Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-02 / 233. szám
Sukarno beterjesztette az öt ország határozati javaslatát A Hruscsov és Eisenhower találkozójáról szótő javaslatot a jövő héten megvitatják A Hazafias Népfront Országos Tanácsának táviruta a magyar ENSZ-delegációnak A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a lapunk első oldalán közölt nyilatkozatot a következő távirat kíséretében küldte New Yorkba a magyar ENSZ-delegációnak. New York. (MTI): Az ENSZ- közgyűlés pénteken délután — I magyar idő szerint 20,16 órakor — folytatta a nemzetközi helyzet általános vitáját. A délutáni ülésen elsőnek Ahmed Sukarno, az Indonéz Köztársaság elnöke szólalt fel. A Reuter jelenti, hogy Sukarno elnök öt ország küldöttsége — Ghana, India, az Egyesült Arab Köztársaság, Jugoszlávia cs Indonézia — nevében határozati javaslatot terjesztett a közgyűlés elé. A javaslat felszólítja Hruscsov szovjet miniszterelnököt és Eisenhower amerikai elnököt, hogy a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezése érdekében állítsák helyre cgymásközti kapcsolataikat. . A határozati javaslat benyújtásakor Sukarno hangsúlyozta: megvan a lehetőség, hogy a Közgyűlés hamarosan elfogadja a határozati javaslatot. Meg kell tennünk ezt a gyakorlati lépést pnnak érdekében, hogy enyhüljön a veszélyes nemzetközi feszültség, Legyen állásfoglalásunk egyhangú, úgy hogy kifejezésre juttassa az egész világ aggodalmát — mondotta. Sukarno — mint az ADN jelenti — beszédében indítványozta, hogy tegyék át az ENSZ székhelyét a. hidegháború légköréből Ázsiába, Afrikába, vagy Genfbe. Javasolta, szervezzék át az ENSZ-et hogy az napjaink világának valódi 'helyzetét tükrözze. Szükség van — mondotta — a Biztonsági Tanács, az ENSZ más szervei, sőt talán a titkárság átszervezésére, a mandátuhogy Algéria független lesz. Javasolta, rendezzenek Algériában népszavazást az ENSZ védnökségével, nem a függetlenség kérdésének eldöntésére — mert az. nem lehet vitás — hanem annak meghatározására, hogy milyen kapcsolatokat óhajt az algériai nép Franciaországgal. Sukarno követelte, hogy állítsák helyre a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ- ben és nagy elismeréssel szólott a népi Kínáról, annak vezetőiről és a kínai népről. Afrika helyzetével foglalkozva Sukarno rámutatott, a békéi fenyegető veszély közvetlenül a gyarmati rendszer és az imperializmus létezéséből fakad Az imperializmus megkísérelte, hogy megtartsa pozícióit Kongóban, meg akarja csonkítani az új államot. Sukarno anélkül, hogy megnevezte volna Hammarskjöldöt, hangoztatta, a főtitkárnak óvakodnia kell attól, hogy az imperializmus engedelmes eszközeként, a gyarmatosítás rendszerének jobbkezeként cselekedjék, mert ha így tesz, minden bizonnyal pusztulásba dönti az ENSZ-t. Felszólította a közgyűlést, hogy tekintélyével és erkölcsi súlyával támogassa azokat, akik a szabadságért küzdenek. Tartson lépést a történelemmel és ne igyekezzék annak kerekét, visszafelé forgatni. Sukarno után Nehru indiai miniszterelnök kért soronkívül szót. A közgyűlés — mondotta — meghallgatta annak a határozatnak a tervezetét, amelyet barátom, Sukarno, Indonézia elnöke terjesztett elő. A magam részéről most hivatalosan a közgyűlés elé terjesztem megvizsgálás végett ezt a határozati javaslatot. Mivel a közgyűlés — hangsúlyozta Nehru — maga határoz ügyrendjéről, döntse el, mikor bocsájtja a határozatot szavazásra. Nehrunak ezt a javaslatát, egyik oldalról sem kifogásolták, és ezért kis idő múlva az ENSZ titkársága bejelentette, hogy a határozati javaslatot előreláthatólag a jövő héten megvitatják. Kádár János elvtársnak, a magyar ENSZ delegáció vezetőjének, NEW YORK Kedves Kádár elvtárs! A Hazafias Népfront Országos Tanácsa szeptember 30-í ülésén nyilatkozatban foglalt állást az ENSZ jelenlegi ülésszakán szereplő fontos kérdésekben Ez a nyilatkozat is mutatja, hogy dolgozó népünk nagy jelentőséget tulajdonit az ENSZ közgyűlésnek, őszinte, érdeklődéssel kíséri azt a munkát, amelyet a szovjet delegáció, a magyar ENSZ küldöttek és a haladó országok képviselői a közgyűlésen kifejtenek. Érdeklődéssel várjuk Kádár elvtárs beszédét. Kádár elvtárs népünk hivatott szószólójaként kifejti kormányunk békepoiitiká- jának alapelveit, amelyeknek megvalósításán teljes egyetértésben valamennyien munkálkodunk. Tiszta szívvel kívánunk jó és eredményes munkát Kádár elvtársnak és az ENSZ delegáció valamennyi tagjának. Hazafias Népfront Országos Tanácsa. N. Sz. Hruscsov fogadja Mohammed Naim afgán minisztcrelnökhelycttest és külügyminisztert a szovjet delegáció székhelyén, New Yorkban. mok megoszlásának módosítására. Rámutatott, hogy az ENSZ sok szerve ma nem képviseli sem a szocialista ország, sem az 4 Kínai Népköztársaság születésnapjáról ázsiai és afrikai függetlenség felemelkedését. Az átszervezés kérdése — hangoztatta — élet, vagy halál kérdése lehet az ENSZ száméra. A nyugat-iriáni kérdésről szólva Sukarno rámutatott, hogy a helyzet veszélyes és f robbanás lehetőségét rejti magában. Hollandia Nyugat-Iriánban a gyarmatosítás kardját szegezi Indonézia szívének, ez a kard azonban egyúttal a világ békéjét is fenyegeti. Sukarno élesen elítélte a nukleáris fegyverkísérleteket és hosz- szasan foglalkozott az algériai kérdéssel. Algéria függetlensége — mondotta — vér és könnyek között születik és nem kétséges, December 17-én ér véget uzE N?Z*közgyíílés New York. (MTI): Az ENSZ közgyűlés szombaton délelőtt rendkívüli ülésre ült össze, hogy határozzon az általános ügyrendi bizottság által összeállított napirend-tervezet kérdésében. A közgyűlés első ténykedésként jóváhagyta az általános ügyrendi bizottságnak azt a javaslatát, hogy a 15. ülésszak december 17-ével érjen véget. Ezután kezdődött meg a vita arról, hogy a közgyűlés napirendre tűzze-e a kínai ENSZ- képviselet kérdést, vagy sem. 1949. október 1-én új fejezet nyílott a négyezer éves Kína történelmében. Ezen a napon Mao Ce-tung elnök hivatalosan kikiáltotta a Kínai Nép- köztársaságot. Hosszú és küzdelmes utat kellett a kínai népnek megtennie, míg végre felvirradt a szabadság napja. Kína történelmének négyezer esztendeje folyamán átélte az öskommunizmus és a rabszolgatársadalom korszakát, majd a feudalizmus járma nehezedett a népre. A feudális rendszerben a paraszti gazdálkodás alkotta a társadalom alapját. A nagy földbirtokok tulajdonosai a császár és a csekély számú földesurak és nemesek voltak, ugyanakkor a parasztok tízmillióinak vagy egészen csekély, vagy semmi földje nem volt. A parasztok kötelesek voltak terményeik nyolcvan százalékát átadni a földesúrnak és dézsmát, meg adót fizetni az államnak. Szörnyű nyomor és szenvedés közepette robotoltak, és nem voltak politikai jogaik. Felemésztette őket az adó, a földbér és a robot. Csak any- nyit hagytak meg nekik, hogy abból alig futotta saját életük és utódjaik fenntartására. A parasztok könyörtelen, századokon át tartó kizsákmányolása és elnyomása ismételten felkelésre vezetett. Ezeket a felkeléseket az egymással vetélkedő uralkodók, tábornokok vagy opportunisták általában arra használták fel, hogy hatalomra jussanak. Az új dinasztia megalapítója átvette a bukott dinasztia gazdasági és politikai szervezetét. Ilyenformán, jóllehet minden egyes parasztfelkelés után történt bizonyos társadalmi változás, a feudális gazdasági és politikai rendszer általános szerkezete egészen a XIX. századig megmaradt. A XIX. században az imperialista, gyarmatosító nagyhatalmak, — Anglia, Franciaország, Németország és Portugália — félgyarmati sorba süllyesztették Kínát. Majd a huszadik században előbb Japán, később pedig az Egyesült Államok lépett az európai gyarmatosítók helyébe. 1840-től a kínai történelem lapjaira szinte megszakítás nélkül véres háborúk és felkelések mérhetetlen szenvedést jegyezték fel a krónikások. 1840—42-ben a profitéhes angolok ellen fogott fegyvert a kínai nép: ez volt az első „ópiumháború”. 1856— 60-ban zajlott le a második ópiumháború, meivhez már a másik kincséhes cápa is csatla- —ott: Franciaország. Mind:, t háború a gyarmatosítók győzelmével végződött és Kínát teljesen kiszclgálíatta a profit- éhes angol és francia kereskedőknek és iparmágnásoknak. Ugyanígy az imperialista fegyverek segítségével verte le a kínai császár 1864-hen a parasztok 13 éven ét tartó forradalmát, mely „Tajping felkelés” néven került a történelem lapjaira. A kínai nép vére hullt és a kínai nép maradt alul az 1894—95-ös kínai—japán háborúban, az 1898-as reformmozgalomban, 1900-ban az úgynevezett „boxerlázadás” során és az 1911-es forradalomban. 1921. július 1-én megalakult a Kínai Kommunista Párt — a munkásosztály politikai pártja, mely a marxizmus-leniniz- mus tanításain alapult, és a kommunista társadalom kivívását tűzte ki végső céljául. A Kommunista Párt megalakulásának napjától kezdve vállalta a feladatot, hogy vezetője lesz annak a forradalmi harcnak, melyet a nép fő ellenségei — az imperializmus és a feudalizmus — ellen és a szocialista társadalom felépítéséért folytat. Az 1927-től 1936-ig tartó második forradalmi polgárháború során az ellenforradaimár Kou- mintang hadsereg fővezére, Csang Kaj-sek hasztalan próbálta megsemmisíteni a népi erőket. A Csou En-laj, Csu Te, Je Ting, Ho Lung vezetése alatt álló Munkás—Paraszt Vörös Hadsereg minden támadást visszavert. A japán agresszió elleni háborúban 1937-től 1945-ig a kínai Vörös Hadsereg a japán erőknek mintegy 70 százalékát kötötte le. A japán agresszió elleni háború befejezése . után az Egyesült Államok emberrel és pénzzel támogatta Csang Kaj-seket, hogy megsemmisítse a Kommunista Pártot és az ország haladó erőit. Az amerikai csapatok Kína tengerpartjának több pontján partraszálltak, hogy fogadják Japán kapitulációját, és a visszafoglalt területeket, valamint a japán seregektől zsákmányolt fegyvereket átadják Csang Kaj-seknek. Az Egyesült Államok repülőgépen és hajón Csang Kaj-sek hadseregének több mint egymillió emberét szállította a felszabadított területekre. Az 'yesült Államok Csang ke - mányát a polgárháború céljaira hadifelszereléssel is ellátta. A Kommunista Párt el akarta kerülni, hogy újra fellángoljon a polgárháború, és békés eszközökkel kívánta végrehajtani a társadalmi és politikai reformokat. Az imperialisták által feibiztatott Csang Kaj-sek azonban — felrúgva az 1915-ben a Kínai Kommunista Párttal kötött egyezményeket, — nyílt támadást indított hadseregével a népi hadsereg ellen. Így a békés megegyezés minden reménye összeomlott. 1947. júliusában a Felszabadító Néphadsereg védekezésből támadásba ment át, 1947. október IC-én a Felszabadító Néphadsereg kiáltványt tett közzé, melyben felhívta az egész kínai népet, hogy döntse meg Csang Kaj-sek uralmát, és építse fel az uj Kínát. A Felszabadító Néphadsereg győzel- met-győzelemre araioit és két év leforgása alatt szabaddá tette az egész kínai népet. Csang Kaj-sek uralma, mely kerek húsz esztendeig állt , fenn az országban és nyomta el a népet, összeomlott, bármily erősen és állhatatosan támogatták is az imperialisták: Q
