Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-27 / 280. szám

FILMEKRŐL torna Gor IYI ark Donszkoj rendező egyik legjobb ismerője és tiszte­lője Gorkijnak. Erről tanúskod­nak a nagy író alkotásait életre- keltő filmjei, Az anya és a triló­giát feldolgozó Ködös ifjúság, Emberek között, Egyetemi éveim. Donszkoj most ismét egy Gorkij regény, a FOMA GORGYEJEV megfilmesítésére vállalkozott, amelyet a zseniális író egyik leg­jelentékenyebb és legérdekesebb művének tart. A regény hőse, Foma, fiatal ke­reskedő, többmilliós apai örökség birtokosa. Minden földi öröm el­érhető számára, s az ifjú Gorgye- jevre mégis súlyos teherként ne­hezednek milliói. Nem akarja, és nem is tudja apja kapzsi és ha­rácsoló kereskedő életét folytatni. A fiatalokra jellemző nyugtalan­sággal és elégedetlenséggel kere­si az élet értelmét, az igazságot. Apja barátai, a dúsgazdag keres­kedők körében azonban csak ér­tetlenségre talál. Ezek az embe­rek csupán egyetlen igazságot, egyetlen törvényt ismernek: Ta­poss el mindenkit, mert különben téged taposnak el. Erre oktatja Fomát gyámja és keresztapja a tekintélyes kereskedő, Majakin, és felháborodik, amikor gyámíia visszautasítja tanácsait. Gorgye­jev sehol sem talál barátokra. Csalódik szerelmesében is, s vad tivornyákban keres vigasztalást, két marokkal szórva apja vagyo­nát. Megnyugvást azonban így jem talál. Nem tud kiigazodni az élet ellentmondásai és igazság­talanságai között, s még kevésbé képes harcolni ellenük. Egy ízben mégis megkísérli, hogy a leggaz­dagabb kereskedők fejére olvassa gaztetteiket, bűnös életüket. S ezt már Majakin sem tűri tétle­nül. Hogy megkaparintsa a nagy vagyont, őrültnek nyilváníttatja Gorgyejevet, akit aztán saját osz­tálya végérvényesen kitaszít, s csak kegyelemkenyér jut neki a koldusok között, abból az alapít­ványból, amelyet még atyja ado­mányozott. A regényben színesen és rész­letesen rajzolta meg az író hősei­nek, elsősorban Foma Gorgyejev- nek jellemét. A környezet azon­ban sok esetben csak nagy vona­lakban van megfestve. Donszkoj- nak azonban filmjében a jelle­mek kibontása mellett a környe­zetet is színesen és főleg film­szerűen kellett ábrázolnia. Ezért vált szükségessé néhány olyan je­lenet beállítása, melyekre a re­gény csupán utal. Ilyen többek között a gabonabörze, valamint a Foma dorbézolását bemutató jelenet Donszkoj mindvégig vissza tud­ja adni a regény drámai, sötét hangulatát, kömyezetfestése hoz­zájárul a jellemek sokszínű, szé­lesskálájú kibontakoztatásához, s minden jeleneten ott érezzük a rendező mesteri alkotó kezét, s azt a tiszteletet, mellyel a nagy író eszméinek hűséges tolmácso­lását kívánja szolgálni. Kitűnő a film fényképezése Margarita Pilihina operatőr kü­lönösen a tivornya és a volgai uszály kiemelésének fényképezé­sével végzett mesteri munkát. A film címszerepét a fiatal Georgij Jopifancev játssza, ez az első filmszerepe. Egyszerű eszkö­zökkel és mély belső átéléssel ábrázolja Foma sok lelki vívódá­sát. Kitűnő alakítást látunk Luk- janovtól Ignat Gorgyejev szerepé­ben, valamint Taraszovtól Maja­kin kereskedő figurájának meg­formálásában. Sztrizsonova nem­csak nagyon szép, hanem megha­tóan emberi is SzaSa, az utcalány sokszínűén jellemzett alakjában. A szereplők magyar hangját Sin- kovits Imre (Foma), Básti Lajos (Ignat), Kemény László (Majakin) és Zolnay Zsuzsa (Szasa) tolmá­csolják. Szinkronrendező: Búr Róbert. , Foma Gorgyejev Oz, a csodák cs ódája újra műsoron JVI agyarországon először 1940- ben játszották Vidor Fle­ming bájos, kedves mesefilmjét, az OZ, A CSODÁK CSODÁJA. E film méltán sorakozik a Kék madár, A Hófehérke és a 7 törpe és más nagysikerű mesefilmek közé. Akik látták, azóta sem fe­lejtették el. De azóta felnőtt egy új generáció, mely csak hírből ismeri Dorothy és barátai kalan­dos történetét. Miről is szól a mese, amely mögött konijiy i^u/. A történet kis hőse Dorothy, a pajkos kislány, aki egy alkalom­mal világgá indul. Ütja során viharba kerül, s mire hazaér, lá­zasan ágynak esik. Lázálmában átrepül a szivárványhídon, s Ma­nóországba jut. Innen a Smaragd­városba megy, ahol a Szalmaem­berrel, a Bádogemberrel, és a gyáva Oroszlánnal találkozik. Egyesült erővel legyőzik a Nyu­gati Banyát, s ezért a nagy és hatalmas Oz varázsló megjutal­mazza őket. A Szalmaembernek észt, a Bádogembernek szívet, s az Oroszlánnak bátorságot ad, Dorothyt pedig hazavezeti. Sok kedves epizódot lehetne elmondani a filmről, amely tele van meglepetésekkel, látványos­sággal, kedves zenével, ötlettel, de nem írunk hosszan róla, hi­szen a film minden bizonnyal most is nagy érdeklődésre tart­hat számot. A film forgatókönyve Frank L. Baum, az ismert amerikai mese­író könyvéből született, s nagy érdeme, hogy felhívja a gyerme­kek figyelmét: nem szabad ön­zőén arra mennünk, amerre vá­gyaink visznek. A boldogság nem a szivárványon túl lakik, hanem a mi lelkűnkben, a mi szívünk mélyén. És aki nem ott keresi, az nem talál rá sehol __ EZ1 a gondolat hatja át a filmet. Victor Fleming filmje, bár 20 évvel ezelőtt készült, ma is idő­álló. A rendezésen sem érezni avult módszereket, mert a remeK trükkök és más rendezői fogások ma is elkápráztatnak bennünket. Judy Garland, Dorothy meg­személyesítője igazi kedves kis­lány alakot formál. Jól táncol, énekel. Partnerei Ray Bolger, a Szalmaember, Jack Haley, a Bádogember, s Bert Lahr, az Oroszlán szerepében kitűnő szí­nészek, akik komédiázó kedvük, tudásuk legjavát adják. A film szinkronizálási munkájában részt- vett magyar színészek is nagy­ban hozzájárulnak majd a siker­hez, mert Márkus Éva szinkron­rendező élvonalbeli színészekre bízta e szerepeket: Váradi Hédi­re, Gábor Miklósra, Rátonyi Ró- bcrlre, Márkus Lászlóra, Latabái Árpádra és másokra. Harold Rosson színes képei szemet gyönyörködtetnek, a ked­ves zenét Harold Arien szerezte. A karácsonyi könyvvásár műveiből Néhány nap múlva megérkez­nek a könyvesboltokba, pavilo­nokba a nagy téli, karácsonyi könyvvásár kötetei. A könyvkiadó vállalatok sok értékes, szép, ér­dekes regényt, verses kötetet, is­meretterjesztő, politikai és egyéb művet bocsátottak közzé, sok könyv között válogathatnak majd az olvasók. A téli könyvvásáron — többek között — megjelenik Dosztojev­szkij A félkegyelmű című nagy regénye, Schiller válogatott esz­tétikai írásai. C. F. Ramuz A nagy sondrebondrei háború című elbe­szélő költeménye. Ilf-Petrov 12 szék és Aranyborjú. Creanga Fehér szerecsen, Figuli Három pejló, Vercors A tenger csendje, De Castro Örökkévalóság és Dickens Dombey és fia. Balázs Anna Az ájtatos anyós, Fekete Gyula Fiatalasszony című, Szinyei Júlia öreg mandulafák, Komondi Tóth László Apostolok utóda című műve. A fiatal írók sorozatában bo­csátják közre Pálfalvi Nándor Szeretni akartam című könyvét. Jebeleanu Hirosima mosolya című kötete a Magvető Könyv­kiadónál jelenik meg. A Nagyvi­lágban — mai külföldi elbeszé­lések című tizenkét nemzet 21 írójának elbeszéléseit adják ki. Van Si-Fu Nyugati szoba című színműve az Európai Könyvkia­dónál lát napvilágot­Oz, a csodák csodája. 17. *• . . .sookul sxuesebben látták volna e»y váron különítmény , bevonulását . . . “ Közreadják: HÁRSFALVI PÉTER, SOLTÉSZ ISTVÁN Bár a magyar és idegen bur- zsoá ellenforradalmároknak sike­rült a dolgozók hatalmát és szer­vezeteit szétverni, sikerült a tö­megek nagyrészét megfélemlíteni, a dolgozók ellenállását véglege­sen megtörni nem tudták. A vá­rosi és falusi dolgozók között egyaránt megtalálható az ellen­állás a megszálókkal szemben éppenúgy, mint a belső ellenfor­radalommal szemben. Az el.en- állás a megszállókkal szemben mu­tatkozott meg. Voltak sokan, akik nem látták értelmét még annak sem, hogy itthon maradjanak az országban. Kivándoroltak. Az al­ispán jelentése szerint 1921-ben 4884 útlevelet ke1 lett kiállítani Szabolcs megyében. Igaz, a kiván­dorlók nagyrésze a szomszédos országokba ment, nem éppen jó­szántából, hanem mert küldték őket, kiutasították, főként a zsi­dókat, de az 1613 Amerikába ki­állított útlevél ga. dójának nagy többségét a nyomor és kilátásta- lanság hartotia külhonba. Ám egy ország, vagy csak egy megyéje is, nem vándorolhat el. Akik itt maradtak, másként mu­tatták meg ellenszenvüket. Itt kellett érdekeiket védelmezni. Megindult újra a harc a bérek emeléséért. Az apagyi birtokosok már 1919 őszén azzal a kéréssel fordultak az alispánhoz, legyen segítségükre, hogy a betakarítási munkálatokat elvégeztethessék, akár karhatalommal is, mert a lakosság harmadost nem akar vállalni, csak felest, ezt pedig ők sokallják. Az is előfordult sok esetben, hogy a mezőgazdasági munkások, cselédek nem akartak munkát vállalni. Általánosan le­hanyatlott a munkakedv — pa­naszkodott az alispán. A bérhar­cokkal kapcsolatban azt is érde­mes megemlítenünk, hogy a kor­mány, a mezőgazdasági érdekkép­viseleti rendszer, a kamarai in­tézmény kiépítése kapcsán közsé­genként mezőgazdasági bizottsá­got alakított a munkaadók és munkavállalók közötti megegye­zés békés biztosítására. Ezzel kapcsolatban Mikecz azt írja: „A nép lelkét megrontó kommu­nizmus hatása még ma is olyan nagy, hogy a vármegyei közigaz­gatási bizottságnak nagy gondot okozott azon községek kiválasz­tása, ahol ezen bizottságok min­ien veszély nélkül és a komoly munka reményével megalakítha­tok.” Persze arról nem beszélt Mikecz — mint a tiszalűki példa mutatta —, hogy ezen bizottságo­kat éppen a „munkaadók”, a föld­birtokosok vették a legkevésbé komolyan. De nem csupán gazdasági és szociális kérdésekben tanúsítottak a dolgozók ellenállást. Politikai kérdésekben is kifejezésre juttat­ták ellenszenvüket a hógár rend­szerrel szemben. Sőt újrakezdték politikai szervezeteik visszaállí­tását. „Még mindig vannak — olvas­suk a helyi lap 1919 május 24-i számában —, akiknek a fejéből nem tisztult ki a vörös téboly, akik szemei még vérbeborulnak, ha egy rendesebb öltözetű em­bert, mint ők mondják, burzsujt látnak.” (Azt is említi az újság­cikk, hogy a szegény asszonyok egy jól öltözött nőt megvertek a hentes üzlet előtt.) Máskor arról olvashatunk, hogy ócsárolják a megszálló csapatokat, sőt igyekez­nek megkísérelni a katonái? bol- sevizálását is. Az 1920-ban tartott országgyű­lési választások eredményét is je­lentősen befolyásolta a néphan­gulat, melyet a dadai járásban kihasznált valami „lelkiismeret­len ” ember, s forrongó hangula­tot teremtett. Az új „nemzeti” hadseregbe sem vonultak be a katonakötele­sek, s ha igen, nem mind szíve­sen, lelkesedéssel. A Tiszalökre bevonuló nemzeti hadsereget sem 6

Next

/
Thumbnails
Contents