Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-02 / 233. szám
---------------------------------------------------------------------Aiiarcsi naplótöredék ^vS--------------------------------------------------------Rohannak a hétköznapok, gyorsan pereg a hétfő után a kedd, a szerda, csütörtök és a többi, s a dolgos percekről, órákról: melyek vidámságot, örömet szerezve és gondokat űzve suhannak el, nem készít ■feljegyzést az ember. Pedig oly sok nemes cselekedet kívánkozna papírra az embermentésről, a jószívűségről, emberiességről, örömszerzésről és sok minden egyébről... így aztán ezek csak gyűlnek, raktározódnak a képzeletbeli naplóban, az emberek gondolatvilá- gabaft, s talán később elfelejtik, nem. is ejtenek róla szót. Pedig- érdemes volna... Ezért nyújtom át e naplótöredéket az anarcsiaknak, emlékezzenek rá... /. Emlékezetes marad az idei nyárvége. Különösen a Kincse- si dülőbelieknek... Mert egy- szer-egyszer nem esett annyi „áldás" a keresztekbe rakott gabonára, mint 1960-ban. Nagy volt az ijedelem, s a rossz dülőúton tengelyig merültek a szekerek a latyakba. Egymás után akadtak el a gazdagon megrakott kocsik... Pedig az idő sürgetett, nyakára „érett" a-csépiés az embereknek. Gyorsan cselekedni kellett, különben odavész a fáradságos munkával termelt „élet". Csak egy mód volt, megjavítani gyorsan at útat.... S a krónikát mondó Tóth Miklós, a tanács vb. elnöke ekkor látta, mire képes az emberi akarat, ha összefogással párosul... Néhány óra alatt összeverbuválódott nyolcvan ember. Egy szóra jöttek, mikor a tanácstagok, Sípos Miklós, Szatmári István, és. Váradi Lajos S. Q, S.-t jeleztek. Nem számított az cső, a sár, ásóra lapátra kaptak, hogy megmentsék a Kincsei dűlőben ásó gabonát. Megjavították az utat, vfáesárkot ástak, küzdve az idővel... Emlékezetes marad ez, hisz sok család ennek a gyors segítségnek köszönheti, hogy megmentették a „kenyerét”... Aki e naplótöredéket évek múlva olvassa, tudja meg azt is: Anarcson 1960 november elsején új iskola nyitotta meg kapuit. S még valamit: Katedrát kapott K. Takács András agronómus is. Nagy esemény ez a falu történetében... Huszonnégy fiú és lány fo'.ytatja tovább tanulmányait a mező- gazdasági szakmunkásképző iskolában... Dajka Margit, Hav- rán Ilonka és Szoták Mária még alig hagyták el az iskola padjait, most újból felkeresik. Felsorakoztak melléjük a tavaly végzett nyolcadikosok is. Együtt tanulnak Sz. Takács Lászlóval, Molnár í'dndorral és a többiekkel. Gyakorlati munkát a termelőszövetkezetben végeznek, az elméleti képzést pedig hetenként kétszer Sipos János, Móré Imre és felesége, valamint az agronómus biztosítja részükre. Jegyezzük tehát a naplóba: 1960-ban képezték az első szakmunkásokat a szocialista nagyüzemek részére a2 anarcsi iskolába n. Ki tudja, hányszor kopogott éjszaka gyors segítségért Ma- gola Mihály a vb. elnök ablakán... Sokáig nem tudtak mit tenni, pedig már a házba is befolyt a víz, veszélybe ke-' rült a család... Az emberiesség a segítökészség ez évben megoldotta nyolc család gondját, s felszárította a könnyeket. A tanácstagok kezdeményezésére összefogott a falú... Az Ady Endre utcában süllyesztett csatornázást végzett a község apraja-nagyfa.. A szükséges anyagokat, betongyűrűket köz- scgfejlesztésből fedezte a tanács, a szívet az emberek adták hozzá... F. K. Közoktatásunk továbbfejlesztése: egész társadalmunk ügye Megyei ankét az oktatási irányelvekről Széles kör előtt került megvitatásra az iskolareform közelmúltban közzé tett irányelvei alapján közoktatásunk továbbfejlesztése, csütörtökön, a Nyíregyházi József Attila Művelődési Házban. Az ankét lefolyásáról már hírt adtunk. A vitaindító előadást Gulyás Emilné, a megyei tanács elnök- hetyettese tartotta. A kétórás előadásban vázolta megyénk elmúlt 15 évének kulturális fejlődését s rámutatott az irányelvek jelentőségére, amelyek nyomán a fejlődés további nagy lehetősége — Közismert, hogy megyénk a felszabadulás előtt gazdasági és kulturális vonatkozásban egyike volt az ország legelhanyagoltabb területeinek. Természeitsen következett ez a H rthy-rendszer kizsákmányoló, népelnyomó politikájából; számottevő ipar megyénkben úgyszólván nem volt. a mezőgazdasagi termelés rendkívül elmat adott. külterjes volt, az összes földterület több mint 50 százalékát nagybirtok és kulákbirtok alkotta — mondotta többek között Gulyás Emilné. — A nagybirtokon és kulékblrtokokon dolgozó cselédek, napszámosok r.agy többségé analfabéta volt. A megye legnag/obb részében az iskolák három fele- kezet között oszlottak meg. Ennek következményeként á falvak lakosságának mintegy fele csak a legelemibb ismeretek birtokába jutott; az írás, olvasás, számolás alapjait éppen csak, hogy elsajátította, mert ez felelt meg legjobban az uralkodó Osztály érdekeinek. A munkások és dolgozó parasztok gyermekeinék csak igen kis hányada. 8—10 százaléka jutott el a középiskolákba. ' • nyílik. Felszabadulásunk után a kulturális étet területén is alapvető változások következtek be A dolgozók, a munkásosztály, dolgozó parasztok gyermekeinek közép- és főiskolán, egyetemen való továbbtanulását biztosítottuk. Jelentős mértékben fejlődtek oktatási intézményeink, az óvodák, általános és középiskolák. Megnyílt a lehetőség a tanulástól korábban elzárt dolgozók számára, hogy esti és levelező tagozaton általános- és középiskolai, illetve egyetemi tanulmányokat folytathassanak. A falvakban egyre-másra épülő kultúrotthonok egyre inkább a kulturális élet központjaivá válnak. Megyénk 236 községéből csak 50 községben nincs kultúrotthon. De már ezekben a községekben is felvetődtek a kultúrotthon építésének igényei. Ma megyénk minden községében könyvtai működik és a nép legszélesebb létegeinek szolgalatéban áll. — Ma az a feladat. hog> meggyorsítsuk a szocaiizmus alapjainak lerakását, építését hazánkban. Ez azt követeli tőlünk, hogy jobban készítsük fel ifjúságu' kát az életre, a szocialista építés gáz- 'asági, kulturális feladatainak eredményesebb rregoldasáiá.' A ma iskolába kerülő fiatalokat úgy kell nevelni, tanítani, hogy az iskolából majdan kilépve meg tudjanak felelni a scocialsta társadalom igényeinek. Ezért határozott úgy pártunk VII. kongresszusa, hogy köznevelésünk továbbfejlesztese g. ndosan előkészített iskolareformot tesz szükségessé. Gulyásné elvtársnő ezután ; arról beszélt, hogy bár iskolarendszerünk a fejlődésnek megfelelő volt, ma már elmurnd a* élet követelményeitől A fogyatékosságokat 5 főbb pontban említette. Elsőnek az oktató munka egyoldalú elmeleti beállítottságáról beszélt. A továbbiakban kiemelte. hogy a korábbi humán műveltség-ele- mek mellett ma egyre inkább helyet kell kapniuk a természet- tudományos, technikai, politikai, állampolgári ismereteknek, továbbá bizenyes gyakorlati készségeknek. Bírálta a tananyag .zsúfoltságát, valamint középiskoláink néhány más problémáját is említette. — A technikumokban az oktatás célja a technikus- képzés lenne — mondotta, — azonban a végzett tanulók túlnyomó többsége egyrészt fiatal kora, másrészt felkészültség és élettapasztalat hiánya miatt csak szakmunkásként helyezkedik el. Ezeken változtatnunk kell. Pártunk határozata a következőképpen határozza meg a te- form legfőbb célkitűzéseit: „A reform legfőbb célkitűzése közelebb hezni iskoláinka1- az elet hez. a termeléshez. Ugyanakkoi biztosítani kell, hogy minden fiatal befejezze a nyolc ' oíi'.tá- lyos általános iskolát. Az általános iskolák felső tagozatain be kell vezetni a technikai képzést ^ E célkitűzésekből adódóan nemcsak továbbtanulásra kell előkészíteni a tanulót, hanem a társadalmi munkára, az életre is. A következőkben beszámolt arról, hogy megyénk előliár a kísérleti oktatás bevezetésében, A kísérletezés iskoláinknak egy- harmadát érintette. kísérlet következetesen beigazolta azt, hogy ha a kukorica után következő búzának csak szuperfoszfátot adtunk, akkor minden egyes esetben termés- csökkenés következett be. Ha ellenben a szuperfoszfálon kívül nitrogénműtrágyát, tehát Pétisót is adtunk, akkor jó termést, vagyis jövedelmező terméstöbbletet értünk el. Szinte meglepő volt, hogy ha a kukorica után következő búzát jól előkészített talajba legkésőbb októben 2ü-'g vetettük el szuperfoszfátlal és Pétisóval, akkor már a jelzett 1930— 1943. éves időszakban is ka- tasztrális holdanként 20 mázsás búzatermést értünk el. A legtöbb gazdaságban a kukorica után vetett búza jó termést adott, ha adtunk aláia katasztrális holdanként 150 kilogramm szuperfoíkfátot és 100 kilogramm F ét'sót. A szuperfoszfátot a vetőszántással forgattuk le. A 100 kilogramm Pétisóból 40 kilogrammot még ősszel szórtunk le a vetés előtt a vetőszántás tetejére. További 30 kilogramm Fétisót kiszórtunk január végén, február hó folyamán, ha az idő erre alkalmas volt. A másik 30 kilogrammot pedig kiszórtuk március hó folyamán. Voltak azonban olyan gazdaságok is, ahol 150—200 kilogramm Pétisót is kellett adni, hogy jó legyen a termés és a terméstöbblet jövedelmező is leg' en A NYÍREGYHÁZI HOMOK- KÍSÉRLETI GAZDASÁG területén a futóhomokdombok alján lévő vályogtalajon van beállítva három vetésforgó, melyekben a búza sokféle elöve- temény után következik. Ezekben a búza szemtermése ka- tasztráiis holdanként a következően alakult: 1959-ben termett zabosbükköny után 23,16 mázsa, fekete ugar után 23,84 mázsa, mák után 22,40 mázsa, borsó után 22,50 mázsa. Kukorica után 25 mázsa. Az 1960. évben pedig termett: zabosbükköny után 16,28 mázsa, fekete ugar után 18,26 mázsa, mák után 21,56 mázsa, borsó után 19,96 mázsa és Kukorica után 21,20 mázsa. Amint látható, korszerű kezeléssel a kuxo.ica után következő búza igen szép terméseket adott és ezek versenyeznek a legjobb elővete- mény terméseivel ;s. A közölt búzatermések Ajtay Ödön tudományos munkatárs és Korchma József gazdasag- vezető szakszerű kezelése, valamint Czitai János munkavezető gondos végrehajtó munkálatai folytán voltak elérhetők, j Mind a hárman ügyeltek arra,; hogy a kukorica után követ- j kező búza kifogástalan vetőágyba és legkésőbb október | 20-ig kerüljön a föleibe. Így j kimagasló búzatermáseKet ér- tek el kukorica uian is Dr Westsik Vilmos , a szülői ház és az iskolák mellé sorakoznak az ipari, mező- gazdasági üzemek, a szülök és pedagógusok mel.é az üzemek dolgozói, a termelő munka szakemberei. — A reform igen fontos gondolata — mondotta aztán, — a szakoktatás megreformálása, a szakközépiskolák szervezésére tett javaslat. A szakközépiskola az általános iskolára épülő olyan középfokú oktatási intézmény, amely négy éves, egy szakmában való képzést és érettségit nyújt, s teljesjogu ■ középfokú iskola. A szakközépiskolákból bármely egyetemre, bármely főiskolára; bármely szakra lehet jelentkezni. Csökken-e az elmélet eddigi színvonala? — vetette fel a kérdést. — Meggyőződésünk, hogy a kevesebb lexikális ismeret éppen abban segíti majd a tanulókat, hogy amit tanulnak, azt mélyebben fogják tudni. A gyakorlati foglalkozásoktól pedig éppen azt várjuk, hogy az elméleti ismereteknek a gyakorlattal való összekapcsolása revén a tanulók jobban megértik az elméleti ismeretek szükségességét. Tehát nem csökken, hanem emelkedik az iskolai színvonal, ezen belül a humar műveltség is. A továbbiakban az isko’areform végrehajtásával kapcsolatos feladatokról, a pedagógusok, szülők, üzemi dolgozók, a társadalom feladatairól oészélt. A nagy tetszéssel fogadott vitaindító előadást számos hozzászólás követte. A felszólalók között munkások, szakoktatók,’ pedagógusok, tanácsi dolgozók és a társadalom más képviselői • b -zonyí- tották, hogy az iskolareform irányelvei nem egy szűk bizottság munkájának eredményei, hanem azokat maga az élet követelte. Az üzemek képviselői, mint az 53-ás AKÖV és a TITÁSZ dolgozói elmondották, hogy Az üzemekbe gyakorlati munkára járó diákok nagy érdeklődéssel igyekeztek elsajátítani a különböző szakmai ismereteket ss szívvel, (lélekkel dolgoztak. A munka során nemcsak a munka iránti készségük fejlődött, de jellemükben is örömteli fejlődés mutatkozott. Az üzemek dolgozói szívesen foglolkoznak a diákokkal, s egymásra hatásuk kölcsönös. Különösen olt számolhatnak be nagyobb eredményekről — mint az előbb említett két üzemben is —» ahol az üzem vezetősége megértette ennek a munkának a fontosságát s mind erkölcsiekben, mind anyagiakban hathatósan segítette az üzemi oktatást. Az AKÖV mintegy 200 ezer forinttal járult hozzá az üzemi oktatás jó lehetőségeinek megteremtéséhez. A gépállomások részéről elhangzott az a javaslat, hogy a téli szakmai továbbképzésbe vonják he a diákokat is, s a tematikát úgy állítsák össze, hogy az mind a szakmunkásoknak, mind a diá koknak megfelelő legyen. Hangsúlyozták a felszólalók a társadalom felelősségét az irányelvek valóraváltásában. A pedagógusokon, szülőkön és üzemi dolgozókon kívül nagy szerep vár a társadalmi szervekre is, tőként a KISZ-re és a nőtanácsra. A KISZ az ifjúság nevelésében, a nőtanács a szülőkkel való foglalkozásban fejthet ki eredményes munkát. Mint Péter Ernő, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára mondta el felszólalásában: az iskolareform, az oktatásügy megreformálása nemcsak hazai jelenség. Az egész világon arra törekszenek, hogy az oktatásügy lépést tartson a még fokozottabb követelményekkel. De másképp jelentkezik ez a kapitalista országokban, — ahol csak a nagytőke érdekeit, — és másképp nálunk, ahol a dolgozó nép érdekeit szolgálja a reform. A mi iskoláink a szocialista társadalom megteremtéséért végzik hasznos munkájukat. Az ankét résztvevői felszólalásaikkal, javaslataikkal bizonyították, hogy nemcsar egyetértenek az irányelvekkel. hanem annak részleteit a mindennapi élet gazdag tapasztalataival egészítik ki, s siívvel lélekkel dolgoznak valóraváltásáért. Kialakulóban van a nevelési háromszög az eddigi politechnikai oktatásunk is jelentős eredményei szüléitek %
