Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-23 / 251. szám

AZ ALÁBBI TÖRTÉNET szín­helye Kárpátukrajna, a gyönyö­rű hófedte Kárpátok. Itt, az ég- beszökő hegyek közölt él így uzshorodi születésű, fiatal ma­gyar orvos, ennek az elbeszé­lésnek a főszereplője, akinek hőstette szájról-szájra jár a Kár­pátok között. Jómagam is ott hallottam egy vorocsói ukrán kolhozparaszttól, s most megpró­bálom visszaadni szavait. Csak a neveket változtattam meg. ... Valaki erélyesen megzör­gette az ablakot, aztán bekiál­totta; — Doktor!! Dr. Tihamér János már ágy­ban feküdt, s olvasott de a kiál­tásra nyómban félredobta a könyvet és kiugrott az ágyból. Sietve ajtót nyitott. — Jó estét, doktor! — kö­szönt magyarul egy vállas férfi, aki meleg vatakabátot, kucsmát viselt. Belépésével a hideg fe­hér párája csapolt a szobába. — Dobrij vecsir, tovaris Kom- panec! — fogadta ukránul a ma­gyar orvos. - Csak nincs va­lami baj? — Azt hiszem, az asszonynak eljött az ideje... — Megyek... Csak felöltözöm... A magyar orvos ukránul, a kárpatukrán kolhozparaszt ma­gyarul beszélt. Maguk sem vet­ték észre ezt a furcsa ud­variasságot. Gondolataikat most az aggodalom kötötte gúzsba. Tihamér doktor gyorsan fel­öltözött: — Mehetünk... KILÉPTEK A HAVAS ÉJSZA­KÁBA. A maró hideg Tihamér arcába vágott, önkéntelenül a bundájába fúrta a fejét. Ami­kor megálltak az új Kompanee- hdz előtt, az orvos az égre pil­lantott: észak felöl sötét felhők nyomultak a hegytetőn megülő tclihold felé. — Még az éjjel havat kapunk! — Egy meter, vagy másfél, egyre megy...- — s kinyitotta az orvos előtt a tornácajtót. Az asszony, Vera Kompanec, ti tágas tisztaszobában feküdt. Sápadt arca verítékben fürdőit. Halványan rámosolygott a fiatal orvosra. Szemében a fájdalom függönyén át a hála, a bizalom tükröződött. Az orvos kiküldte a férjet. Az­tán megvizsgálta a fiatalasszonyt. Hirtelen összefutottak homlokán a ráncok: hm, a gyerek kereszt­ben fekszik! Most mit legyen? Kor házba kell vinni, De hogyan jut cl a rikai kórházba? Húsz kilométeres út a hágón át! Fél­méteres hó az országúton! Lám, lám, ha most kórház volna a fa­luban! Pár hete egyenesen az uzshorodi egyetemről került ide. Hallotta, hogy tavaly a párttit­kár kért egy párágyas kórházat i. falunak. Kicsi a falu, mond­ák akkor a vezetőség tagjai, a Kárpátukrajna” kolhoz mé; 4 ?.m bírja el a költségeket! Pe­dig manapság már nem egy he gyi kolhozfaluban találni ilye párágyas kórházat! Hasonló ese lekre gyakran lehet számítani! — Iván! — Szólt ki a konj, hába. — Mi az, mi baj? riadta>■ • emelkedett fel az ágyból a fia talasszony. De egy újabb gör; visszakényszerílctte a párnára. — OPERÁLNI KELL — súí ta oda a belépő Kompanecne.' — Kórházba visszük Verocská Szaladjon át a kolhozclnökhöz kérje el tőle a lovasszánkót. Az tán hívja át az édesanyját, ül tözlesse fel Verocskát. Én is ma­gukkal megyek... — Az asszony­hoz fordult: — Ne nyugtalan­kodjék, kedves, nincs semmi baj. Bevisszük szépen a kórház­ba. Egy kis műtét és már meg is lesz a kisfiúcska. Mert kisfiút várnak, ugye? Vera hálásan nézett rá: — Iván lesz a neve neki is... — Aztán jó meleg gúnyába öl­tözzék dm.'... Mondja csak, Ve- rocska, miért nem jött be már korábban hozzám vizsgálatra? — Anyám nem engedett. Tud­ja, ö még régimódi babonás asz- szony. — Hát Iván? Ö miért nem for­szírozta? tátta a beteget. — A kisfiára gondoljon... — Kisfiú lesz... Iván... — só­hajtott Vera, & pillanatra kisi­mult a homloka. A doktor most az eget kémlel­te. Még néhány méter és a fel­hő elnyeli a holdat, s akkor már csak a hó lesz lámpásuk a sö­tét éjszakában. A fekete felhő semmi jót nem jósolt... A LOVAK, mintha megérezték volna a vihart, a lassú ügetésből tempós vágtába csaptak át. Az út nagyon lassan fogyott. Iván a lovak közé cserdített: — Gyi! Gyorsabban, báránykáim! — — Neki azt mondtam, hogy voltam magánál... Lám, lám... Megspórolhattuk volna ezt az utat... Én most ha­zaszaladok és telefonálok a kór­házba... — Fejébe nyomta a he­gyes kucsmát és sietve távozott... — Halló Rikai kórház? Az ügyeletest kérem! — Az beszél: doktor Nyemec. — Tihamér János, a Kárpát­ukrajna kolhoz orvosa vagyok. Kolléga, küldjön azonnal egy mentőautót. Császármetszéses eset! — Öajnos, az autó nem jut át a hágón ebben a nagy hóban! — hallotta a kolléga ideges hangját a vonal túlsó végéről. — Nem tudná a rendelőjében élvé­gezni a műtétet?. — Nem! Belgyógyász vagyok. Még soha sem operáltam! ■ — És ha én telefonon irányí­tanám? — NEM. %EM! A rendelőnk nincs berendezkedve operációk­ra. Veszélyes kockázat lenne. Küldje azonnal a mentőautót! Ne tartson fel! Minden pillanat drága! Még megmenthetjük! Fel­pakolom az asszonyt egy lovas­szánkóra, s elindulunk a men­tőautó elé. A hegyet megmász- szuk valahogy, lefelé pedig már a mentőautón utazunk. Egyszerű dolog! Csak intézkedjék már, kolléga! — Lecsapta a kagylót és hirtelen egész súlyával nekidölt az asztalnak. Érezte, hogy forró izzadság önti el. Gyorsan össze­szedte magát. Halinacsizmát hú­zott. Már indulni akart, amikor eszébe jutott t valami. Vállára vet­te vadászfegyverét és kilépett az ajtón. A szánkó már ott állt a ház llőtt. A két ló prüszkölve ka- >arta a havat, A szánkóban, a zahn a közölt alaktalan tömeg: i bebugyolált Vera. Kompanec í bakon pipált. Vállán neki is uska. — Mehetünk! — szolt hátra án cs a loiak közé vágott. A Ltnkó csilingelve siklott a szűz 101 az erdő felé. A FIATAL ORVOS nyugta­it volt. A hold sápadt fényé­in az asszonyt figyelte. Vera jlgöLt, vonaglott. A górcső!: sü- z játék. És a doktor rátétté azét az asszony homlokára: — yugodjék meg, Verocská. Sem- ni baj nem lesz... — Határo­zott hangja láthatóan megnyug­I’orzott a hó a szánkó nyomá­ban a lovak vágtattak, szinte repítették a könnyű szánkót, E pillanatban a ragadozó módjára közeledő komor felhő felfalta a Holdat. Sötétség borult az er­dős hegyekre, s baljóslatban fog­ta körül a szánkó utasait. Csak a fehér hó világította az útat. Hirtelen heves szélroham vá­gott végig rajtuk. — Itt a hóvi­har! ordított fel dühösen Iván. — Csak ez hiányzott éppen! — Semmi, semmi — vágott közbe az orvos. — Addigra túl leszünk a hágón. Csapjon a lo­vak közé, Iván! De a szánkó csak nem lódult előre. Már sűrűn havazott. .4 szél ereje is fokozódott. Meg­megújuló rohamai csaknem Ilii- radoblák a bakon veszettül ká­romkodó Ivánt... Végre — a há­gó... A lovak most beledőlvc, lassan vonszolták a hegynek a szánkót. Az orvos az óráját néz­te. Fél tizenkettő. Félórája van­nak úton. De még előttük a hegy! Mikor érnek jel ebben a lassú tempóban? Az asszonyra pillant: arcát eltorzította a kín, fejét ide-odaveti, teste csupa hó. Gyorsan lesepri róla... Hirtelen nagyot rándul a szánkó. A ben­ne ülők majdnem kifordultak a hóra. A lovak ágaskodtak. — Farkasok! — ordította cl magát az orvos, s vállához kapta pus­káját. — Az istennyila csapjon belé­jük! — káromkodott Iván, s , vadul a lovak közé vágott. — Nem elég a hóvihar, még ezek ! is! Doktor, maga csak ló jól kő- | zibük, én addig a lovakat bírom I engedelmességre! A FALKA SZÉTSZÓRTAN, j szinte szabályos csatárláncut ai- I hatva nyomult feléjük. Nem siettek. Jól látták, hogy a szán­kó nehezen birkózik a hágóval. Kétszáz lépésnyire lehettek, ami­kor az orvos megcélozta u leg­merészebb ordast. .4 lövés beleveszett a InVi­har tomboláidba. A vakmerő !el- bukfeneezett. Tihamér doktor biztos lövő. jó vadász volt, Ám a következő percben csodálkoz­va vette észre, hogy a leterítélt ordas újból lábraáll és sáútikéi- va előreszökken. Elhibázta!.. De a vérszag már ftlingerelte a falkát és a sebesültre vetette magát. Az orvos töltött. Aztán nyugtalan pillantást, vetett az asszonyra: furcsa, dermedt nyu­galommal feküdi a szalmán. Él- á'ti'í?’.. De nem volt ideje Va­uiról törődni. Rásütötte puskáját a marakodó farki: ü. icgre. A HÓVIHAR most érte el te­tőfokát. Süvített, zúgott o jeges szél, nagy tömegben liirdia a havat, földig hajlította a ianyá­két. A szánkó utasai ki sem nyithattak uemuka. A ívtak félelmükben fel-felrűglak a szánkóra, prüszköltek, fújtak, s csak vonszolták a szánt, Az ordasok ismét a szánkó nyomában trappollak. Tihamér doktor golyója újfent le terített közülük egyet. De aztán hét- három farkas lassan cammogva megindult a szánkó után. A lovak felágaskodtak, azian kifaroltalc a szánkóval az árok­hoz. Testük forrón gőzölgőit. A hó itt már mély volt, s a lo­vacskák nem tudtak megbirkóz­ni vele. A szánkó csak forgott, de tapodtat sem mozdult. — A kutyafáját! — Iván már állt a szánkóban, s úgy csapkodta a lo­vakat, de a szánkót szilárdan fogvatartotta a magas hó. — A farkasok!! — üvöltötte a doktor és lőtt. — Fogja az asszonyt, doktor, a farkasokat bízza rám! — ug­rott le a hóba Iván. AZ ORVOS felnyalábolta az ájult asszonyt és belegázolt a iérdigérő hóba. összehúzta a szemét és megpróbált felnézni a hágó tetejére: még száz mé­ter! Hosszú, végtelennek tűnő száz méter. Érzi, hogy testén merő lucsolc az ing. Arcán a megolvadt hóval együtt patak­zik a veritek. Karja zsibbadni kezd. Lábai ólomnehezek. Már alig bírja kihúzni őket a hóból. Mintha egyhelyben állna. A szél ismét a szeme közé vágja a szú­rós hószemcséket. Egész testével előredől, de csaknem elesik az asszonnyal. Minden erejét ösz- szeszedi, ajkát véresre harapja. Megáll, kifújja magát. Erőt gyűjt. Arca gőzölög. Szaporán szedi a levegőt. Lövés dörren mögötte. Aztán még egy és még egy. Iván se­rényen dolgozik!.. Újabb lövés. Hosszú, panaszos vonítás a vá­lasz. Az orvos lódobogást hall. A két ló vágtat el mellette ré­mült nyihogással. — Dok-toor! — ordít Iván rémülten. Az or­vos hátrafordul. — Elfogyott a töltényem!! — Tihamér doktor j látja, hogy Iván a puskájával j csapkodja a ráugráló ordasokat. • Mit csináljon? Tegye le az asz- I szonyt és menjen Iván segítsé- | gére?... Iván már hátrál, s egy- : re közelebb jut hozzá. — Még van három töltényem! j — kiáltja oda neki. És Iván j most még elkeseredettebben \ csapkod maga körül és háttal botorkál jeléje. A farkasok már teljesen körülfogták. De Iván nem adja fel a harcot. Az a tudat, hogy négy életért küzd, megtízszerezi erejét: őrülten vág- j dalkozik. Végre felér hozzá. A FARKASOK, mintha csak új erőt akarnának gyűjteni, megáll- ! tak és égő szemekkel lesték a ‘ prédát: a három halálosan ki- i merült ember*. F^t a piVanalot használta ki Iván: beletúrt a doktor zsebébe. Induljon, dok­tor... már nincs sok hátra,.. Ta­lán húsz méter,. Töltött és lőtt. Az orvos már csak vonszolta magút. Karját, lábát, nem érez­te. Agya kábult. Kínlódva’ emel­gette lábát, özemét csökönyösen a hágótetőre függesztette. De egy újabb szélroham a hóra nyomta j az asszonnyal együtt. Eldördült a második lövés. A ! válasz: két panaszos üvöltés. De az egyik emberi hang. Iván! — nyilam!ott az orvos szivébe, s a rémület talpraállította, Már csak tíz lépés,. Újra bedőlt a szélbe.. Végre eldördült a harmadik, s egyben az utolsó lövés.. Az or­vos a hágó tetején állt. szemét éles fénysugár vakította el. De mintha sötét alakokat látna most a fényszóró sugárkezéfében mozogni! Aztán elsötétült elölte m.ndén. Eszméleténél: utolsó s.ixrájivei még tompa dörrené­se,et ha lőtt, mintha a jöld mo- rajlott volna., AZNAP ÉJJEL a rikai kol­hozkórházban két orvos: dr. Ti­hamér belgyógyász és dr. Nye­mec sebész világrasegitette if­jabb Kompanec Ivánkát, a Kár- pálukrajna kolhoz tehenészének kisfiát,. Tauuió Az akarat I kering a terembe amely a vízre terelte Columbust. S a semmitmondó messze tekintet az eleklronpályákon j kering. Szürke velővé alakul a régi mesterek gondolata hogy újra lehelje életét az agyagba S ’ csak az írást, a grafit (vagy tinta) sorokban az új idők nagy tettei feszülnek. Ergyc. Háromszáztizcnöt méter imiga* televíziód torony épül Lenini» rati ban Dnyepropetrovszkban megkezd­ték a 315 méter magas leningrádi televíziós torony szerkezeti ele­meinek gyártását. A hatszög ala­pú adótornyot fémcsövekből sze­relik össze. Körülbelül 200 mé- j tér magasságban háromemeletes épületet létesítenek a rádiótech­nikai berendezések számára. A televíziós torony tetejére íeher- fekete és színes adásokra szolgáló antennákat szerelnek fel. A to­ronyban gyorsfelvonók fognak közlekedni. (TASZSZ) Egy pedagógus naplójából Az egyik játszóterünk mellett vitt cl utam. A, téren vidám gyermeksereg zsibongott. Kó­cos kis lurkók kergették a fo­cit, komoly arcú kislányok sé­táltatták a napfényben tarka- ruhájú babájukat. Mellettem, egy csoport hazafelé készült, de egy ablakból zenefoszlányok szűrődtek ki. A gyermeksereg, mintegy va­rázsütésre hirtelen elnémult. Hogyne némult volna cl, mi­kor Kovács Esztike énekel, cs ráadásul az „Eperfagyit”. Ám az öröm nem tart sokáig, a zene hirtelen elhalkul. A gyer­mekek csalódottan, sóvárgó szemmel nézik az ablakot. Lemondó sóhajjal indulni készülnek, mikor egy szöszke fej jelenik meg a nyitott ablak­ban. — „Ne hajgassálok a mi zenénket, menjetek haza haj- gatni.” — szól selypítve. Ar­cán büszke örömmel néz azz utcán ácsorgó gyermekekre. A gyermekek hallgatnak. Ki tudja, milyen gondolatok mo­toszkálnak most apró fejecs­kéikben. Végül a legidősebb­nek látszó kislány megszólal: „Menjünk!” Elindulnak, las­san, lehorgaszlolt fejjel, abban reménykedve, hogy meggondol­ja magát az a kisfiú, és ta­lán,. „Irigy.” Szól hátra a kislány és ő is elindul a többi után. Az ablakban ülő gyerek meg­várja, míg elbandukol a társa­ság. akkor leugrik az ablakból és ismét felhangzik a zene. Hallgatom a zenét, s közben r-en "1" * alkod om. hogy mi­lyen ember lesz ebből a kis­fiúból ha felnő? Körödy Las:!-}. 7 — ^ Sárközi Oyulu : FARKASOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents