Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-13 / 242. szám
Hruscsov elvtárs újabb felszólalása a leszerelés közgyűlési vitája mellett (folytatás a 2. oldalról.) lyen határozatokat akarnak hozni. Ha a közgyűlés úgy határoz, hogy minden nemzet megsemmisíti az összes fegyvereit, akkor mi mindenfajta ellenőrzésbe belemegyünk. Ismétlem: mindenfajta ellenőrzésbe. Minél szélesebb az ellenőrzés, annál biztosabb, hogy senki sem kezd titkos fegyverkezésbe. De csak akkor lehet az ellenőrzésről tárgyalni, ha leszereltünk, vagy pedig, ha egyezmény jött létre a leszerelésről. Beszéltem erről Macmillan angol miniszterelnökkel. ö ezt mondta: Hruscsov úr, ön miért siet annyira? Alakítsunk bizottságot, kezdjünk tárgyalni —, én megmondtam neki, ha várni kell öt évig, akkor nagy bajok lehetnek. Ma még csak két-há- rom államnak vannak nukleáris fegyverei, de később másoknak is lehetnek. — Kijelenthetem — folytatta a szovjet miniszterelnök, — hogy mi kozmikus űrrakétákat is küldhetünk bárhová a világba. De mi és az emberiség többsége békét akarunk. Emeljék fel Önök a hangjukat, emeljék fel a béke érdekében. j Kövessék a milliókat, akik békét akarnak és ne hagyják, hogy az emberiség csalódjon bennünk — fejezte be beszédét Hruscsov tapsvihar közepette. Ezután Jules Moch francia és Wadsworth amerikai delegátus beszélt a válasz jogán. Mindketten hangoztatták: kormányuk őszintén gondolja azt, hogy a politikai bizottságban is meg lehet tárgyalni a leszerelés kérdését. Ezután az elnök el akarta rendelni a szavazást, de a vita kezdődött arról, vajon hogyan szavazzanak — először a szovjet ja -aslatot bocsássák-e szavazás alá, vagy pedig az általános ügyrendi bizottság javaslatát? Ebben a vitában Gromi- ko szovjet külügyminiszter is felszólalt és támogatta azt a javaslatot, hogy először a Szovjetunió indítványa fölött szavazza^ k. Végül is azonban az elnök úgy döntött, hogy először az általános ügyrendi bizottság javaslatát bocsájtja szavazásra, mert azt előbb terjesztették be. Ezt a javaslatot a közgyűlés 61:12 arányban, 2Í5 tartózkodással elfogadta. Ezután a szovjet javaslatról szavaztak,- amelyet 12:55 arányban — 31 tartózkodással — elvetettek. nem ismeri fel e kérdés megol- dásánk szükségességét. Mi azonban erőnket nem kímélve tovább harcolunk a békéért és leleplezzük a háború gyújtogatóit. Az emberek majd felébrednek, csak ne legyen akkor már késő. EGY ÜJSÁG1RÖ: — ön komor képet festett, lát-e mégis valamilyen reménysugart? HRUSCSOV: — Ezen a köz- jyü:ési ülésszakon — nem. EGY ÚJSÁGÍRÓ: — Hát a jövőben? HRUSCSOV: — Ha a népek felemelik hangjukat és arra késztetik a kormányokat, hogy ne szavakkal, hanem tettekkel térjenek a leszerelés útjára, akkor nem lesz háború. A népek nyomása nélkül a nyugati kormányok nem mennek bele a leszerelésbe. — Az imperialista országok győztek a szavazással azzal, hogy csökkentették a leszerelési probléma közgyűlési megvitatásának jelentőségét. Mi azonban nem csökkentjük erőfeszítéseinket a leszerelésért vívott küzdelemben. Olyan országot képviselünk, amely valóban a leszerelés és a tartós béke mellett foglal állást és erről az álláspontunkról senki sem tántorít el bennünket. Barabáson a szokott időben tartották meg az elöszü- retet. Két napon at vágták a fürtöket, hordták a puttonyokat. Képünk az előszűrőt egyik pillanatát örökítette meg. Azóta már lorr a bor... (Angyal felv.) Azóta mar forr a bor A Közúti Üzemi Vállalat nyíregyházi külső telepén alakult meg a vállalat harmadik, a szocialista brigád címért versenyző kollek ivája. Ifjú Iváncsó József és 14 társa képezi ezt a brigádot. Valamennyien a tervszerű megelőző karbantartó részleg dolgozói. Útépítő gépeket javítanak. A brigád élenjár az újításokban. Egy seprőgépet készítettek nemrég, amely most Tiszalökön működik. Dicséri őket Végh János elvtárs, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára azért is, mert a brigádon belül megvan az elvtársi segítségadás és tanulnak. Kéthetenként szakmai továbbképzőn vesznek részt. Tapasztalataikat továbbadják. Az utak építésénél dolgozó gépkezelőket akarják megtanítani a leggyakrabban előforduló hibák kijavítására. Ezzel elérik, hogy ha a gép elromlik, ott van a kisebb hibák kijavításához értő ember, s a gép nem esik ki hosszabb időre a termelésből. Sőt azzal is segítik a gépkezelőket, hogy olyan pótalkatrészekkel látják el őket, amikre a leggyakrabban szükség van a munkahelyen. A »»oviét államfő beszélgetése as újságírókkal a közgyűlés ülése után Kedden este a szovjet küldöttség vezetőjének szálláshelye körül állandóan tartózkodó újságírók csoportja különösen nagy volt. Mindenki Hruscsov visszaérkezését várta az ENSZ épületéből. Alighogy kilépett gép- j kocsijából, nyomban kérdésekkel ostromolták, EGY ÚJSÁGÍRÓ: — Az imént hallgattuk az ön közgyűlési beszédét.1 HRUSCSOV: — Igen, üdvözölhetik az imperialista államokat, ezek „győzelmet” ülhetnek. Meghiúsították a leszerelési problémának a közgyűlés teljes ülésén való megvitatását és közelebb vitték a világot a katasztrófához. Ez a háború, nem pedig a béke erőinek győzelme, Ez a döntés minden becsületes embert elkeseredéssel tölt el. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kanada úgylátszik, nem akarja a leszerelést és sok ország pedig még Enni- és innivalóban sem lesz hiány a nyíregyházi őszi vásárban A kétnapos nyíregyházi őszi vásár rendező bizottsága és a megye lakossága egyaránt azt reméli, hogy derült, napos idő lesz október 22—23-án. Így készülődik a vásárra a Nyíregyházi Ven- dcglátóipari Vállalat is. Tizenkét sátrat építtet a vállalat a vásárvárosban. Két helyen lesz meleg-konyha, ahol bográcsgulyást, töltött-káposztát, székely-káposztát, lacipecsenyét, pörköltet és frissen sülteket fogyaszthatnak az j emberek. Természetesen, hogy a bor, sör és pálinka sem fog J hiányozni. Egy külön borkóstor ; lót és egy cukrászdát is „kihe^ I lyeznek” a vásárba. A többi étel- i'al sátorban virslit, kolbászt, fa- sírozottat és egyéb „hideg” éte- Aket és italárut fognak árulni. ]öhefnek a hízók A vasmcgyc.'i Micsurin Tsz saját cpítóbrigádja építette ezt a 120*-férőhclycs hizlaldát. Még ősszel be is telepítik. 310 hízóra kötött a téesz szerződést az idén. (Gál Eéla felv.)------------------------------------------Halászok A tó partját szegélyzö karcsú nyárfák haJ- kan susognak az őszi verőfényben. Sárguló leveleik zizzenve, pörögve kalimpálnak alá az egyre vastagodó avarra. Némelyiket a gyenge szellő a víz felé sodorja, s ezek, mint apró csó- nakocskák, úsznak a tó tükrén. A korcs puli a töltésen heverész. Sütteti magát a nappal s néha bosszúsan kaffantva kap egy őszi légy, vagy egy szemtelen szúnyog után. Kiss Mihály mozdulatlanul áll a parton. Szemét le nem veszi a leeresztő zsilip vasrácsáról. A rácsnál ezerszám nyüzsögnek a halak. £s egyre jönnek, jönnek... A féllábszárig apadt vízen és iszapon csatornát vágva ékalakú testükkel, vonulnak a még mélyebb víz felé. Fényes, aranyié pikkelyeik szivárványszínben játszanak, ha a napsugár rájuk esik. Itt is, ott is csapkodás hallatszik; vergődnek, ugrálnak, amikor oválisra nyitott nagy szájukba nem vizet, hanem levegőt harapnak. Beérett az idei „termés”. A halász, ahogy áll, a tavaszra gondol. A tavaszi szeles, cudar időre, amikor fázva, csuromvizesen beeregették a tóba az előnevelt ivadékokat. Hányszor, de hányszor bejárta csónakkal a hatalmas, nyolcvan holdas tavat s szórta nap, mint nap a halacskáknak a takarmányt; árpát, darát, hizlaldái ürüléket... Beh sokszor kellett riasztani a gémeket. Mert azok nagyon falánk hal pusztítók. Vigyázni a vízre, őrködni, nehogy felüsse fejét valami halbetegség. Mert ő, Kiss Mihály, harmadéve, amikor kikerült a kis gazdaságból s be a vasvári Lenin Téeszbe, fe- felelősséget vállalt —a halgazdaságért. Nem volt ő soha víz partján kuncsorgó halász, hanem szántó-vető kisember, de amikor meglátta ezt a nagy vizet, különös kedve támadt hozzá. S eddig minden évben jól beütött a szövetkezetnek is, neki is. Másik két társa a parton guggol egy hatalmas, leterített háló fölé hajolva: keresik, akad-e rajta szem, amit ki kell javítani. Mindketten „friss” emberek. B. Juhász Mihály és ifjú Bodnár András az idén szegődö4t a nagy családba, s utána Kiss Mihály mellé. — Druszám — szólítja a halászoknál megszokott halk szóval Juhász a másik Mihályt. A? nem is hallja, annyira elmerült a nyüzsgő halakat nézve. — Mihály — mondja emez hangosabban, mire Kiss felüti a fejét. — Na, mi van? — Hogy nézed?.,. Meglesz? 1/ iss feljebb tolja kalapját, odalép a má- sik kettőhöz. Majd kevés hallgatás után mondja: — Eddig még nem csalódtam. Hallhattátok, tavaly fél híjával húszezret kaptam. Ide, a markomba számolva. Most úgy látom, még több is lesz, mert szebb a hal, nem pusztult. — Nézzétek, én már számolgattam. A terv kettőötven mázsa. Úgy lesz háromötven, mint egy kiló! Meg még a félszáz mázsa ivadék... Magunknak, a másik ötven meg eladásra. — Namármost — jön tűzbe a csoportvezető —, napi egytizenöt munkaegység, mázsánként a ráhizlalás után három munkaegység, meg az ötszázalék, meg terven felül a ■ tizenötszázalék prémium... — Aggyisten, napiopók! — zavarja meg a csendes beszélgetést Bodnár Bandinak az apja, a juhász, aki az idén cserélte fel a magánju- hászságot a közössel. — Nem unjátok még a semmittevést? — Bagoly mondja... — mordul rá tettetett haraggal Kiss Mihály. S aztán elneveti magát, mert tudja, hogy némelyek Bodnárt is olyan embernek tartják — merthát juhász, és csak sétálnia kell —, hogy munka nélkül szerzi » munkaegységet. D odnár András is bekapcsolódik a beszél*■* getésbe, mármint nagyokat hallgat, mert ő is érdekelve van itt a fia után... — Szóval, három halász, két éjjeliőr csak munkaegységben kap vagy százezret — folytatja Kiss Mihály. — Egyszer lesz az öt százalék tizenkettő és fél, a tizenöt százalék meg tizenöt mázsa halnak az ára. Kilója tizenkilenc forintjával. — Mi marad akkor a közösnek? — kérdezi sunyi komolysággal a juhász, közben meg nagyot kacsint a fiára. — Adunk annyit, mint a juhász — vág visz- sza gyorsan Kiss Mihály — és mi még kárt se csinálunk a vetésben, mint egyesek... C most ő csippent oda a szemével a többi- eknek, hogy „ugye a halásznak is íróion jár az esze, nemcsak a juhásznak.” — Hát idefigyelj te, legbölcsebb a birodalmadba’! — ugratja Bodnárt. — Tudod te, menynyi a gyapjutermelés önköltsége? Mi? A halászok azt is tudják. Ha mindent felszámolunk — a vizet, az ivadékot, a munkaegységet, a prémiumot, az abrakot, még a vízre szórt trágyát is —, úgy négyszázezer forint körül van a befektetés. És a jövedelem? Közel egymillió. Százezer tisz'a hasznot hajtunk mi fejenként a közösnek ! — Jól van, jól, na, azért ne harapjátok le a fejemet. De ha ilyen fene nagy urak lettetek, megkínálhatnátok legalább egyetlenegyszer egy kis halpaprikással. — Hát... — nyújtja a szót Kiss Mihály —> ha eljössz a jövő héten a hálót húzni... akkor tán... Samu András 3 S 0 Brigádverseny- a Közúti L'senti Vállalatnál
