Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-13 / 242. szám

Hruscsov elvtárs javastata as ENSZ rendkívüli leszerelési közgyűlésének összehívására

(Folytatás az 1. oioalról).

háborús szakadék peremén táncol”. De hiszen ismeretes, hogy a szakadék pereméről nem nehéz leszédülni, s ez esetben világháború törhet ki, ami mérhetetlen szenvedéseket zúdíthat az emberiségre.

Vegyük a többi hasonló „kérdést”, amelyekről már szintén évek óta szó esik az ENSZ-ben, de mindez a nemzetközi légkör rontásán kívül semmiféle eredményt nem ho«. Az úgynevezett magyar kérdésre, tibeti kérdésre és a többi hasonló ügyre gondolok, amelyeket a provokációk amerikai nagymesterei ráncigáinak elő.

Minden erejükkel azon vannak, hogy az ENSZ figyelmét e kérdésekre összpontosítsák, és eltereljék a figyelmet a valóban fontos és halaszthatatlan nemzetközi

problémákról.

Mindenki előtt világos, hogy ezek nem szolgálják a nemzetközi feszültség enyhítését, hanem ellenkezőleg, a viszály és az ellenségeskedés magvait hintik el, mesterségesen szítják a nemzetközi feszültséget. így akarják bizonyos körök meghosszabbítani a hidegháborút.

Ideje, hogy végre mindenki felismerje a mai helyzet komolyságát!

A rendkívüli leszerelési közgyűlést márciusban vagy áprilisban kellene összehívni

Az a körülmény, hogy a közaz ENSZ rendkívüli közgyűflz ENSZ-közgyülés megnyitása óta eddig legdrámaibb ülésen elvetették a Szovjetunió javaslatát

Hruscsov elvtárs újabb felszólalása a leszerelés közgyűlési vitája mellett

New York. (MTI). Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti:

Az ENSZ-közgy ülés kedden este tartotta a 15. ülésszak megnyitása óta a legdrámaibb ülését. Napirenden az a kérdés szerepelt hogy a közgyűlés, vagy a politikai bizottság tárgyalja-e a leszerelés kérdését.

Hruscsov nagyhatású beszéde után megnyílt a vita, amelyben felszólalt az összes szocialista ország küldötte —, a csehszlovák, albán, ukrán, lengyel, bolgár, belorusz, magyar és román delegátus.

Magyar részről Sík Endre külügyminiszter mondott beszédet. Kifejtette a magyar delegációnak azt a véleményét, hogy a leszerelés kérdését a közgyűlés plenáris ülésén kell megvitatni.

— A legcsekélyebb kétség sem áll fenn a tekintetben — hangoztatta a többi között —, hogy ez

napjainkban az emberiség legfontosabb problémája. Százmilliók figyelme irányul ma New- Yorkra és ezen belül erre az üpülptre, azzal a várakozással, tesznek-e végre határozati lépést a közel száz ország itt egybegyűlt képviselői az emberiség döntő kérdéseinek megoldása felé.

Az egyszerű ember nem fogja sem megérteni, sem megbocsátani nekünk, ha ebben az ügyben legalább valami előrevivő elhatározásra nem jutunk.

— Számos állam vezetői mindenekelőtt ebből a célból jöttek ide, nem pedig azért, hogy valamely bizottságban részletkérdéseket vitassanak meg. Azzal a sürgető kívánsággal jöttek, hogy elvi megegyezésre jussunk.

tízhatalmi leszerelési bizottságban egy egészen más Jules Moch jelent meg.

Hruscsov ezután arról beszélt, az ENSZ-közgyűlés talán elősegíti azt, hogy az emberiség megoldja a legfontosabb kérdést és megszabaduljon a háborútól. Egy új háború rettenetes lenne.

— Mi győznénk — mondotta Hruscsov felemelt hangon

— de az emberiség veszteségei rettenetesek lennének.

Ismétlem: a közgyűlésen kell

tárgyalni ezt az ügyet.

— Kanada és az Egyesült Államok képviselő1 azt mondják, Hruscsov haza akar utazni és már ezért sincs értelme annas, hogy a közgyűlésen tárgyaljuk a leszerelést. Ez igaz, én bejelentettem, hogy csütörtökön haza akarok utazni Moszkvába, de

gyűlésre érkezett legtöbb államfő és kormányfő már hazatért, a többiek pedig útra készülnek, azt mutatja, hogy nyilván nem bíznak a közgyűlés jelenlegi ülésszakában, nem remélik,, hogy az ülésszak valóban hozzáfog az általános és teljes leszerelés életbevágó kérdéséhez.

De ezen lehet segíteni, mert a modern közlekedési eszközökkel éppen olyan gyorsan vissza lehet jönni, mint ahogyan el lehetett repülni. Meggyőződésem, hogyha komolyan vetődnék fel a közgyűlés plenáris ülésén a leszerelés kérdése, ha különleges súllyal foglalkoznának vele, akkor azok az államfők és kormányfők visz- szatérhetnének a közgyűlésre, akik már elutaztak. Sőt, mi több, még azok az állam- és kormányfők is ide utaznának, akik nem voltak jelen ülésszakunk munkájának kezdetén.

Ezt a kérdést másként is meg lehet oldani. Már beszéltem erről Macmillan úrral, Nagy-Britannia miniszterelnökével és más államférfiakkal. Szóba hoztam ezt az ENSZ-újságírók szövetségében megtartott sajtóértekezleten is. Lehetséges, hogy

az általános és teljes leszerelés kérdését célszerű lenne

lésén megvitatnunk.

Most, az elnökválasztás előkészítésekor az Egyesült Államokban olyan helyzet alakult ki, hogy az amerikai kormány a jelek szerint nem szándékozik semmilyen új, fontos kötelezettséget magára vállalni. Márpedig az Egyesült Államok konstruktiv közreműködése nélkül lehetetlen az ENSZ közgyűlésén megegyezésre jutni a leszerelésről.

A közgyűlés rendkívüli ülésszakát a jövő év márciusában vagy áprilisában lehetne összehívni, s azzal a javaslattal fordulhatnánk valamennyi országhoz, hogy ezen az ülésszakon államfők vagy kormányfők vezessék a küldöttségeket.

Mindent meg kell tenni, hogy a közgyűlés rendkívüli ülésszakán megegyezés szülessék a leszerelésről és hogy minden ország lényegesen előmozdítsa a közös ügyet: a leszerelési egyezmény megteremtését és a béke biztosítását.

Azt hiszem, mindenki, aki békére és a népek barátságára törekszik, szívesen fogja látni az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívására vonatkozó határozatot.

A világ olyan kérdésekben vár tőlünk döntést, amelytől a emberiség jövője, civilizációnk sorsú függ.

— Szervezetünk jelenlegi ülésszaka — folytatta Sík Endre -- valóban történelmi jelentőségű. Történelmi jelentősége abban van, — és megvan rá a lehetősége is — hogy megoldja a világtörténelem legdöntőbb kérdését:

fennmarad-e békében és boldogságban az emberiség és többezer év munkájával megteremtett csodálatos civilizációja továbbhalad-e a mind teljesebb tökéletesedés felé, vagy úgy fejezi be földi létét, mint az örült, aki ön- gyilkosságot követ el?

— E kérdés megvitatása — hangoztatta Sík Endre — a lehető legnagyobb nyilvánosságot követeli, mert az emberiség százmilliói ismerni akarják és joguk is van megismerni minden egyes részletben minden delegáció álláspontját ebben a fontos kérdésben. Ezt pedig csak plenáris ülésen lehet biztosítani.

Sík Endre ezután arról beszélt, hogy az általános ügyrendi bizottság javaslata szerint a plenáris ülésen ennél sokkal jelentéktelenebb, sőt olyan provokációs kérdéseket kell megvitatni, tint például az úgynevezett tibeti és a magyar kérdés.

Befejezésül kijelentette: A magyar delegáció úgy véli, hogy

az általános és teljes leszerelés kérdésének plenáris megvitatására vonatkozó javaslat elvetésével az ENSZ súlyos csapást mérne saját tekintélyére a világ szemében.

Azok a százmilliók, akik tárgyalásainkat figyelik, csak úgy értékelhetik, hogy az ilyen döntés szégyenletes és nevetséges lenne, ezért a magyar küldöttség a leszerelés kérdésének plenáris ülésen való megvitatása melle't fog szavazni — fejezte be felszólalását Sik Endre külügyminiszter.

A nyugati államok részéről a kanadai külügyminiszter, az amerikai delegáció vezetője és az angol küldöttség egyik vezető tagja szólalt fel.

Mindhárman elismerték, hogy a leszerelés kérdése a legfontosabb kérdés, mégis amellett vol- 'ak, hogy a kérdést a politikai bizottságban és nem a közgyűlé sen kell megvitatni.

Hruscsov elvlárs felszólalása a válasz jogán

problémáját és megegyezésre jutni ezen az ülésszakon legalábbis a fő elvekre nézve, akkor

a szovjet kormány szükségesnek tartja a közgyűlés rendkívüli ülésszakának ösz- szehivását egyetlen napi.en- di pont, az általános és teljes leszere.és megvitatására.

Hassa át önöket, küldött urak, az a felelősség, amely az Egyesült Nemzetek Szerveze'ére hárul egy olyan nagy fontosságú probléma megoldását illetően, mint a leszerelés. A világ összes népei elvárják, hogy az ENSZ végre tegye járhatóvá az utat egy olyan életbevágóan fontos, halasz hatatlan feladat megoldásához, mint az általános és teljes leszerelés.

Miután a vita befejeződött, az elnök bejelentette, hogy N. Sz. Hruscsov szovjet miniszterelnöK a válasz jogán ismét szót kér.

Erre a bejelentésre a terem, amely közben már félig kiürült, ismét teljesen megtelt. A szónoki emelvényre lépő Hrusesovot óriási taps fogadta. A szovjet miniszterelnök jegyzeteiből beszélt, nem használt előre elkészített ■zöveget.

Kijelentet'e, figyelemmel kísér- e azokat, akik ellenzik, hogy a kérdést a közgyűlésen tárgyalják meg. Azt mondják, hogy a Szovjetunió propagandát akar csinálni ebből az ügyből. Nézzük meg, hogy hol tárgyaljuk a leszerelés 'dívét a közgyűlésen vagy a •c’.i ikai bizottságban?

| — A Szovjetunió azt javasolja,

'hegy ott, ahol a legjobban lehet 1 ezt a kérdést megoldani. Miért , nem akarják a nyugati küldöttek a problémát a közgyűlésen megvitatni? Egyszerű a dolog — mi | már részt vettünk különböző bizottságokban, tárgyaltunk az. ötös hízót S ágban, ahol nagyhatalmak I voltak jelen es abba is- beleegyeztünk, hogy a tárgyalások eredményét tartsuk titokban.

— Az Egyesült Államok legjobb képviselőjét, S'assent küldte el tárgyalni. Stassennek azonban végülis el kellett hagynia a tárgyalótermet, mert olyan álláspontot foglalt el, amely ellentétes volt Dulles külügyminiszter álláspontjával. Ennek a bizottságnak a munkája csak füst volt, amely arra szolgált, hogy elkábítsa a nemzetközi közvéleményt.

— Itt ül például ebben a teremben — folytatta a szovjet kormányfő — a francia Jules Moch, akit szocialistának mondanak és aki szakértő a leszerelés kérdésében. Találkoztam tavasz- szal De Gaulle-lal, a Francia Köztársaság elnökével és megbeszéltük, hogy a leszerelés kérdését meg kell oldani, elsősorban meg kell semmisíteni a rakétahordozó fegyvereket. Jules Moch egy sajtóértekezleten megismételte, hogy Franciaország helyesli ezeket az elgondolásokat.

— Mi el voltunk ragadtatva; végre egy partner — mondottuk, — de tévedtünk. A genfi

ha arról van szó hogy ezen a közgyűlésen előrehaladhatunk a leszerelés kérdésében, hajlandó vagyok itt ülni New Yorkban, míg csak meg nem születik az egyezmény.

Lehef, hogy hiányoznék otthon, de nélkülem is előre fog haladni a Szovjetunió, virágozni és boldogulni fog.

— Ha Önök azt mondják — folytatta Hruscsov, — hogy a leszerelésért folytatott harc propaganda, ám mondják azt. önök szerint az úgynevezett tibeti és a magyar keidés tárgyalása talán nem az? Nekünk, kommunistáknak erős idegeink vannak. Ha akarják tárgyalni, a tibeti kérdést, tárgyalják, de ragaszkodunk ahhoz, hogy a leszerelés kérdésének elsőbbséget biztosítsunk.

El fog jönni az idő, amikor a népek megkérdezik, miért adták a pénzt azoknak a delegátusoknak, akik itt ülnek a közgyűlésben? Eljöhet az idő, amikor a népek felelősségre vonják azokat, akik nem akarják a leszerelést.

Önök talán fegyverkezési versenyt akarnak? Mi állunk elébe. A mi rakétáink úgy jönnek ki a gépből, akár a virsli. Harcot akarnak talé,n? összetörjük ellenségeinket ugyanúgy, ahogy 1918-ban összetörtük. Bennünket nem lehet megijeszteni. De akik itt ülnek, azok megértik, hogy mi nem háborút, hanem békét akarunk.

— Önök megszavazhatják, hogy a politikai bizottság tárgyalja a leszerelés kérdését — mondotta ezután Hruscsov. — Minekünk nincs ellenvetésünk, de előre kijelenthetem, hogy ebből semmi jó nem fog származni. Mi ezért akartuk, hogy a közgyűlés tárgyalja a problémát, és hozzáfűzhetem, mi vagy részt veszünk a politikai bizottság határozatainak meghozatalában, vagy nem.

Ha észrevesszük, hogy a dolog csak az emberiség félrevezetésére megy, kivonulunk, mert nem akarunk résztvenni az emberek becsapásában.

Igen, mi kivonultunk a tízes genfi bizottságból a friss levegőre és ezután is figyelni fogunk. Figyelni fogjuk, hogy mi(Folytatás a 3. oldalon.)

2

A rendkívüli ülésszak Iturópáhun üljön össze

Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy ezt az ülésszakot kívánatos lenne Európában tartani, például Genfben, minthogy az ENSZ-hez tartozó országok többsége földrajzilag Európa felé gra- vitál. Meg lehetne tartani ezt az ülésszakot Moszkvában vagy Le- ningrádban is. Ha így lenne, mi a magunk részéről mindent megtennénk, hogy biztosítsuk a kellő feltételeket a rendkívüli ülésszak normális munkája és az ülésszakon részt vevő küldöttek számára.

Ilyenformán a szovjet küldöttség kitart amellett, hogy az általános és teljes leszerelés kérdését a közgyűlés plenáris ülésén kell megvitatni, a kormányfők részvételével. Ha valamilyen oknál fogva nem sikerül minden vonatkozásban megtárgyalni a leszerelés