Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-02 / 233. szám

Keveka&ataUbes&élgetés

Ú jf ehéríón

dűl csak az állatni gazdaság. A községből 1500—2000 fiatal dolgozik távol, (és tanul, tettsm hozzá magamban, nyilván másképp nem is lehet ilyen nagy számot elképzelni). Nagyon kellene egy középiskola, ami alapot adna a továbbfejlődéshez.

Plachta Mária: (kapcsolódik, közbevág) Egyetlen tornaterem van a községben és négy iskola. Lehetetlen állapot ez.

Kiss Sándor: Egyetlen mozi, ami két éve épül (nyugodt, de kicsit gúnyos mosoly) s még ebben az évben sem lesz talán kész. De ne gondoljunk ilyen messzire, maradjunk annál, hogy több lehetőséget kell nyújtanunk a dolgozók tanulására, bár van eredmény. A dolgozók iskolájára több, mint ötvenen jelentkeztek. Ismét indul a mezőgazdasági szakjellegű iskola. Ezüstkalászos

és aranykalászos tanfolyam. Célunk az, hogy minél több fiatal ismerje meg a fejlettebb mezőgazdasági módszereket, tanuljon meg nagyüzemi módon gazdálkodni.

Plachta Mária: Most fogjuk a mezőgazdasági előadásokat bevezetni a KISZ-ben. Erről jut eszembe, remek irodalmi fejtörő volt a közelmúltban. Azt hiszem jónéhány fiatallal sikerült megszerettetni a verseket. Ezt egyébként Beke Judit könyvtáros rendezte.

Eszembe jutott a délelőtti beszélgetés a könyvtárossal. Kevés a könyv, valami háromezer kötet ennek a nagy községnek és ezért kevés az olvasó, még a félszázat sem éri el az olvasók száma. Szomorú ez nagyon, s érdekes, hogy erről egyik jelenlévő sem ejt szót. De ne zavarjuk a beszélgetést, figyeljünk tovább.

Hossz a kulturális heh set a téeszek ben

O ealkonyult az újfehértói konflisoknak, mióta buszjárat bonyolítja le a közlekedést a községben. Változás tehát itt is van, de még mindig csak egy „nagy. falu” Újfehértó, pedig lé- lekszáma nagyobb, mint a megyei kisvárosoké. S nem csak külsőségekben mutatkozik ez a hátrány, de ott él az emberek gondolkozásában is: sokat kellene tenni a művelődésért.

Dehát mit?

Nem olyan régen a község művelődési háza üresen pangott. Ma már más a helyzet, színjátszócsoportok. énekkar, ifjúsági zenekarok, szakkörök dolgoznak a régi épület falai között. Meglepően nagy a művelődési ház életének fejlődése. Ismeretes, hogy az általános iskolák felső tagozatain tanuló tanyai gyerekek számára diákotthont létesítettek, s jónéhány más eredményt is elkönyvelhetnek az újfehértóiak. Ahhoz képest azonban, amilyen nagy a község, korántsem lehet ok az elégedettségre.

iVcgren

a ..kerékasztalnál“

Erről beszélgettünk a „kerékasztalnál” valamelyik este a műművelődési ház irodájában. A falon át zúgott a trombita, gyakoroltak a gyerekek. Az asztalnál négyen ültünk: Kiss Sándor, a községi alapszervezet titkára, a község párt vb. tagja, Plachta Mária pedagógus, a községi KISZ alapszervezet titkára és Szikszai Gyula, a kultúrotthon igazgatója. Nehéz kérdést tettem fel: Hogyan képzelik Újfehértó jövendő művelődési életét? Mit kellene tennie és mit lehetne tenni, hogy közelebb kerüljön „a nagy falu” a városiasabb jelleghez?

A válasz még nehezebb, hiszen annyi ága, része van a művelődésnek, hogy hirtelen nem is tudja az ember, hol kezdje, aztán az, hogy „kellene”, nem mindig fedi azt, hogy „lehetne”. Ezért nem is lehet ezt a vitát szósze- rint értelmezni.

Elkezdem ott, ahol már megszólal a „kellene”, illetve a ,Aehetne”.

Rgy középiskola kellene

Kiss Sándor: Az a baj nálunk, hogy nincs komoly üzem, egyeKiss Sándor: A legrosszabb a helyzet a termelőszövetkezetekben, a pártbizottság vizsgálta a tszek kulturális helyzetét, (csendes, de szomorú fejcsóválás, habozva folytatja:) sajnos, szinte semmi kulturális élet nincs a tsz-ekben.

Én: Tett-e intézkedést a párt?

Kiss Sándor: Igen. A pártbizottságnak megvan a maga kulturális terve, erről többet azonban a pártbizottság titkára tudna mondani.

(Egy terv annyit ér, ameny- nyire ismerik és dolgozni tudnak érte).

Szikszai Gyula: a pártbizottság határozata, hogy ezekbe a termelőszövetkezetekbe hetenkint

(És régóta tart már az áldatlan állapot, hogy mozi céljára használják a kultúrházat. A nagyterem maga 12 méter magas, télen valósággal megfagynak benne az emberek. Most Szikszai Gyula hullámpapirból négy méter magasra egy műmenjenek ki a mozigéppel és vetítsenek. Ez egyelőre még műszaki okok miatt nem valósulhat meg. De a közeledés az emberekhez egy másik tervben is szerepel. Ifjúsági zenekarunkkal látogatunk ki az iskolákba, ahol ismeretterjesztést tartunk a szülőiének. A látogatottságot a gyermekek szereplése biztosítja. A zenekarban egyébként két tsz. fiatal is játszik. Aztán hadd mondjam meg itt, ha már határozatokról van szó, hogy a községi tanács határozata szerint a kultúrházban bált csak előadással karöltve lehet rendezni. Ezzel megszűnt az az általános állapot, hogy csak bálozás céljaira használták a kultúrházat.

mennyezetet mesterkedett. Négy kitűnő helyiséget lehetne a műmennyezet fölött építeni, persze tetemes költséggel.)

Plachta Mária (Lelkesedve, reménykedve mondja): Közel félezer tagja van a KISZ-nek a községben. A mi alapszervezetünk 110-es létszámú. Egyetlen::

helyiségünk itt a művelődési ház;; klubszobája. Televízió, könyvek,: j társasjátékok. Ez jó dolog. De;; ugyancsak a kultúrházba jár a.. község 84 tagú úttörő minta-;; csapata (ennél sokkal több út- j j törő van), és sem a KISZ-nek,;; sem az úttörőknek nincs önálló., helyiségük. Ez nem kívánságlis-; ; ta, csupán megállapítás. ;;

Kié hát

a kultúrház epülete?

Szikszai Gyula: Nagyon sokat:; kell még tennünk az emberek;; tudatformálásáért. Itt kell kéz-11 denünk. Amíg a parasztember;; azt mondja, az épületünk elején:; lévő belövésre mutatva, „hisz;; még a háború nyoma is itt van”,;; addig elsőrendű feladat azállan-;; dó, céltudatos tudatformálás.;; (Persze, az mindig elsőrendű; I feladat.) J;

Én: Hol van az a belövés?;; (Szégyenlem, de nem vettem:; észre.) ;;

Szikszai Gyula: a kultúrház:; épületének elején. Valóban még'l a háború nyoma, s egy áldatlan;; állapot miatt létezik még ma is.'j Ugyanis az épület a tanácsé, de aj MEDOSZ béreli egy névleges» összegért. A tanács nem tataroz-:; za, hiszen bérbeadta, a MEDOSZ viszont idegen ingatlanra nem költ.

(Ezért nehéz megtalálni még a kultúrház bejáratát is, mert semmi sem jelzi.)

Fejezzük be itt a beszélgetést, mert folytatni még sokáig lehetne akár az eredményekről, akár a kívánságokról volna is szó. Hogy papírra rögzítettem, nem volt más célja, minthogy gondolkodásra késztessen Újfehértó művelődési ügye másokat is. Minél több embert, mert a művelődés sok ember, minden ember ügye.

(S. R.)

Hiányzik

a kezdeményezés

a megye irodalmi életéből. Egy-egy széleskörű, évente megismételt pályázat nagy lélegzete bizonyítja csak, hogy ilyesfajta törekvés is van, hogy itt is cinek tollforgató, vagy csupán irodalmi érdeklődésű emberek. Meglepő, hogy ezeknek nagy többsége fiatal. S ez mégis felhívja a figyelmet arra, hogy nem elég az évente ismételt pályázat, amelyre vagy írnak, vagy sem, s legtöbbször nem is a javát küldik be írásaiknak, s kevesen éppen a hivatottak, és sok a hozzá nem értő próbálkozás. Nem elég a pályázat, mert igen kevés lehetőséget nyújt a fejlődésre, a fiatalokkal való foglalkozásra, amely pedig cppen e távoli országrészben volna a legszükségesebb.

Hiányzik e téren a kezdeményezés. Csak egy-cgy javaslat hangzik el, különböző szervek részéről, javaslat például egy stencilezcti kivitelű megyei folyóiratról, amely teret nyújtana a kísérletezésnek, és összefogná a még nagyon is szétaprózott erőt. Javaslat egy körről, amely klubszerűén rendezhetne vitákat, megbeszéléseket, egy olyan szakosztályról, amely hivatott kritikával, tanáccsal segíteni stb.

Mindez még csak javaslat, és javaslat immár évek óta. Működnek művelődési társadalmi szervek, foglalkozik ilyen kérdésekkel a tanács, a népfront, a TIT, a szakszervezet, de talán cppen azért, mert külön-külön próbálkoznak, a dicséretes szándék megvalósítása egyre késik.

A megye élenkebb művelődési vérkeringését szolgálná, ha minden arra illetékes szerv küldötteivel egyszerre venne részt egy tanácskozáson, ahol konkrét, és megvalósítható terv születne. És, — amint ezt a javaslatok életrevalósága bizonyítja. — születhet is!

Helyiségek a mümennyezet fölött...

— Mondja csak — nezett érdeklődve Éva Soós felé —, maga rokona Feri bácsinak?

— Igen, a nagybátyám. De évek óta nem találkoztam vele. Ugyanis én nemrég jöttem haza Moszkvából, ő pedig évekig külföldön élt...

— Értem — mondta a lány, s ujját ajkához emelve intett, hogy hallgasson. A fiatalember először nem értette, hogy mit jelent, de aztán rájött, hogy a lány nem akar a gépkocsivezető előtt beszélni. Szótlanul ültek.

A ház előtt Soós fizetett. Éva pedig csengetett a kapun. Gyalog mentek fel. Elől a lány, egy lépcsőfokkal lemaradva a fiú. Éva előszedte kulcsait, és kinyitotta az ajtót.

— Vegye le a kabátját — ajánlotta a lány, és vetkőzni kezdett.

6

Soós engedelmesen vette le kabátját, és figyelmesen körülnézett a kis előszobában.

— Tessék, menjen beljebb — nyitotta ki az ajtót Éva.

— Nem zavarok? — bizonytalankodott a fiatalember. — Igazán nem szeretném...

— Egyedül lakom, és különben is már megmondtam erről a véleményemet, úgy, hogy elhagyhatja a további szabadkozást. Tessék, foglaljon helyet. Talán üljünk ide a lámpa mellé — ajánlotta a lány, mikor látta, hogy a fiú a heverő melletti fotel felé megy.

Soós leült.

— Egy pillanatra megbocsát, azonnal jövök... csak átöltözöm...

— Csak nyugodtan — felelte a férfi, és felvette az asztalon heverő sportújságot. Gyorsan végigfutott a címeken. Az újság hírt adott az olasz sportolók megérkezéséről.

— Hogy a csudába? Hiszen a rádió szerint tegnap indultak — mormolta maga elé. Forgatta az újságot. Szeme megakadt a dátumon. — Érteni düny- nyögte. A lány lépteit hallotta. Leletté 8 lapot,, és kíváncsian tekintett Évára.

— Szóval maga Feri bácsi unokaöccse? — kezdte a lány, és szomorú arccal tekintett a fiatalemberre. — És miért nem kereste a lakásán?

— Ma érkeztem Debrecenből, és anyám nem tudta megmondani a régi címét. Csak annyit mondott, menjek a Liliomba, ott megtalálom. Édesanyámmal is ritkán találkoztak. Négy vagy öt héttel ezelőtt levelet váltottak egymással. Arról volt sró ugyanis, hogy engem Moszkvából való hazaérkezésem után, Budapestre, a vezérkarhoz osztanak be. és anyám azt akarta, hogy Feri bácsinál lakjam. Állítólag meg is egyeztek. De mondja már az'istenért, mi történt?

— Sokat mi sem tudunk, csak any- nyit, hogy Kispesten, az Üllői úton elütötte egy ismeretlen autó. Valószínűleg teherautó lehetett, mert borzalmasan összeroncsolta. Tudomásom szerint az autót nem találták meg. Sajnos, azt egyikünk sem tudja, hogy mit keresett Kispesten..

— Kispesten? — töprengett a százados. — Ügy tudom, hogy ott nem lakott rokona. Szörnyű. Szegény anyám, ha megtudja. — A százados elhallgatott. Bánatos szemmel nézett a levegőbe. — Pedig hogy vártam ezt a találkozást. Már gyermekkoromban irigyeltem Feri bácsit, amikor Keletről küldözgette a leveleket, meg a fényképeket. Bejárta az egész világot...

— Igen, nekünk is sokat mesélt — szólt közbe a lány. — Nagyon izgalmasan tudott mesélni. Különösen Jáváról, meg Törökországról. Bár az utóbbi időben sokat betegeskedett. Valami baj volt az idegrendszerével. Állandóan örvöshöz járt. Volt neki egy orvosbarátja. Az gyógyíthatta, mert rémlátásai voltak.

Rémlátásai? — csodálkozott a százados.

— Igen. Ha iá' jelelem gyötörte, és többször az öngyilkosságot emlegette. Mikór kérdeztük tőle, hogy mi baja van, csak hallgatott, és nem válaszolt. Azt tudom, hogy az utóbbi időben rendszeresen járt templomba és három héttel ezelőtt valami végrendeletről tett említést.

— Végrendeletről? De hiszen nem volt vagyora azon az öröklakáson kívül, ahol lakott. Azt pedig ezek szerint eladta.

De. vett rajta egy másikat — jegyezte meg csendesen a lány. — És volt neki egy kevés aranya is. Nekem legalábbis azt mondta.

— Igen — sóhajtott a százados. — Valamikor gazdag ember volt. Szingapúrban saját mulatója volt, és úgy tudom, hogy Bangkokban is.

— Azt hiszem — mondta a lány elgondolkodva — hogy túl sokat foglalkozott az utóbbi időben a keleti misztikumokkal, és az ment az idegeire.

— Könnyen lehetséges — hagyta helybe a százados. — Valamikor nem gondolta volna, hogy főpincérséggel fogja megkeresni a kenyerét...

— Valamit azért nem értek — szakította félbe a lány a fiú beszédét.

— Mit nem ért?

— Szinte hihetetlen, hogy Feri bácsinak vezérkari tiszt rokona legyen.

— Miért? — nézett csodálkozva a fiú Évára.

— Remélem, azt tudja, hogy az öreg szívből gyűlölte a kommunista rendszert.

— Tudom. No és?

— Maga, az unokaöccse pedig kom* munista vezérkari tiszt.

— Maga is gyűlöli a rendszert? — nézett kíváncsian a lány szemebe Soos.

— Gyűlölöm? Nem tudom. Maga előtt nehéz őszintén beszélni, mert mégiscsak hivatásos tiszt. Nézzed az én apám a régi hadsereg ezredese volt. Igazi jó katona. Hősi halált.halt. De ha életben marad, akkor mint háborús bűnöst kivégezték volna. A vőlegényem szintén hivatásos tiszt volt. Jelenleg börtönben ül. Nincs senkim. Egyetemre jártam. Ma kenyereslány vagyok. Remélem nem várja, hogy tapsoljak, vagy ujjongjak örömömben ...

(Folytatjuk.'