Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-06 / 210. szám

A KISZ nagy seregszemléjére hészülnek a Kemecsei Állami Gazdaság fiataljai I Érdekes sorozatok, változatosabb formák a TIT ez évi ismeretterjesztést programjában Nagy eseményre, kongresszus- iá készülnek a fiatalok, ahol megvitatják a kiszisták, az egész magyar ifjúság eddig vég­lett munkáját. S ha ilyen fon­tos állomás következik az ifjak életében, illő, hogy a saját por­tájukon is körülnézzenek: mit lehetne tenni, mivel járulhatná­lak hozzá a KISZ nagy sereg­szemléje, a kongresszus sikeré­hez. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében készülnek a Kemecsei íAllami Gazdaság fiataljai is. Tízezer mázsa siló — és az ifjúsági brigádok Két silózási brigádot szervez­tek. Október végére tízezer má­zsa silót készítenek, főleg siló­kukoricából és csalamádéból. Eh­hez minden lehetőségük megvan. Van takarmány, s vannak mo­dern gépek, amelyek segítségé­vel valóra lehet váltani tervü­ket. Csupán a fiatalokon múlik. S ahogy a jelek mutatják, nem kell majd szégyenkezniük, mert eddig is becsületesen dolgoztak, most is mindenütt ott vannak, ‘ahol szükség van rájuk, s bizo­nyára a silózásban is megállják majd helyüket. Derék legények a traktorosok Ha a fiatalok által vállalt si- Aózási tervet valóra váltják, minden elismerést megérdemel­nek. Felnőttektől is komoly munkát igénylő feladatra vállal­koztak. S ha azt is számításba vesszük, hogy a silózási brigá­dok munkáján kívül az ifjúsági traktorosbrigád is szép vállalást (tett a kongresszus tiszteletére, fcnégjobban bebizonyosodik, hogy Ideréik legények a kemecsei ^ k^rosok. Egy tíz fős ifjúsági ktorosbrigád ugyanis azt vál- jlalta, hogy mire a kongresszus megkezdődik, leszántanak 900 [holdat és ugyanannyit be is vet- iOek kalászosokkal. A jelek sze- jrint a* ő vállalásuk is reális. Szőke János traktorosnak pél­dául 1333 normálhold az éves terve, s ebből az első félévben már 695 holdat teljesített De a többiek is igyekeznek. S ez biz­tosíték arra, hogy vállalásuk va­lóra váljon. Nemcsak a 900 hold őszi ka­lászos elvetését vállalták. A gazdaságban lévő 470 hold ku­koricából 210 holdról ők takarít­ják be a termést. Ezenkívül 110 hold burgonyát kiásnak géppel és beszállítják. Ha pedig meg­érkezik a burgonyaszedő kom­bájn, tervüket jóval túlteljesí­tik. Rendezik a tagdijakat A termelő munkában való részvételen és vállalásuk teljesí­tésén kívül a KISZ szervezeti munkáját is javítani kívánjak. Elhatározták: a gazdaság párt­szervezetének és gazdasági ve­zetőinek segítségévei szervezeti­leg is megerősítik a KISZ-t. Ennek érdekében már taggyűlé­sen foglalkoztak azokkal a fia­talokkal, akik ugyan KISZ-ta- goknak vallották magukat, de eddig nem sokat tettek szerve­zetükért. Az is hiba, hogy a közel hetven KIS2-tag közül mintegy felének még nincs tag­könyve. Kevesen fizetnek tag­díjat is. Még azt sem tudják — a pártvezetőság sem —, hogy a fiatalok milyen oktatási formá­ban szeretnének tanulni. A KISZ-szervezetet jelenleg meg­bízott fiatalok vezetik, s a kö­zeljövőben sorrakerülő KISZ- vezetőségi választáson szavaznak bizalmat az általuk legjobbaknak tartott fiataloknak. Rendezik a tagkönyvek és a tagdíjfizetés területén mutatkozó hiányossá­gokat, rövidesen rögzítik: milyen oktatási formában fognak tanul­ni. A fiatalok művelődéséhez, szórakozásuk biztosításához egy klubszoba berendezésével is hoz­zájárulnak a gazdaság vezetői. A helyiséget a fiatalok hozzák majd rendbe, a felszereléseket pedig a gazdaság vezetői bizto­sítják a klubszobához. N. T. Hétmillió forint költségmegtakarítást értek el megyénk földműresszövetkezetei Megyénk földművesszövetkeze­ti szervei tevékeny versenyt folytatnak a felszabadulás évfor­dulója tiszteletére tett felaján­lásaik teljesítéséért. Egymással versenyeznek a magasabb ered­mények eléréséért. Törekvésü­ket siker koronázza. A közelmúltban történt meg a szövetkezetek megyei szám­adatainak összesítése. Érdemes néhányat megemlíteni; A szövetkezeti szervek kö­zel százhetvenötmillió fo­rinttal teljesítették túl for­galmi tervüket. S e téren különösen a téesz-já- rások szövetkezetei, a MÉK Központ és a MEZÖSZÖV je­leskedett. Az áruforgalom tete­mes túlteljesítésével ellentétben az erőirányzott költségszintek alatt gazdálkodtak. Ezzel a felajánlott egymillió-kilenc- százezer forint költségmeg­takarítás helyett csaknem hétmillió forintot értek el. A következetes áruforgalmi tervtúlteljesítés és a helyes költséggazdálkodás eredménye­ként mintegy tizenkét és félmil­lió forint tiszta nyereségtöbble­tet tettek a közösség asztalára! A szövekezeti tagok igen sok segítséget nyújtottak szövetkeze­teiknek, melyekkel nagyban hozzájárultak e sikerekhez. Több mint ötszázötvenczer forint részjegyértéket váltot­tak és csaknem kétszázhat­vanezer forint értékű társa­dalmi munkát végeztek a különböző építkezéseknél és korszerűsítéseknél. Mindezzel elősegítették szövetkezetük sa­ját erejének további gyarapodá­sát, hogy kevesebb hitelt keljen kérniük államunktól. Az ismeretterjesztésben a leg­nehezebb megtalálni a módot és formát, amely vonzóvá teszi az’ előadásokat minél több ember előtt. Nem közömbös az egyes előadások témája sem. Éppen ez vezette a természettudományos társulat megyei szervezetét, ami­kor a szakosztályok nagy gon­dossággal úgy állították ösz- sze a társulat ez évi prog­ramját, hogy az vonzó és igen hasznos legyen. Jelentős helyet kapott a prog­ramban az idealista, vallásos világnézet elleni küzdelem, köz­vetlen és közvetett formáival. — A történelem például szin­te minden embert érdekel — tájékoztatta lapunkat Láb áss Menyhért elvtárs, a TIT megyei titkára. — A történelmi sorozat erre a széleskörű érdeklődésre alapozódik. Címe: Történetek a régmúlt időkből. S valóban, nem száraz előadásokra kell itt gon­dolni. Érdemes bepillantani az előadássorozat részleteibe. Ilyen témákat találunk: „Keresztes vi­tézek”, a keresztes háborúk és az egyház szerepe, „Boszorkány- perek”, az eretnekek máglyaége­tése, inkvizició, az ötgarasos bűnbocsánat, „A kereszt és tőr lovagjai” cím alatt a jezsuiták története, „Hittérítők az indiá­nok földjén”, s más témák. Ezeknek célja bemutatni a történelem eseményei során a vallás és az egyház sze­repét, úgy, ahogy volt, a maga valóságában, s nem úgy, ahogy az egyházak ta­nították. — A csillagászati sorozatot is említenem kell. Manapság min­denkit érdekel a táguló határ, a világűr felé pillant az ember. De az egyes társadalmi szer­vekkel is együttes programot dolgoztunk ki. Az ifjúság érdek­lődési körének megfelelően a KISZ-szel karöltve „Világnézeti kérdések” sorozata indul. Az emberi élet célja, az ember és a munka, a társadalom fejlődé­sének törvényei, politika és tu­domány, tudomány és vallás, val­lás és erkölcs — a többi között hasznos és érdeklődésre számot tartó témakörök. A munkásakadémiákon, ame­lyeket a TIT és a szakszer­vezet rendez, a mai ember világnézeti kérdéseivel fog­lalkoznak majd. A modern tudományos világ­nézet kialakulása, az ember he­lye a világban, az élet mai fel­fogása, az anyag és a szellem, vallás és erkölcs, az élővilág fejlődése és más ismeretek bi­zonnyal hozzájárulnak sok-sok ember gondolatainak, felfogásá­nak tisztázásához, világnézetének erősödéséhez, s hogy érdeklőd­nek majd, azt az elmúlt évék hasonló előadásai bizonyítják. Természetesen minden szakosztály megtalál­ta a módját, hogy a maga sajátos területén hozzájárul­jon ezeknek a kérdéseknek a megvitatásához. Az alapfogalmak nyújtásával lehet csak megérteni például az ilyen tételeket: mi az, hogy tá­guló világmindenség? — Fontos változás lesz az is­meretterjesztési munkában, hogy az idén már összehangoltan ren­dezik meg az előadásokat a leg­kisebb faluban is. Nagyobb gon­dot fordítunk a szemléltetésre is. Bővült a kisfilmtár, szemlél­tető tár áll majd rendelkezés­re, vetítőgépek stb. Az össze­hangoltság azt jelenti, hogy ezentúl minden ismeretterjesz­tést végző szerv tervét egyezte­ti. a járások szintjét a járási pártbizottságok irányítása mel­lett a járási népművelési fel­ügyelő és a TIT megbízott járá­si titkára segítségével. így nem aprózódnak szét az erők, és ha­tározottabb, céltudatosabb mun­kát lehet végezni. A cél nemcsak az. hogy ko­moly, s egyben érdekes, szóra­koztató előadásokat nyújtsanak az ismeretterjesztők, hanem az is. hogy az előadásokat minél többen hallgassák meg. (25) „Pontosan éjfél után fel oraval várj a megszokott helyen. Azt a teher­autót, melyiknek jobboldali indexe je­lezni fog, állítsd le. A többit megtudod a vezetőtől. Frédi.” Érdekes, hogy ékezetet sehol sem tett Frédi. Végigjárta a kamrát, ala­posan megnézett mindent; hátha a du­lakodás helyén talál valami nyomot. Semmit sem talált. Kiment, és becsukta az ajtót. A ta­lált kalapot magával vitte. Menet köz­ben megnézte a kalap belsejét. R. V. monogramot látott benne. A föld­szinti bejárati ajtónál megállt, és ott várta be Cselei megérkezését. Kocka részletesen beszámolt a reg­geli eseményekről. Az alezredes figyel­mesen hallgatta. Bementek az intézet vezetőjéhez. — Főorvos elvtárs — kérdezte az alezredes, — adtak valakinek engedélyt Vildmann megvizsgálásához? — A magam részéről senkinek — válaszolta a főorvos, — de azonnal megkérdezem az ügyeletest. — Felvette a telefonkagylót. Tárcsázott. Pár perc múlva egy fiatal, fehér­köpenyes orvos lépett be. Bemutatko­zott, és szolgálatkészen nézett az inté­zet vezetőjére. — Mondja, kolléga, adott ön enge­délyt valakinek, hogy a kettes kamrá­ban lévő hullát megvizsgálja? A fiatal orvos rövid gondolkozás után válaszolt. — Igen. — Kinek? — kérdezte élénken Cse­lei. — A rendőrség életvédelmi osztá­lyáról volt itt egy rendőrorvos. — Hogy hívták? — Én bizony nem jegyeztem meg a nevét — felelte a fiatalember. — Csak úgy beengedte? — Felmutatta a rendőrségi igazol­ványát. — Egyenruhában volt? — kérdezte Cselei. — Nem. Polgári ruhában. Ha jól emlékszem, homokszínű ballonkabátot és kalapot viselt, meg barna orvosi táska volt nála. — Szabadna egy kérdést? — szólt közbe Kocka. — Tessék — fordult a főhadnagy felé az ügyeletes. — Próbáljon jól visszaemlékezni az arcára. A fiatalember keresztbe rakta a lá­bát, térdére könyökölt, és állát tenyeré­vel feltámasztotta, úgy gondolkodott. — Ha jól emlékszem — mondta egy kis idő után —, szegletes, markáns arca, barng szeme, erős fekete szemöldöke volt. Bár folyton mosolygott, fogait nem láttam. Egy feltűnő volt rajta. A nor­málisnál hosszabb ujjai voltak. Kocka az alezredesre nézett. — ö volt az! — majd az ügyetes felé fordult: — Köszönöm szépen. — Elmehetek? — kérdezte a fiatal­ember, és felállt. — Igen — felelte Cselei. ök is elbúcsúztak, és visszamentek a hivatalba. — No, Kocka — szólt nevetve az alezredes. — Most hogyan látod a dol­gokat? — Már világosabban — felelte a főhadnagy. — Meggyőződésem, hogy a hullakamra reggeli vendége Frédi ba­rátunk volt. Azt is tudom, hogy mit ke­resett. A levelet. Nyilván rájött, hogy hiba volt a levél megírása, és el akarta tűntetni. — Ebből viszont az következik, hogy ő végzett Vildmann-nal — vette át a szót az alezredes. — Úgy látszik — felelte a főhad­nagy, — de vajon miért? — kérdezte aztán. — Ennek ezer oka lehet — vála­szolta az alezredes. — Talán zsarolta őt. Talán nem akart megfelelően dol­gozni. De az is lehet, hogy túl sokat tudott, vagy fecsegett valahol. Ezen én nem csodálkozom. Ez beletartozik az imperialisták módszerébe. Csak addig dologztatnak valakivel, míg nem ve­szélyes számukra. Ha már nem tudják használni, eltüntetik. Nem kockáztat­nak semmit. Ne felejtsd el, hogy Vild­mann régi ügynök. A háború alatt Távol-Keleten élt, majd Törökország­ban. Sok mindent tudhatott. — Igen — felelte Kocka. — Viszont én egy meglepőbb dol­got mondok — folytatta az alezredes. A főhadnagy kérdőn ránézett. — Ez a Krasznai-gyerek véletlenül keveredett a dologba! — mondta moso­lyogva Cselei. — Véletlenül? — Igen. Tegnap találkoztam egyik barátommal. Tavaly együtt voltunk pártiskolán. Olajosnak hívják. A köz­oktatásiban dolgozik. Beszélgettünk, és felháborodva meséli enn'ek a Krasznai- nak az eltávolítását. Azonnal részlete­sen utánanéztem. Megállapítottam, hogy a tanulmányi osztály vezetője állí­totta össze a jelentést, és adta be a rendőrségnek. Onnan mi csak kivonatot kaptunk. A jelentés egy csomó felte­vést tartalmaz, ami semmivel sem tá­masztható alá. Az egyetemen nagyon rendes, becsületes gyereknek ismerik és a tanárok véleménye szerint nagyon te­hetséges. — De hogyan került a Liliomba? És Éva miért vitte a lakására? — kér­dezte Kocka. — Azt még nem tudom. De egjr óra múlva többet tudok mondani — felelte mosolyogva Cselei. — Egy óra múlva találkozom Olajossal, akitől egy szíves­séget kértem. — Akkor a fiú figyelését álMtsam le? — Egyelőre ne — felelte az alezre­des. — Lehet, hogy én tévedek. Olajos Géza másodszor kopogtatott özv. Sámsonné lakásának ajtaján. A la- kásajtó kitárult és egy fiatal, karcsú leányt pillantott meg. Olajos mosolyogva leemelte kalap­ját, barátságosan köszönt. Szőke haján megcsillant a délelőtti napsugár. — Borús Eszter elvtársnőt kere­sem. — Én vagyok. Tessék — felelte tar­tózkodóan a lány. — Beszélni szeretnék magával — mondta mosolyogva a fiatalember. — A Közoktatásügyi Minisztériumból jöt­tem. — Tessék befáradni. — Köszönöm. — Olajos belépett a keskeny előszobába. Eszter becsukta az ajtót, ösztönös mozdulattal megigazította haját. — Talán menjünk a szobába — ajánlotta, — arra tessék. A férfi belépett. A kisméretű szoba ízlésesen volt berendezve. Az ablak mellett egy asztal állt, az ajtótól jobbra ruhaszekrény, azzal szemben egy sezlon. Az asztalon könyvek, füzetek halmaza és egy asztali lámpa. (Folytatjuk.) J

Next

/
Thumbnails
Contents