Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-02 / 233. szám
Képzőm űvészek vázlatkönyvéből V aló igaz az a közmondás, hogy az emberek lakva ismerik meg egymást... így jártak Katona Károly bátyánkkal, a suszterral is... Mert, hogy az elején kezdjem a történetet, amíg az öreg házasságra nem lépett a császlói petőfisekkel, csak annyit tudtak róla hogy amolyan szava- tartó mesterember, aki ha egyszer megígérte Péternek vagy Pálnak, hogy ekkorra készen lesz a csizmája, akárki mérget vehetett a terminusra... Ennek ellenére, mégiscsak egy kis szürke suszter maradt a gazdák szemében... Egyszeriben megváltozott azonban a véleményük, kezdtek felfigyelni rá, amikor Károly bácsi felváltotta a dikicset a kaszával... Azaz felváltotta volna, ha... De nem ment ez olyan egyszerűen. Mert próbálkozott ő a fogásokkal. Talán még a mozdulatokat is gyakorolta, szerszám nélkül, otthon, de bezzeg mikora kezébe vette a kaszát, megszűnt minden tudomány. Ezért aztán, ha szabad ideje engedte, ki-ki járt tanulni a kaszálóra... H ol az egyik embernek, hol meg a másiknak fizetett egy-egy fél szatmárit, míg megtanulta a kaszálás fogasait... De ez még nem a teljes mesterség. Hisz a kaszát fenni is tudni kell!... így aztán mindennapos kényszervendége lett Mester Lacinak, a raktárosnak. Már hajnalban kopogtatott kaszát kalapáltatni. így húzta aztán a szerszámmal napszálltáig, ha csak felé nem vetődött az agronómus, vagy az elnök, és ki nem segítették Károly bácsit a bajból... Mert bizony alaposan ’beleizzadt a munkába. Mondogatták is egyesek: — Suszter, maradt volna a kaptafánál. Bosszantotta a gúnyoros megjegyzés, meg fűtötte is benne az elhatározást... Még nagyobb réssel vetette magát az új szakma elsajátításába. Tavasz- szal aztán vizsgázhatott, megmutathatta, mit tud... Nem tudni, kérte-e, vagy csak úgy rátestálták, de tény és való, a vetőgép mellé Károly bácsit állították. S hogy teljes legyen a személyzet, a másik masinához Makkai Zsigmond személyében ugyancsak egy cipész került... Ki nevette, ki meg bosszankodott, mikor megtudta a dolgot. Jártában keltében megállították Tóth Jóskát a Petőfi örökvidám elnökét: — No ti csak jó két derék „szakemberre” bíztátok a kenyerünket. — Várjátok ki a végét — intette őket. N incs megmondhatója, mennyit bíbelődött a vptőgéppel Katona Károly. Talán még álmában is azzal foglalatoskodott. Egyik nap ment a másik után, s mi tagadás, szokatlan volt az ár, a kalapács után megszokni a port, az ülőmunkát felcserélni ezzel a rázással. De szó nélkül csinálta az öreg. A tagok legnagyobb csodálkozására állta a sarat, s hétszáz holdon megbirkózott a vetéssel. így aztán rátestállák a háromszázhúsz hold háztáji kukorica elvetését is, mondFILMEKRŐL ván, hadd tanulja a mesterséget... — Én is féltem magától, Károly bácsi — mosolyog rá az elnök. Nem bízott senki. Csak akkor csodálkoztak, mikor megtekintették a vetéseket. Olyan szakszerűen végezte Katona Károly, mintha mindig azt csinálta volna. Pedig ugyancsak vizsgálták napokig. Nézte az elnök, szemlélte az agronómus. Csíkokat kerestek a vetésben valamennyien. Járták a határt, de bizony még rosszakarattal sem leltek hibát. Híre lett a dolognak a faluban is... Igazán azonban akkor érte a legnagyobb meglepődés a gazdákat, mikor Károly bácsi előállt, mondván, hogy ő aratni akar. — Tán maga akarja learatni is, amit vetett?! — csipkedték. S mikor kaszára érett a gabona, az ötvenhatesztendős suszter valóban odaáll t az aranyló kalásztengerbe a híres kaszások közé rendet fogni... Izzadt, fáradozott, de állta a sort. Igaz, kaszát nem kalapált, de erre a munkára bőven akadt vállalkozó egy fél deciért... Hajnalonta meg Mester Laci kopogtatta yégig a pengét... — Annyit levágott, mint a daliás fiaink — ismeri el az elnök. Károly bácsi hamiskásan mosolyog ... Pedig sokszor a sűrűjébe állították. Azt hitték, nem veszi észre. Bezzeg, mikor a munkaegység beírására került a sor, rájött a turpisságra. Megszámolta a kereszteket, s feltűnt neki, hogy a többiek is ugyanannyit kapnak, mint ő. Pedig ahol ő vágta a rendet, ott több kereszt volt. Meg is jegyezte: — Ne csak a terület számítson, hanem a kereszt is! A szürke embernek tartott mester tekintélyt vívott ki magának. Megszerették, s tisztelik szókimondásáért... Mert Károly bácsi megmondja mindenkinek, ami a szívén van... Ha meg kacifántos dolognak kell pontot tenni a végére, rá vár mindenki, hogy szóljon. S amit mond, elfogadják. Szent és sérthetetlen, mert azt mondják, igazságot beszél mindig. — Mondja is a feleségem: „öreg vagy már, minek szólsz, hogy haragost szerezz magadnak?” Hiába, nem tudom megállni. Meg nem is ér 'ezért hátrány... Mert mi történt a tavaszon... Akarattal-e vagy nem, nem tudom, de Gyula barátunk kétszer méretett magának máiénak valót... Akkor hogy jusson a többinek?! No meg azt tartja az öreg, ha már öt Kovács Elemér, az agronómus meg a többiek mesterségre tanítják, illik ezt valamivel viszonozni... Elemérrel szemben meg éppen kötelessége is van, mert rábízta a nevelését a pártszervezet... S bizony nagyot is nézett az agronómus a minap, mikor az öreg dicsérn, kezdte a herekazal tetejét. Tudta, hogy miért. Elemér zavarba jött... ígérte is, hogy helyrehozza a hibát. — Nem illik ez olyan emberhez, akiből mi tagjelöltet aka-j runk faragni — oktatta Károly j bácsi. H a valamelyik párttag a sok munkára hivatkozva marad el a taggyűlésről, a vezetőség rögtön Károly bácsi példájával „operál”. Nem dolgozik nála többet más, mégis pontos... A közös fedél alatt élők megismerték az öreg jellemét, egyenességét. Büszkék is rá, mert bizony „beolvas” még a vezetőknek is, ha úgy látja, hogy azok néha elfeledkeznek a nagy családról, s a poharakkal barátkoznak inkább, mintsem hogy a közös dolgával törődnének... Katona Károly egy ember, mégis kettő. Ha „meghibásodik” egy cipő, nem vihetik a szomszéd faluba az emberek... S ilyenkor újból előkerül az ár, a dikics, meg a kalapács, s leül a kis székre, keresni a féldecire valót is... Mert mi tagadás, kaszát kalapálni még mindig nem tanult meg, s fizeti a tandíjat... De hajnalonta azért pontos, ott van a raktárban, siet a határba, vet napestig. Gondoskodik róla, hogy négyszázhúsz holdon időben földbe kerüljön a nagy család jövő évi kenyérnek valója... Mert akármilyen furcsán is hangzik, újból ő, a suszter-földműves került a vetőgépek mellé... De most a tag- I ság kívánságárai... Farkas Kálmán. 1 Pihenő (Páll Gyula rajza.) Lllopfak egr villamost Mintha kórképe lenne az olasz filmgyártásnak az a tünet, hogy az új filmek témában és megoldásban menekülnek a reális valóság elől. A neorealista filmalkotásoknak gyenge utánzatai azok a filmek, amelyeket egymásután mostanában hazánkban bemutatnak. A leghamisabb maga a kiindulási alap, a nézőszög, amellyel az alkotók filmjeiket készítik. Az Elloptak egy villamost alaptémája, hogy a békés életet megzavarja az emberek egymás Vége a háborúnak. A kijevi pályaudvar peronja tele van várakozókkal. Sokszáz hozzátartozó várja haza a frontról érkező szeretteit. Az élet megy tovább, bár a lelkekben ejtett sebek nehezen gyógyulnak. Némán, vérző szívvel áll Irina Gajevaja, a frontról visszatért iránti értetlensége, irigykedése, az egymás elől elzárt érvényesülési lehetőségek. Aki teheti, marja a másikat, s a film arra igyekszik magyarázatot adni, hogy ennek oka nem is az ember maga, hanem a helyzet. A helyzet azonban nem a társadalom élettere, hanem a véletlen. Cezare villamosvezető azért kerül élete válságos szakaszába, mert minduntalan megveri fölöt- tesét az olasz „bocca” játékban. S helyére a jóindulatú kalauz gyimir Gajevoj sírja felett. Nem maradt senkije, semmije, csak ez a kis sírhalom. Ennek a közelében akar a jövőben élni. Ezért jelentkezik munkára itt, a kolhoz elnökénél. , Hogyan válik belőle mégis j harcolni tudó, boldog ember, ezt I mondja el a film. lép, aki csak azért fúrja meg, mert neki is kell a kenyér. Ez bizony az igazi probléma megkerülése, azé a problémáé, amelyet a neorealista alkotások élesen megvilágításba helyeztek, s amely nem más, mint a kapitalizmus tülekedése, a véres kenyérharc, a kilátástalanság, amelyben mégis előremutat a nép mindinkább öntudatos harca az elnyomás ellen. A filmben a kuglijátékból származó ellentét erőltetett, s ezért üresen puffog- nak az összeütközés keltette cselekmény-ágyuk. Aldo Fabrizi nagy művész, ezt több jelenet rendezésében, és magában a címszerep alakításában most is bizonyítja. De bosszantó szentí- mentüTizmus, érzelgősség és valami értetlen, erőltetett szomorúság vonul végig a mulatságos történeten, úgy, hogy a kacagás sem ragadja el a nézőt. A magára hagyott kisember tragikomikus sorsa végül jó fordulatot nyer, de már ez sem hárítja el gyanúnkat: a nyugati dekadens egzisztencializmus bélyegeit ismerjük fel ezen a komikusán fogalmazott, de alapjában szomorú történeten: az élet csupa meg- nemériés, szenvedés. Nagy érdeme a filmnek, hogy ..mellébeszélése” ellenére szép képek sorában tárja elénk a villamos vezető nagy munkaszeretetét. Ez a film igaz értéke. Légy boldog Ir!na egészségügyi nővér, férje, ViaKép a filmből Hangversenyek a Vlihnoi Scataban ! A Milánói Scala idei hangverseny évadját szeptember 25-án nyitották meg Cherubini Missa Solemnis-cnek előadásával, Széli György vezénylete alatt. Az őszi évad folyamán a Sca- lábán hangversenyt ad a Japán NHK szimfonikus zenekara, Hi- rojuki Ivaki vezényletével, okío- : bér 13-án pedig a Leningrad! trimfónikusok hangversenyeznek l ícvgenyij Mravinszkij vezényletével
