Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-05 / 235. szám

Kádár János elvtárs felszólalása a közgyűlés hétfő délutáni ülésén (folytatás a 2. oldalról.) kormányintézkedésekről 1957. má­jus 9-én számoltam be a magyar országgyűlésnek. Az országgyű­lés, amelyek ülésén kettő híján valamennyi képviselő részt vett. egyhangúan helyeselte és jóvá­hagyta a kormány valamennyi intézkedését. A magyar kormány törvé­nyeink szerint egyedül a ma­gyar országgyűlésnek felel és rajta kívül senkinek a vilá­gon. Legutóbb 1958 novemberében voltak általános választások ha­tük a Magyar Népköztársaság kormányának elhatározásától függ, nem pedig a nyugati stra­tégák óhajától. Ez ugyanis tény­leg a nyugati katonai vezetők problémája, s nem az ENSZ-é és még kevésbe a magyar népé. A magyar nép jól megvan azok­kal a szovjet csapatokkal, ame­lyek megszabadították a náci fasiszta hadsereg rémuralmától és az országot a hitleristák ke­zére játszó Horthy-rendszer el- lenforradalmár fasiszta erőitől. A szovjet hadseregnek köszöni népünk nemzeti -függetlenségének visszanyerését és azt, hogy ma is békében és biztonságban él. Ismeretes, hogy a varsói szerző­dés tagállamai megnemtámadási szerződés megkötését javasolták a NATO tagállamainak, sőt in­dítványozták a varsói szerződés szervezetének és a NATO-nak egyidejű feloszlatását is. A Szov­jetunió — valamennyi szocialista ország, köztük a Magyar Nép- köztársaság kormányának egyet­értésével — az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatá­ban is indítványozta, hogy von­janak vissza saját országának határai mögé minden külföldön állomásozó katonai egységet. íme, itt vannak az utak és módok a ma is érvényes javaslatok. Csak el kell fogadni és meg kell valósítani őket, és ak­kor nem állomásozik majd többé a Föld egyetlen orszá­gában sem más ország kato­nai egysége. Rendszerünk demokratikusabb, mint vádlóink rendszere — Azt mondják egyesek, hogy mi a szovjet csapatok segítségé­vel levertünk egy általuk nem­zetinek nevezett felkelést. De mi nem nemzeti felkelést, hanem csak egy ellenforradalmi pucs- csot vertünk le, mégpedig egy­két nap alatt. Ezt az ellenforra­dalmi puccsot külföldön szer­vezték, sok éven át készítették elő a nemzetközi reakció erői. A nemzetközi reakció e puccskísér­letével a belső reakció szűk csoportját mozgósította, megté­vesztett egyeseket, de e puces- kísérclttől távol álllak a magyar nép szocializmushoz hű, alapvető tömegei. — Hogy milyen egy valóban nemzeti fölkelés, azt' talán a francia küldöttség tudná meg­mondani a közgyűlésnek. Nézze meg bárki Algériát, mi történik ott. A francia gyarmatosítók minden modern fegyverrel fel­szerelt félmilliós hadserege nem két nap alatt, hanem hat év alatt, sok százezer algériai ha­zafi elpusztítása után sem tudja leverni a felkelést. zánkban. Nálunk minden 13 év­nél idősebb állampolgárra kiter­jedő, általános, egyenlő és titkos szavazást biztosító választójog van. A választáson a Hazafias Népfront jelöltjei megkapták a jogosullak 97 százalékénak sza­vazatát. így jött létre a jelenlegi országgyűlés, amely mostani kor­mányunkat. megválasztotta. Törvényes kormányunk a nép bizalmából intézi az ország ügyeit. Ezt tudják az ellenünk áskálódok is. Azt is nagyon jól tudják, hogy rágalmazhatnak bennünket, de ezen a tényen sem rágalmakkal, sem pedig az ENSZ-ben kierőszakolt határoza­tokkal nem változtathatnak. Az úgynevezett magyar kérdésről szóló határozatok — alapok mán vei Jenesek A magyar küldöttség azzal a szándékkal vesz részt a köz­gyűlés munkájában, hogy tőle telhetőén hozzájárul a való­ban nagy és fontos kérdések F3ÜÍV megoldásához, A hidegháborús intrikákra és rágalmakra a magyar nio és az egész szocialista tábor igazának, erkölcsi és anyagi erejének tuda­tában, a feszültség enyhítésére való törekvés szenemében vála­szol. Ez a törekvés világos állás- foglalást kíván. Nyíltan meg kell mondanom, hogy mi az ENSZ- nék az úgynevezett magyar kér­désben eddig hozott határozatait a hidegháború termékeim!:, a Magyar Népköztársaság belügyei- be való illetéktelen beavatkozási kísérleteknek tekintjük. Bízunk abban, ha nem most, akkor később, de eljön az a nap, amikor mint alapokmányellene­seket maga az ENSZ-közgyülés fogja hatályon kívül helyezni az úgynevezett magyar kérdésben hozott törvénytelen határozatait. Elnök úr! Küldött ural:! Vannak, akik tájékoztatást kér­nek a magyarországi helyzetről. Valóban lenné itt olyan ember, aki nem tudná, hogy nálunk évek óta törvényes rend van és olyan rendezett közállapotok uralkod­nak, hogy azokat nem egy kapi­talista ország megirigyelhetné? Népünk lendületesen, odaadóan dolgozik és ennek eredményekép­pen az utóbbi négy évben az ipa­ri termelés mintegy 38 száza­lékkal, a mezőgazdasági 12 százalékkal emelkedett. A dolgozók életszínvonala álta­lában 24 százalékkal, az ipari munkások reálbére pedig 32 százalékkal emelkedett az el­múlt három és fél évben. Az egészségügyi és kulturális vi­szonyok jók. A lakosság 75 száza­léka részesül ingyenes betegségi cs balesetbiztosításban. Példaként megemlítem, hogy a napokban járt nálunk dr. Sabin, a neves amerikai tudós. Látta, hogy Magyarországon az idén, a kritikus hónapokban egyetlen gycrm.ekbénulásos fertőzés sem volt. Ajánlotta, hogy a magyar orvosok vállalják el más országok szakembereinek instruálísát, mert mintaszerűen szervezték meg az összes gyermekekre kiterjedő in­gyenes védőoltást, és a többi szükséges intézkedéseket. Aki viszonyainkra kíváncsi, jöjjön el hozzánk és nézze meg saját szemével, mi a helyzet hazánkban. Az ismert események óta nyugati turis­ták ezrei, újságírók százai jár­tak nálunk, közöttük nem kevés amerikai. Megfordult nálunk ENSZ-íő- tiszlviselő, amerikai külügymi- nisztériumi tisztviselő, szenátor, közéleti tényező. Ott vannak az Egyesült Államok és az összes nagy nyugati kapitalista országot diplomatái. A közgyűlésen képvf seíve van nem egy olyan semleges ország, amelynek vezetői, nagy­tekintélyű államférfiak, járlak nálunk az utóbbi években. Kér­dezzék meg tőlük, mi a helyzet Magyarországon. — Elismerem, hogy az úgyne­vezett megbízatással rendelkező uraknak nem adtuns hivatalos felvilágosítását. Munro úrnak sem, aki a minap egy főbizott- tági ülésen arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen kit képvisel, — nyílván nyelvbotlás következté­ben — azt mondta, hogy az Egyesült Államokat. Még Ham­marskjöld úrnak sem adtunk felvilágosítást akkor, amikor i megbízatása volt kérdezősködni.' — Tudnia kell azonban a köz- 1 gyűlésnek, .hogy Hammarskjöld urat, miután megszabadult bi­zonyára terhes megbízatásától, ismételten meghívtuk Magyaror­szágra. Ügy látszik, ügyei eddig nem engedték őt hozzánk. Most is biztosíthatom Önöket, nogy a magas vendégnek kijáró ud­variassággal fogadjuk és illő vendéglátásban részesít jük az ENSZ bármely tisztviselőjét, bár­mikor, ha hidegháborús kérdésre vonatkozó külön-megbizntás nél­kül kíván ellátogatni hozzánk. — Mindezt azért hangsúlyo­zom, hogy világos legyen, nem személyi kifogásaink vannak, nem is titkokat takargatunk, ha­nem • egyszerűen az a megingat­hatatlan álláspontunk, hogy a Magyar Népköztársaság bel- ügycibe beavatkozni senkit sem engedünk. és szabad fejlődést biztosított az egész nemzetnek, az állam ösz- szes polgárainak. — Igaz, hogy a Magyar Nép- köztársaság bíróságai megbüntet­ték és a jövőben is megbünte­tik az epszág törvényes rendje ellen .összeesküvőket és a hala­dó emberek gyilkosait, e körül nagy lármát csaptak egyesek. De arról hallgatnak rágalmazóink, — pedig jól tudják hegy az 1956-cs ellenforradalmi cselek­ményekért felelőssegrt vont sze­mélyeknek több mint háromne­gyed része, nagyrészt közkegye­lem útján, már kiszabadult és visszatért a polgári életbe. Ar­ról is hal gatnak, hogy nálunk ma kevesebb ember van börtön­ben, mint bármikor, amióta Ma­gyarország szervezett államként létezik. — Mind e mögött persze nem vádclóink humanizmusa van! A Magyar Népköztársaság mai kri­tikusai nagyon is meg voltak bé­kéivé a magyar nép véreskezű lóhérával, Horlhyval és annak fasiszta rendszerévei. Az valóban irtotta és börtönben senwesz- tette a magyar nép legjobb, fiait. Ez azonban nem fájt nekik, mert azok nem a népi rendszer ellen­ségei, hanem kommunisták es nem-kommumsták, a fasizmus ellen harcoló hazafiak voltak. Ilyenek a vádak és a vádolok, lakik szemben állnak velünk eb- I ben az ügyben. — A közelmúlt jónéhány ta­pasztalata csak megerősítette a magyar kormányt eljárásának helyességébe vetett hitében. Rö­viddel ezelőtt történt, hogy Lu- munba úr, Kongó törvényes kor­mányának elnöke, népe ügyének igazságában b'zva, célszerűnek látta az ENSZ segítségét kérni bizonyos nehézségek leküzdésé­hez. — Az ENSZ főtitkára a kérés­nek és a Biztonsági Tanács elvi­leg helyes döntésének oly módon tett eleget, hogy az összes ne­hézségek megmaradtak, sőt nö­vekedtek. A segítséget kérő kor­mány alapjait viszont teljesen aláásták, az ország törvényhozó testületének álláspontját is sem­mibe vették- és lehetetlenné tet­ték a kormány működését. — Mindenki tudja, hogy ez így történt. Ne csodálkozzék te­hát senki, ha néoek és országok még oly igazságos ügyükben is kénytelenek ez idő szerint fenn­tartással élni oz ENSZ apo.irá- tueínak bárminő közreműködésé­vel szemben. — Küldött urak! Vannak, akik rrra kíváncsiak, mikor vonják ki a szovjet csapatokat Magyaror­szágról. A szovjet csapatok a varsói szerződés tagállamainak negfelelő m-gál apodásai alap­ján vannak Magyarországon. Ki­vonásuk a szerződő felek, köz­Nem tudja leverni cs soha sem . fogja leverni, mert ott valóban nemzeti felkelés van, amelyet a nép alapvető tö­megei támogatnak, nem pe­dig ellen forradalmi puccs, mint 1956-ban volt Budapes­ten. — Olyan ismert körök, ame­lyeknek Csäng Kaj-sek, . Ade­nauer, Speidel, a náci tábornok és a hozzájuk hasonlók megfe­lelnek, mint demokraták — azt mondják, hegy mi nem vagyunk demokraták. Őszintén szólva, mi nem is akarunk az ilyen ízlés­nek megfelelő damekraták lenni. Rendszerünk azonban demok­ratikusabb, mint vádoltunk rendszere. A magyar népi hatalom meg­semmisítette a monopóliumok diktatúráját, a fasizmust, véget vetett a felekezeti megkülönböz­tetésnek és a faji üldözésnek, a születési és vagyoni előjogoknál! — Mi is megkérdeznénk va­lamit az ENSZ-közgyűléstől, tisz­tán elvi alapon, anélkül, hogy bárkit is megneveznénk. — Rendjén van-e az, hogy na egy kormánynak nem tetszik mondjuk például Guatemala, vagy Laosz, vagy valamely más ország törvényes kormánya, ak­kor pénzzel, fegyverszállítással es felbérelt hazaaruiókkal ar r.ak megdöntésére puccsot szervez? Rendjén van-e &z, ha egy Kor­mánynak nem tetszik a szoc’alis- ta országok társadalmi rendje, akkor annak aláaknazására évi százmillió dolláros alapot létesít, uszító rádióállomásokat tart fenn és fasiszta ellenforracal- már puccsistákat bérel? Ha nem tudnák, kiről van szó, és egye­sek nem függenének és nem fél­nének tőle, akkor mindenki azt mondaná: nem, ez nincs rend­ben. Azt mondanák, ez ellenke­zik minden ismert nemzetközi jogszabállyal, ellentétben van az ENSZ alapokmányával. — Mi azt ajánlanánk az ENSZ közgyűlésének, hogy az egyetlen államot sem ve­szélyeztető Magyar Népköz­társaság kormányára szórt rá­galmak tűrése helyett bé­lyegezze meg azt a kor­mányt, amely annyi ország népének életibe visz Le nio is kívülről viszályt, békét­lenséget, polgárháborút és vérontást. A Magyar Népköztársaság a hidegháborús kampány ellené­re is fejlődik. De vannak a hi­degháborúnak áldozatai is. Mi a hidegháborús propaganda szeren­csétlen áldozatainak tartjuk a disszidáltak legnagyobb többsé­gét. A hazug imperialista pro­paganda hatása alatt hazájukból idegenbe szakadt emberek közül már eddig több mint 40 000 haza­tért. Ennél jóval több szívesen hazatérne, ha különböző gáncs­vetések és anyagi akadályok ezt nem tennék számukra ezidő sze­rint lehetetlenné. Várja a napot, amikor hazatérhet, a hazájától távol élő minden magyar, ha csak végképp el nem vesztette emberi arculatai. A dissziüensek joreszé- nek élete hányt-vetett. De még aki anyagilag boldogul is közü­lük, az is tudja, hogy ott van az igazi helye, ahol népe él, és nincs az a kincs, amely pótolhatná a hazát, a hazai kenyérnek, a Duna a Tisza vizének ízét. — A haza ügyei rendben vannak, jogot, emberi mél­tóságét. kenyeret es csak a szülőhazában megtalálható otthont nyújt minden becsü­letes dolgozó embernek, s várja eltévedt fiait is. — Még két magyar vonatko­zású kérdésről szólok. Küldött­ségünk az ENSZ közgyűlésének ■szakára érkezett. Az Egye­sült Államok és a Magyar Nép- köztársaság között diplomáciai kapcsolatok állnak fenn. Két oka is lenne tehát az Egyesült Államok hatóságainak, hogy itt New Yorkban — a nemzetközi szokásoknak megfelelően — jo­gokat és feltételeket biztosítsa­nak számunkra. Mindezek ■ elle­nére az amerikai hatóságok kö­zöltek velem egy népemre es kormányomra sértő, mozgásomat korlátozó intézkedést. Bár az in­tézkedés nem reám, és hasonló elbánásban részesített kollegáim­ra, nem is népemre hoz szé­gyent, hanem egyedül azokra, akik ezt kiterveltek — elvből til­takozom ellene. — Engem személyemben is sokszor támadtak e helyen. Ezért engedtessék meg nekem egy magántermészetű megjegyzést is. Én magyar munkás vagyok. Vi­lágnézeti meggyőződésem miatt nem kevés üldöztetésben volt részem a Horthy fasiszta rend­szer és a hazámat megszálló né­met fasiszták részéről, de min­dig meggyőződésem és lclkiisír.e- retem szerint cselekedtem. Az ember hibázhat és tévedhet is, de én úgy érzem, igaz ügyet szolgá­lok és büszke vagyok rá, hogy a történelem egy súlyos órájában hú társaimmal együtt, munkás- osztályomért és sokat szenvedett magyar népemért kiállva, ott voltam, ahol lennem kellett és azt tettem, amit tennem kellett. (Nagy taps.) — Elnök úr! Küldött urak! — Befejezem. Küldöttségünk véleménye szerint a közgyűlés­nek — félretéve a hidegháborús célzatú kérdéseket — a valóban legfontosabbakra kell összponto­sítania figyelmét. Eredményre kell törekednünk a leszerelés és a gyarmati rendszer kérdéseiben. A nyugati országok sajtójában b'zonyos körök verik a nagydo­! bot, hogy válságba ■ került az | ENSZ, mert a szocialista orszá- ! gok javasolják, hogy a főtitkári poszt helyett létesüljön három ! titkári poszt. Már pedig a je­lenlegi helyzet feltétlenül indo­kolja, hogy a részrenajlás elke- 't’ü’ése céljából a NATO-csopor- tot egy. a szocialista országokat egy, és az egyik csoporthoz sem tartozó államokat is egy titkár képviselje. Nagyon jól működ­hetne ez a végrehajtó szerv, esetleg úgy, hogy havonta válta­nák egymást a titkárok a titkár­sági ülésszak levezetésében. Miért legyen csak egy főtitkár, aki a határozatok értelmezésében és végrehajtásában a tényleges létező államcsoportok valamelyi­kének érdekei javára, a másik két csoport érdekeinek ártalmára részrehajló? — Az LNSZ nincs válságban. Inkább most válhat végre azzá, aminek az alapítók szándéka' (Folytatás a i. oldalon.) 3 A haza vár*a eltévedt fiait in A béke és n lia adás erői hatalmasa! és tovább növekszenek

Next

/
Thumbnails
Contents