Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-27 / 280. szám
UTÓN SZABOLCSBAN MESTER ATTILA: Frederico G. Lorca (Falangista csendőrök ölték meg Granadában lC36-ban) öltél a szép igaz szerelmese, ' is emberek költője, egyszerű ehéz parasztoké, kik vállukon Vitték a gondot, ásót, és kapát, Mint a hegyek hordják az éjszakát Az életé, mely öröm, és ígéret, Kiforró bor, és gyöngyöző piros, A tavaszé, mi új színekkel ébred, A kerteké, hol tűzforró, dalos Leányok járnak, s mint érett gyümölc. Ring kosarukban, karjukon a nyár. Voltál a szép igaz szerelmese, S a harcé, mely nem állhat meg soha. És népedé, amely fegyvert fogott, S a bánaté, hogy harca elbukott. Voltál a szó igaz szerelmese, A szóé, mi tűz, és gyújt, és melegít. Mi egyszerű, és szép és tiszta mindig, Mi éltetett, és elkísért a sírig, Hol fekszel most, szótlanul, és köréd Elárult földed vaskarja fonódik, Hol fekszel most, s őrződ öklödbe zárv Hazád egyetlen szabad rögét. Megjelent a „Szocializmus politikai gazdaságtana" amu tankönyv a Szovjetunióban. Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunióban kétszázezer példányban megjelent a Szocializmus politikai gazdaságtana tankönyv. A könyv elemzi a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszaknak a kérdéseit, ismerteti a szocialista termelési mód alapvető vonásait, vizsgálja a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet problémáját. A könyv a szocialista termelési mód törvényszerűségeinek elemzésénél a Szovjetunió tapasztalatai mellett más szocialista országok példájára is támaszkodik. fogadták a lakosok örömmel. A gazdatársadalom örült, de „sajnos s járás lakosságának a tekintélyes része, a vörös korszak dédelgetett proletárjai... nem igenlelkesedtek és sokkal szívesebben látták volna egy vörös különítmény bevonulását.” — írja Mi- kecz egyik jelentésében. Megindult Nyíregyházán a munkások politikai szervezkedése. 1920 január 23-án ezt olvashatjuk: „A napokban bizalmasan arról értesült a rendőrség, hogy a Deák Ferenc utcai Lakatos féle kocsmában gyanúsan összebúvó emberek a kommunista világ vissza- jöveteléről beszélgetnek és szövögetnek terveket. A rendőrségnek sikerült a. társaság■ közelébe férkőzni, az ólálkodúkat kihallgatni és érzésvilágukról, eszmekörükről és szándékukról fontos értesüléseket szerezve, őket leleplezni... Legtöbbjük vasutas, de lehet, hegy mások is kompromittálva lesznek. A letartóztatottak között olyanok is akadnak, akiket kommunista érzelmeik mia't a megszálló román királyi hadsereg internált, s internálásukból hazatértek...” Ugyanez évben a főispán arról tett jelentést a miniszterelnöknek, hogy a helyben állomásozó katonaság körében „szociáldemokrata szervezkedés ütötte fel a fejét.” Az építőmunkások is szervezkedni kezdtek. 1920 ryarán kitokban a mai Lenin téren akkor álló Egri-féle kocsmában találkoztak a régi szervezet tagjai. Majd az asztalosok is mozgolódni kezdtek. 1921-ben az építők néhány megbízottja már Pestre akart utazni a központtal felvenni a kapcsolatot. Az első esetben megakadályozta ezt Budaházy, a tiszti különítmény parancsnoka, de később sikerült mégis feljutni. 1924- ben ismét megalakult a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete. Sőt ebben az évben már a kongresszuson is képviseltették magukat. A pártban menedéket talált több volt kommunista. A falusi szervezkedés megindult. Nyírbátorban 1922 június 18-án tartotta alakuló gyűlését a Földmunkások Országos Szövetsége. Az alapító tagok száma több mint hatvan. A főszolgabíró azonnal jelentést tett róla az alispánnak. Jelentésében többek között kifejti, hogy a „leghatározottabban egyenesen politikai és kommunista jellegű szervezkedésnek tartom az egészet és kifogá- solandónak” azért is, mert a vezetőségben orosz fogságból hazatért, megfigyelés alatt álló személyek vannak. Tyúkod községben is megindult a szervezkedés a földmunkások között. A csendőrség azonnal közbelépett és javaslaton tett négy személy internálására. 1920 elején a megyében röplapot terjesztettek — a Kommunista Párt aláírással megírt röplapokat „Hangya” cégjelzésű borítékokban terjesztették. Az egyik röplap a katonákhoz szólott. Többek között ezeket írja: „A nemzeti hadsereg katonáihoz! Katonák, hozzátok fordulunk, hogy felszólítsunk benneteket forduljatok el Horthy Miklóstól, a fővezértől és forduljatok el aranygalléros cinkosa’tói... Katonák, ne feledkezzetek meg arról, hogy magatok is földművesek vagytok, és hogy csak azért soroztak be benneteket, hogy földműves testvéreitek gabonáját, 16- szágját, igáslovát a ti fegyvereitek segítségével vehessék el az i»LfLe (DémoniutádaiaaL Búcsú a fényrózsáktól Messze innen, a pesti körúton talán éppen e pillanatban gyúl- nak meg beláthatatlan hosszan a fénycsövek, a neonrcklámok és a kis meghitt, otthonias presszók hangulatlámpái. Pesten, alighogy érkezik az este — óh, az otthon idézgetése! — megtelik az utca, a mozi, a színház jólöltözött emberekkel, édes-megszokottan sistereg a krémkávéfőző, signált játszik az ismerős étterem zeneka- ra, — és itt a nyíregyházi Szabolcs Szálló bejáratánál felbúg a motor, az autóbusz állig bugyolált utasai búcsút vesznek a távoli kisváros fényrózsáitól is. Amíg a «ároson túli hajlatok vaksötétje végképp elnyel bennünket, az arcokat lesem. Kicsit fáradtak, a tekintetek a mérhetetlen messzi- ségben időznek. Egy-sgy zökkenő az úton, megannyi rebbenés, indul a szó, melegszik az izgalom, ahogy törlesztjük a kilométereket Nyírbátor felé. Nyírbátor irányába ahol csak azt tudják az emberek, hogy színház lesz ma este, újságolják a plakátok is.... Tea főzés és egyebek Kívül még szemerkél a novembervégi eső, fröccsen a sár kétoldalra, ahogy rohan a busz a „Tavaszi rügyek” társulatával. Közben a mögöttem ülő Tassi Béla tovább idézgeti az emlékeket: — Nem volt vizünk, motorhiba miatt ott vesztegeltünk az oiszág- úton. Ekkor az egyikőnk kapta urak...- és mi a jutalmatok azért, hogy testetekkel véditek a gazdagokat, a nagyurakat? Csak annyi, hogy néhány korona zsoldot löknek oda nektek, hogy rongyos mundérban feszíthettek, hogy mezítláb kell sokszor kirukkolnotok, hogy még a fegyvert sem merik a kezetekbe adni. De kaptok egyéb jutalmat is. Kurtavas, kikötés, áristom az van bőven. A tiszt uracslcák botoznak és pofoznak és a tiszti menázsi után fickándozik bennük a jókedv. Répa, káposzta, krumpli a közkatonának. Emlékezzetek vissza, milyen másképpen bánt a közkatonákkal a forradalom. A katonatanács letörte a tiszti urak szarvát. A katonát is emberré tette, akit a katona bizalmi férfiak megvédték a zu- pások pimaszságától az aranycsillagosok botozásától. A katonatanács eltörölte a kikötést, a kurtavasat, az éhséggel szigorított egyest, a botozást. Emlékezzetek, hogy a Vörös Hadseregben, hogy megbecsülték a vörös katonát. Milyen nagy volt a katona zsold- ja, milyen jó volt az ellátás. A parancsnok nem volt atyaúristen, a legénységet senki sem bántalmazta... A kommunisták nem a hazát akarják elvenni, hanem csak a nagybirtokosok földjeit, a bankárok pénzét, a tőkések gyárát, hogy odaadják nektek, szegé \y embereknek. Katonák, ébredjetek fel, kezdjetek gondolkozni!... A Magyar Tanác köztársaságot leverték a külföldi és hazai ellenforradalmi erők. Azonban azokat az erőket, melyek az első proletárdiktatúrát megteremtették, nem lehetett megsemmisíteni! Tovább élt a párt és újra kezdődött a dolgozók harca a kegyeden, nép- e’nyomó és hazaáruló úri rend ellen. Vége az edényt, kiszállt a télbe, havat szedett és abból főztünk egy kis lélekmelegítő teát... Czéh Gitta, Tassi Béla, Erős Pál, Olasz János egymás után göngyölítik tíz esztendő emlékfonalát. Mert ők már évtizede is elmúlt, hogy először ültek fel az időközben második otthonukká lett autóbuszra. — Itt Nyírbátorban például az első időkben napraforgó héjával fűtöttek az öltözőben... — Másutt megtörtént, hogy komolyabb darab játszásakor, egy konfliktust még jobban kiélező hosszabb némajelenet közben, az addig színházat alig látó új közönség soraiból ránkszóltak, hogy na mi lesz, mire várunk... — Aztán, amikor a Sallai kollega kislánya született. Állandó ingajáratot szervezett a társaság a postára. Előadás közben lett apa... \ I Szobadísz, boldogság Czéh Gitta, a társulat Jászai díjas művésze: — Látta a fénycsöveket, itt Nyírbátorban, ahogy megérkeztünk? Ez az! Más már a ma faluja. Nehéz a válás a fővárostól, az otthontól, az ember a magával hozott kis nippekkel, szobadíszekkel minduntalan adózik múlhatatlan honvágyának. De a napokban például, amikor Nagyhalászban játszottunk és pár percre betértünk a község vadonatúj, városra is beillő cukrászdájába és láttuk, hogy fejkendős nénik, csizmás bácsik duplát szürcsölgetnek, olyan jó volt arra gondolni, hogy ezért mi is tettünk valamit. Mi a falvak vándorai, akik megtanítottuk az egykori szegényeket színházba járni, a szép sze- retetére, a tartalmasabb életre... Pedig tiz évvel előbb, amilzor az akkor alakult Déryné Dzínház első fellépését tartotta a pentelei iskola udvarán, még nagyon ho- mályosnak mutatkozott az út. És most augusztus 20-án, a jubileumi évfordulón már a jól végzett munka érzésével helyezték el az emléktáblát az első fellépés színhelyén. Éppen Sztálinváros- ban turnéztak a „Tavaszi rügye- sek”, az új magyar városban, amely akkor ünnepelte tízéves fennállását... Hol tartunk már? A közönségről vallanak. TASSI: Nehéz volt a kezdet, a haknizók legyőzése, de ma már falun is igényes, műértő, tárgyilagos közönség van. Éppen ez a biztosítéka a mi fejlődésünknek Is: szinte napról-napra jobban kell játszanunk. KISS ERZSÉBET: Nagy öröm számomra minden ifjúsági előadás. Az ifjúság érzékenyebben reagál a látottakra, a hallottakra, Edgar Wallace angol detektív- regényíró sohasem ismerte szüleit. Lel^ncgyerek volt és örökbefogadó szülök nevelték fel. Az iskolában. emiatt gyakorta kellett ilyeneket hallani: Te nem is vagy rendes gyerek, csak amolyan fogadott. S ez nem ér fele annyit sem, mint egy igazi... Mire a kis Edgar orrát felhúzva büszkén így felelt: — De buták is vagytok. Engem a szüleim több ezer gyerek közül válogattak ki, de a ti szüleitekés ez pillanatnyi „kihagyást” sem tűr el. És még valami: nincs pesti és vidéki ifjúság. A vidéki fiatalok legalább olyan hozzáér- tőek... KALLÓ MARGIT: Nagyon szeretem a vidéki közönséget. Legkellemetlenebb élményem az volt, amikor a közelmúltban géphiba miatt elmaradt az egyik előadásunk. A virágkosár ára Egy perc volt az egész. Mielőtt megkezdődött volna az előadás a nyírbátori kultúrházban, Pásztor István a közönség nevében virágkosárral köszöntötte a társulatot a Tavaszi rügyek 150. előadása alkalmából... A százötvenedik. így is megfogalmazhatnánk a legtöbbet: neves, fővárosi köszínliáznak is dicséretére válna ez a teljesítmény. De amikor két felvonás közben gyors számítást végzünk, kevésnek tűnik ez a gratuláció. Hiszen a Tavaszi rügyek társulata — Tasst Béla, Kiss Erzsébet, Erős Pál, Nyerges Ferenc, Rásonyi Kálmán, Szirmai György, Fóti Fülöp Sándor, Kalló Margit, Sándor István, lázi István és a vezető Czéh Gitta — a másfélszáz előadás alatt közel 400 teljes órát töltött az ország vidéki színpadjain, s a felkészüléssel együtt közel 60 napot tesz ki a szereplésük... Aztán Sikó Zoltán — aki amellett, hogy sofőr és Juhász Gyula, Fárkas Tivadar műsznk'ak társaságában végzi el a díszletezés, a színpad- készítés nehéz munkáját is, majd az előadás közben Vajdaffy színigazgató szerepében „ugrik be” a darabba(!) — gyorsan elárulja: a 150. előadásra legurulia a busz a 15 ezredik kilométert is...• • Örök szenvedé'v Virágkosarat és a szűnni nem akaró ütemes taps emlékét hozták magukkal Nyírbátorból. Eny- nyi volna minden? Nem mondom ki, de én ünneplést vártam. többet a központ dísztáviratánál és a virágkosárnál. Éjfélre tár, békésen meghúzódó csendes falvak maradnak mögöttünk, amikor újra faggatóra fogom őket, hogy az elismerés legszebb szavaival formáljak róluk krónikát. A nagy küzdelmükről, és a gondoskodásról, amelyet élveznek. De ők váratlan fordulattal lepnek meg. A hidegvacsorák, az éjszakázások helyett az újarcú falvakról, a sokasodó kultúrházakról, a termelőszövetkezeti községek szépülő mindennapjairól tesznek vallomást. Aztán meg arról: ha még egyszer kezdenék, újra ezt az utat választanák. Ezt az egyre kevésbé göröngyös, szép utat. ANGYAL SÁNDOR nek el kellett togadniok, amit éppen kaptak. Edgar Wallace hires volt arról, hogy detektívregényeit hihetetlenül rövid idő alatt diktálta le. Egyik nap, amikor az egyik barátja telefonon beszélni akart vele, a házvezetőnő azt felelte: Nem hívhatja a telefonhoz, mert éppen most kezdett egy új deteklívre- g: -tyí diktálni. Mire a barát: Sebaj. Majd tartom a vona'e.:. amíg befejezi a regényt. löiiéneíek Edgar Wallaceról
