Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-14 / 217. szám
Rmpreaentntorok (Cikk at 2. oldalon) ★ Ej szak it i« kórteremben (Riport a 3. oldalon.) XVII. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM Ara 50 íillér I960. SZEPTEMBER 14, SZERDA FB>86 (Folytatásos regény) (2. oldal) ■* FöiMvesszövetHezet (4—5 oldal.) Ki mint vet. úgy arat! Aratás előtt mindig számolgatni szoktunk: ha egy hold ennyi mázsát terem, akkor három, vagy öt százalékos per- géssel ilyen lesz a veszteség, egy községben ennyi, a megyében pedig amannyi ezer mázsa kenyérnek való marad a tarlón. Kell, szükséges beszélni erról a dologról akkor, de nem elgendő. Ugyanis akkor már csak arról lehet szó, hogy a meglévőből minél többet takarítsunk be. A terméshozam növeléséről most, az Alapozásnál, a termelés kezdetén kell beszélni, de úgy beszélni, hogy az tettre serkentő legyen, cselekedet kövesse. Hosszú évek tapasztalata, emberöltők bölcsessége sűrűsödik ebben a rövid szólás- mondásban: „Ki mint vet, úgy arat.” Ez a mondás régi, de most is helytálló és a tudomány mai állása mellett még sokáig igaz lesz. Azonban a módszer, a ki mint vet, változik, fejlődik. Aki még most is úgy vet, mint a nagyapja vetett, az nagyon elmarad. Megyénkben ékes példája ennek a penészleki rozstermés: a fejlett agrotechnika nyomán egyetlen év alatt a legsilányabb futóhomokon háromszoros rozstermést értek el, mint amennyit az ottani módszerrel vetett rozs hozott. A nagy- cserkeszi Űj Élet Termelőszövetkezetben nem tudósok, csak az ott élő parasztemberek fogtak össze, hogy haladhassanak a korral. Az eredményük 19 mázsás búza és árpatermés. Szomszédaik, esetleg testvéreik a környező tanyabokrokban — pedig ők is jó gazdák, tíz évvel ezelőtt egy szinten gazdálkodtak — csak tíz-tizenkét mázsát termeltek. így kiáltanak a példák Tiszadobról, Vasmegyer- ről, Gacsályból és még sok helyről: ha itt vagy ott lehet, miért nem lehet máshol is?! A legjobbak tapasztalata azt példázza, hogy a siker első feltétele a korán, az idejében való vetés. Azért mondjuk, hogy korán, mert az eddigi vetésidő szerint a szeptemberben elvetett rozst és azt a búzát, amit október első felében földbetesznek, korainak mondják. A mi szeszélyes éghajlatunk alatt szükséges, hogy a vetések megbokrosodva, fejletten menjenek a télnek. A téli fagy midig nagyobb kárt tesz a késői vetésben. Korábban hosszabbak a napok, jobb az időjárás. Novemberben sokszor már hetekig esik az eső, dupla erővel és sokkal rosszabb munkát lehet végezni. A korai vetés még vetőmagmegtakaritást is jelent, ahová most elegendő 100 kiló, novemberben már 120— 130 kell. Az idejében vetett ősziek az egyébként hasonló körülmények között későbben vetett kalászosnál egy-két mázsával mindig többet teremnek. A napokban lezajlott országos gabonatermesztési konferencia megállapította, hogy rossz elővetemény nincs, ha annak letakarítása és a gabona vetése között legalább három hét van. Megfelelő talajművelő eszközökkel, ez eddiginél sokkal több hengerhasználattal és műtrágyával minden talaj előkészíthető. Különösen nagy jelentőségű a fiatal termelőszövetkezeti községekben a konferenciának ez a javaslata, ahol még most alakítják ki a nagy táblákat. Ezekben a községekben alkalmazni kell az úgynevezett foltvetéseket, vagyis mielőtt egy 80—100 holdas tábla teljes egészében felszabadulna vetés alá, 5—10 holdas foltokban kezdjék meg a vetést. Sokkal szebb lesz az a tábla, ahol november első napjaiban már bokrosodó vetés lesz és mellette akkor csírázó mag, mint az egységes fekete tábla, amiből csak majd november végén ütögeti csíráját a búza. Ha szemetet vetünk, csak gazt arathatunk a korán, jól előkészített talajról is. A jó vetőmag szintén döntő feltétele a magasabb terméshozamok elérésének. Igaz, hogy kapunk négy és félezer mázsa külföldi búzát, hazai fajtákból is néhány tízezer holdra valót, de a 200 ezer hold kenyér- gabona vetésnek ez csak a kisebbik hányada. Megkülönböztetett gonddal kell e vetőmagvak útját figyelni, de nagy hiba lenne, ha a nem minőségi vetőmaggal vetendő 150—160 ezer hold vetőmag gondja eltörpülne. Sajnos egyes mező- gazdasági osztályok, vagy vállalatok szakemberei, ha a vetőmagra terelődik a szó, csali a minőségi magvakról beszélnek, erről tudnak. Fontos dolog pedig, hogy minden községben a legjobb mag kitisztítva, a búza és árpa csávázva kerüljön a talajba. Ha csak vetés volna — nem szorítana a burgonya kukorica, cukorrépa és az alma betakarítása —, akkor ,s jól tervezett, szervezett munkára lenne szükség, így pedig hatványozottan jó szervezettséget kíván az őszi munka a mezőgazdaság minden dolgozólátói. Kettős műszak a traktoroknál, a földeken is annyi legyen, mint amennyi az irodákban, a jelentésekben szerepel. Sajnos ezek az adatok nem mindig szoktak egyezni. A magyar paraszt, amikor arat. akkor a búzát életnek nevezi, az életet jelentő mindennapi kenyérre gondol. Legyen ez így vetéskor is, vessünk életet, gondoljunk már most a jövő évi nagyobb, fehérebb kenyérre. Gsikós Balázs Meghiúsult hassa nihilek újabb cselszövése A kongói hadsereg megakadályozta Lumumba letartóztatását Leopoldville, (MTI): Mint a nyugati hírügynökségek jelentik, Kongóban igen vészterhes a helyzet. A törvényes kormánynyal szemben fellépő Kaszavu- bu-klikk — az ENSZ-csapatok támogatásával ' — minden erővel azon mesterkedik, hogy megkaparintsa a hatalmat. Az ADN rámutat, hogy a Kongói Köztársaság nehéz órákat él át, de a nép, a parlament és a hadsereg Lumumbát támogatja és nem kétséges, hogy kudarcra kárhoztatja az imperialisták terveit. Hétfőn, az éjszakai órákban a nyugati hírügynökségek világgá röpítették, hogy Kaszavubu utasítására egy csoport katona letartóztatta Lumumba miniszter- elnököt. Lumumbát a főváros közelében lévő Lipót katonai táborba szállították. Három óra múlva azonban a miniszterelnök visszatért a fővárosba. Lumumba ekkor azonnal a leopoldvillei rádióállomáshoz sietett és beszédet akart intézni a néphez. A rádió épületét őrző ENSZ-katonák azonban ismét megakadályozták a, kongói vezetőt, hogy a rádiót használja. Ezt követően Lumumba miniszterelnök nyilatkozatot adott ki. Közölte, hogy a Kaszavubu parancsainak engedelmeskedő belga nemzetiségű leopoldvillei államügyész utasítására egy csoport katona valóban őrizetbe vette. Amikor megérkeztek a katonai táborba, a jelenlévő kongói katonák rokonszenv-tüntetést rendeztek mellette. Mihelyt a kongói nép és a katonaság tudomást szerzett vezetőjének letartóztatásáról, tüntetni kezdett. Lumumba elmondotta, hogy Mint a TASZSZ jelenti az AKP-re hivatkozva Lumumba kongói miniszterelnök levelet intézett az ázsiai és afrikai országok ENSZ-küldötteihez, amelyben kéri, hogy küldjenek Kongónak segítségül húsz repülőgépet személyzettel, fegyvereket és lőszert valamint na yteljesfmé- nyü rádióadót. „A kongói kormány azért kénytelen segítséget kérni, mert az ENSZ nem hajlandó segíteni a kormányt a törvényesség és ez ország belső nyugalmának helyreállításában az egész hadsereg fel akart lázadni, ki akarta őt szabadítani. A tömeg felháborodása láttán Kaszavubu hívei meghátráltak, visszaadták a miniszterelnök szabadságát. Lumumba miniszterelnök ezután közölte, hogy az ENSZ-hez fordult, repülőgépeket, fegyvereket és rádióadó állomást kért, hogy sikeresen szembeszállhasson a legújabb imperialista agresszióval. — hangzik a levél. — Ha a kormány nem kapja meg a kért segítséget az ENSZ-től, kénytelen lesz azt máshol megszerezni”. A levél egy-egy másolatát elküldték a Biztonsági Tanács elnökének és az ENSZ főtitkárának. A kongói katonákat a legnagyobb oarátsággal fogadták és a leopoldvillei repülőteret akadálytalanul átadták. Mint hírlik. a ^ ...' iétueg az EAK és szudáni csapatoknak, valamint a kongói katonák közös ellenőrzése alatt all. (Folytatás a 2. oldalon.) A kongói kormány táviratban kérte az ENSZ ázsiai és afrikai tagállamainak támogatását *► Az Egyesült Államok megtorpedózta a kongói vitát a Biztonsági Tanácsban \ TASZSZ jelentése az ülés elnapolásáról és annak hátteréről New York;, (TASZSZ): A Biztonsági Tanácsnak hétfőn délután folytatnia kellett volna a kongói helyzet vitáját. A tanács ülése New York-i idő szerint 15 óra 50 perckor meg is nyílt, az Egyesült Államok képviselője azonban nyomban az ülés berekesztését javasolta. Arra hivatkozott, hogy Kongóban „zűrzavar” van, s ez áttekinthetetlenné teszi a helyzetet. ENSZ-körökben az Egyesült Államoknak ezt a lépését összefüggésbe hozzák a főtitkárt csatasorba küldő imperialista erők mesterkedéseivel, amelynek célja a maguk javára megváltoztatni a kongói helyzetet addigra, amíg a Biztonsági Tanács ismét összeül. Amerikai hírügynökségek hétfőn Lumumta kongai miniszterelnök letartóztatását jelentették, s ezzel azt a benyomást akarták kelteni, hogy Kongóban a naialom a volt e.- nök, Kaszavubu kezében van. Nyílván azt remélték, hogy az ENSZ-be érkező két kongói küldöttség közül Kaszavubu ügynökeinek küldöttségét minősíthetik majd „törvényesnek”. Az utolsó pillanatban azonban olyan jelentések érkeztek, amelyekből kiderült, hogy a kongói események egyáltalán nem az imperialisták szájaíze szerint alakulnak. Azok a hírügynökségek, amelyek „részleteket” közöltek Lumumba letartóztatásáról, kénytelenek voltak beismerni, hogy 9 miniszterelnök szabadon van. Bár Zorin, a Szovjetunió képviselője állhatatosan követelte, hogy kezdjék meg a kérdés érdemi vitáját, a Biztonsági Tanács az amerikai küldöttség nyomására megszavazta az ülés berekesztését. A szovjet és a lengyel küldöttség az amerikai javaslat ellen szavazott. A Biztonsági Tanács következő ülésének időpontját nem tűzték ki. Az ülés elnapolásával kapcsolatban a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselete a következő sajtónyilatkozatot adta ki: A Biztonsági Tanács délután 3 órára kitűzött ülése elmaradt, bár nyilvánvalóan szükséges lett volna a kongói helyzet sürgős megvitatása. Világos, hogy amikor a kongói helyzet változatlanul rendkívül feszült, a Kongói Köztársaság léte veszélyben forog, s ugyanakkor ez a helyzet veszélyezteti a békét és az afrikai szárazföld biztonságát is, a Biztonsági Tanácsnak haladéktalanul meg kell vitatnia a kongói helyzetről hozott határozatok végrehajtására vonatkozó jelentéseket. Ennek az ülésnek a meghiúsításában azok a vétkesek, akik igyekszenek megfosztani a Biztonsági Tanácsot attól a lehetőségtől, hogy teljesítse kötelességét s megteremtse a Kongói Köztársaság politikai függetlenségét és területi egységét. A gyarmattartók minden eszközzel megpróbálják fenntartani a szégyenletes gyarmati rendszért Kongóban és az Egyesült Államok tevékeny közreműködésével sorozatos összeesküvéseket szőnek a törvényes kongói kormány megdöntésére. Mind nyíltabban felhasználják az ENSZ apparátusát, hogy a fiatal, független afrikai államot gyámsági terület színvonalára süllyesszék. A gyarmattartóknak időre van szükségük bűnös tervük megvalósításához, ezért hiúsították meg a Biztonsági Tanács ülését. Az Egyesült Államok képviselője a fő kezdeményező szégyenletes szerepét vállalta magára az ülés meghiúsításában, amikor hivatalosan javasolta, hogy határozatlan időre halasszák el a Biztonsági Tanács ülését. A szovjet küldöttség a béke szempontjából igen fontos kongói kérdés haladéktalan megtárgyalásának szükségességéből indult ki, és ezért követelte a Biztonsági Tanács ülésének összehívását. Az Egyesült Államok és szövetségesei nyomására azonban a Biztonsági Tanács ülését meghatározatlan időre elhalasztották. Ez szükségképpen nyugtalanságot kelt mindazokban, akik őszintén érdekeltek a Biztonsági Tanács határozatainak — a fiatal afrikai állam függetlenségét és területi épségét megőrizni hivatott határozatoknak — pontos és feltétlen teljesítésében.
