Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-23 / 251. szám

iiabelesi mérnökök

a Nyírségért

Seerdáe este hat órakor ülést Amott a Hazafias Népfront Me- Ipwá Bizottsága mellett működó müsaaki akcióbizottság, amelyik » megye mérnökeinek és technikusainak társadalmi munkáját szervezi és irányítja.

Soltész István, a népfront megyei titkára bevezetőjében elmondotta, hogy a műszaki aktivisták lelkes és szorgalmas munkája mintegy 800 ezer forint értékű társadalmi munkát ered- jwáByeMfrt, elsősorban a külön- %>bzo létesítmények társadalmi úton való megtervezése terén. Most új feladatok előtt állunk: segíteni kell. a községrendezési irányelvek kidolgozását. Erről az akcióról Timár László főmérnök beszélt részletesen.

— A községek gazdálkodásában gyakran figyelmen kívül marad s községi területekkel való gazdálkodás szempontja — mondotta. — Előfordul, hogy házhelyeket alakítanak ki ott, ahol jó lenne iskolát építeni.

Különösen fontos, hogy a már termelőszövetkezeti községekben mindenütt elkészítsék a tanácsok a község 10—20 éves távlati községfejlesztési irányelvét,

annak gyűjteményét. Nagyjelentőségű munka ez, amelyet az év

legelején 56 szabolcs-szatmári

községben kell elvégezni.

Az akcióbizottság tagjai a vita során megállapodtak abban, hogy felkérik — személyes beszélgetések során — a megye mérnökeit és technikusait, hogy segítsék ezt a munkát. Legyenek műszaki tanácsadók.

Az akcióbizottság vállalta, hogy minden község részére megszervezi az akció lebonyolításához a műszaki tanácsadást.

— Lelkesítő műszaki feladat a községbendezési irányelvek kidolgozását segíteni, igazi szívmelegítő mérnöki munka lesz. örülünk, hogy hasznosan segíthetjük társadalmi munkánkkal is a falu szocialista átalakítását. Meggyőződésem, hogy valamennyi kollégám nevében mondhatom ezt — mondotta felszólalása során Mer- za Gábor nyíregyházi főmérnök.

Az akcióbizotlság tagjai a napokban megkezdik a társadalmi munka szervezését az akcióhoz, majd .november végén a vállalkozó aktivisták számára tanácskozást tartanak, ahol részletesén megbeszélik a feladatokat. A tanácskozásra meghívót kapnak az érdekelt községek tanácselnökei és népfrontelnökei is.

Szegjen k eshet ünk *e

Kossuth és Petőfi előtt?

Tanácsülés tárgyalta Mátészalkán az őszi munkákat

A mátészalkai községi tanács rendkívüli ülésre gyűlt össze a közelmúltban. Erre az ülésre meghívtak a termelőszövetkezet agro- nómusait, brigádvezetőit, hiszen a tanácsülés napirendjén az Egyesült Erő Termelőszövetkezet őszi betakarítási és vetési munkái szerepeitek.

A tanácsülés megállapította, hogy a még kintlévő 130 hold napraforgó és mintegy 500 hold kukorica betakarításához minden épkézláb emberre szükség van. Még a burgonya betakarítása ts

4—5 napot igénybe vesz.

A kukoricabetakarítás meggyor- Mtasara premizálást vezettek be, minden hold letöréséért egy mázsa csöves tengerit adnak prémiumként. A tanácsülésen olyan javaslat is született, hogy a háztáji gazdaságban — a betakarítás ideje alatt. — két napnál többet hetenként egy tag se dolgozhasson Legalább négy nap a közösben tevékenykedjen minden tag.

A tanácsülésen a gépállomás és

a termelőszövetkezet vezetőinek felhívták a figyelmét, hogy a 10 erőgép és az 50 fogat csak a betakarításon és a vetésen dolgozzon. Határozat született, hogy a tanácstagok a körzetükben kötelesek felvilágosító munkát végezni a tagság és a családtagok mozgósítása érdekében.

Szántó Géza

tudósító.

Füstnyelíi televízió

Televízió nézés közben a dohányosok általában sokat cigarettáznak, így hát a szoba egy-kettőre sűrű füsttel telik meg. Egy leleményes amerikai cég ezen úgy próbál segíteni, hogy füstelszívó berendezéssel ellátott televíziós készüléket hoz forgalomba.

(A „Basler Nachrichten”-ből)

jS ét megtört testű öreg ül egymás •**- mellett a nyirmeggyesi Petőfi Tsz udvarán, csöndesen figyelik a fiatalabbak munkáját. Bizonyára házastársak, gondolom magamban és odalépek hozzájuk.

— Maguk is téesz tagok? fordulok inkább a 81 éves Varga Ferenchez.

— Azok ám hóttig, — mondja ravasz mosollyal és ezzel megin-■ dúl a beszélgetés. — Nem bírunk már mink dolgozni, most is csak azért jöttünk, hogy kivegyük a 2,S mázsa búzánkat és rozsunkat.

— Dehát éppen most mondta Varga bácsi, hogy már nem dolgoznak.

— Az igaz is, de minden „nyugdíjas" kap a mi téeszünkben 2,6 mázta kenyérgabonát.

Észre sem veszem, a 73 éves özvegy Török Lajosné veszi át a szót. Hiába, mégis csak ő az asz- szony, ö a beszédesebb. Először két fiáról beszél. Az egyik más megyében rendőr százados, a másik pedig Ozdon dolgozik, csak a családja van itthon. Tavasszal mar talán haza jön, ide a téesz- be. Az „ura" már régen meghalt.

m • • • • 1 '

1 orok nem kenyérgabonája

Huszonöt évig volt húslátó a faluban.

Hogy, hogy nem, egyszer csak a Tanácsköztársaságnál köt ki. Természetesen ő nem így mondja;, hanem csak „diktóriumnak". Nem forog már úgy az ő nyelve Hiába, ismeri ezt a dígitáliszt is, nem tudja kimondani. Szóval direktóriumi tagnak választották huszonnyolc társával együtt a faluban.

— Dehát meghaltak már nagyrészt. Ki is él még rajtam kívül? — fordul oda Varga bácsihoz.

Nem nehéz összeszámolni, csak Balogh János és Szentmiklósi Lajos él rajta kívül a 28 tag közül.

— És mit csináltak, mit terveztek?

— Hát, a fődet osztották vóna Meg is kezdték. Az ílosvay és a

Iá ezdjük mindjárt a végén! Az utolsó mondat így hangzott:

„Nem mernél te nyugodtan Kossuth vagy Petőfi szemébe nézni...” Ezt ismerősöm mondta, záróakkordként korábban lezajlott heves vitánk után. Nagy szócsata volt köztünk, melyben nemcsak szavak, hanem a gondolatok is kihívták egymást. Ismerősöm a kényes kérdések embere, külön élvezete telik benne, ha elöhalássza mindennapi életünk kisebb nagyobb töviseit és buzgó ábrázattal előhozakodik vele. Nem rossz ember ő, száz és ezer é! hasonló mehettünk, csak szeret vitázni, hevesen, szenvedélyesen, reggeltől- napestig, s ha érzi. hogy megcáfolták, leül és töpreng a dolgon. Akkor tehát az került szóba, milyenféle magyarok vagyunk j mi manapság, nevezhetjük-e magunkat Kossuth és Petőfi utódainak, méltók vagyunk-e erre?

Akkor nem mondom inkább a hév', az diktálta az iramot, nem pedig az ész, a szív. Lecsilapodva, lazább idegszálakkal bizonyára mindkettőnk részére nagyobb érték lenne a vitánk. Dehát Lakatos János ottmaradt a beregi faluban, így majdcsak kerek száz kilométeres távolságból folytathatjuk a "vitát. Mert igaz, övé volt az utolsó szó, de a garast én sem vettem ki, s aligha vehetnének ki, amíg vannak nyitott kérdések, a fejek körül zsongó vad dongók. Tehát Lakatos János azt állította, a kommunisták igazában már nem magyarok. Hogy is lennének — érvelt ő — mikor nem is titkoljuk azt az elvünket; azon munkálkodunk életünk tégláinak formálása mellett, hogy a világ proletárjai egyesüljenek szerte a világon. Ha magyarok lennénk, azt kellene hirdetnünk, világ magyarjai egyesüljetek. S ekkor hazaszállíngóznának a kivándorolt milliók, megindulnának a visszatérő vándormadarak mindenhonnan, s akkor csinálhatnánk egy jó országot, akkor lernénk valakik mi is, itt a Kárpát-medencében,

ÍV! i lehet a válasz Lakatos Jánosnak?

Ezek káros nacionalista nézetek és a legszentebb érzést, a hazafiúi érzést feketítik be. Nem tette helyesen, az a szeminá- fiumvzető, aki hasonló kérdést, néhány kurta és ledorongoló mondat után lezártnak „minősített”. Nem jó ez, mertha mi nem válaszolunk, válaszol más s nem valószínű, hogy az igezat,. a valót mondja. Az persze sovány, válasz, ha nehány közkeletű mondattal tömjük be a réseket, körvonalazzuk a szocialista hazafiság és munkásnerri2etközi- ség fogalmát. Helyes nyíltan, de

Némethy tagot osztották is. Más lett a jegyző a faluban. Szidtak is bennünket a faluban, persze, főleg az urak. De amikor Lakatost meglőtték Szálkán, vége lett mindennek, maradt a föd is a régi gazdájáé. Mi pedig dolgozhattunk felében benne.

Huszonegy évig dolgoztam én benne felében, amíg aztán végképp ki nem osztották.

— Most meg már nem bírnak benne dolgozni.

— De kapunk „nyugdíjat".

Nem nyugdíjat kapnak, hanem

öregsegi járadékot, dehát ők már így mondják. Szóba kerül a belépés is. Török néni szinte büszkén meséli, hogy ö az elsők között írta alá a nyilatkozatot. A százados fia mondta aztán neki később, hogy „no, édesanyám majd tetszik most már nyugdijat is kapni," de ő csak ennyit válaszolt, hogy „ugyan eriggy már fiam avval a nyugdíjjal".

Néhány hónap múlva igaza lett a fiának:

Most pedig már kenyérnek valóra vár.

G. B.

segítő hangvétellel tigje meztet- ni Lakatos Jánost, hogy amit mond. amit szavakban képvisel, nagyon közel jár a kifejezetten nacionalista, soviniszta eszmékhez, azt a tésztát . eszi, amely módfelett megdagad az időz folyamán. melyhez Rákosi Jenő lapja, a Budapesti Hírlap, s még égy sor újság, az iskola, a levente otthon, a múlt minden kelléke szállította a kovászt. Nem az a jó hazafi, az igaz magvar, aki nem ad egy magyart tíz más nemzetbeliért, lenézi a többi népeket, egyenlőnek véli a mugyar munkást, vagy pa, aszlut a magyar mágnással, mert elvégre az egyik is magyarul beszel, a másik is. Nem így áll a dolog! Ha mélyen és őszintén bepillantunk ebbe, rájövünk és Lakatos. János is rájön, hogy nem az a legfontosabb, hogy egy ég alatt, egy nemzeti közösségben, egy nyelven beszélünk. Igen lényeges ez, de végüiís nem ez fűz, vagy taszít el bennünket egymástól, hanem a társadalmi helyzet. A magyar munkás, magyar paraszt és magyar • úr, . soha nem volt egyenlő értékű magyar ebben az országban. A sorsközösség, a társadalmi igazságtalanságok kárvallottjainak testvéri közössége a legacélosabb kapocs. Ezért vallja a szocialista szellemű ember, hogy forrón szeresd hazádat, népedet, az ügyet,- melyért néped küzd, forrón szeresd a többi népeket is, a munkásokat, parasztokat, a néppel haladó értelmiségieket. Ezért elsőrangú kérdés számunkra a vj-lég összes elnyomott munkásainak. parasztjainak egyesítése és a nyugodt élet megteremtése.

'T’alán nem is olyan maradi Lakatos János, hogy ezeket ne értené meg, csak jobban esik a lelkének, ha ezeket is elmondja. Inkább e csúnya betegség, a nacionalizmus, mai kórokozói bántják. Mert nézzük miket is mondott még? A vörös zászlót megértette, ami sokszáz évvel ezelőtt is ott lengett már, ott volt a- nagy párizsi forradalomban, ott volt a márciusi ifjak kezében. A vörös zászló a népek testvériségét jelképez', a forradalom zászlaja. Méltán van ott a nemzeti lobogó mellett. Lakatos János azt is megértette, hogy nem vallhatjuk magunkénak történelmi múltunkból azt, ami népellenes, ami nem haladó, csak a haladó hagyományokat ápolhatjuk tiszta lelküsme- rettel, ezt plántáljuk mai ifjúságunkba, hogy ízig-vérig magyar emberekké váljanak, akik büszkék arra, hogy magyarok, de nem vakítja el őket az oktalan nemzeti gőg, szeretik, becsülik a többi népeket.

\| i zavarja mégis Lakatos Já- nos fejét? Nem más. mint

a racionalizmus és sovinizmus

mai burkolt és‘ egyben korszerűi változata, s ilyeneket mondat Lakatos Jánossal: miért adunk nvt gazdasági segítséget Albániának* Mongóliának, a gyarmati népek* nek. mikor mi sem dúskálunk könyökig a jólétben? Vagy: miért nézzem meg a cseh, román, vagy bolgár filmeket. És hasonlókat mondat vele más kérdésekkel kapcsolatban is. A vaiasz ekkor sem késlekedhet részünkről; Tudomásul kell vennünk, hogy., a szocialista és a munkásnerrzet* köziség eszméinek terjesztései csak a soviniszta nézetek elleni harcban mehet végbe. S nem szabad sajnálnunk a puskaport. A1 sovinizmus mérge évtizedek alatt ivódott az emberek vérébe, » igen hosszú idő szükséges hozzá, hogy eltüntessük és az igaz hazafiság eszméjét ál'ítsuk az? emberek bensőjébe.

TehátN ma új és váratlan oldalról jelentkezik a sovinizmus, a nemzeti önzés jelmezében. Vagyis, ne segítsünk a szegényebb, elmaradottabb népeken* hogy egy kanállal több leves legyen a tányérunkban. De 1958- ban mi elvártuk a segitséget, amitől talpraálltunk. Hunyjunk szemet a felszabadult népek óriási fejlődése felett, ne vegyük észre a bukaresti felhőkarcoló* kát, vagy a sikerült filmalkotásokat. zeneműveket, minden kulturális értéket, ami náluk kifejlődik. amit nekünk is meg kell becsülni és tanulni belőlük?! Észrevehető, hogy csak a máz változott, ami alatta van. az a régi.

T akatos János még töpreng* bár simább arcvonásokkal búcsúzott, de éreztük mindketten nehéz, leülepedett követ feszegettünk és nem is bírunk vele egy-két beszélgetésen. Lakatos János jut eszembe itt is ott is, ahol hasonló megjegyzéseket, vitákat hallok és elmaradoznak a helyes érvek, válaszok. Általános, mindenkor, használható érveket senki sém találhat, de minden kommunista és kommunista érzelmű ember kötelessége harcolni a téves nézetek ellen. A pártszervezetek, KISZ alapszervezetek az élet ezer és ezer szálát megragadva naponta találkoznak ezzel a problémával, ami mellett nem mehetnek el szó nélkül. Méltó helyet kell, hogy kapjon munkánkban a ha- zafiságra, nemzetköziségre való nevelés az élet minden területén, Hogy büszkén valljuk magunkat Kossuth és Petőfi utódainak, magyar hazafiaknak, akik ma már nem egyedül és magáraha- gyotten, hanem a Dur.a-menti népekkel, a nagy világ népeivel építik országukat, s r.em állnak meg a régi céloknál, hanem tovább mennek az úton.

Páll Géza

Lénárt Sándor valójában tartálykocsiját akarta fényké- peztetni a nagyecsedi Rákóczi Tsz-ben. Kissé közel fékezett, így mi öt,, a szövetkezet kedvelt sofőrjét tudjuk bemutatni

(Hammel J, felvétele)

&