Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-09 / 239. szám

Hruscsov találkozása az ENSZ-ben működő újságírókkal

(Folytatás a* 1, oldalról.)

hatjuk, hogy a jövőben

önök lesznek kisebbségben.

Következésképpen az ENSZ- ben levő ideiglenes többségükkel nem szabad visszaélniük, nem szabad kihasználniok arra, hogy határozataikat rákénysze- rítsék a kisebbségre, mivel — ismétlem — ez nem parlament. Mi itt nem egyik vagy másik ország belső kérdésein vitatkozunk, hanem nemzetközi problémákat tárgyalunk, tiszteletben tartva más államok szuveréní- tását és az ügyeibe való be nem avatkozást. Ezt tekintetbe kell venni, ebből kell kiindulni. így jutunk el a kérdés helyes megoldásához. Rendkívül kérem Önöket, gondolják át komolyan az ENSZ felépítésére vonatkozó

javaslatunkat. Mi nem követelünk magunknak olyan helyzetet, hogy már ma a nyugati országokkal azonos számú helyet foglaljunk el a Biztonsági Tanácsban és az ENSZ titkárságában. Mi nem többséget kérünk, hanem csupán saját jussunkat.

A továbbiakban Hruscsov kifejtette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében — mór pedig ez nemzetközi szervezet — képviselve lenne mind a lárom államcsoport. A kapitalista országok: a monopoltőke országai, a gyarmattartó hatalmak; a szocialista országok: a valóban szabad világ országai, a lehető legszabadabb országok, továbbá a semleges országok. S mmd a három csoportnak meglenne a maga részesedése egyharmad- egyharmad arányban. Ezzel

mindhárom államcsoport számára azonos feltételeket

teremtenénk. Ez lehetővé tenné a nemzetközi kérdések njyan megoldását, hogy e döntéseknek egyik államcsoport se lássa kárát. Vajon ez nem ésszerű? — kérdezte, majd kijelentette:

■— Nem kiváltságokat követelünk, hanem a jussunkat, ami jogosan megillet bennünket.

— Ha Önök — folytatta — a többség révén akarnak nvnket alárendelt helyzetbe nozni és arra akarnak rákényszeríteni bennünket, hogy a kérdéseket egyenlőtlen feltetélek közepette oldják meg, ez csak arra késztethet, hogy érdekeinket ne az ENSZ-ben lefofyó szavazás útján, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetén kívül védelmezzük meg, vagyis, hogy saját erőnkre, saját hatalmunkra támaszkodjunk. Ez viszont — önök is megértik — eleve a viszony kiélezésére vezet.

— Javaslataink ésszerű alapon épülnek fel,

Mi a nemzetközi feszültség enyhülését óhajtjuk; békés együttélést, békét és barátságot akarunk. Önök viszont arra törekszenek, hogy uralkodjanak rajtunk, a szocialista országokon és a semleges országokon.

így tehát Önök a hidegháború folytatását és a viszonyok kiélezését kívánják. Gondolkodjanak el ezen uraim! Ha ma nem

gondolkoznak el rajta és nem értelmezik helyesen, remélem, holnap majd megértik, mert más kivezető út nincs.

— Ez a kérdés: vagy azon az úton fejlesztjük kapcsolatainkat, hogy megszüntetjük a nemzetközi feszültséget és a hidegháborút, békére és barátságra törekszünk; vagy továbbra :s olyan irányvonalat követünk, amely a feszültség kiéleződéséhez vezet. Ez pedig, Isten tudja, mivel végződhet, mert a feszültség és a hidegháború mindennemű kiéleződése melegháborúvá fajulhat.

— Aki a népek békéjét és barátságát akarja, annak nemcsak saját országa és a saját hazája- beli csoportok érdekeit kell figyelembe vennie, hanem számolnia kell a szocialista országok, a semleges őrs: IgoK érdekeivel is.

— Mi nem akarjuk rákényszeríteni Önökre szocialista rendszerünket.

fiijenek úgy, miként lelkiismeretük parancsolja, de ne akadályozzák, hogy mi is úgy éljünk, ahogyan azt a mi lelkiismeretűnk diktálja.

Ne akadályozzuk a semleges országokat sem, éljenek azok is, amint lelkiismeretük parancsolja —- jelentette ki Hruscsov.

Mi ellenezzük a gryarmatosílók politikáját

Stanley Burtcenek, a kanadai rádió tudósítójának kérdése:

— ön szerint Kongóban a nyugati országoknak az a fő céljuk, hogy továbbra is ellenőrizzék az ottani nyersanyagokat, különösen az urániumot. Helyesnek tartja-e ön ezt a kijelentést, figyel imbe vtve, hoj y uránium — Katanga e íő terméke — rendkívül nagy mennyiségben van a világon és r agy ná- niumbányákat tárnak fel például Kanadában?

Hruscsov: — ön, uram, rám akarja kényszeríteni azt a nézetét, hogy a gyarmatosítok azért szereznek gyarmatokat és azért ' irtanak ki embereket, hogy segítségükre legyenek: hadd fejezzék be mielőbb töidi pályafutásukat és hadd juisa- nak minél hamarabb a mennyországba. (Élénkség.)

— Számomra teljesen másodrendű az a kérdés, vajon a gyarmatosítók, az uránium, a kobalt után, vagy az ördög után mennek. Azért mennek, hogy kifosszák a gyarmati nepeket, megtollasodjanak rovásukra, megsemmisítsék a leigázott országok népeit.

Amikor a belga gyarmatosítók Kongóba érkeztek, a lakosság száma több mint 20 millió volt. Most viszont.

amikor a gyarmatosítók hosszú ottlétük után távoztak, a lakosság száma nemhogy gyarapodott volna, hanem majd felére csökkent.

Miért? Talán kevesebb néger gyermek születik? Nem! A négereknek talán még több gyermekük születik, mint az európaiaknak, csakhogy ezek a gyermekek hihetejienül embertelen viszonyok közé kerülnek, s ezért nem maradnak életben, időnek előtte meghalnak.

— Vagy vegyük például az ausztráliaiakat. Mi. Meo/ies felszólalt az ENSZ közgyűlésén. Elmondhatta volna, hogyáh hódították meg Ausztrálét, hogyan mérgezték meg és pusztították a gyarmatosítók az embereket, mint a vadállatokat. Majdnem az egész bennszülött lakosságot kiirtották. Ezt nevezik „civilizációnak’'! Ennek a „civilizóció”- nak az emléke örökké él és századokig gyűlöletes marad a népek szemében.

— Mi ellenezzük a gyarmatosítók politikáját. Minden idegszálunkkal tiltakozunk c politika ellen és minden tőlünk telhetőt elkövetünk,

hogy az átkozott, kivénhedt rabszolgatartó gyarmatosító

rendszer mielőbb elpusztuljon és hogy minden nép megszerezze a szabadságot és függetlenséget.

R. Hottelet-nek, a Columbia Broadcasting System tudósítójának kérdésére, hogy véleménye szerint milyen eredményt ért ön el New Yorkban, az ENSZ-ben és az ENSZ-en kívül? — Hruscsov többek között kijelentette:

Lelepleztük a és elültettük az

Bármilyen hangosan kiáltana most valaki, hogy elfojtsa az igazság szavát, ehhez nem ;en- ne elég erős a nar.gja. Az igazságot nem lehet megélni! Az igazság diadalmasKouni fog. Hogy mikor, azt türelemmel ki kell várni.

Simon Molele-ne*. a tuniszi rádió tudósítójának kérdésére, hogy miként képzeli el az algériai nép függetlenségi Harcának megsegítését?

Hruscsov rámutatott: — Mi, szovjet emberek rokonszenvezünk a gyarmatosító«. ellen függetlenségükért harcoló gyarmati népekkel. Hogyan rekesztenenk ki ebből egy olyan nagy népet, mint az arab nép, amely függetlenségéért, szaoadságáért harcol. Mi üdvözöljük e harcot. Minden lehető segítséget megadtunk és megadunk továbbra is oly an segítséget, amely hasznos lesz az algériai népnek a függetlenségéért, szabadságáért vívott küzdelmében.

Ferrarának. az Unite tudósítójának arra a kérdésére, hogy:

— Miként vélekedik ön az öt semleges ország határozati javaslatával kapcsolatos szavazásról?

Hruscsov kijelentette; — Mi kifejtettük erre vonatkozó álláspontunkat abban a levélben, amelyet e határozati javaslat szerzőihez intéztünk. E levelet közölték. Azt hiszem, aligha szükséges most visszatérni erre a kérdésre.

A. Fletcher-nek, a Worldáwide

csuk a tizedrés

annak, amit az imperialista országok az elmaradt országoktól raboltak, az is kevés lenne — már pedig annyit raboltak, hogy az több a soknál. Én azonban nem táplálok olyan vérmes reményeket, hogy az imperialista országok növelik segítségüket. Más ugyanis beszélni és megint más cselekedni. A kapitalizmus csak rabolni tud. Valódi segítséget adni nem képes, mert ez ellenkezik a kapitalizmus lényegével.

— Ezért, újságíró uraim, önök tudnak olvasni, de értsék is meg azt, amit olvasnak. Azért mondom ezt Önöknek, mert az élet tapasztalatai diktálják ezt nekem.

Vegyük például Angliát. Milyen gazdag ország! Milyen szegény azonban India! Milyen gazdag Franciaország, de milyen szegények a Franciaország által kifosztott afrikai országok! Milyen gazdag Anglia, de milyen szegény Ceylon!

— A szegénység talán nemzeti sajátsága ezeknek az országoknak? Nem! Ez a szociális jelenség, politikai jelenség. Jöttek a fosztogatók, kirabolták a leigázott országok népeit, aztán még azt mondják: „Köszönjétek meg, hogy kifosztottunk benneteket, mert elhoztuk nektek a civilizációt”. Nos, tudják, nálunk ezt szokták mondani: ..Isten ments az ilyen barátoktól, az ellenségeimmel ne-' dig majd magam is elbánok.” Erre is ez áll: „Ments meg uram bennünket az ilyen civilizációról, civilizációval pedig mi majd magunk is megbirkózunk, megszerezzük azt!”

Ezenkívül India magasabb színvonalon volt abban az időkben, amikor Anglia leigázta. Anglia nem a civilizációra támaszkodott,

— Azt hiszem, nincs mód rá, hogy valamilyen határozott mértékkel lemérjem az ENSZ-ben töltött rövid tartózkodásom alatt végzett munkám mennyiségét és minőségét. Egyet azonban mondhatok: aki azt hiszi, hogy munkám hiábavaló volt, az nem érti, mi történt. Jo magvakat vetettünk el, a béke és a barátság magvait.

hazugságot igazság magvait

Press Service tudósítójának kérdésére, hogy a Szovjetunió állandóan sürgeti az elmaradt országok fejlesztését. Várható-e, hogy a Szovjetunió növeli hozzájárulását az ENSZ segélyprogramjához ugyanúgy, miként azt az Egyesült Államok megígérte?

Hruscsov hangsúlyozta: — Mi többször is kifejtettük álláspontunkat erről a kérdésről. Részt- veszünk a fejlődésükben elmaradt országoknak ENSZ útján való megsegítésében, de úgy véljük, hogy amíg nem jön létre megegyezés a leszerelésről, helyesebb, ha megmaradunk az ENSZ útján nyújtott segítségünk jelenlegi színvonalán.

Mihelyt megegyezés születik a leszerelésről, annak eredményeként anyagi eszközöket lehet majd megtakarítani, tehát növelhetjük az elmaradt országoknak nyújtandó segítségünket, más országokkal való megegyezés alapján.

Jobbnak tartjuk azonban hogy kétoldalú szerződés alapján adunk segítséget, vagyis megegyezünk az elmaradt országokkal és e megegyezés értelmében nyújtsunk neki önzetlen segítséget.

— Ami Eisenhower elnöknek a segélynyújtásról tett kijelentését illeti, — mondotta Hruscsov — a következőket mondhatom: véleményem szerint, ha

tét adnák vissza

hanem a rabló erejére, az erősebb erejére. És ezt nevezik jognak! Most pedig adják a nemeslelkűt. Ez tudják ... No, de elég ebből. (Derültség.)

S. Günsburg-nak, az AFP tudósítójának kérdése:

A Renmin Ribao, a Kínai Kommunista Párt lapja újból állást foglalt amellett, hogy amíg van kapitalista társadalom, addig a háború elkerülhetetlen, továbbá, hogy az atombomba „papírtigris" nem kíván-e ön megjegyzést fűzni e kijelentéshez?

Hruscsov: — Nem olvastam ezt. önök olvasták, s én kommentáljam?! Képzeljék el, milyen helyzetben vagyok! Önök olvasták, önök is kommentálják. Ha majd olvasom, kommentálni fogom. (Derültség.)

Dong Hva-nak, a délkoreai hír- ügynökség tudósítójának kérdése: — Elnök úr, nem mondhatna valamit tervebevett észak-koreai utazásáról? Mi az utazás célja? (Derültség.)

N. Sz. Hruscsov: — Nem értem, uraim, miért fogadták olyan élénk derültséggel az újságíró úr kérdését. Bizonyára azért, mert ez az úr dél-koreai. Én nem találok semmi okot erre az élénkségre. Nagy tisztelettel viseltetem az újságíró úr kérdése iránt.

— Nos, Dél-Koreában Li Szin Man uralkodott. Mi ellene és rendszere ellen voltunk. Ma már Li Szin Man nincs ott, megszűnt az a rendszer is, amely uralkodása idején Dél-Koreában volt, bár a jelenlegi rendszer nem különbözik az előzőtől.

Ma ilyen rendszer van, holnap amolyan, de a koreai nép továbbra is olyan marad, amilyen volt, s mi hiszünk benne, hogy minden nép, a koreai nép is, nemes elveket vált.

Szabadságszerető nép ez, hősiesen harcolt a japán megszállás ellen. Az ország déli részének lakosai azonban rosszabb helyzetbe kerültek, mint az északiak. Az észak-koreaiak földrajzi és politikai szempontból egyaránt jobb helyzetben vannak a délieknél, de hisszük, hogy a délkoreaiak is felzárkóznak az északiakhoz.

— ön azt kérdezi, mikor utazom a Kareai Népi Demokratikus Köztársaságba? Nyomban azután, hogy Kim ír Szén elvtárssal ösz- szeegyeztetjük koreai utazásom időpontját, mivel sokáig maradtam Amerikában. Később ezt bejelentjük.

Több tudósítónak kérdésére, hogy van-e a Szovjetuniónak valamilyen javaslata, hogyan lehetne feléleszteni az ENSZ világűrbizottságának tevékenységét?

N. Sz. Hruscsov kijelentette:

— Javaslatainkat annak idején kifejtettük, s ha ezeket megszívlelik, hajlandók vagyunk részt- venni a bizottságban. Az Egyesült Államok javaslatait egyoldalúnak tartjuk, mivel ezek nem számolnak a szocialista országok érdekeivel. Az Egyesült Államok diktálni akar ebben a bizottságban.

Ha nem a bizottságban, hanem a világűrben akar diktálni, ám tessék, diktáljon, ott bőven jut hely mindenkinek. Tessék diktálni, mi is diktálni fogunk. (Derültség a teremben.)

F. Hamiltonnak, a Néw-York Times tudósítójának kérdése:

— Azt hiszem, Macmillan úrral folytatott beszélgetésében javasolta, hogy jövő év elején, miután Eisenhower elnök ür utódja elfoglalta helyét, hívják ösz- sze a csúcsértekezletet és a közgyűlés rendkívüli ülésszakát. Nem fejtené ki . részletesebben, hogy véleménye szerint mikor kerülhetne sor erre a találkozóra, s mit kellene ott megvizsgálni?

N, Sz. Hruscsov: — Igen, igaz ez az értesülés. Midőn Macmillan úrral találkoztam — New- Yorkban kétszer is találkoztunk

— beszélgetéseink során érintettük e kérdéseket.

— Macmillan úr biztosított róla, hogy a csúcstalálkozóra sor kerül. Én ugyanarra az álláspontra helyezkedtem, amelyet már annakidején kifejtettünk:

helyeseljük a csúcstalálkozót

hogy megoldjuk ott a német békeszerződés megkötésének kérdését, s következésképpen Nyugat- Berlinnek, mint szabadvárosnak a kérdését. Én azonban más problémákat is felvetettem.

— Amikor ezt javasoltam abból indultam ki, hogy meg kell gyorsítani a német békeszerződés megkötését hiszen e kérdés megoldása máris túlságosan elhúzódott. Macmillan úr biztosított engem, hogy meglesz a nagyhatalmak kormányfőinek értekezlete és azon tárgyalhatunk majd erről a kérdésről. Ha ez így lesz, mi is betartjuk szavunkat, amelyet májusban adtunk, azt követően, hogy az Egyesült Államok felbori Lotta a. párizsi csúcsértekezletet.

— Ugyanezen a jegyzeten egy másik kérdés is szerepel: — Az' ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának kérdése.

— Az a véleményünk, — ezelőtt is az volt — hogy a leszerelés a legfőbb kérdés. Az ENSZ-közgyűlés mostani ülésszakán szemlátomást nincsenek meg azok a különleges feltételek, hogy ebben a kérdésben hasznos eredményekre jussunk.

(Folytatás a 3. oldalon)

2