Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-23 / 251. szám
MOSOLYGOK ! Annusba Uevelet hullató, alacso- nyan szálló, sötét színű lelhőrongyokat kergető ősz van. A kisebbik fiam négy éves. Óvodába jár. Ma reggel én viszem. Ahogy megérkezünk, az egyik óvodai dolgozó — egyébként fiatal asszony —, kezében gyö- Ikérkefével fogad bennünket. Nagyon udvariasan, szépen köszön és mosolyog. — No megjöttél, Sanyika? — kérdezi kedves hangon óvodás fiamtól. — Igen. .Megjött — felek én a fiam helyett. — A feleségemnek sürgős dolga van s én kísértem el a kis legényt. — Gyere csak ide, kicsi magyarom — mondja a kedves hangú óvónéni, amit akárha nem mondana, mert az én kicsi magyarom máris előre lép. A tiszta küszöbre. És minden további nélkül felemelve tartja hátra az e-gvik lábát. A c z óvónéni lehajol, egyik kezével átfogja a felemelt vékony bokát, a másik kezében lévő gyökérkefével pedig lesu- rolja fiam cipője talpáról a nedves homokot. Utána a másik cipő talpa is gyorsan megtisztul. Én teljesen megvagyok hatódva. Nagyon jó, büszke érzés uralkodik el rajtam. Hogy minálunk ilyen is van. Egy községben, a világ szemétől távoleső helyen: Nagyecseden. Ki ismeri Nagyecsedet Angliában, Mexikóban, Ghánában, a Fü- lop-szige'eken...? ÍAe nicsak, most meg vala^ miféle kétely kezd ágaskodni bennem. ,.Mert bizonyosan látták, hogy te jössz a fiaddal, egy tanácsi dolgozó —• dorombol bennem a kétely. — Neked hízelegnek csak, mint hivatali embernek”. Nem nekem kell legyőzni kételyemet. Maga a tény henger- li azt le. Még tétován állok a tisztaságtól fényes, fehér ajtó előtt, amin keresztül belülről is kiragyog a rend és most egy termelőszövetkezeti asszony hozza az ő kicsi magyarját. Ennek a kis pipőlcnek új gumicsizma van a lábán és a kedves óvónéni erre is ránevet és ennek a talpáról is lekeféli a vizes földet. Utána a jól ismert pe- dagógusné szőke leánygyermeke a soros, majd a vasutas váltókezelő pöttömnyi legénykéje következik, aztán a kátéeszbeli cipész kisiparos barna, fitos orrú kislánya és megint egy fiatal, szövetkezeti asszony telt arcú fiacskája... A szülők hozzák legdrágább- jaikat és a vidám kedélyű, szíVálogatás szép könyvekben. (Hammel J. felv.) ves-mosolygós óvónéni előtt nincs kivétel. Fje nekem is el kell indul- nőm. Pontos időre hív, var a kötelesség. Ahogy sietős léptekkel haladok, ugyanolyan sietősen, egymásba ka varodon gomolyognak a gondolataim. Aztán váratlanul egy tiszta, határozott körvonalú kép terül elém. 1/ képzeletemben egy óriási épületet látók magam előtt, amelynek egyik hatalmas termében komoly, felelősségteljes tekintetű emberek ülnek. A világ feszülten figyeli szavukat. De nem mindegyiket. Mert az olyanon csak mosolyog, ahogy a napokban is felállt az együk távoli ország parlamentere ts a gyarmati rendszer felszámolásával kapcsolatba hozta a keleteurópai népi demokráciákat és mirólunk, magyarokról, mint „magyar kérdésről” külön is szólt. És ezen most én is mosolygok. És ha négy éves kisfiam tudná, mit karatyolt az a távoli ország meglett embere, akkor ő is mosolyogna... Mosolygok még akkor is, ami- kor munkahelyemre érve kezet rázok munkatársaimmal. Asztalos Bálint. * SZOVJET FILM Egy nagyon népszerű szovjet nlmázínésznő. Irina Szkobceva neve fémjelzi ezt a filmet. Megtört szívű halkszavú édesanyát alakít, aki a háború alatt elveszti férjét és egyik gyermekét. Megpróbáltatások viharán megy keresztül ez az asszony, akit barátai, ismerősei kedvesen, egyszerűen csak Annuskának szólítanak. De a háború után, amikor már nagyok a gyerekek, akkor sem könnyű a helyzete. Embert, becsületes embert kell nevelni belőlük. Borisz Barnet, a film rendezője egy nyilatkozatában arról beszélt, hogy új filmje forgatásakor, annak előtte miiyen sok Annus- kával, és Annuskához hasonló szovjet asszonnyal beszélt. Ezeknek szomorú történetéből nőtt hús-vér alakká a film hősnője. A film a háború borzalmairól, az Ember mérhetetlen szenvedéseiről és erkölcsi nagyságáról szól, de sok-sok évvel a háború befejezése után készült. Mégsem érezzük, — amit sok más alkotónál fellelünk — a díszletszagot, az események mesterkéltségét. A háború, a megpróbáltatások, a szenvedések valóságos erővel bírnak, s döbbenetes erővel hatnak. S ez a szinte dokumentációs jelleg csak érdeme a filmnek. A film címszereplője Irina Szkobceva, a kitűnő drámai színésznő. Gondoljunk csak korábbi filmjeire: Othello, a Párbaj, a Feleség. Ez a szerepe kicsit hasonlít Mareckaja Egy életen át című filmjéhez, bár annak drámai magaslatáig nem ér fel. Szkobceva is egy asszonyt alakít, s az ifjúkortól az öregkorig kíséri végig életét a felvevőgép. A művésznő — s ez az avatott kezű rendező érdeme is — különösen Annuska idős korának bemutatásával remekel. Friss, bájos egyénisége úgy alakul át a szemünk előtt öregasszonnyá, ahogy csak vérbeli művészek tudnak azonosulni szerepükkel. Szkobceva életében új fejezet Annuska címszerepének eljátszása, s ez is mutatja, milyen nagy lehetőségek állnak a fiatal íilmszinésznő előtt. Zen a az erdő # e Őszi bizakodás Már it vadlibák vonuló vé betűje eleven ékként hasítja az eget, s az őszi szél, e fura kondás tereli a sok tarka levelet. Gümölcsétől megfosztva áll a körte, szilva s almafa, szüretre hivogatóan csillan október hűvös hajnala. Verébraj rebben, utánuk hajlik az útszéli kökény száraz aga, s belefűlyik a szőlő leve az ősz színes gazdag áramába. Az ősz a legkincsesebb évszak, arca mégis halovény... közös magtárban álmodik a búza, s közös pajtában sárgul a dohány. Megadta áldását az ég s főid, a Munka most. kap koronát. .. az ember bizakodva néz föl, s letörli a Gond haló porát. MAROFKA IMRE Jelenet a vasutasok nemrégen Nyíregyházán, a színházban rendezett előadásából. C65.) A lány arca felderült. — Végre — mondta. — Gazember. — Hamarosan tisztázódik minden •— folytatta Cselei. — Szeretném, ha részletesen elmondaná, hogy mi mindent beszélt Szegedivel, mi a véleménye arról az emberről. Utána majd én kérek magától valami szíve-séget. Bár most olyan lelkiállapotban van, hogy nem is tudom, mit gondoljak... A lány beszélni kezdett, „ * Ot orakor Kocka sugárzó arccal lépett be Cseleihez. — De jó kedved van, Kocka — mondta az alezredes. — Megjelent az első fecske — nevetett a főhadnagy. — Dr. Szegedi ma délelőtt járt a villában. Rózsinak összehazudott mindent, hogy az elődjét, Juliskát ő kezelte... Szóval terepszemlét tartott. Egy biztos, a Wellúigtcn állomás mögött dr. Szegedi rejtőzik. — És ha valaki más.' — mjsolygott Cselei. — Nem lehet más — vitázott Kocka, — Az állomás a Németvölgyi út környékén van. Ott van a Kert utca is. Hogy Szegedi ügynök, az biztos. Gondolj a „Segítő” jelentésére, Soós és Szegedi beszélgetésére. Vildmann állítólagos üzenetére. — Világos, hogy Szegedi ügynök — bólintott Cselei. — Tíz évig Távol-Keleten élt. Nyílván onnan ismeri Viid- mannt. — Ezt honnan tudod? — Esztertől. Szegedi meghívta magához a lányt. Érdekes dolgokat mesélt. — Most nagyon érdekes lesz. Szegedi angol kém, Frédi amerikai. Mindkettő meg akarja szerezni a felfedezést. A végén egymást semmisítik meg. Vajon a lányt ki ölte meg? Szegedi vagy Frédi? Mert biztos, hogy a kettő közül valamelyik. — Igen. Ez valószínű. Gondolj visz- sza a York-féle rádióüzenetre — mondotta az alezredes —, abban az van. hogy a felfedezést egy másik nagyhatalom is meg akarja szerezni. Lehet, hogy Szegedi már ezért tette el a lányt, mert tudta, hogy az amerikaiaknak t-J~ gozik. Szegedi mellett szól a speciális injekciós tű használata, és az a tény, hogy ő már megjelent a villában. Szerintem nem sok eredményt ért el. Hacsak azt nem, hogy pár nap múlva, ha szükség lesz még erre. Eszter meglátogatja őt... Hajnalra B—19 megérkezik, akkor már világosabb képet kapunk. Mert a bécsi expozitúrába az angolok is beépültek. Talán Clairk kapitány. Az szereti a pénzt... — Igen... — felelte Kocka, de látszott rajta, hogy máshol jár az esze. Valamit mondani akart, de nem tudta, hogyan kezdje el. Cselei észrevette a habozását. — Mi az? Mi bajod van? — Azt hiszem, fegyelmit kapok — felelte vontatottan Kocka. Az alezredes meglepődve nézett rá. — Átvizsgáltam a lakást... — Melyiket? — Az olaszét! — Megőrültél? —. Nem hivatalos minőségben — hunyorgott Kocka —, hanem mint magánember . . . mint Bárdi Károly, magyar allampo gár. .. —- Ne tréfálj. Kocka, ez komoly dolog. .. — De az úristenit — tört ki a főhadnagy —, mi forradalmi időket élünk, és nekem, mint forradalmárnak... — Főhadnagy elvtárs — szólt keményen Cselei. — Parancs, alezredes elvtárs? — írjon az esetről igazoló jelentést. — Éi'tettem — mondta a főhadnagyi — Most pedig — fordult meg az alezredes — mondd el, hogy mit láttál a lakásban. Kocka szeme felcsillant. Aztán savanyú arcot vágott, — Nem sokat, majdnem semmit..: — hangja unott volt, úgy beszélt, mintha egy rosszul megfőzött ebédről tartana előadást. — Hát megállapítottam, hogy az olasznál egy magnetofon van meg egy speciális rádióleadó, méghozzá ultrarövid hullámon működik. Olyat még nem is láttam. — Lerajzoltad legalább? — Nem, lefényképeztem. Ahogy én megállapítottam, az adó kis hatósugarú... A magnetofon is egészen speciális. .. — Éspedig? — Van rajta normál kapcsoló és van rajta automata kapcsoló is. — Ezt nem értem — mondta az alezredes. — Először én sem értettem, de utána rájöttem. Ha Évánál volt valaki, az olasz lakásából rögzítem lehetett a beszélgetést a normál kapcsolóval. Ha viszont az illető átment Évához, és azt akarta, hogy kettőjük beszélgetését felvegyék, az átjáró ajtót nem csukta be. Az ajtónyílás hozta működésbe a készüléket. / (Folytatjuk.) 6
