Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-02 / 207. szám

Eladás kicsinyben XVII. ÉVFOLYAM, 207. SZÁM Ara 50 fillér I960. SZEPTEMBER 2, PÉNTEK. Láthatatlan kincsek Megkopnak már a szavak, annyiszor leírtuk, élőszóban el­mondtuk: a legégetőbb dolog nálunk mezőgazdaságunkat, a magyar Alföldet, a Nyírséget, minden tenyérnyi földet a két­ezredik év küszöbén a XX. század követelményei szerint művelni. Napi téma ez. Az MSZMP VII. kongresszusán is leszögezték: „A mezőgazdaság szocialista átszervezésének be­fejezése óriási jelentőségű, mert az új, szocialista parasztság ki­alakulása feloldja a jelenleg meglévő ellentmondásokat, és örökre megbonthatatlanná te­szi államunk legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szö­vetséget .........Nem kicsi hát a tét. Nem csoda és nem vakság, ha országunk közös pénztárából nem fukarkodunk nagyobb kö- tegeket elővenni erre a célra. Bölcs előrelátás ez. Ám vannak másfajta kin­csek is. Nem látható kincsek. Ajándékozójuk száz és száz em- fcV- Ügy mondjuk, a társada­lom. Mert nagyon helyesen las­sanként elapad azok száma, akik fülében nincs súlya, színe a szónak, ha újra és újra a mezőgazdaság kerül napirend­re. £s kerülni is fog még so­káig. mert tévedés azt hinni, hogy a paraszti milliók dolgos keze és a millió forintok va­rázsereje elegendő az üdvösség­hez. Nem; mint korábban min­dig, most is a két kéz együtte­sen, a másik kézzel a munká­sok kérges tenyerével gyűrheti fennhatósága alá a homokot, minden rendű és rangú talajt, éghajlati, időjárási és más ve­szedelmet. És e kéz nemcsak gépeket csinál, hogy ne gör­nyedjen a paraszt, ne okozzon korai öregedést a föld. hanem be is áll a frissen szántott, új barázdákba és megmarkolja a munka végét, ha sürget az idő. A legmegkapóbb, ahogy á munkások jó testvér módjá­ra kitartanak a rögös utón szö­vetségesük mellett. Soha nem került talán ilyen közel egymáshoz a munkás és a paraszt, főleg a szövetkezeti járásokban, községekben. Nincs is olyan falu széles e Nyírsé­gen, vagy a szatmári, beregi tá­jon, ahol ne lenne néhány sze­mélyes ismerős, barát a mun­kások közül. Gulácson a pesti folyamszabályzó és kotró mun­kások mindennaposak. Tutajon szállítják a kitermelt kavicsot a Szövetkezeti falunak, két jó- vlzű fúrott kút összeállítása is az ő müvük, a 30 holdas rizs­tábla, a 20 holdas halastó szin­tén munkás és paraszt közös kezenyoma lesz. Nem egye­dülálló példa ez, Milotán egy­hónapiig segédkezett Nagymáté Péter agronómus Sári Gábor könyvelő a nyíregyházi dohány­gyárból, Tiszabezdéden az ötö­dik kerületi Elek Ferenc és Varga Sándor ereje, ügyessége öltött testet épületekben, a szin­tén pesti Boros Rezső adjunk­tus pedig a gyümölcsfatelepí­tés művészetére tanította meg a tiszabezdédieket; és permetlé- megtakarítás, célszerűbb talaj­művelés, gazdaságos tápanyag- pótlás származik majd a ba­rátságból. Mennyi érlék, meny­nyi személyes hozzájárulás a közös ügyhöz, hány pihenésre szánt óra, éjszakázás, száraz­koszt, a családtól megvont egy Ottlét ezer és ezer atomjá­ból alakul ki mindez. Olyan kincsek ezek melyek pénzben és mérleggel nem mérhetők. Mint ahogy nem mérhetők egyforma mércével a segítők sem. Megszámolha- tatlan a formája és módja a segítésnek. Endrész László má­tészalkai kultúrházi vezető ki­vitte az ismeretterjesztést az utcára. A Deák Ferenc utca lakói magnetofonon rögtönzött előadásokat hallgatnak majd, s mint a nap felé forduló vi­rág, úgy nyílik ki az érdek­lődésük a tudományok iránt, így jutnak el a Föld tudomá­nyának megértéséhez, megfej­téséhez és alkalmazásához is. Más helyeken a párt-és KISZ szervezetek, a nőtanácsok pezs- dítik meg a közösségben rejlő összefogást, gondolkodást az öregekről, a betegekről, az öz­vegyekről. Kiapadhatatlan kin­cses forrásokra bukkanak az emberek mindenütt. Tökéletesen természetes ma már az is, hogy a Nyírségi Homokkísérleti Intézet tudomá­nyos kutatások útján kialakítja a mi talajunknak legjobban megfelelő vetésforgót, kite­nyészti, a homokon is jó ter­mést adó növényféleségeket, komoly eredményeket ér el, melynek gyümölcse a szövetke­zeti parasztság markába hull. Az is magától értődő, hogy a Kállósemjéni Növényvédő Ál­lomás a szántóföldi növények, gyümölcsösök kártevői elleni korábban egyoldalú „mérkő­zésben”, ma teljes felszerelés­sel ott áll a széles táblák né­pes munkásai mellett, milliókat mentenek meg a kártevők orra elől. Kézenfekvő az is, hogy új, korszerű telephelyet ka­pott városunkban a Mestersé­ges Megtermékenyítő Állomás, mely a maga eszközeivel szin­tén a láthatatlan segítők közé tartozik, a megye tájjellegének megfelelő szarvasmarhafajta meghonosításán dolgozik, mely­nek következtében a vásáros- naményi járásban 13.1 száza­lékra, a fehérgyarmatiban 18 9 százalékra növekedett a borz­deres szarvasmarhák aránya. Még nem' is említettük a fel­becsülhetetlen értékű erkölcsi politikai útbaigazítást, és rend­szeres kalauzolást, amely szin­tén jellemzi térnénk lényegét. A csíraképes magokat nemcsak a mezőn, hanem az emberek fe­jében is el kell vetni; ezt a pártszervezetek végzik. Van sok erős tsz pártszervezetünk, de akad olyan is, mint a tiszaka- nyári Havasi Gyopáré, vagy a dógeié. ahol vérszegényen há­lád a "politikai éltet. S a ba­ráti segítés most főként ilj'en vonatkozásban vár kicsúcsoso- dást A gyárak munkásai már megtanulták vezetni a gyárat, okosan, korszerűen termelni, egymást növelni, művelni a párt szavát megérteni. A leg­értékesebb baráti ajándék az lesz, ha megtanítják mindenre a parasztokat is. Páll Géza. fi római olimpiáról jelentjük 16. oldal)-*■ f'B. 86. Regény (2. oldal) * 88 ezer liter tej 11 gödörben (3. oldal) ★ Egész heti rádióműsor (4. oldal) a nyíregyházi, Gorkij téri piacon. (Hammel J. felvétele.) Rz egész megye az iskolásokat köszöntötte ünnepi külsőségek kőzett megkezdődött az áj iskolaév Valljuk be, kicsit vártuk ezt a napot, amely tegnap köszön­tött ránk. SZEPTEMBER 1. A naptárakban nincs piros belükkel jelölve, ugyan olyan szerényen húzódik meg, mint a többi hét­köznapot jelölő dátum, Még­is ünnep a diákok, tanárok és szülök számára egyaránt. Rövid, bensőséges ünnepségek zajlottak le ezen a napon iskoláinkban, megnyitották az új iskolai évet. Az ifjúságé a szó! A nyíregyházi III-as számú ál­talános iskola udvarán, bár úgy­szólván minden szülő elkísérte gyermekét, mégis — és ezért ne sértődjenek meg a felnőttek — az ifjúságé volt az első szó. A feldíszített, dobogón Hornyak Ju- lika és Szőke Laci hetedikesek nyitották meg egy kedvesen elő­adott párbeszédes verssel az ün­nepséget. Utánuk kövei kezelt Székely Lajos, a gyerekek ked­velt ..igazgató bácsija”, aki köz­vetlenhangú megnyitó beszédé­vel jókedvet, mosolyt varázsolt a gyerekek arcára. Piros szol fü az elsősöknek Az ünneplők között külön kis üde csokrot képezlek az új első- osztályosok. Nagyon aranyosak voltak, egyikük ámélkodott a sok bácsi, néni láttán, olyan is akadt, aki — ünnepség ide, ünnepség oda — jóízűen majszolta az „ anyukától kapott kiflit. Az első } benyomásokat, az iskolai élet el- } sö pillanatait bájos derűvel fo­* gadták. S mikor á felsősök I mindannyiuknak két-ké+ szál pi- I ros Szekfüt ajándékoztak, azt * hat-hét esztendejük igazi örö­* mével fogadták. | A diákotthon lakóra l Barkóézy Ilonka egy héttel ez | előtt még otthon, Tímáron segí­1 tett anyukának, míg apukája, a | tsz-könyvelő napi munkáját vé­2 geztte. Most megillétődve állt az | elsősök között a Kölcsey Ferenc g leánygimnázium udvarán. Bájos J kis arcával, búzakék ruhácskájá- J ban tipuspéldája volt annak a diáknak, ki első napjait tölti az új iskolában. — Nagyon szeretek tanulni, mindig kitűnő voltam év végén; néha voltam jeles, de csak fél­évkor! — nyilatkozott kedvesen nevetve. — Milyenek az első napok? — A Rozgonyi Piroska Diák­otthonban lakom és minden olyan jó. A hálóban szép rózsás függönyök, otthonos minden. A lányok is nagyon kedvesek. — Majd lelkendezve folytatja: — Már beszélgettünk az igazgató nénivel is, és azonnal megszeret­tük. Sőt, már moziba íí elvittek bennünket. A Rangon alul cí­mű filmet láttuk ..; de sokat ne­vettünk! — sorolja az első napok élményéit. — Minden érdekes, mindta» új* nagyon jó itt bent, szinte márt* otthon érezzük magunkat. A# egyik kislány úgy sírt, mikor él­ment a mamája. Én a bátyám­mal jöttem, ma meg itt volt apuka, de már elment, s én ftiokt sem sírtam! — közli büszkén, a a hangjában még egy jo adag gyerekességgel, nyíltsággal. — Nö és a tanulás? — Alig várom az első órákat, ügy szeretek tanulni. Hogy mi­lyen pályát választok, ha meg­növök? Hátén úgyis tanárnő le­szek! — S jóízűen nevet, ahogy elárulta nagy titkát. ■á Két kép a tanévnyitásról. De a város, a megye minden iskolá­jában leperegtek a tanévnyitás filmkockái, s az itt tapasztal­takat mindenhol fellelhettük vol­na. A jókedvű fiatalságot, a* örömtől és büszkeségtől esiliőSŐ arcú szülőket és a pedagógus** kát, aki szeretettel fogadták a gyerekeket. Ez történt tegnap S a mai na­pon felharsantak az iskolai ctétt- gők, megkezdődött az új tanév. S a jövő mérnökei, orvosai ki­nyitották a tankönyvek első lap* jait, a legkisebbek pedig megkér dik a betűvetést. (SéH) A lakosság jobb és kulturáltabb ellátásáról megyei értekezletet tartottak a kereskedelemben dolgozó kommunisták A Magyar Szocialista Munkás­párt Szabolcs-Szatmár megyei bizottsága értekezletre hívta a kereskedelemben dolgozo kom­munistákat. Tegnap a megyei tanács nagytermét betöltötték a meghívottak. Az értekezletre el­jött a Belkereskedelmi Minisz­tériumból Révai Ernő. a SZÖVOSZ-tól Poór Antalné, a SZÖVOSZ pártbizottságának tit­kára és Szikszay Sándor főosz­tályvezető. Fekszi István elvtárs, a me­gyei tanács vb. elnöke, a párt megyei végrehajtó bizottságának tagja mondott megnyitó beszé­det. Emlekezietett arra, hogy legutóbb 1958-ban tartottak ér­tekezletet a megyében a keres­kedelemben do’gozó kommunis­ták. Az azóta eltelt időszakban elért eredmények bizonyították, hogy a tanácskozás nem voB hiábavaló, mert hozzájárult á lakosság igényeinek jobb kielé­gítéséhez, kulturáltabb ellátásuk­hoz. Oroez Ferenc elvtárs, a me­gyei pártbizottság titkára tartott beszámolót megyénkben a ke­reskedelmi vállalatok munkájá-J ról, az eredményekről, a hiá^, nyosságokról és a feladatokról» A pártbizottság köszönetét és el­ismerését tolmácsolta a keres­kedelemben dolgozó elvtársik*! nak és azoknak a pártonkívtö dolgozóknak, akik a párttagok*», kai együttműködtek a jó ered-1 mények elérésében. Az előadást vita követte. A kommunistáknak erről * tanácskozáséról holnapi ewá-í munkban részletesebb értékelést i adunk. Alig ráront az első órákat...

Next

/
Thumbnails
Contents