Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-03 / 260. szám

Megyénk népzenészeinek helyzetéről Következetesekben Megoldásra váró kérdések Közel nyolcszáz népzenész dol­gozik megyénkben, akik műkö­dési engedéllyel rendelkeznek. Szakmailag tehát megütik azt a mértéket, amely elengedhetetlen a hivatásos jellegű zenéléshez. Ma már azonban ez kevés. Ze­nészeink az általános műveltség tekintetében sem maradhatnak le a többi dolgozók mellett. Ezért hívta fel minden 40 év alatti zenész figyelmét az O. SZ. K., hogy legalább a nyolc általános iskolai végzettséget szerezzék meg. Előreláthatólag az elkövetkezendő vizsgáknál mint teltételt, a? érettségit fog­ják megkövetelni. Mert nem mindegy, hogy a kulturáltság milyen fokán áll az a zenész, aki muzsikájával többszáz dol­gozó társát szórakoztatja. Nem elég a szakmai tudás, megfelelő általános műveltség és politikai tisztánlátás is kell. A tanulási lehetőség mindenki­nek, mindenhol adva van, csak élni kell vele. Tanulni idősebb korban sem szégyen, de írni, ol­vasni nem tudni ma, hangjegyet nem ismerni már szégyene egy zenésznek. A tanuláshoz oktatási rendsze­rünk és a helyi szervek minden támogatást megadnak. Ezt ve­gyék is igénybe zenészeink. A szakmai továbbképzés lehetősé­geiről is vannak elképzelések, s a közeljövőben ez is megindul. rakczóhely van, ugyanakkor a központtól tavoleaó helj eken egyetlen egy sincs. Pedig öt olyan üzemegysége . van a Ven­déglátóipari Vállalatnak, ame­lyekben már volt is zene, és most is lehetne (Petőfi, Buda­pest, Tiszavasvári úti, Búza-téri, és a Soltész Mihály úti vendég­lők). Ez megoldaná az állásnél­küli zenészek helyzetét is. Az­zal nincs megoldva a kérdés, hogy beterőzenészeket engedélye­zünk, mert fizetés nélkül nem foglalkoztathatók- Szükséges len­ne egy olyan közös megbeszé­lést hívni össze, amelyen a leg- iiletekesebbek vennének részt, hegy megoldás szülessen mind­ezen kérdésekben. Addig a helyi tanácsok se­gítséget adhatnak olymódon, hogy nem adnak ki béli enge-* délyt míg a rendező szerv az 1/1959. sz. MM. utasítás értel­mében a kötelező közvetítői apót be nem mutatja. Egyrészt a tanulás komoly megindulásával, másrészt zene­szeink állandó foglalkoztatásával nagy lépést tehetünk előre a szórakoztató zene nívójának emelésére megyénkben. V Monus ch tarssal, a tiszaizent- mártoni Táncsics Tsz elnökével beszélgettem a minap. Jóformán nem is esett szó másról, csak a közös munkáról, a munkafegye­lemről, a tagság munkakedvé­ről. Olyan eső után köpönyeg­hangulatban beszélt arról, hogy milyen nagy hibát követtek el tavasszal, amikor nem osztották fel a területet a tagok között. Arra a kérdésemre, hogy ha most ott állnának, felosztanák-e, azt válaszolta, hogy ha egy he­tet venne is igénybe, akkor is megcsinálnák, mert megérné. A betakarítás kezdetén úgy tűnt, hogy levonták a tavaszi rossz lépés tapasztalatait: a munka meggyorsítására premi­zálták a burgonya ásását. Na­gyon helyesen cselekedtek, mert már el is felejtették a burgonya- ásást, pedig nem kevesebb, mint 220 holdról kellett kiásni. Csu­pán kapával ásták az egészet, sem géppel, sem ekével nem ás­tak egy holdat sem. Kétezer mázsás értékesítési tervük telje­sítéséből is mindössze kétszáz van hátra. A továbbiak folyamán azon­ban nem premizáltak sem a répa, sem pedig a kukorica be­takarításánál. Miért? Mert saj­nálták a prémiumot, mert állatgondozók is prémiumot kö­veteltek mindenből, amiből a növénytermelők kaptak volna. Amennyiben úgy tudtak volna ellátni munkájukat az állatgon­dozók, hogy közben a mezőn is tudtak yolna dolgozni, az csupa haszon lett volna, ha pedig nem tudtak volna kint dolgozni, ak­kor nem járt volna nekik pré­mium, ez csak természetes. Nem érezhették volna magukat be­csapva, hiszen ők télen is keres­nek úgy mint nyáron, amikor sok tagnak nincs munkája. Ezért kár volt meghátrálni. Maga az elnök elvtárs Is azt mondja, hogy sokkal jobban menne például a kukorica tö­rése, ha csak tíz kiló kukorica lenne is a prémium. Nyílván azért van még vagy 130 hold vclnivalójuk is, mert hátráltatta őket a betakarítás. Ha premizál­nának most is, lehet, hogy ügy csodálnák a tagok munkáját is, mint az egyetlen Sztalinyecüket, amelyik naponta harminc holdat szánt két műszakban. Maga Mónus elvtárs is elismerte, hogy talán még most is lenne ásat- lan burgonya, ha nem premizál­ják az ásást. G. B. Mária beteg ti, nagykállói és vésárosnamé- nyi -járásokban egyetlen község­ben sincsen zenés hely. A zene szerepéről az ember életében — különösebben nem. kell beszél­nünk.­A falusi művelődési otthonok­nak is be kellene kapcsolniuk a falu zenészeit az otthon mun­kájába. Ha egy község szövet­kezeti vezetősége es a művelő­dési otthon vezetője közcsen ha­tározza el, hogy segíteni kíván a zene, illetve a zenészek hely­zetén, az sikerrel jár. Községen­ként csak 4 zenészt számlálva, ez' szinte teljes eredményt hoz­na a megyében! köxös megbeszélésre lenne szükség Nyíregyházán is van tennivaló. A" város belterületén álig 100 méterre egymástól .6 zenés szó­Beregi iszi vásár lesz Vásárasnaményiiaii november 13—14-án rendezik meg Vásaro3naményban. A vásár érdekessége lesz, hogy az első napon divatbemutatót, hang- lemezparádét, vas-műszaki kiállí­tást rendeznek. A járás téeszei pedig a vásár mindkét napjan gyümölcs-zöldség kiállításon mu­tatják be legszebb termel vényei­ket. A nagy népszerűségnek örven­dő vásárt Dombrádon 27-én, Mán- dokon pedig december' 4-én ren­dezik. V A Á Máriának szokatlan ej-&UU-0- még az új funk­ció. Csak most kezd, barátkozni vele, s bizony néha-néha még zavarba jön, elpirul, ha a fia­talok viccesen, vagy az időseb­bek komolyan titkár elvlássnó- nek szólítják... Három eszten- aövei ezelőtt itt. Nyírparasz- nyan lepte át először mint ön- auó peaagógus a tanterem bű­vös küszooét, s kapott elismerő megtiszteltetett a Szülőktől, el­ső tanítványaitól sok évi fárado­zásáért... Azóta itt él, szorgal­masan tanítja és neveli a falu apraját, de október végétől a felnőtt fiatalokat is, akik titká­ruknak választottak. Egyik reggel azonban hiaba jelezte a csengő az óra kezdetét, hiába várták Mária „nénit” ne­gyedikesei. Nem mehetett órá­ra két héten át. Beteg lett a KISZ-szervezct titkára... A sok kerékpározás, fáradozás okozta, kimerítette. Nem is csoda, hi­szen volt eset, amikor hetenkent háromszor is bekarikázott Szál­kára, nehogy a nyírparasznyai gyerekek könyv nélkül marad­janakS mikor végre sikerült, boldogan hozta az értékes cso­magot... No meg a gyűlésre, tanácskozásra járás is sok volt. hisz csaknem mindig kerékpár­ral ment. Sokszor már kora reggel álnak indult, nehogy el­késsen. Mert bizony a busz csak kétszer járt hetente, s akkor sem igazítja menetrendjét az iskota és az ifjúsági szervezet ügyei­hez, nemhogy máskor... Így az­tán többször átnedvesedett ru­hában érkezett haza. Megfázott, s jóformán le sem feküdt, lábon hordta a tüdő és meliháriya- gyúlladást. Mi több, így járta tovább a szálltai kórházat bele­gen. kerékpárral! Még szeren­cse, hogy komolyabb baja nem lett. _ /U- 1 Is Szálkán van „yflUJC vizsgalaton — fogad az öreg tanító, Mária há­zigazdája, miután látja. hogy hiába kopogtat a lány szobájá­nak ablakán. Suba Károly, a tanácselnök a fejét csóválja. Most ébred rá, hogyan ís engedhették, mikot tudtak betegségéről... Az igaz­gató, Kovczili elvtárs, a falu párttitkára is megfeledltezett... — Ej, ha as édesanyja tudná! — sóhaji az elnök bánkódva. -— Legalább szóit volna...- Bevisz- szűk szekérrel... Ej, ej... Lassan ballagunk visszafelé a sáros utón. — Jó szellemű lány, megér­demelte, hogy titkárnak válasz­szák — vélekedik az elnök a ta­nácsháza udvarára érve. Le­ülünk a paira. Suba Károly ép­pen vázolni készül a problémá­kat, amikor Kovács Eva, a fe­keteszemű fiatal adminisztrátor kiszól az ajtón. — Itt jön Mária, elnök elv­társ. Szóljak neki? — Éppen emlegettelek. — ug­rik fel a pádról, s invitálja bel­jebb. /Hí'/«;/ínLdtszil<- h°sy /«­,//f Hffírrf radt. Kerékpár­ját a kerítéshez támasztja több­ször is mcgtörli gyöngyöző hom­lokát, nagyokat lélegzik. Suba elvtárs nézi, röstelli a dolgot, a feledekenységet, pedig meg is látogatta. Még szeméből nehez­telés is villan Mária felé köny- nyelmüsegéért. — Mi baj van Károly bácsi? — Ezt én kezdhetném... Hogy tehettél ilyet?,.. Betegen! Csend. — Már javulok — mondja hallcan, szemét lesütve, s meg próbál mosolyt erőszakolni ar­cára. — Csak az a baj... hogy tíz lépés után mintha ólom ne­hezedne rám, elfáradok... Kifújja magát, pihen. — Hogy ízlik az új funkció? —Félek tőle... nehéz itt ősz­szefogni a fiatalságot. Nem, nem a lányokkal van baj, in­kább a fiúkkal. Kevesen van­nak. Még a bálban is a lányok táncolnák egymással. S az a ke­vés is máshol dolgozik. Szabó Csaba Szálkára jár, a másik Pa­posra meg ki tudja hová. Csak a faluban nem... Pedig higgye el, itt is volna mit csinálni a szövetkezetben... Sokszor még vezetőségi ülést sem tudunk tartani... Aztán most itt van az ünnep is. A Lázadókkal készül­nék november hétre, de nem tu­dom, lesz-e belőle valami... Még azt a néhány fiút sem tudjuk összeverbuválni, amennyi a sze­rephez szükséges. így aztán kénytelenek leszünk lányokat beöltözött nadrágba, de még így is kérdéses a dolog, mert lanodálom is lesz. Pedig már Eva a szerepeket is legépelte. áríem a f*a­Jt 'tl mkat — szót közbe Suba Károly. — Magam vittem zenegépet a kultúrháza. Odaállto-m nekik cserélgetni, Nem .múlhat el év anélkül, hogy a megye egy-egy vidékén a földművesszövetkezetek ne ren­deznének őszi vásárokat. Ma már hagyomány az, hogy a nyíregy­házi vásáron kívül szatmári, be­regi, vagy tiszamenti vásárokat tartanak. Ezeken a vásárokon a földmű vessző vetkezetek többmil­liós árukészlettel, étellel-itallal vesznek részt. Az ez évi hagyományos „Bere­gi’1 őszi vasárt november 13—14-én Állami áruházból. Ajándékozási hetek november f-től 22-ig az Állami Áruházban. AJÁNLATUNK: női nylon kombiné csipke vagy hímzés díszítéssel. H0.— Ft-től ISO.— FV-ig női nylon hálóíng divatos fazonokban 223.— Ft-iól 309.— Ft ig nőt meleg nadrág (svcici) férfi nyakkendő műselyem férfi nyakkendő felselyem férfi nyakkendő tiszta selyem női nylon kendő férfi gyapjú sál 20.80 Ft-től 18.50 Ft 30.— Ft 50.— Ft 8$.— Ft 62.— Ft az ajándékozási hetek alkalmával FÉRFI-NÖI DIVAT, KOTÖTF-ÁRU OSZTÁLYAINKON NAGY VÁLASZTÉKOT TALÁL. (3764.) mondom, hadd táncoljanak., hadd szórakozzanak... Azt hiszi felkérték a lányokat? Nézték, hogy egymással táncolnak... És hiába szóltam. Némelyikre ha­tott, de a többiről •úgy pergett le. mint a falrahányt borsó. Kevés a fiú Nyirparasznyán, s még ritkább a KlSZ-ben, ahol bizony a létszám ts csak húsz fő. Szabó Mária, az új tit­kár még bele sem kóstolt iga­zán a munkába, de már sincs kedve, ügy látja, magára hagy­ják, nem támogatják. S ebben sok az igazság... Hálás volt, Iwgy Lengyel Olga, Drabik Margit, Kiss Borbála fcll:ere3- tek, vigasztalták, mikor agyba került. De ő azt is várja, hogy ott legyenek mellette a munká­ban is, s ne húzódozzanak. Csak együtt tudnak ötről a hat­ra jutni. Sok jó, okos elgondo­lása van Máriának. Szellemi olimpiász, vasárnaponként tár­sasjáték... Jönnek a téli estek. Együtt hasznosabban kihasznál­hatják az órákat. Van már pth- pong felszerelésük is, sportol­hatnak... Mária kesereg. — Galambos Margitka sokat segített. Mindent együtt átlőt­tünk ki azelőtt. Elvittek, Járási nőtanácsi titkárnak... Együtt laktunk, s most egyedül marad­tam. Nem tudom magam se, hogy lesz... Ay ' ‘ KISZ-litkár kissé C IK. ll-f egyedül érzi ma­gát, s az a gondolat foglakoz- tatja, ő is szárnyra kel,, mint a többiek, itthagyja a falut, Pe­dig szereti Parasznyát, csak több segítséget vár... — Lehet, hogy nem enged­nek — néz maga elé. Az éremnek két oldala van. Mert az igaz, hogy Mária hely­telenül cselekedne, ha búcsút intene Nyírparasznyának, az iskolának, ahol először mond­ták neki: tanító néni. De több gondoskodást várnak a fiatal pedagógusok. S Szabó Mária, a KISZ- titkár — akirq mostmár nem csak a negyedik osztály tanítását és nevelését bízták, hanem egy kicsit a falu ifjú­ságáét is... — még többet... S ha „fél” az új funkciótól, van egy kis oka rá ,. Mert sajnos, még betegsége alatt sem vigyázták olyan szeretettel, mint ahogy azt az emberiesség megköveteli..■ Farkas Kálmán ttlandó foglalkoztatást .Megyénk nyolszáz zenésze kö­zül mindössze száznak van ál- j landó szerződésé. Kétszázan csak alkalomszerűen muzsikálnak. Ez természetesen nemcsak a min­dennapi kenyér gondját vonja maga után, de hátrányos a szak­mai felkészülésre is. Az a ze­nész. aki rendszeresen néni mu­zsikái, nem fejlődhet. S ha nincs fejlődés, nincs utánpótlás sem. A megyében kevés helyen fog­lalkoztatnak rendszeresen, állan­dóan zenészeket. Főként két vál­lalat, a Vendéglátóipari, és a MÉSZÖV, illetve a földmű­vesszövetkezetek foglalkoztatnak zenészeket. A megyében mind­össze 15 községben van zene, bár van lehetőség arra, hogy több községben is rendszeresítsék a zeneszolgáltatást. Különösen szükséges ez ott, ahol egyébként is ritkaságszámba megy az élő muzsika hallgatása. A baktaió- réntházi, csengeri, fehergyarma-. ;4U«tl44, 4 4 á ( 4 4 4 « « g, NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA AJÁNDÉKOT AZ 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents