot alkotott a nyírségi nép, mióta urak nélkül, saját maga intézi ügyeit! A felszabadulás évfordulóján nyugodt elégtétellel állapíthatjuk meg: élni tudtunk mi, sza- bolcs-szatmáriak is a szabadsággal! Merényi László. \ Indul a KISZ-oktatás z * A KISZ Központi Bizottságá- J nak határozata értelmében, 2 mely az 1960/61. oktatási évié J vonatkozik, november 1-ével a } város területén, november j 15-ével pedig az egész megye * területen megkezdődik a KISZ oktatás. Az előzetes számvetések szerint mintegy 14—15 ezer fiatal * kíván résztvenni szervezett po* litikai oktatásban. Ez a létszám * az elmúlt oktatási év számada- | taihoz viszonyítva több, mint * 59 százalékos emelkedést mutat. * Az a tény, hogy a fiatalok * ezrei kívánják szervezett for* mában növelni politikai tudá* sukat, azt bizonyltja, hogy a J KISZ kongresszusra való clő- í készületeket sikerült összekötni j az oktatás előkészületeivel és } sikerült megértetni a fiatalok X jelentős részével a tanulás fon- « tosságát. * Az a tapasztalatunk, hogy * azok a fiatalok, akik a külön* bűző oktatási formákon (a vi* lás térképe előtt-kör; politikai 2 kör; előadásos propaganda) t részt vettek, egy sor kérdésben, * — amely vagy a nemzetközi t helyzettel, vagy a szocializmus f gyakorlati építésével kapcsola- f tos, — tisztábban látnak. Ezek- X nek a fiataloknak döntő több- X sége sokkal inkább rászolgál az X ifjú kommunista elnevezésre. Az ez évi oktatás sikere» elindítása érdekében megtettük az előkészületeket, Külön-kü-ii lön elbeszélgettünk fiatalokkal és a propagandista tanácskozásokon felkészítettük a pro-s pagandistákat is, hogy minél többet adhassanak hallgatóiknak. Azt szeretnénk, ha a foglalkozások őszinték, közvetlenek, elvtársiasak lennének. A fiatalok ilyen légkörben bátrabban elmondják problémáikat. véleményüket. Biztosak vagyunk abban, hogy a fiatalok politikai felkészültségének növekedése jó hatással lesz a KISZ-munka egészére és elő fogja segíteni * a gazdasági munkák jobb végzését is. Arra kérjük KlSZ-alapszer- vezeteinket, az aktívákat, hogy egyéni elbeszélgetésekkel, a foglalkozások érdekessé, vonzóvá tételével segítsék elő a hallgatók létszámának növekedését. Dolgozzanak azon, hogy a KISZ-tagok és KISZ-en kívüliek töir.vgeiben kialakuljon a marxista világnézet, hogy egyre inkább ez a világnézet, vezérelje ifjúságunkat. Sok sikert! Jó tanulást! Czakó István, KISZ megyei ágit.-prop. titkár. A takarékossági hónap sikeréért Baktalórántházán a járási népfront bizottság a járási OTP fiókkal közös rendezésben megbeszélésre hívta össze a különféle járási szervek képviselőit. A megbeszélés célja az volt, hogy a baktalórántházi járásban is eredményeket hozzon a november elsejével kezdődő takarékossági hónap. A járási OTP fiók képviselője ismertette, hogy a járás területén a székhely, Baktalórántháza a legtakarékosabb. Ebben a községben mintegy hatszáz betétkönyvest tartanak nyilván, s az általuk bankban elhelyezett pénz összege felül van a másfélmillió forinton. A legalacsonyabb betéttel rendelkező községek; Nyír- mada és Székely. A megbeszélés résztvevői előtt ismertették a takarékoskodás nemzetgazdálkodási j elentőségét, azt, hogy nagy jelentősége van annak, ha az egyes emberek megtakarított pénzüket bankban, helyezik el. A jelenlevők egy-1 hangúlag megegyeztek, hogy a! takarékossági hónap ideje alatt! széleskörű felvilágosító munkát fejtenek majd ki továbbá vállalták, hogy minden egyes községben párt-, tanács-, népfront, üzemi-, vállalati és más tömegszer-1 vezeti gyűlésen foglalkoznak majd a takarékosság egyéni és nép- gazdasági hasznával, jelentőségé-' vei, hogy a járás területén a ta-’ karékossági hónap, a kívánt eredménnyel záruljon. (72.) — Mit? — kérdezte az alezredes. — Olajos szerepét, illetve azt,, hogy Soós századost miért rabolta el... — Egyszerű pedig. Bár nem tudom, hogy hol követtük el a hibát. Éri csak azt akartam, hogy Olajos gyorsan megismerkedjék Évával. Tulajdonképpen azt akartuk megtudni, hogy mi lett Krasznaival. s: Azt tudtuk, hogy Éva katonai vonalon dolgozott. Olajos tartalékos tiszt, valóban járt Moszkvában, jól beszél oroszul, Debrecenben is éit hosszabb ideig. Mivel tudtuk, hogy Vildmann-nak egyetlen élő rokona s ncs Magyarországon, mint Vildmann unokaöccse jelentkezett. Éváék nem foglalkoztak Vildmann rokonságával. Arra nem számítottunk, hogy a lány ezt túl érdekesnek tartja, és tovább jelenti, Éva tudta, hogy Vildmann úgy legalizálta kapcsolatát Frédivel, mintha Frédi lenne a föpincér kezelőorvosa. Mi persze, akkor azt még nem tudtuk, hogy a kezelőorvos azonos Frédivel. A lárv sem tudta, hogy Frédi, mint orvos, müven néven él. Itt még van egy-két üres kocka, amire már csak Frédi adhat majd választ. Mikor Soós felkereste Szegedit, az valószínűleg elhitte, hogy a százados Vildmann unokaöccse. A végrendelet-mesét pedig csak kitalálta, hogy Soóst beszervezhesse. Közben valahol gyanút fogott, s nyílván ezért rabolta el a fiút. Olajos életveszélyben van. Most attól függ az élete, hogy Frédi mit akar belőle kiszedni, és a fiú meddig tudja húzni az időt. — Akkor most csak Krasznain keresztül tudunk eljutni Frédihez és Olajoshoz is — mondta Kocka. — Ezek szerint a fiút, ha megjelenik a villánál, még őrizetbe sem vehetjük. Hagyni kell, hogy Frédit felkeresse, mert a címet csak ő tudja. — Igen — mondta Cselei. — Olajos élete Krasznai kezében van, S Frédi hálózatát is csak vele tudjuk lebuktatni. Jóska mondd el részletesen, hogy mit tudsz Kresznairól. Mi történt vele Becsben? Te pedig, Kockám, sürgesd a vacsorát. .. — Ránézett órái- ra. A mutató az egyes számhoz közeledett. — Ügy látszik, még Eszternél nem jelentkezett Krasznai — gondolta. A titkárnő lépett be. — Alezredes elvtárs, a figyelők jelentették, hogy Holub professzort valahová sürgősen elhívták. Orvosi táskájával taxin ment el.. . — Köszönöm — mondta Cse'e'. — Ügy látszik, az öreget elcsalták. Kccka, te azonnal menj ki a villához. Rövidesen én is jövök. Két óra felé járt az idő, mikor István felnyitotta a szemét. Első pillinat- ban nem tudta, hol van, kik ülnek ágya mellett, ki az az ősz hajú öregember, akinek szemében éppen úgy csillog az aggódás, mint valamikor régen édesanyja szemében. Nem tudta azt sem, hogy az ősz ember mellett ülő oarna lánynak miért olyan fátyolos a s^eme, és miért fordítja el, amikor ránéz. O nem akarja bántani, miért fél tőle? Mintha valahonnan, nagyon nagy mélységből jött volna vissza, egy zegzugos sötét barlangból, ahol csak a denevérek szárnycsattogását hallotta, és csak a feneketlen sötétséget látta, teste pedig nyirkos hűvösséget érzett... Mintha most került volna a világosságra, az ismeretlen világba, melynek képeivel meg kell barátkoznia, mert már itt fog élni a világosságban és nem a sötétségben. Apránként ismerkedett az eléje táruló képpel, és amint jobbra, balra nézett, már nem találta annyira idegennek a tárgyakat. És az előtte ülő két ember is mintha ismerős volna, mintha már élt volna egyszer a világosságban, s azon törte a fejét, hogy mikor, és miért nem emlékszik rá. Hosszú ideig tartott ez az útkeresés, ez a bo- torkálás az emlékei között. Aztán eloszlott a köd, és világosan látott mindent. Már emlékezett. Megismerte Esztert, megismerte a professzort is. Érezte, hogy arcát pirosság önti el. Már arra is emlékezett, amikor elfogta őt a görcsös nevetés, amikor fejébe tódult a vér, amikor sötétség borult agyára. Mert ezt nem lehet túlélni, Csak az életnek vannak ilyen végzetes tré-| fái. És csak neki van ilyen balszerencséje, aki a végzetnek pehelykönnyű, akarat nélküli játékszere. Szégyenérzés, töltötte el, amikor arra gondolt, hogy milyen balgán hagyta magát becsapni; Mások harcoltak a becsületéért, és 5 gyáván viselkedett. Ezért a gyávaságáért kell most fizetnie. Mert fizetnie kell. Súlyosan. Itt ül előtte az az ember, akit neki meg kell lopnia.. Azt az embert kell meglopnia, aki egy életen át dolgozott, egy életet áldozott fel égy gondolatért, egy álom valóraváltásáért, S felvette a küzdelmet a kételkedőkkel,, a kishitűekkel szemben, es bebizonyította igazát. És most neki ezt az embert meg kell fosztania valóra vált álmától, mert ha nem fosztja meg, akkor neki van vége. A kegyetlenség lesben áll, csapásra készen, hogy eltiporja őt... Jól tudja, hogy a professzor nem élné túl azt a csapást. Akkor viszont ki éljen? ö, vagy a professzor? Mi ér többet, a kísérlet, a felfedezés, vagy az ő élete? Az élet a legdrágább. S neki a saját élete a fontos. De vajon élet lesz-e az amelyik másokat tönkretesz? — Professzor úr — szólt halkan.; i — Professzor úr.: i-— Hogy érzi magát, fiacskám? — Jól vagyok... Semmi bajom...- Eszter... — Ránevetett a lányra. —’ Megijedtél, ugye? — Igen, nagyon megijedtem. 11 — Hány óra van? — érdeklődőt? a fiú. — Negyed három — felelte a pro»* fesszor. — Mennem kell! — Felült. Nen» érezte gyöngének magát. (Folytatjuk.) s