Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-13 / 216. szám

Äz ENSZ-c?apafok megakadályozták.' hogy Lumumba rádióbeszédet mondjon Leopoldville: (MTI): A Reuter és az AP .közlése szerint Lu­mumba miniszterelnök vasárnap húsz kongói katona kíséretében megjelent a Leopoldville-i rá­dió épülete előtt, hogy kormánya nevében hivatalosan átvegye a rádióállomást. A miniszterelnök rádióbeszédet akart intézni né­péhez. Az épületet őrző ENSZ-kato- nák azonban megtagadták Lu- mumbától a belépést. A kato­nák parancsnoka közölte a kon­gói miniszterelnökkel, senkit sem engedhet bé és szükség esetén tüzelni fognak a kongóiakra. Rövidesen újabb géppisztolyos ENSZ katonák érkeztek a hely­színre — és fegyverüket a kon­góiakra szögezték. A miniszterelnök ezután az ENSZ parancsnokságra sietett, hogy tiltakozzék az újabb inci­dens miatt. Ugyancsak a nyugati hírügy­nökségek jelentik, hogy a Bizton­sági Tanács ülésére a nép támo­gatását' élvező kormánnyal szem­benálló Kszavübu is el akarja küldeni megbízottait. Bombokó, aki a Kaszavubu által megbízott Ileo-kormány külügyminisztere lesz, már útnak is indult New Yorkba. A német dolgozók hosszú sorokban vonulnak el Wilhelm Pieck élt társ ravatala előtt. A ravatalnál Willy Staph. Bruns Leuscher, Alfred Neumann és Heinrich Rau állnak díszőrseget. Wilhelm Pieck eli(»i,ü dem elése Ismét összeült Kongó ügyében a Biztonsági Tanács Megkezdődik « kongói hudttereg szervezette New York, (MTI): Tegnap es­te, magyar idő szerint nyolc órakor a Biztonsági Tanács is­mét összeült a kongói helyzet megvitatására. Ezen az ülésen már részt kell vennie a kongói küldöttségnek is. Mint a nyugati hírügynöksé­gek megjegyzik, valószínűleg he­ves vita lesz majd arról, hogy melyik küldöttségnek adják meg a részvételi jogot, a törvényes kongói kormány delegációjának, vagy pedig , az Ueo-féle „ellen­kormány” képviselőinek. A diplomáciai megfigyelőit nyilvánvalónak tartják, hogy a Szovjetunió és Lengyelország képviselője a törvényes kormány küldötteinek részvételét kívánja majd, az amerikaiak viszont fel­tehetően az ország egységét megbontó Kaszavubu híveinek akarnak majd széket biztosíta­ni. Leopoldville: E héten megkez­dődik a kongói hadsereg meg­szervezése. Eddig az úgyneve­zett Force-Publique tartotta fenn a rendet az országban. Most Kettani tábornokot, a marokkói ENSZ-csapatok parancsnokát bíz­ták meg ütőképes, korszerű had­sereg megszervezésével. Kettani kijelentette, hogy a közeljövőben három zászlóaljat és több ejtőernyős egységet állí­tanak fel. Hozzátette, a hadsereg meg­szervezését csak úgy vállalja, ha az az ENSZ keretén belül tör­ténik meg. Elisabethville: Katangai „kor­mánykörökben” nagy megelége­déssel fogadták, hogy az ENSZ hatóságai lépten-nyomon gátol­ják a központi kormány munká­ját, megakadályozzák az ország egyesítését. A Csombe-féle „bel­ügyminisztérium” tisztviselője ki­jelentette, hogy az ENSZ-csapa- tok által elrendelt tűzszünet va­lójában egyértelmű Katanga független állami létének de fac­to elismerésével. Csőmbe „miniszterelnökségi hi­vatalának” egy szóvivője pedig nyíltan arról beszélt, hogy az ENSZ hatóságok egyáltalán nem kívánják Lumumbát és örülné­nek, ha Kaszavubuval tárgyalná­nak. A szóvivő elégedetten hangoztatta: „Az ENSZ végre úgylátszik kezd hozzánk hasonló nézeteket vallani a kongói hely­zetről”. Libán New-lork felé A „Baltit«»“ Moszkva, (TASZSZ): A Szov­jetunió Minisztertanácsa elnöké­nek sajtócsoportja jelentette va­sárnap a Baltika fedélzetéről: Két napja van úton a Baltika nevű turboelektromos ócéánjáró, fedélzetén Hruscsovval, a szov­jet ENSZ-küldöttség vezetőjével, valamint a magyar, a román, a • • Öröm a jó olimpiai A Baltika fedélzetén szorgos munka folyik. Hruscsov rend­szerint különböző okmányokon dolgozik, olvassa a legújaob ér­tesüléseket, híreket hallgat a rá­dióban a szovjet ország életéről és a legfontosabb külföldi ese­ményekről. A hajón nagy öröm­mel fogadták a római olimpiai játékokról érkezett jó híreket, a szovjet sportolók és a népi de­mokratikus országok sportolóinak Dán és norvég A Baltika rádióállomása felvet­te Kampmann dán és Gerhardsen norvég miniszterelnök Hruscsov- hoz intézett választáviratát. Kampmann köszönetét mond Hruscsovnak üdvözlő üzenetéért. Nagyra értékelem az ön jókíván­ságait, — mondja a távi rar, — és szívből válaszolok önnek ugyanolyan jókívánságokkal. Gerhardsen norvég miniszter­i'edélzelcu szorgos ni bolgár, az ukrán és a belorusz küldöttségekkel. A hajón utaz­nak e küldöttségek vezetői, Ká­dár János, Gheorghe Gheorghiu- Dej, Todor Zsivkov, N. V. Pod- gornij és K. T. Mazurov. Esté­re a Baltika befut a La Manche- csatornába. A hajó már mint­egy 850 mérföldet tett meg. eredmények hallatán nagyszerű erdményeit. Hruscsov elismerően nyilatkozott a szov­jet sportolók sikereiről. Az olimpiai játékok jó légkörben folytak és elvitathatatlanul hoz­zá járultak a népek közötti bi­zalom, kölcsönös megértés és barátság elmélyítéséhez. Sporto­lóink beváltották a hozzájuk fű­zött reményeket, és ez igen ör­vendetes, — mondotta Nyikita Szergejevics. választáviratok elnök válaszában szintén köszö­netét mond a szovjet kormány­főnek. Amikor jókívánságaimat fejezem ki önnek, — mondja távirata — felhasználom az al­kalmat annak az őszinte remé­nyemnek tolmácsolására, hogy az ENSZ közgyűlés soronkövetkező ülésszaka valóban hozzájárul a legfontosabb probléma megoldá­sához, ezen keresztül a nemzet­ink» folyik közi megértéshez, az egyetemes békéhez. Táviratváltás Hruscsev és Macmillan között Hruscsov, valamint a bolgár, a magyar és a román küldöttség- vezetők címéré sok távirat ér­kezik. A szovjet emberek és kül­földi állampolgárok sok sikert kívánnak a szovjet és a többi küldöttségnek az előttük álló rendkívül fontos munkában. A Baltika kifut az Északi-ten­gerről. Napsütésben, felhőtlen ég alatt, nyugodt tengeren folytatja útját. Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint Hruscsov a Bal­tikáról táviratot intézett Harold Macmillan brit miniszterelnök­höz. „Felhasználom ezt az alkal­mat és a legjobbakat, jólétet, bé­két és boldogságot kívánok ön­nek és Nagy-Britannia egész né­pének” — mondja a szovjet kor­mányfő távirata. Macmillan válaszában töb­bek között ez áll: „Biztosíthá- tom önt, hogy őfelsége kormá­nya osztja az ön reményeit, ami az ENSZ- közgyűlés 15. üléssza­kának eredményességét illeti, ön­höz hasonlóan őszintén kívánjuk, hogy valóságos haladás történ­jék a leszerelésben.” Az ajtón együtt mentek ki. Éva be­zárta, és előre sietett. István megvárta, míg,a lány az első emeletre ér, azután ő is megindult. Kocka felemelte a telefont: — Halló! Bárdi beszél. Szervusz ... Mondd , csak, hallgatom... Értem. Még nem ment el otthonról? Rendben van. Váltásról gondoskodtam. Lehet, hogy én is kimegyek ... Jó akkor várj meg. Szer­vusz. — Letette a kagylót. Rákönyökölt az íróasztalra, és gon­dolkodott. A képek valahogyan nem akartak összeállni. Sok volt a hiányzó kocka. — Gondolkozz nyugodtan és logi­kusan — mondta magának. — Voltak már- bonyolultabb ügyeid is. — Felállt. Égő arcát -az ablakhoz nyomta. Fáradt 2 volt, szeme az álmatlanságtól égett. A téren gyerekek játszottak, fiatal szerel­mespárok összesímulva lépkedtek. Siető emberek, asszonyok loholtak dolgaik után. — Jó volna hazamenni. Már egy hete nem voltam otthon. Kató jogosan idegeskedik. Hol is hagytam abba? Igen. Cselei okoskodása elfogadható. Krasznai véletlenül került az ügybe. — Elment az ablaktól és lassú léptekkel sétált, öntu­datlanul számolta a lépteket. Egy, kettő három ... négy ... öt... öt lépés. Ha nekem öt méter hosszú la­kásom volna. Kató ezért is dühös. Más­nak már van lakása, nekünk még nincs. Már megint máshol jár az eszed — kor­holta magát. — Fáradt vagyok. Aludnom kellene. Csak egyszer tudnám kialudni magam. Csak egyszer. Igen. Frédi. Miből tudjuk hogy Frédi élő személy? B—19-es jelentette. Elfogadható? Igen, elfogadható. Odament a páncélszekrényhez. Ki­vett egy dossziét. Lapozgatta. Megállt a szeme a jelentésen. „Véletlenül tudomásomra jutott — olvasta halkan, elgondolkozva, — hogy a Budapesten működő hírszerző cso­portok egyik vezetője bizonyos Frédi keresztnevű személj’'. Valószínűleg álnév. Megbízói a felszabadulás után telepítet­ték Budapestre. Állítólag kifogástalanul beszél magyarul. Az som lehetetlen, hogy magyar származású. Sikerült megállap.- tanom. hogy tudományos képzettséggel rendelkezik. Kapcsolatot tart egy Sónyi Éva nevű lánnyal.” — Tovább lapozga­tott. Egy későbbi jelentés arról számolt be, hogy Frédi k>'"árólag katonai kém­kedéssel foglalkozik. Kocka átlapozta az iratokat. Azt már megállapították, .hogy Sónyi , Évén kívül Vildmann Ferenc is Frédi -hálózatának tagja volt. Vildmannt régebbről- ismer­ték. ö is 1945-ben jött haza. Évekig Távol-Keleten élt és a németek ellen dol­gozott. Kezébe került a levél, amit Vild­mann ingében talált. Halványzöld levél­papírdarab volt. Nézte a betűket, az írás folyamatosságát és arra a megállapításra jutott, hogy Frédi rendszeresen és ‘sokat ír. Erre mutat a betűk egymáshoz kap­csolása, a vonalak leegyszerűsítése, az írásjelek elhanyagolása. De mire gondol Cselei a levéllel kapcsolatban? Mit árul el a levél? Mihez ad támpontot? Azt látja, hogy a levél írója képzett, intelli­gens ember lehet Az ablak felé tartotta a levélpapírt. Vízjelet keresett rajta, de nem talált. — Nem magj’ar gyártmányú — állapította meg. — Az ilyen minőségű magyar gyártmányú papíron a szokásos víz jelzés van. Visszatette a dossziét a szekrénybe, és elővette a talált kalapot. Az asztal- fiókból kivette nagyítóját, visszament az ablakhoz és tüzetesen vizsgálta a puha nyúlszőrkalapot. Megállapította, hogy 56-os böségű. Megnézte a gyártmányt is. A kalap majdnem új volt. Nagyítójával gondosan átvizsgálta a belsejét is. Hal­kan füttyentett. Zsebéből kivette csipe­szét. Óvatosan négy hajszálat vett ki a kalapból. Az asztalra tett egy fehér pa­pírt és a hajszálakat arra helyezte. — Szőke — állapította meg. — Szőke. Ak­kor ez nem Frédi kalapja. Frédinek, aho­gyan én láttam, sötétbarna, majdnem fe-. kete haja volt. A szemöldöke is fekete. A hajszálak 5—6 centiméter hosszúak voltak, összeráncolta homlokát. A haj­szálakat egy borítékba tette, és elzárta. Majd megnézem a laboratóriumban — gondolta. Felvette felöltőjét, bezárta szobáját és távozott. Lassú, kényelmes léptekkel végigsé­tált a Szent István körúton. A Pozsonyi úton szembe találkozott Istvánnal. A fiú gyors léptekkel haladt a körút felé. A főhadnagy egy percre megállt. A fiú után nézett. — Most már nem követem — gondolta. — De miért olyan feldúlt a fiú arca? — Még látta, hogy a fiú be­fordul a körút sarkán. Kocka is megfor­dult, és ment tovább. A Sziget utcán le­sétált az Újpesti rakpartra. Körülnézett, és elindult a park irányába. Leült az alacsony, szélesvállú fiatal­ember mellé. Kivett egy újságot, és olva­sásba merült. — Mi újság? — kérdezte egy idő múlva. — A fiú még fenn van — mondta » fiatalember. — A lány sem jött még le. A lakásban ég a villany. Kocka felnézett. A második emeleti lakásban villanyt gyújtottak, annak elle­nére, hogy a nap még csak most bújt el a budai hegyek mögött, vörösre festett felhőket húzva maga után. Kocka nézte az ablakot. Nyújtózott egyet. Éva megjelent az ablakban. Alak­ját a főhadnagy tisztán kivette. Kocka látta, hogy a lány a redőnyt félig leen­gedte. Egy ideig még ott állt, aztán el­tűnt. — Baj van — szólt Kocka. A fiatalember ránézett. — A fiú már régen elment. — Nem lehet. — Találkoztam vele. Biztos vagy ab­ban, hogy nem jött ki? — Egész biztos, Bárdi elvtárs — — mondta határozottan a fiatalember. Kocka mereven figyelte a ház bejáratát. Kalapját feltolta. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents