Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-23 / 251. szám

Mi van a rossz termelékenységi eredmény mögött három tanácsi vegyesipari vállalatnál? r Érdemes volt az elmúlt év végén létrehozni négy taná­csi vegyesipari vállalatot. Mun­kájukra szükség van. Termelő­szövetkezeti építkezéseket, köz- ségíejlesztési tervekben szereplő építési munkákat, továbbá a lakosságnak és köz-ületeknek épí­tő, tatarozó munkát, és közszük­ségleti cikkek gyártását végzik. Az új vállalatok beindítása sok nehézséggel járt. Számítottak ar­ra, hogy hónapok kellenek, mire e vállalatok munkája rendes ke­rékvágásba jön. Figyelembe vet­ték ezt a tervkészítésnél. Mégis a vártnál rosszabb eredményt értek el, a tanácsi ipari vállalatok ter­melékenységi összeredményét je­lentősem rontották ezek a válla­latok. Megvizsgáltuk hogy a fehér­gyarmati, tiszaíöki és nyírbátori vegyesipari vállalatnál mi okozta a rossz eredményt. A vállalatvezetés szín­vonalán nagyon sok múlik. Nem mindegy, hogy milyen a vezető- beosztású dolgozók tudása, és mikor teremtik meg a kölcsönös bizalmat és együttműködést. Saj­nos, első esetben nem volt ked­vező az igazgatók, főkönyvelők és műszála vezetők személyének kiválasztása. Nem tudtak meg­felelni a követelménynek. Már mind a három vállalatnál új igazgató, főkönyvelő és műszaki vezető van. Nem könnyű nekik rendbehoand azt, amit elődeik rosszul csináltak. A vezetésben való járatlanságuk következtében is neheeen birkóznék meg a fel­adatokkal. Csak a nyírbátori vállalatnál van olyan igazgató, aki más vállalatnál már dolgozott, hason­ló beosztásban. Tiszalökön — bár megvan az igazgató szakmai és politikai képzettsége, — a veze­tés terén elkövetett hibák meg- vámoiták az eredményeket. A fehérgyarmati vállalatnál van a legsúlyosabb helyzet a vezetés­ben. Az igaagató és a műszaki ve­zető nem tudnak együttműködni, egymást keresztezőén intézked­nek. Ajs áj igazgatókat segíti a me­gyei tanács ipari osztálya. Az osztályvezető hetenként legalább egyszer, a beosztottak pedig gyakran két-három napra elmen­nek e vállalatokhoz tanácsot ad­ni, segíteni. A nyírbátori válla­latot a VAGÉP műszaki vezető­je patronálja: segítséget nyújt a csikót ti zhetyek gyártásához. Jó lenne, ha a többi, jobban rászo­ruló vállalatnak is akadna pat­ronáló ja! Sajnos, nem mindig fogadják szívesen a segítséget, és nem a jó tanácsok szerint cselekszenek a kevés tapasztalattal rendelkező vezető elvtársak a vállalatoknál. Aztán ráfizetnek az önfejűségre. A másik véglet, hogy a „nehéz” ügyek elintézése mellett a ki­sebbeket is a tanács dolgozóitól várják. Ez arra vezethető vissza, hogy még nem rendelkeznek a vállalat vezetéshez megfelelő tu­dással. Ezt tanulással pótolhat­nak. A szervezetlenség és .legyelmezetlenség akadá­lyozza legjobban a vállalatok ter­melékenységi tervének teljesíté­sét. A fehérgyarmati vállalatnál egyáltalán nem tartanak műszaki értekezletet. Eléggé tervszer űtle- nül, kapkodva dolgoznak. Hátrál­tatja a tervteljesítést mindhá­rom vállalatnál az is, hogy köz­ponti anyagkészletből nem kap­tak kiutalást az építési tervek teljesítéséhez. Egyik helyen job­ban, másik helyen rosszul oldot­ták meg ezt a problémát. Tisza­lökön az építőipari részlegnek meszet, kavicsot, cementet drá­gábban szereztek be, csakhogy dolgozhassanak, s több tízezer fo­rint pénzük bánja! A nyírbátori vállalat vezetősége okosabban in­tézkedett: épületek- tatarozására és családi házak építésére állt át, továbbá fejlesztette vasipari rész­legét, ahol megkezdték a csikó­tűzhely gyártását. Egyébként ez a vállalat jutott leghamarabb rendes kerékvágásba: a harma­dik negyedévi tervet már túltel­jesítette. Türelemmel, jó szóval és ha ez nem használ, felelősségrevönással lehet fegyelmet tartani. Ezzel szemben a fehérgyarmati válla­lat építésvezetőjének ilyen véle­ménye van: „...ha nem úgy csi­nálja a munkás ahogyan mon­dom. veszekszünk”. Tóth brigád- vezető is mondta, hogy ez nem tetszik a munkásoknak. Sérti őket, hogy hamar, megkapják: .,ha nem tetszik, távozhat a vál­lalattól”. Helytelen így bánni az emberekkel. De az is helytelen, ha az igazgató „puha”, nem tart szilárd fegyelmet, s a műszaki ve­zető sem. Így érthető, hogy kü­lönböző fegyelmezetlenségek for­dultak elő, például önkényes sza­badszombat, és volt, hogy hétfőn csak délután jelentkeztek a mun­kahelyen. Előfordult, hogy a mű­szaki vezető elengedte „fusi mun­kára” a dolgozókat, — amit a főkönyvelő többször is kifogásolt. Azt is tapasztaltuk, hogy a válla­latnál részrehajlóan számoltak el teljesítménybért például a Mol­nár-brigádnak, mert abban a bri­gádban dolgozik a bérelszámoló egyik rokona. Hogy is lehet ezekután jó ered­ményt várni?! A termelékenységről úgy beszéltek nemrég a tanácsi ipari vállalatok vezetőinek me­gyei értekezletén, mint napjaink legfontosabb feladatáról. A há­rom vállalat vezetői úgy1 látszik, hogy nem sokat f jegyeztek mag ebből. Nem beszélték meg a fel­adatokat a vállalatok dolgozóival, pedig nagyon jót tenne! Velük jobban egyetértve, összefogva ha­marabb ki tudnák javítani a hi­bákat. A három fiatal vállalat munká­jához több segítségre van szükség a járási pártbizottságoktól és já­rási tanácsoktól, valamint az MNB fiókjaitól. A tiszalöki vállalat dolgozói, fel­ajánlást tettek, hogy december 10-re teljesítik I960, évi tervüket és jó termelékenységi eredményt érnek el. Ehhez várják a segítsé-, get. Nyírbátorban a csikótűzhely szalagrendszerű gyártásának meg­valósításában lehetne többet segí­teni, mert ez a termelékenység jelentős növeléséhez járul hozzá. A fehérgyarmati vállalatnál első­sorban a torzsalkodás megszünte­tése sürgős feladat. Nagyon időszerű, hogy terme­lési értekezleten beszéljék mag a vállalat dolgait. Veszteségesen, állandó sorbanállással nem mű­ködhet tovább a vállalat! Igye­kezzenek ezek a vállalatok előre­jutni a mostani utolsó helyről, mert ennek nagyon fognak örülni a megyében valamennyi tanácsi vállalatnál. Tolszfoj-uapok Tolsztoj halálának 50. évfordu­lója alkalmából november 17-től 27-ig Moszkvában Tolsztoj-napo- kat rendeznek. (A Béke Világta­nács határozata folytán november 2Ó-án, Tolsztoj halálának 50. év­fordulóján a világon úgyszólván mindenütt megemlékeznek a nagy Íróról). Franciaországból, az Egyesült Államokból, Japánból, Indiábói. Argentínából,' Angliából, Csehsz­lovákiából. az NDK-ból és má? országokból hírneves írókat, tu­dósokat hívtak meg Moszkvába. A Tolsztoj-napokra Moszkvába érkeznek Tolsztoj rokonai is, va­lamint azok a műfordítók, akik a nagy író műveit idegen nyelven tolmácsolták. A Szovjet Tudomá­nyos Akadémia világirodalmi in­tézetének tudományos ülésszaka Tulában és Jasznaja-Poljanában tart egy-egy ülést. A Tretyakov Képtárban kiállí­táson mutatják be orosz fesid* művészek Tolsztoj műveihez ké4 szített illusztrációit. A Tolsztoj-napokra megjelenil» a nagy író műveinek új, húszkö­tetes kiadása, melynek példány­száma meghaladja a négy milli­ót. A moszkvai színházak Tolsztoj- hetet rendeznek, a moszkvai Rá­dió és Televízió Tolsztoj-ciklus< közvetít. (TASZSZ) Etiópiái mesék orosz nyelven „Aranyföld” a címe egy Moszk­vában megjelent orosz nyel­vű antológiának, amely etiópiai meséket, közmondásokat és le­gendákat tartalmaz. (A „Berliner Zeitung”-bólf Káníorjánosi igazság ítrzárás elolt a Vörös Csillag Tsz-ben A kántor jánosi Vörös Csillag Termelőszövetkezet az idei tavi- szón fogta át az egész községet; több, mint háromezer holdon kezdték meg a közös gazdálko­dást. Az eltelt időben a szövet­kezet megjárta a szokott iskolát, a kezdeti nehézségekkel va'ó küzdelmet. S most, az év vége előtt, a nagy betakarítások ide­jén már mérlegre lehet tenni a közös gazdaság eredményeit, amelyek megütik a tervezettet, ugyanakkor az is megállapítható, hogy többre is juthattak volna, ha... Erről a 'sokat sejtető ,,ha”-ról beszélgettünk a szövetkezet veze­tőivel. Kun Lajos, a Vörös Csil­lag elnöke elmondja, hogy egyik és legnagyobb nehézség a mun­kaerőhiány volt a községben. Arni abból adódott, hogy az öt és fél­százat meghaladó tagok közül több, mint Százan igen keveset lendítettek a munkán. Ezeknek a közösbe lépett családoknak a férfi tagjai már évek óta távol, az ország különböző részein dol­goznak, s hozzátartozóik pedig a dolog köunvebbik oldaT t választották: ahelyett, hogy oda- adóan dolgoznának a szövetkezet­ben, várják a havi „fixet”. Egy másik nehézséggel is szembe találták az idén magu­kat: a jégveréssel. Százötven hold dohányuk nagy jégkárt szenve­dett, a gyümölcsösben is tizenöt százalékos volt a pusztítás, ami különösen az alma minőségét rontotta. Szerencséjükre dohá­nyuk biztosítva volt, így a kár félmillió forintos értékben itt megtérült. Azonban más növé­nyeknél — amelyek nem voltak biztosítva —, a kár a saját ká­ruk maradt teljesen. ilyen körülmények között nem volt könnyű a szövetkezet vezetőségének, a becsületesen dolgozó tagságnak megoldani az előttük álló feladatokat. S még­is, ezek ellenére sikerült a gaz­dálkodást úgy irányítani, hogy május óta hatszor osztottak elő­leget a tagoknak: egy-egy alka­lommal az egy munkaegységre tervezett készpénznek az ótven százalékát. Hogy a tervet teljesíteni tud­ják, az árutermelési feladatok­nak is eleget tegyenek, az annak köszönhető hogy a tagság jelentős többsége lelkiismeretesen kivette részét a munkából. Vannak családok, mint például Kisg Imréék, akik­nek az eddig szerzett munkaegy­ségük megközelíti az ezret. Sar­ka István például a feleségével, kislányával huszonkét hold kalá­szost aratott le, s aratási prémiu­muk elérte a tizenhárom mázsát. De még nagyon sokan mások is igazán magukénak látják a kö­zös gazdaságot, egyedül, vagy a családdal együtt nagy szorga­lommal dolgoznak. Szükség is van minden mun­káskézre. Háromszáz hold bur­gonyának egyharmada még a földben van, négyszáz hold ku­korica vár betakarításra, s a nap­raforgó sincs még rendben. A betakarítás meggyorsítása érde­kében az egyes növényféleségek- nél prémiumrendszert alkalmaz­nak, ami igen kedvező hatást váltott ki. Még a kocsisok is részesednek a betakarítási pré­Messze van tót? Mint a fecskemamák a tollat, úgy gyűjtötték nagy nagy sze­retettel a szabolcsi édesanyák a sok kis ajándékot, meleg párná­kat dunnát, babákat, játékokat, szőnyeget... A közös akarat és gondoskodás építette fel a sza­bolcsi „árvák” pavilonját is a ha­talmas kastély-kertben Foton a gyerekparadicsomban... Nem jár­tam itt még soha, de el tudom képzelni, milyen is lehet a Nyír­ség óvodásainak otthona. A szomszédos Hajdúból itt lakó ki­csinyekkel együtt laknak, s min­dig van kedves látogatójuk, ösz- szesen most húsz óvodás gyer­mek ellátását, nevelését bizto­sítják a Szabolcs-Hajdú megyeiek pavilonjában, s mind két megye nőtanácsa, az asszonyok rend­szeres látogatói a gyerekeknek. Ezek az édesanyák csinosították a kis otthonokat, rendezték be bútorokkal, látták el függönyök­kel, szőnyegekkel, s ha valami­re szükségük van, csak írnak, s azonnal postán van a csomag. A nyáron a kicsik babaruhának való anyagokat, labdát, s több játékot kértek. A szabolcsi asz- szonyok már is küldték. Jött is a köszönő levél... Még fényképet is küldtek, lássák meg, hogyan fejlődnek... A melegszívű édes­anyák most újabb ajándékokkal lepik meg a szabolcsi, hajdúi kis óvodásokat... Lehet, hogy mikor e sorokat írom, már vonaton ülnek ők. Gyöngyösi Sdndorné a nyírma- dai nőtanács elnöke, Szepesi Mihályné és a többiek a nyír- madai, a baktalórántházi és a székelyi édesanyák ajándékát vi­szik a Fóti Gyermekvárosba... Én is szeretném látni azt a pil­lanatot, . amikór átadják, nektek, ■yenek a sok ajándékot, s együtt örülni velük, s veletek. ök tudják, mire van szüksége­tek, s azért visznek nagy sző- nyeget is, legyen min játszano­tok, hogy meg ne fázzatok... A szép beregi hímzésű asztal és szekrényterítők pedig kis ottho­notokat csinosítja, teszi kedves­sé, kellemessé... Messze van Főt? Nem... az anyai szívnek nincs távolság. És ez a legszebb... (—kas) ÄHgßl-Szoviet lia!ettfiíni Csa'kevsz'Ai] zenéiére Tervbe vették egy angol—szov­jet koprodukciós balettfilm forga­tását, Csajkovszkij Diótörőjének zenéjére. A film zenei vezetője Leopold S'.okowski lesz. miumból a szállításnál szerzett munkaegység arányában. Maguk a tényleges eredmé­nyek, a premizálás és egyes ta­gok várható szép jövedelme egy­re jobban megmutatják a szö­vetkezeti gazdálkodásban rejlő igazságot: aki szorgalmasan dol­gozik, az megtalálja a számítá­sát. Egyre több az olyan „munkás-feleségek“ száma, akik nem várják ölhe­tett kézzel a férjük havi fize­tését, hanem bekapcsolódnak a termelőszövetkezeti munkába. Nap nap után többen népesítik be a határt, s átlagban ma már négyszáz-négyszázötven ember dolgozik a földeken. Szép számmal vannak a falu­ban olyanok is, akik a távoli munkahelyekről jönnek naza, beiratkoznak a termelőszövetke­zetbe, mert véget akarnak , vet­ni az eddigi kóborló életükneiq a sok utazgatásnak, a családtól való távolié trek. Szeptember vé­gén például heten kérték felvé­telüket a szövetkezetbe, s azóta Németh István, Asztalos Miklós, ifjú Vántus Gyula, Simon József és a többiek egyetlen nap kiesés nélkül dolgoznak a közösben. Mindez igen kedvező, néha csak most, az év végefelé került is rá sor. De nem elég az, hogy a sok-verejtékkel elért eredmé- nyek „győzzék meg” azokat, akik nem viselték szívükön a közös gazdaság érdekeit. Még most, még a nagy őszi munkák sora-, a betakarítás és az őszi vetések idején igyekezzenek a község, a termelőszövetkezet vezetői, a párttagok okos szóval megértet­ni a vonakodókkal, a közös gaz­daságot félvállról kezelőkkel; együtt, egyesült erővel lehet le­rakni a holnap fundamentumát Kántorjánosiban is. Hogy ,az igazság mindenképpen azok ol­dalán áll, akik dolgoznak. S. A. Kétezernégyszáz éves íiőrög aranyérmek F ranciaorszásban A franciaországi Brest város egyik lakosa kertjében asva i. e. IV. századból származó görög aranyérmét talált. Régészeti kuta­tások kiderítették, hogy' mikép­pen kerülhetett Franciaországba a régi görög aranyérme. A görög hajótulajdonosok valahá Angliába küldték hajóikat ónért. Az egyik hajó minden valószínűség sze­rint a francia partok közelében hajótörést szenvedett. Elmerült a hajó aranypénz szállítmánya is, amivel a görögök az ónrako­mányt akarták kifnetni. A bresti kertészek ' tengeri iszappal trágyázták kertjeiket és az aranyérme nyílván ezzel az iszap- , (A „Junge Welt”-ből) pal került a földbe. 4

Next

/
Thumbnails
Contents