Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-06 / 210. szám

*A szeretet háza Városszéli, vályogíalú há­zacska áll a Kemecsei úton. Mezőkre pillantó ablakszeme, • toldozott, toldozott gúnyája nem kelt feltűnési Eltakarják az „ucafrontos” házak; Hátul ran, a kerteknél mintha szé­gyellne a világ szemébe nézni. Gazdája, ifjú Gordán Istvánné a Városgazdálkodási Vállalat portása és a nyolc éves Judit­ka; Kettőjük kedvéért emelték a házikót Marókkal összera­kott fészek ez.., ★ Most egy éve kisírt szemű asszony kopogott a megyei pártbizottság ajtaján. Vékony alakja, fakó arca, szemének tompa bágyadtsága fiatal évei ellenére sok megpróbáltatásról árulkodtak. Hónapok, évek ke­serűségét hordozta magában; idejött meghallgatásért, segít­ségért; Nemrég súlyosan meg­betegedett, a férje előzőleg el­hagyta, egyedül maradt a kis­lányával Nem kívánhatta, hogy szülei, testvérei továbbra is megosszák vele lépésnyi szobájukat. Kikerült az utcá­ra, M Mit csináljon, mit kezdjen magával, meg a kislányával? A középkorú, szemüve­ges férfi, a panasz meghallga­tja pillanatokig némán szem­lélte a megviselt asszonykát. Kicsit ki is esett a szerepéből, kezeiejével olyan mozdulatot tett, mint mikor egy könny­cseppet töröl le az ember. Per­cek múlva vette észre magát; az elbeszélés alatt megkemé­nyedett vonásait lassan fella­zította egy láthatatlan kéz. Mondott néhány biztató szót, hogy megnézik, meglátják, mit tudnak tenni, jöjjön vissza dél­után; Alig csukódott be kívül­ről az ajtó, máris a telefon­hoz lépett Hosszasan beszélt valakivel, majd újabb számo­kat tárcsázott Mész, törmelék - tégla, hulladékfa, ilyen szavak visszhangzottak a huzal belse­jében. S a túloldalról igenlő, helyeslő szófoszlányok. Rövid­del ezután gondterhelt arcok hajoltak a fehér papír fölé. Egymást múlták felül ötletben, a komoly pártmunkás, a válla­lati párttitkár, az übé elnök.;: Először megszédült az ötlettől maga a „feltaláló” is. Házat építeni, valóságos házat, ami­ben lakni is lehet...!? Igen! De miből?, ü És hová? Van te­lek? Kérdőjelek sokasága zsongott néhány ember fejében napokig. S óráról-órára gyara­podtak a bajbajutott asszony ismeretlen segítői. Nekibátorod­tak a kezdeményezők. A szála­kat a titok elsőszámú tudója, az őszülő pártmunkás tartotta kezében..; Egyre többet csör­gött asztalán a telefon, s még gyakrabban nyúlt a kerékpár­kormány után. Magasodott az önkéntes segítők oszlopa, a vá­rosgazdálkodásiak, a mélyépí­tők, a megyei építők, az erdő- gazdaságiak, a MÉK-beliek, kőművesek, ácsok, tisztviselők, mérnökök, családos emberek és pelyhedző állú fiatalok ajánl­koztak maltert keverni, sarat hordani, vályogot cipelni. Már- már odaállított egy rapon a lelkes társaság ásóval, kapá­val, talicskával a pártbizottság elé, mikor előbukkant valaki ajkáról: dehát van hová épí­teni? Űjabb telefonbeszélgeté­sek sorozata a városi tanács­ra; tudna-e helyet adni a vá­ros? A szülők szive pedig ki­tárult, megengedték, hogy a kertben felhúzzák a kis lakot. Eközben az asszonyka munka­helyén, a városgazdálkodásnál soronkívüli kölcsön, szakszer­vezeti segély és hasonló meg­lepetés várta a házépítőket. Egy napon gépkocsi for­dult a Kemecsei útra, íme, megérkeztek a? önkéntes ház­építők. Nyakig sárosán, mesze­sen találta őket a dél. A nem szakemberek a mezőn szedtek a gallyat, mások tüzeltek a nagy üst alatt, amiben szurkot főztek a falakra szigetelőnek. Ott rakta a falat a szövőgépek mellől kinőtt pártmunkás, a városgazdálkodási szakszervezet megyei vezetője, Kovács Gyula, Szász János párttitkár, Ga­lamb János übé elnök, s a többiek, Hók József, Nagy Zol­tán, Kulcsár Miklós, Tomcsák József, Dányádi, Fehérvári... az egész vállalat, sötétedésig. A városi locsolókocsi is segédke­zett, vályogot fogott a kíván­csiskodó is, a rendőrből kőmű­ves lett, ő tapasztotta a falat... Két nap múlva állt az épület, a szoba, konyha. Nem is apadt a lelkesedés, de a pénz igen. Ráadásul a gerendák rövidnek bizonyultak, a kicsire tervezett ház nem is lett olyan kicsi. Félbemaradt a fészekrakás, így köszöntött be a deres ősz, SZNOBOK A sovány a gyufás- katulyát verdeste a pohárhoz. — Kídobáltatnám az ócska limlomot a múzeumokból is. Mi­chelangelo! Kacag­nom kell. Fényképek! Nem festmények. Le­járt az idejük. — Picassót! — Eh, tudnám én, mit csináljak. Lebon­tani a színházakat. Körszínpadot a sza­bad térre! Mit meg­írni a darabot? Hü­lyeség. A harmadik fiú komoran nézte az asztalt. Nem szólt. A lány még mindig a fákra függesztette szemét. A két fiú kiapadt. Csehd lett. S most is­mét arra hpzta a szél a dallamot. — Milyen szép . .. — mondta őszintén, de dacosan a harma­dik fiú. S akkor a lány rá­nézett. És most, vég­re. megismerték egy­mást. S. B. a hideg tél, csak az idén ta­vasszal tudták folytatni.... És újra kirajzott a társaság, újabbak is csatlakoztak, Gyur- ján Bandi bácsival az élen, s jöttek a 6-cs mélyépítők, s még számosán. ötVerikilónként vet­te a háziasszony a meszet, folyton meg-megakadt a mun­ka, pénz, anyag, szakember hiányzott. Sok viszontagság után a riapokban már cserép- sapkával köszönti a látogató­kat; igaz, kicsit hullámos a fala, két oldala vakolatlan, de már benne az ajtó, az ablak, megépült a ház... Néhány nap múlva elhagyhatja a kis mele­gedőt az asszony, ideiglenes otthonát, ahová az új otthon elkészüléséig elhelyezték. Ifjú Gordán Istvánné nem maradt magára. Most már beleálrriodja a házacskába a régi, megőrzött vaságy mel­lé a szép bútorokat, a rádiót, szekrénybe a ruhákat. Azóta betegségéből is felgyógyult, lassan felejti a lelkén esett se­beket is. Gordán. Istvánné bol­dog ember lesz, a közösség te­szi azzá, otthonát az öröm há­zává. S míg azon töpreng, ho­gyan köszönje meg az emberek jóságát, talán nem is gondolja, hány ház van még, amit így emelnek gondos kezek. A há­zak hémcsak vályogból, téglá­ból, hanem szerétéiből is épül­tek, gazdáiknak hitet kölcsö­nöznek. Páll Géza Már a szüretre készülnek Meghosszabbították a szállítási szerződéskötés határidejét A Tokajhegyaljai Pincegazda­ság nyíregyházi pincészetének udvarán már javában dolgoznak a munkálok, készítik a hordókat az „új szezonra”, az egyre inkább közelgő szüretre. Kovács Gábor, a pincészet vezetője rögtön tudo­másunkra adta, hogy az idén egy­általán nem lesz hiány hordóban, megfelelő mennyiség áll rendelke­zésre, s a megye területén min­den mennyiséget fel tudnak vásá- vásárolni, különösebb fennaka­dás nélkül. A szerződött terme­lőknek kölcsönhordókat is tudnak biztosítani, s itt kell megjegyezni, hogy a szerződéskötés határidejét — mely eredetileg szeptember 1 volt — meghosszabbították 30-ig. Azt is érdemes közölni, hogy a szerződést kötött termelők 200 fo­rintos kamatmentes előleget kap­nak hektoliterenként, továbbá a mindenkori szabadárnál 10 száza­lékkal nagyobb árat. Az idei esős és kevés napfény­nyel járó időjárás következtében a holdankénti átlagtermés megyénk­ben 15 mázsának várható, a tava­lyi 17—18 mázsával szemben. Barabás és Üjfehértó környé­kén azonban most is gazdag szüretre lehet számítani. — Amennyiben az időjárás ked­vező lesz, úgy elérhetik ezeken a helyeken a 18—20 mázsás holdankénti átlagot. A megye szőlőtermését néhány he­lyen igen károsan befolyásolta a jégverés. Napkoron például —> ahol egyébként igen jó term« szokott lenni — 70 százalékos volt a jégkár, Kemecsén és Nyírturán pedig 75 százalékos. A szerződéses mennyiségen fe­lül is minden felkínált mennyisé­get átvesznek szabadon. Az idén is bevezetik a már korábban beválj módszert, mely szerint gépkocsis brigádok járják a megye községeit, s ahol a 30 hektolitert meghaladja a kí­nálat, ott megállnak, s meg­vásárolják azt a termelőktől. Átvevő telepek az eddigiek sze­rint Újfehértón, Barabáson, Kis­várdán és Kállósemjénben lesz­nek, továbbá átveszik a mustot a napkori, a sóstóhegyi és a nyír­egyházi pincék is. Néhány hasznos tudnivalót is közöltek a pincészet szakemberei. Az idei esős, kevés napfénnyel já­ró idő következtében a szőlőfürtök lédúsak, viszonylagos cukortartal­muk alacsonyabb. Ezért javasolják, hogy előnyö­sebb mustban átadni, mert as alacsonyfokú borok hajlamo­sabbak a megbetegedésre. Továbbá okvetlenül fontos, hogy egészséges hordókat használjanak, s legkésőbb 1959-ben hitelesítet­teket. Valamint; a direkttermő fajtákat ne keverjék a hazaiakkal. Külön szüreteljék az oltvány fe­hér és a piros fajtákat. Ellenkező esetben, mint direkttermőket ke­zelik és az átvételnél alacsonyabb átvételi árat fizetnek a termelők­nek. Tiszalöki vetélytársak Mindig csak az Alkaloida?... Valahány- szór értékelték, ki segíti jobb szívvel és a legeredményesebben az új gondokkal bir­kózó paraszttestvéreket, az elismerés felső fo­káról a bizonyítványt rendszerint e gyár mun­kásainak és pártszervezetének állították ki az illetékesek... A Tiszalöki Erőmű párttitkárát, Berki Zoltánt, az igazgatót, de valamennyi munkást bántotta ez a dolog, de hangot nem ejtettek róla, pedig ők is becsülettel dolgoz­tak ... Keresték az okokat, s mindig elkönyvel­ték; Biztosan azért, mert nagyobb üzem, világ­híres', no még nem is rejtik véka alá, amit tesznek... — Ügy érzem, mi csendesebbek voltunk — néz maga elé a képviselő-igazgató... — De azért nem aludtunk ... Mellettük hömpölyög a megzabolázott Tisza. Haragos habjait megszelídítették, őrt állnak mellette csillagos és koromsötét éjjeleken át ezek a világosságot varázsló emberek. S nekik is köszönhető, hogy ma már egyre több nyír­ségi, szatmári falut ragyog be a fény... Ezért is dúsabb a kalász e tájon, s pirosabb az alma, s egyre több víziágyú permetezi a műesőt a szomjas földekre. És mégis . . . Pedig a kis munkáscsalád minden tagjának egyik keze, mint gondos orvos, úgy nyugodott a segítsé­get igénylők ütőerén. Az élet minden rezdülé­sét, mint valami szeizmográf fogták fel, s ha Dadáról, a tiszalöki Kossuthból, vagy máshon­nan kértek segítséget, azonnal kinyújtották ke­züket ... [ gaz, nem az elismerésért. Bár az is jól esik az embernek, különösen, ha rá­szolgált ... No, meg mi tagadás, a riválisokat is meg akarták előzni. Már pedig a vetélkedés, ha nemes célt szolgál, nemesíti az embereket is .. .Ebben pedig Péter-Pál napja valóban pál- fordulást hozott, mert ahogy felzúgtak a gé­pek. s megpendültek a kaszák a kalászt ringató földeken, felberregtek a motorkerékpárok is.... Munkások, könyvelők, mérnökök és techniku­sok pattantak fel az a/’élparipákra, s kezdtek , második. műszakot., Mi tagadás, az elismerés hiánya miatti bosszanko.dás. no meg a becs­vágy is adta .az. ötletet. a segítő szándék mel­lett. Megelőzni., az. .Alkaloidát... ígv alakult meg az ezermester motoros brigád tizenhat taggal... Tucsányi István főgépész volt a „karmes­ter”. Végigszáguldott motorral a járás szövet­kezetein, szemrevételezve, hol milyen segítség szükséges, s utána a szélrózsa minden irányába kifutottak a brigádok... Berregett a telefon, a dadai Vörös' Csillag S. O. S.-t jelzett... S ha előző éjid a vizet vigyáznák, és a műszereket ellenőriztek: Kórik Zoltán. Iváncza Miklós, Iváncza László, Balo"h Zoltán és a többiek, hajnalban már kezdték a második műszakot. Acélos 'akarattal, i'nzi munkásszívvel láttak dologhoz.., S kinyújt a fény a szérűn, hordhat­ták a gazdag kalászodat éjszaka is. menthették a kenyérnekvklót. . . És örömmel jelentették: a feladatot teljesítettük.,. IM ás alkalommal a motor zúgott fel, S Gulyás Laci, a KISZ-titkár rohant fő­nökéhez a brigád karmesteréhez. — Jöjjön, Pista bácsi, mert egy kombájn elakadt a dadai Dózsában. És Tucsányi István motoron termett, se­gített ... Schajcz Bandi is kitűnőre vizsgázott, s igazolta: nemhiába tagjelölt. Kórik Gábor, az ács közel három hónapig ette együtt a kenyeret a bashalmi parasztokkal, s űzte a gondot a fe­jük felől, izmosodott a pártszervezet munkája nyomán. Családjánál ebben az időben csak vendég volt... Ezer kilométert karikázott le saját motorjával a szövetkezetiek érdekében .., De szívből, szívesen tette. S ha egyedül kevés­nek bizonyult, segített a motorosbrigád. — Csak néztem — magyarázza — mikor Lajti László főkönyvelő és Tétényi László mér­nök megérkeztek. De ránk fért, mert a bas­halmi Kossuth főkönyvelője most iskolán van... Gok apró nemes cselekedetről, emberi ^ epizódról nem szól a krónika... Szokol Pista szerény fiú, s ha Gulyás Laci nem újsá­golná, mennyire csodálkoztak a tiszalöki Kos­suthban, amikor egy nap alatt elvégezte a vil­lanyszerelési munkát az új istállóban, ő elhall­gatná ... Pedig egy hónap alatt ötvenkét óra társadalmi munkát végzett nekik... Az ő jó­voltából ma már jó a villanymotor, van ventillátoruk... S hogy ne legyen fennakadás, Gulyás Laci még Hajdúnánásra is képes volt anyagért elmotorozni... Becsülettel helytáll ma is a motorosbrigád. Igaz, most kevesebb a munkájuk, de azért he­tenként egyszer, műszak után „paripára” ül­nek, s meglátogatják a szövetkezeteket... Ha valahol problémát látnak, segítenek, s jelen­tik: ezt is teljesítettük... Tucsányi főgépész asztalának fiókjában pedig gyűlik az ember­séget, áldozatot, segítőszándékot bizonyító sok dokumentum, melyek a Tiszalöki Erőmű mun­kásainak, a motorosbrigád tagjainak kitűnő bizonyítványai. S ezért méltán emelkedtek az elismerés dobogójának felső fokára, s ha mint legkiválóbbakat emlegetik őket, megérdem­lik... Nem pénzért segítettek, az elv vezérelte őket, amelyet Berki elvtárs hangsúlyozott, mi­kor javaslatára megalakították a motorosbrigá­dot: „Minden téesz édestestvérünk.” Ezt vall­ja ma is, s a motorosbrigád, ki tudja med­dig tevékenykedik, s milyen sikerek fűződnek majd tagjainak nevéhez... Mi tagadás, igazén jól esett nekik, amikor a tiszalöki Kossuth Tsz tagjai paprikával, a dadai Vörös Csillag pedig barackkal kedveskedett. Nem várták, nem szá­mítottak rá, s mikor megkapták, testvériesen szétosztották ... |Vf egérdemelték. Az Alkaloida méltó ver- senytársai. Most őnekik állítunk ki ki­tűnő jegyet a munkás-paraszt testvériséget osz­tályozva. Rászolgáltak. Különösen a motoros­brigád. A nemes vetélkedésben sikeresen helyt­álltak a tiszalöki vetélytársak ... Farkas Kálmán. 4 A lány elkomolyo­dott. Kicsit hátrahú­zódott, s felnézett a fákra. — A könyökömön jön ki — folytatta a sovány. — Mint egy ócska ruhásszekrény, olyan ez a zene — kontrá­zott a szeplős. A harmadik Éú hallgatott, bizonyta­lanul nézegette a másik kettőt. — Elég volt Verdi­ből ! — kezdte— ütö- getni az asztalt a vé­kony, kiszámított ha­tásokkal. — Elég volt a lim-lomból! Jöjjön Puccini! — Jöjjön a mo­dern zene! — Elég volt a dal­lamból! Dühösen néztek egymásra. Hát lehet itt túllicitálni? — Egy dolog van még, ami szép: a dallam nélküli, zajos zene. — Gépzakatolás. — Nem mered ki­mondani? A kakofó­nia. Igen a kakofó­nia! Négyes ültek a ;kerti vendéglő gom­bája alatt. Három fiú és egy lány. Túl 'az iskolán, de előtte ;még a komoly mun­kának. A tárca még 1 lapos, de költeni már kell; lassan szopogat­ták hát a sört, a kel­lemes verőfényben. Titokban a lányt nézte mind a három, és féltékenyen őrkö­dött, mit mond a másik kettő. Kire fi­gyel a lány? Pedig nem volt szépség. Mozdulatai termé­szetesek, nevetése bátor és őszinte. A kerten halk dal­lam óvatoskodott át. Rádió szólt valahol — De szép... — mondta a lány, csen­det intve. Mind hallgatóztak. — Verdi... — húz­ta el a száját az egyik, vékony, hosz- szúorrú fiú. — Donizetti! — tor­kolta le a másik. S hozzáfűzte: — Egy fillért hem ér.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents