Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-09 / 239. szám
Vállaji cáfolat Március közepén jartam először Vállajon a téli nagy fordulat után. A kíváncsiság vitt oda s az, hogy több helyen lehetett hallani: „A középparasztok, a jubbmódúak nehezen találják meg a helyüket a közösben Vállaj a jómódú községek közé tartozott s ezért érdemes volt megnézni: Megállja-e a helyét a fenti „elmélet?” Akkor Csűrös János, a Rákó Czi Termelőszövetkezet elnöke olyasmit mondott, hogy nem buta emberek a vállajiak; igaz, 'nem volt könnyű az elhatározás, azonban amikor döntöttek, m n- denki azon fáradozott, hogy mielőbb megkezdjék közösbeli tevékenységükét S akkot, a tavasznyílás kezdetén, tények sokasága igazolta az elnök megállapítását. Minden szükséges vetőmagot a közösbe vitte*, a tagok által összevitt bikaborjúkat már hízóba állították. Indulás — saját zsebből És a vállajiak már a kezdeti lépések idején a szövetkezet igazi gazdájaként gondolkodtak. Tudták, hogy a, első lépések a legnehezebbek, amikor még nincs közös alap. Ezért saját zsebükből adtak össze több, mint ötvenezer forintot gépvásárlásra s a vetőmagot is úgy gyűjtötték össze, hogy majd őszszel visszakapják, amikor már lesz miből.. A napokban jártam újra Vállajon. - S a nyolc-kilenc hónapos termelőszövetkezeti község eddigi eredményei méltán kiválthatják az elismerést. Ahogy járjuk a dús termést ígérő határt, ismerkedünk az új tanyaközponttal, úgy szolgáltatják a vállajiak az újabbnál újabb meglepetéseket. Ott van mindjárt a gazdaság központja. A tavaszi tervben egy ötven férőhelyes tehénistálló építése szerepelt s most fejezik be a tetőkészítést — a százas istállón. Építményeik: a kétszázötven férőhelyes nyáriszállás, a sertés- fiaztató, . a juhhodály, az istálló — mind saját erőből jöttek létre. A szerfás építmények állami áron megközelítik az egymillió forint értéket. A tavaszon ötven vemhes üszőt és ötven kocasűldőt terveztek. Most, az új szállásokon hatvanegy üsző van s az elven helyett kilencven Cornwall és fehér hússertés tenyészsüldő van az ólakban. A legelső fejleszteníva’ó — A hagyományok és a tényleges lehetőségek figyelembevételével elsőrendű tec nnönknek tartjuk az állattenyésztés és hizlalás nagyarányú fejlesztését — tájékoztat Giöngyösi Lajos főmezősazdász. — Szövetkeze-1 tünk öt és félszáz tagja a saját tapasztalatából tudja, hogy az állattenyésztés a leejt Nd bevételi forrás s ezért támogatták szívesen a vezetőség törekvéseit s így léphettünk már az idén nagyobbat a tenyészállatok beszerzése terén. Növénytermelési eredményeikkel sem kell szégyenkezniök. Az első közös aratás ereamenve búzából tizenhárom, őszi árpából tizenhat, rozsból tíz mázsa volt holdanként. Sárga és rózsafaita burgonyájuk termése meghaladta a száz mázsát s a gyenge vetőmagból származó Gülbabáva] egvütt nyolcvan mázsa lett az átlagtermésük. Cukorrépából kétszázhúsz mázsát várnak, magkenderjük nvolc-kilenc mázsájával fizet s kukoricájuk negyven mázsás csöves termést ígér holdanként. 9 rii2ó: premizálás — Eredményeink egyik rugója a helyes premizálás s ennek különösen jó hatása van most az őszi betakarítás idején — mondja Csűrös János elnök. — A 323 hold burgonyánkat bő két hét alatt takarítottuk be. Naponta négyszáz ember is dolgozott a burgonyaföldeken. A munkaegység mellett egy hold burgonya betakarításáért hat mázsa burgonyát adtunk prémiumként. Premizálják a többi, növény betakarítását is. Egy hold kukorica után egy mázsát, száz ól cukorrépa után másfél kilogramm cukrot, a kencernél a kóró felét adják a betakarításban résztvevőknek. Sok mindent elárul a vállaji termelőszövetkezeti parasztoknak a gondolkodásáról, a jövőbe, saját erejükbe vetett hétéről a, is, hogy például eddig a közösség összefogása eredményeként egy Super-Zetor traktort és egy t on- tatót vásároltak kél pc tkccs val. Még az idén beszerezrrk egy Zetcrt és egy teherautót. A gépek nagypészét az eladott v lovak árából vásárolták. Józan, egyakaraiú emberek De számtalan egyéb dolog is azt mutatja, hogy okosan, előrelátóan tervezgetik jevőiüset, bizonyságául annak, hogy a józan, egyakaratú emberek már egyetlen esztendő alatt megtalálták helyüket a közösségben. A betakarítási és vetési munkák után szakmunkásképző tanfolyamot szerveznek, hogy olt a tagok nagyüzemi termelési szemléletet nyerhessenek. Már korábban kertészeti technikumba küldtek két diákot, begy maid hazamenve kézbevegyék a létesítendő gyümölcsös és a tovább bővülő zöldséges, a felújításra kerülő szőlőtermelés irányítását. Befejezésül és végső cáfolatként „a jómódú parasztok közösbeli gyökértelenségénék”. érdemes még megjegyezni, hogy egész éven át jó, zökkenőmentes volt a munka, a tagok fegyelme s ennek eredményeként a tervezett harmincegy forintos munkaegységrészesedés helyett legalább negyvenötre számítanák. S mindez a közös gazdálkodás első esztendejében! Samu András „Sűrű kalász, sűrű zsák“ Viacze Józsel elvtársuak, a megyei tanács vb» elnökhelyettesének nyilatkozata a kenyérgabona vetéséről — Nem véletlenül alakult ki a parasztság körében az a szolás- mondás, hogy „sűrű kalasz, sure zsák” — kezdte lapunk olvasó, számára adott nyilatkozatál Vincze József elvtárs. — E mondásnak tárgyi alapja van és ennek a megteremtése jórészt a vetéskor eldől. — A mai modern agrotechnika, a gépszerkesztés mind azt szolgálja, hogy a vetéseinkben a legoptimálisabb növényszám hozzon termést. Az a tapasztalat, hogy az eddigi szokásosnál általában sűrűbb vetést kell végeznünk. A sűrűbb vetés nemcsak a kalászosokra, hanem a kapásokra is vonatkozik — magam is híve, propagálója vagyok az ilyen vetésnek. Szatmárcsekén, a nyíregyházi Dózsa TSZ-ben és még több helyen javasoltam a 70x70-es kötésű 3 szálas kukoricatermelést. A nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezetben ezzel a módszerrel 70 mázsa holdanként! csö- vestermésra van kilátás. — Visszatérve a gabonavetésre, ha nálunk a 220 ezer hold őszi kalászosok optimális sűrűségű lenne, akkor több mint félmillió mázsa gabonával tudnánk többet csépelni Kedvező sűrűség esetén a jelenlegi termésátlagok 3—4 mázsával növekednének. Ma, amikor a termelőszövetkezetek többségében a nagy. táblák, az egyöntetű agrotechnika most van kialakulóban, a növényvédelem, a kártevők elleni védekezés még nem tökéletes, a kedvezőnél gyomosabb a talaj, . mindezek arra figyelmeztetik a szövetkezeti vezetőket, hogy a hagyományosnál sűrűbben kell vetni. — A sűrűbb vetés mellett szól az a tény is, hogy az idén á gabonafélék csírázás! erélye kisebb, a csíraképességgel is gyengébben állunk, mint máskor* ezért saját vetőmagból csak csí- rázási próba után vessenek. Ahány százalékkal kisebb a csíraképesség, annyival több vetőmagot használjanak. Búzafajtától függően folyóméterenként 65—70 szem életképes magnak kell jutni, ebből várhatunk megfelelő sűrűségű vetést, Azért is sűrűbben kell , vetni a szokásosnál, mert a rendkívüli időjárás folytán mintegy három héttel eltolódtak a mezőgazdasági munkák. A bokrosodásra kevesebb idő van, mint máskor, az esetleges bokrosodási hiányt tehát a sűrűbb vetéssel kell pótolnunk. — Végül szólnom kell még. arról, hogy a megfelelő, sűrűségű vetés egyik biztosítéka, ha meggyorsítjuk a betakarítást és ezzel elősegítjük a korábbi vetést'. Elsőrendű feladat most azokról a táblákról végezni a betakarítást, ahová őszi vetés kerül: . Természetesen a jó gabonatermésnek még sok egyéb előfeltétele van* de most szándékosan csak a : sűrű vetést említettem, mivel ■ a legtöbb probléma szerintem ezen a területen van — fejezte be nyilatkozatát Vincze elvtárs. @Ji£tid az afiilőt'izáq áte a Ad silóitok egy urcképhez Hétfőn értékelik megyénk ifjúsági munkabrigádjainak etldigi tevékenységét A Szabolcs-Szatmár megyei Parasztifjúsági Tanács tagjai és a járási parasztiíjúsági tanácsok vezetői hétfőn, október 10-én délelőtt tíz órai kezdettel ülést tartanak Nyíregyházán, a KISZ Zrínyi. Ilona utcai nagytermében. Az ülésen értékelni togják a megyebeli ifjúsági brigádok és munkacsapatok nagy érdeklődéssel kísért vetélkedését, amelyet a KISZ kongresszus tiszteletére indítottak a fiatalok. Ezen kívül előadást és vitát rendeznek a parasztifjúság életével kapcsolatos időszerű kérdésekről. nyíregyházán elkészült az ország első kendereséplőgépe Szép eredményről adott hírt Bejczi elvtárs, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat igazgatója. A napokban elkészült a gyár legfrissebb újdonsága: az országban elsőnek nyíregyháziak szerkesztették meg a mezőgazdaságban oly hasznosnak ígérkező kendercséplőgépet. A gép egyébként a legmodernebb irányzatot képviseli: a kicsépelt magot pneumatikusan szállítja. A prototípus a Balatonnagybereki Állami Gazdaságba került kipróbálás végett, s amennyiben beválik, úgy a jövő évben megkezdik a sorozatgyártását. Október 20-ig beieje/Jk a vetést a Gyulatanyai Kísérleti Gazdaságban Gazdaságunk szakszervezeti bizottsága — írja levelében Menyhárt Sándor szb. titkár — a párt- és gazdasági vezetéssel egyetértve megtárgyalta a dolgozók éves versenyvállaláson belül tett külön vállalását. Felajánlásukat a MEDOSZ XX. kongresszusának tiszteletére tették. Többek között vállalták a dolgozók. hogy október 20-ig elvégzik az őszi trágyázást és a búzavetést, október 22-re pedig befejezik a kukoricatörést, a takarmány- és cukorrépa ásását, valamint a burgonya válogatását Egv arckép . . . Szemmel nem látható, a fényképezőgép lencséje helyett a ceruza örö- - kitette meg. Sok ilyen ember él körülöttünk. Fehérlő , hajfürtök, szája szögletében a mosoly ráncai futnak. Nyilt arc, nyílt jellem. Okos szemek. Akár tudós professzornak is nézhetnénk,, ha nem viselné magán mestersége címerét. Az acélországútak állomásait, amiket csillagokkal mérnek. Huszonnyolc éve lépett az acélútra, mögötte szemaforok sora jelezte pályáját. És a fiatal szemafórlakatosból, az .ingyenes állomásfelvigyázóból aranycsillagos főintéző, vasutas, „professzor” lett. Évek óta a Tisza-Szamos menti községben, Vásárosnaményban él Hódosi István. Tornyosuló évekkel, ke- vesedő családdal. Lassan eléri, az ötvenedik évgyűrűt. Mik or idekerült, rendetlen állomás fogadta. Talán azért is fehéredett a haja rohamosan. Most sincs „Kánaán”, de simábban gördülnek a vonatok. Tavaly már a legjobbak közé emelkedtek. Az idén közbejött valami, amire számítottak is; rengeteg almásládát, élőjószágot, szálastakarmányt továbbítottak, mint mindig. Nagy volt a csomó, Kevés súly fért egy-egy kocsiba, alacsony lett a kocsik kihasználása. De van más őszítőgond is. Késik a vagonok kirakása, délután ni ves összeköttetés a beregi falvakkal, négytől, fél öttől nincs hivatal a postán, hiába érkezik meg a szállítmány, várhat másnapig. Erről sem ok tehetnek! No, meg kelés a sín, egyre kevesebb, mert sok a vonat, Hódosi István tologat, mint egy sakkmester. Öráról-órára ott kell állni rugalmasan, tiszta • fejjel és intézkedni, szinte percenként szót váltani vonatvezetókkel, féke- zokkel, váltókezelőkkel, forgalmistákkal. Szót váltani és szót érteni — eltérő fogalom. Hódosi István szót ért. Nemcsak a zakatoló vonatok mellett, hanem a beszédes terémben, vagy a négyszemközti meghitt beszélgetésen. ö ugyanis nemcsak állomásfőnök, hanem a vasutas szeminárium vezetője is. A napi kisebb-nagyobb bajokat feloldja, megosztja az emberekkel. Nem idegen téma az időszerű kérdések tanfolyamán a- vasútasélet mindennapi eseménye. S erre nem mindig köny- nyű válaszolni, nincs rá közvetlen felelet a könyvekben sem. Az élet adja fel a leckét, . a fogas kérdéseket, és nem mindegy, megmarad-e a fejekben a helyes válasz, vagy sem. Legtöbbször megmarad. Pedig nem mindenkinek áll rá a keze a jegyzetelésre, különösen zimankós időben, a jéghideg fékezőkar szorongatása után. Nem is ragaszkodik a feltétlen jegyzeteléshez. Tavaly tizenhat volt, az idén tízzel több hallgatója lesz, tehát több figyelmet kell szentelni a foglalkozásokra. Bánja, hogy néhány jó erő, vitainditó ember, Orosz és Groholy elvtársak „elpártoltak” tőle, meg örül is, mert „felsőbb” osztályba léptek. Különben is jöttek helyettük újak, két értelmes púrtonkívüli forgalmista is, Tisza József és Vitéz Ferenc. Izonlommal készül a megnyitóra, majdcsak úgy, mint mikor tavaly az érettségiztető bizottság előtt állt, s 48 éves fej jel nem szégyellt a vele egyidős vizsgaelnök szemébe nézni; megállta a helyét. Most kitágult látókörrel, sok tárgyi ismerettel a tarsolyában ül hallgatói elé. Ez korán reggel lesz, mint mindig; hagyományos idő a reggel 6—8-ig terjedő két óra, ekkor csöndesek a sínek, vo- natmentes az idő. Az első ösz- szejövetelen választja ■ ki magának a helyettesét, akire mindenben számítani akar. Jó támasza Erős Ferenc, a vasút kiváló dolgozója, s István László, aki már reggel 5-kor ott rendezkedik a szeminárium színhelyén, a székekért, asztalokért, és — a melegért a felelős. És mi a fizetség a fáradságos munkáért? „Az, hogy eljönnek és meghallgatnak. Ha nem becsülnének, nem jönnének el” — mondja szerényen. És ebben van az is, eljönnek, mert sok jót és érdekeset ha 1- • lanak Hódosi Istvántól. Soha nem beszél a levegőbe, mindig őszintén, nyíltan és pártosan vezeti a beszélgetéseket Nem különös, hogy a hallgatók is nyíltszívűek, a magük személyes bajai is helyet kapnak a néhány mondatban. Hisz a. kisebb-nagyobb emberi dolgok nem függetlenek a nagyo*tól. Hodosi István az órájára pillant, finoman jelzi, hogy nagyon sok kötelessége varja még. Nemsokára eltűnik a sínek, a raktárak mögött, magával viszi titkát, amit más .árul el: hogy ő az állomáson a legkorábban kélő ember, önmagától is rösíellné, ha kevesebbet adna embereinek, mint’ ámény- nyit várnak tőle. Ezért ébred hat előtt, hogy tiszta fejjel papírra vesse az aznapi szeminárium vázlatát. Fái! Géza 9
