Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-17 / 220. szám

A GYÁR SZIVE

Pillanatok alatt megdermedt az élet a gyárkapun belül. Megszűnt a termelés, álltak a munkások, a bányában, a nyerstéglagyártásnál. Riadtan néztek egymásra nem tudták mi történt... Egy perc műve volt az egész. A hatalmas diesel motor, mint íáradt, beteg ember szusszantott egyet-kettőt, aztán kiadta a lelkét. Bodnár László, a főgépész már nem tudott segíteni. Megdöbbenve nézte a gép megállását Koncz Pál, a gépkezelő-helyettes is... A naményi téglagyárat meghajtóerővel ellátó diesel megszűnt termelni... Az egyik szombaton délután négy óra tájban történt mindez. Futótűzként terjedt a hír, a kellemetlen értesítés: leállt a diesel. Az emberek arcára, szomorúság ült, s a szemekből is kétkedést, bizonytalanságot olvasott ki mindenki...

Pedig már egészen jól állt a naményi téglagyári munkások szénája. Ha nem betegszik meg a gép-, szeptember végén jelenthetik: túl vagyunk a száz százalékon... S hogy most mi lesz, nem tudta senki. Az akarat, a lelkesedés azonban ott feszített a keblek alatt, a kérdés pedig a szemekben csillogott: mikor lesz jó a gép, mikor indulhat a ' termelés?... Vargánét, a törékeny munkásasszonyt nyugtalanság kerítette hatalmába, s bizonytalan is volt, hisz ő ennek a gyárnak a vezetője, s nagy felelősség nyugszik válla- in... Talán még vádolta is magát, pedig nem tehetett az esetről. Figyelte, sokszor meghallgatta. a masina zakatolását. Fel ia tűnt neki a gép rendszertelen kí-tóhagyó dohogása. Időben sürgette az „orvost", szólt a vasváriaknak, hogy azonnal küldjék Szívós bácsit, mert baj van. Jött is az öreg műszaki vezető. S „ától-cettig ’ megvizsgálta a beteget, megmérte „pulzusát”, egyszóval mindent, csak a dugattyúhoz nem nyúlt. Mielőtt ■ elment, megnyugtatta Vargánét

— Nyugodjon meg. menni fog a diesel — így búcsúzott.

Vargáné megnyugodott, s ők sem ragaszkodtak a dugattyúk megvizsgálásához, mert az hosszú időbe telik, s bizony a termelésből ha csak egy napra esik is ki a gép, ötvenezer téglával lesz kevesebb.. Meg vékonyabb lesz a boríték is!

— Ment is a gép szépen négy napig — magyarázza Var- gáné — De utánna összeroppant...

Óráknak tűntek a percek, s szinte húzták volna vissza felé az időt. Egyik napot követte a másik, s az emberek számolgattak: Már százezer tégla az elmaradásunk... már háromszáz- ezer. S ez így ment egészen négy- százezerig. Az első napokban még reménykedett Vargáné is, hogy sikerül behozni az elmaradást egy kis ráhúzással, de mikor már a nyolcadik napon is nyugtalan tétlenségre voltak „ítélve” az emberek a gépkiesés miatt, a reménykedés is meghalványult...

Segítségükre siettek a vasváriak. Hiába. Nem tehettek semmit a legnagyobb akaratuk mellett sem. Nem volt dugattyú, pontosan akkor, amikor arra a legnagyobb szükség lett volna. A központiak Szívós bácsival együtt beutazták Dunántúlt, mire sikerült keríteni egy dieselbe való dugattyút... Vitték gyorsan Naményba... Fellélegzettek az emberek, visszaköltözött szemükbe a bizakodás, s már dolgoztak volna szárnyakat kapva... És az egyik vasárnap reggel négy órakor már már munkába álltak az üzemlakatosok. Ott volt Bodnár, a főgépész, Koncz Pál, Gál István Mártfai József. Este hatig egyhuzamban dolgoztak, csakhogy újból felbúgjon a gép, s meginduljon az élet a gyáron belül... S másnap próbaképpen valóban felberregett a mo- t tor. Az emberek mosolyogtak, ? s kedden megindult a termelés ♦ is... ;

De a neheze még hátra volt, x hiszen nagy az elmaradás. Var- X gáné összehívta a munkásokat, X segítséget, tanácsot kért tő- 1 lük... S ekkor olyan szép, ne- X mes megnyilvánulását láthatta t a munkásakaratnak, amellyel t csak olyan emberek rendelkez- * nek. akik valóban magukénak $ érzik a gyárat. Tíz órás mű- I szakban dolgoznak a téglagyári f munkások. Hosszú idő. Mégis x vállalták, hogy még ennél is 5 többet dolgozzanak. *

Valaki szót kért közülük t és ezt mondta: $

— Javaslom, hogy reggelen- | ként negyedórával korábban X kezdjük a munkát, este pedig * egy fél órával tovább dolgoz- i zunk. t

Mindenki elfogadta. S azóta i nem reggel hatra, hanem há- ♦ romnegyed hatra járnak a mun- X kások! De sokan még ezt sem t tartják be. Alig múlik öt óra, X már ott vannak a gyárban... A J felajánlott percekből órák, na- X pok, téglák • lettek. Ha azelőtt | 4ö—50 ezer volt a napi tér- | melés, így most jóval több. S X nem zsörtölődik senki. Pedig J vannak, akik vonattal járnak X be, s Szlávik Béláné is el tud- $ ná tölteni idejét a három gyér- $ mekével, de a munkásöntudat, | a becsület azt kívánja, hogy ♦ helyt álljanak valamennyien. X Az ő érdekük, a gyár érdeke, a ♦ nép érdeke... S felajánlották a X szabadnapjukat, a vasárnapju- j kát, hogy teljesítve legyen a | terv... |

És most örülnek valamennyi- X en. Számolgatják, mennyi, hi- ? ányzik még, s ahogy mondják, J ezek az acélos akaratú, -öntu- X datos munkások úgy dolgoznak, • — há csak nem lesz valami t géphiba — hogy az októberbe t tartozás nélkül lépnek át, s má- J sodikán már az új esztendőt ? köszöntik...

(FK) 5

fi legfőbb mesi a ísrnteiékeiiység és a minőség

Hal hónap munkájának mrr’cge h váró« üzemeiben

I960 első hét hónapjában a város ipari üzemeinek termelése tovább növekedett és javult a termékek minősége. Az ipar 5 százalékkal termelt többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. De ugyanakkor a munkások létszáma 10 százalékkal növekedett! A munkáslétszám ilyen mérvű felduzasz- tása mellett az 1 főre eső termelési érték csaknem 5 százalékkal volt kevesebb, mint 1859 első hét hónapjában!

A minisztériumi iparban az 1 főre eső termelés mintegy 7 százalékkal növekedett. Ugyanakkor a helyi iparban több, mint 10 százalékkal csökkent, mert a létszámot éppen ezek a vállalatok növelték, mintegy 28 százalékkal.

A Tejipari Vállalat 5 százalékkal több létszámmal 11,6 százalékkal termelt többet, mint a bázisidőszakban és az egy főre eső termelési értéket 6,7 százalékkal növelte. Magas termelékenység-emelkedés i mutatkozik a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál és a Dohány- fermentálóban is. Jól alakult az 1 főre eső termelési érték néhány helyiipari vállalatnál; a Nyomdaipari és a Minőségi Cipőipari Vállalatnál. Utóbbi helyen jó hatással volt a termelékenység növelésére az is, hogy keményen felléptek a fegyelmezetlenségek ellen.

A helyiipari vállalatok többségénél csökkent az egy főre eső termelés az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva. A Minőségi Textilruházati Vállalatnál csaknem 8 százalékkal, a Sütőipari Vállalatnál 6 százalékkal, a Húsipari Vállalatnál 20 százalékkal, a Talajerőgazdálkodási Vállalatnál több, mint 40 százalékkal. Pedig a helyiipari vállalatok többsége komoly gépi beruházásokat is eszközölt az elmúlt évben.

Az építőipari vállalatoknál az elmúlt év első hét hónapjához viszonyítva ebben az évben növekedett a termelékenység. Határidő lerövidítést értek el, és csökkentették a minőségre

tett panaszokat. De ha figyelembe vesszük azt, hogy a vállalatoknál jelentős gépi beruházásokat eszközöltek, az elért eredményekkel nem lehetünk megelégedve. A Megyei Építőipari Vállalatnál megduplázódott a géppark lóerő-foka. A

6-os Mélyépítő Vállalatnál csak ezévben közel 4 millió forint gépi beruházás volt, több, mint az Építő-szerelő és az Építő- anyagipari Vállalatnál együttessen. A gépek kihasználása nem kielégítő, ami nem egy esetben abból fakad, hogy a műszakiak nem szívesen engedik át a gépeket más műszaknak, inkább állni hagyják.

Szükség van üzemeink többségénél a termelékenységgel való alaposabb foglalkozásra!. Megérett a helyzet a normák és anyagnormál?; felülvizsgálására. Javultak a termelési körülmények, növekedett a gépi- beruházás, amitől azt várjuk, hogy javuljon a termelékenység is, mert ez fontos feltétele az életszínvonal emelésének.

Sok tekintetben kihatással; van a termelékenységre a minőség alakulása. Fontos feladat, hogy sokkal szigorúbban vigyázzanak a minőségre az üzemekben! Helyes lenne, ha a ruhagyáriak példájára másutt is megszerveznék a minőség gyártás közbeni ellenőiZcsét. A szalagban a társadalmi minőségi ellenőr nem engedi tovább a hibás munkadarabot, visszaadja kijavítani. Így érik el, hogy egyre több elsöosztályú ruhát gyártanak. Kevesebb darabot adnak vissza kijavítás végett, s a javítási idő alatt új terméket tudnak gyártani.

Az 1980 évi terv teljesítéséből sok hiányzik még! De hát-' ra van több, mint: három hónap! S ez nagy idő ahhoz, hogy mindenütt nekigyúrkőzzer.ek a munka nehezének, leküzdjék az akadályokat és majd az év végén jó eredményekkel adhassanak jelentést a végzett munkáról.

(35.)

Fejük felett süvöltött a szél. A hatalmas, fák úgy nyögtek, jajgattak, mint a mesebeli óriások, akik gigászi küzdelemben megsebesültek. Alattuk az avar vizes, nyirkos volt, ruhájuk csurom víz. István örült, hogy az esőköpeny rajta van, magában dicsérte Papp Lajos előrelátását. Már vagy két órája feküdtek mozdulatlanul.

.Előttük ötven méterre volt a határ. A fiú először nem tudta megérteni, hogy miértnem indulhat, mikor senki sem jár arrafelé, de a férfi megmagyarázta. Halkan suttogott.

— Látszik, hogy maga nem volt még katona. Sajnos, a kommunistáknak nagyon jó a halárvédelmük. Sokan lebuktak már. mert ész nélkül rohantak. A járőr valahol szintén így figyel, mint

mi. Meg kell várnunk, míg elmennek

előttünk. Utána indulhat.

Hangtalanul feküdtek. Olyan sötét volt, hogy pár méterre is alig lehetett látni. Talán negyed óra telt el, amikor előttük mintegy 15 méterre meglátták a portyázó határőröket.

Papp megfogta a fiú kezét.

— Ott mennek! — súgta.

— Látom — felelte a fiú szintén halkan.

— Tíz perc múlva indulhat. Ne felejtse el, hogy a drótakadályon hogyan kell átmenni.

— Nem felejtem el...

— Fontos, hogy nyugodt legyen. A drótakadályig hason csúszva menjen. Érti?

— Igen.

Vártak még tíz percig.

— Indulhat — mondta a férfi. — Míg át nem ér, addig én biztosítom. Ha a magasfigyelőből reflektoroznának, maradjon mozdulatlan. Az arcát az ellenkező irányba fordítsa.

Kezet fogtak. István kúszni kezdett. Izmait megfeszítette. Erős testének nem jelentett különösebb akadályt a kúszás. Szíve hevesen dobogott. Gyorsan haladt előre. Különösen az irtáson vigyázott. Tíz méterenként megállt figyelt. Nem hallott semmit. Csak a szél süvöltött és az eső zuhogott. Végre elérte a drótakadályt. Odakúszott a tartóoszlophoz, felállt. Óvatosan mászni kezdett.

Ugyanabban az órában, mikor István elindult a határ felé, Holub professzor korát meghazudtolóan szaladt végig a kerti úton. Az öreg nem törődött az esővel, a hideg széllel, sietett, szaladt, ahogyan a lába bírta.

Az előszobaajtóban megállt. Idegesen kotorászott a zsebében, kereste a kulcsot, de nem találta.

— Fene egye meg — dünnyögött. Csengetett. — Hol az a lány? Alszik. — Idegeskedett. Meghallotta Julis lépteit. A lány kinyitotta az ajtót.

— Na, végre — szólt a tudós. — A feleségem hol van? — Sietve ledobta esőkabátját, kalapját, zsebkendőjével megtörölte nedves arcát.

Odakúszott a tartóoszlophoz, felállt.

Óvatosan mászni kezdett.

(Soltész Albert rajza.)

— Eszterkével beszélget az ebédlőben — felelte a lány.

Holub sietett a szoba felé. Szinte fel- téple az ajtót.

— Magda, Eszterke, sikerült! — kiáltotta túi áradó örömmel.

— Ülj le, Tamás — szólt az asszony. — Ülj le, és mondj cl mindent.

— Főzess drágám feketét — szólt a professzor és leült. — Kivételesen kínálj

meg valami itókával.

— Majd én szólok Juliskának — állt fel Eszter, és már ment is a konyhába.

— De jöjjön vissza, kislányom — kiáltott utána Holub. — Magának is hallania kell.

— Jövölc — szólt Eszter. Pár pere múlva már vissza is tért.

— No, Eszterkém, vegye azt a poharat. Az igazság győzelmére inni' kell. — Holub boldogan mosolygott,

A lány felvette a poharat. A konyak aranyosan csillogott a villanylámpa fényében. Ittak.

— Hú, de erős — mondta Eszter, én

megborzongott.

— De mi erősebbek vagyunk — nevetett a professzor.

— Nos, most mesélj — szólt az asszony.

A tudós rágyújtott.

— Tizenegyre felmentem az Akadémia utcába. Somos elvtárs fogadott. Nagyon kedves, nagyon udvarias, széles látókörű ember.

— Fiatal? — kérdezte Magda aszszony.

— Olyan negyven év körüli — válaszolta Holub. — De ne szólj közbe mert akkor nem mesélek. — Élvezettel fújta ki a füstöt. Szeme csillogott mint az olyan gyereké, aki ajándékot kapott. — Somos bemutatott egy szőke fiatalembernek. Cselei Bála vezérezredes. Valami kémelhárító tiszt, ö vezette a nyomozást. Művelt,, szimpatikus ember. Nagyon izgatott voltam. Somos mégiscsak a párt egyik vezetője. Először érdeklődött a kísérlet felől. Részletesen elmondtam neki' aggályaimat, azokat a gátlásokat, amelyek nemrégiben felmerültek bennem. Ránevetett a lányra. — Tudja, Eszterke, miről van szó?

(Folytatjuk.)

3