Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-06 / 210. szám

ló ízlés, szép munka A „kongresszusi gárda,, Szedlár István munkája is meg­könnyebbült. Üj talpszélmarógé­pet szereltek fel az üzemben. Ez a minőség javítását is segíti. Szanyi Ferenc immár hatodik éve dolgozik a vállalatnál. Az ő mun­kája is hozzájárul ahhoz, hogy az üzem készítményei iránt megyénk határain tűi is élénk az érdeklő­dés. (Hammel József felvételei.) AKIK MAR HALLOTTAK a „pletykát”, nagy csodálkozással tárták szét a kezüket: — Mi ütött ezekbe a fehérkabá­tos emberekbe? Boltos létükre eszkábálni akarnak...? És mi tagadás, jogos a meghök­kenés, hiszen amihez a nyíregy­házi „kis-csemege” bolt dolgozói kezdtek, példátlan próbálkozás a megyeszékhelyen. Kiss János he­lyettes vezető el is árulja, hogy az ötletet „importálták”. Ezt pedig úgy kell érteni, hogy a szaklapok­ból értesültek NDK-beli kollé­gáik lelkes vállalkozásáról, és most utánuk csinálják. Mert a boltmozgalom íratlan történeté­ben először határozták el rfyíregy- háziak: társadalmi munkával gyorsítják meg a nemrég kezdett átalakítási munkákat. — száznyolcvan oka... — mondja nagy természtességgel Kiss János, s hangjából kiérzik, hogy ez egy cseppet sem lesz meg­erőltető nekik. Pedig ha számo­lunk ... több, mint húsz műszak... 90 mozielőadás... sok-sok odaha­za hasznosítható óra... De a „kis- csemegések” lelkesen tettek ígé­retet. Hiszen mit szólnának a nép­szerű hely vendegei, na az önki­szolgálóvá való átalakítás miatt hosszú hetekig lehúzva tartanák a rollót? Hamar született az öt­let: az egyébként ügyesen íabri- káló kát „főnök”. Nagy Mihály és Kiss János tiszta lap fölé hajolt és elkészítette az önkiszolgálásra alkalmas állvány tervrajzát, amit saját maguk készítenek el a közeli napokban. S hogy a pénz is- ma­radjon, elhatározták: a jelenlegi anyagot gyalulják újjá és abból állítják össze a modernebbet. S HOGY A BOLTI KOLLEK­TÍVA örömmel üdvözölte az ötle­tet, kínálta fel segítségét, — an­nak története van. „Kongresszusi gárda”. — így is nevezhetjük a boltiakat, mivei zászló hirdeti nem is olyan régi dicsőségüket. — Már akkor született a közös aka­rat, amely most új változatban lepi meg az embereket. Már ké­szen van az ingyen segítés „for­gatókönyve” is. A szabadműsza­kosok dolguk végeztével nem siet­nek ki az ajtón, fogják a deszkát, a szeget, a kalapácsot és végzik az adott szó valóraváltását. Mert a bolt modernizálása közben sem szünetel a kiszolgálás:. az eddig A titkár diplomája — Dr. Kiss György vb-titkár vagyok — mutatkozik be, s íróasztalán gondosan rendet teremtve máris az újabb „ügy­fél” rendelkezésére áll. Egészen fiatal ember, alig van túl a három ikszen. Tizen­hat éves korától kezdve köz­igazgatásban dolgozik. Akkori­ban a kőszegremetei körjegyző­ségnél kezdte, mint díjtalan díj nők. Évek után ért el oda — közben végigélte a múlt ranglétra-rendszerének min­den „kényelmét” — hogy kine­vezték ideiglenes díjnoknak, s ez nagy szó volt, mert ekkor már fizetést kapott. A felsza­badulás hirére felettesei, a fő­jegyző, s a többi „kishatal- masságok” Nyugatra mentek, ő pedig nagyecsedi rokonaihoz jött. Kőszegremetén is azért vál­lalt állást, mert egyedül ma­radt. nem tudott tanulni, megélhetés után kellett néznie, így érte meg a felszabadulást Nagyecseden. 1944 végén jelentkezett Má­tészalkán, mint volt közigazga­tási dolgozó. Néhány hónap múlva Válfajra helyezték, ahol azóta is dolgozik, s ahol 1957 óta vb-titkár, ittannlt éjszakák — Úgy éreztem hogy az egész közigazgatás a kisujjam- ban van. Aztán vobak esetek, mikor éreztem, hogy azért vannak még dolgok, amelyeket nem ártana bővebben megis­merni — emlékszik vissza mo­solyogva az elmúlt évekre. Ezért is, meg olyan meggon­dolásból, hogy az ifjúkorban elmulasztottakat pótolja, 1954- ben jelentkezett a iogi egye­temre. Ezt követően évekig kemé­nyen kellett dolgoznia. Napi munkája elvégzése után ott­hon, mikor a család már el­pihent — mert ekkor már fia­tal apa volt — elővette a tan­könyveket, az egyetemi jegyze­teket. S végül sok-sok virrasz­tás, éjszakai tanulás jutalma lett a megszerzett doktori cím, a diploma. Ismeri a községet, az embe­reket, mint a tenyerét. Ta­núja, pontosabban részese an­nak a fejlődésnek, melyet Vál­lai az elmúlt tizenöt év alatt megért. Sok köze van ahhoz, hogy községe ma riiar nem „istenhátamögötti” falu, hogy napi nyolc autóbuszjárat indul Szalka, illetve Nyírbátor felé, hogy náluk a megye egyik legszebb népparkja és gyermek­játszótere működik. Az új utakról, az iskola átalakításá­ról, minden közkútról, a köz­ség nagyszerű üzlethálózatáról nagyon sokat tudna beszélni — s nem érdemtelenül. Sok elismerés Együtt él a községgel, az emberekkel, s ilyen szempont­ból nagyon sokat jelent a diploma. Szakértelemmel, na­gyobb hozzáértéssel tudja fel­világosítani a község lakosait, akik ügyes-bajos dolgaikkal hozzá fordulnak tanácséit. A községi tanács elnöke, a közsé­gi pártszervezet titkára egy­aránt elismeréssel nyilatkozik a tanácstitkár munkájáról. — Nagyszerűen érti a dolgát, munkája ellen a legkisebb ki­fogást sem tudnánk felhozni. Pontos, lelkiismeretesen, türel­mesen beszélget az emberek­kel és a törvényadta lehetősé­geket betartva mindenkor se­gít nekik — hangoztatják. Az emberek, a község lakói is kedvelik, elismerik nagy tu­dását, hozzáértését, s minden­kor bizalommal fordulnak hoz­zá. Legtöbben úgj beszélnek róla, mintha közelebbi hozzá­tartozójuk lenne. Amit pénzzel nem lehet megfizetni A többlettudás, a nagyobb szakértelem mellett a diploma Az érettségi találkozó A minap díszes le­vélkét kézbesített a postás. Izgatottan tép­tem jel a borítékot. Meghívó volt benne... Érettségi találkozóra hívtak az egyik zenés karthelyiségbe. Nézem at aláírást: Kaesmarek Ágoston volt odacirkal- mazva halványlila be­tűkkel. Kaesmarek... Kaesma­rek... Ki is volt az a Kaesmarek?... Ja, az a görnyedthá- tú, szemüveges eminens a jobb első pádból. Em­lékszem, egyszer meg­itattuk vele a gumiara- bikumot. Három napig röhögött rajta az osz­tály. Vajon mi lett be­lőle? Hát a többiekből? A spicli Kuncser, aki városi vicclapnál és konferanszié egy vidám varietében. — Hát te miből ten­geted napjaid, édes fiam? — szólított meg reszketeg hangon deres­fejű osztályfőnököm, egykori magyar nyelv és irodalomtanárom, akinél háromszor is pótvizsgáitam és csak hosszú könyörgés után engedett érettségire. — Üjságíró vagyok, tanár úr kérem — re- begtem szerényen. — És koszorús költő — tettem hozzá még sze­rényebben. Mire osztályfőnököm csuklani kezdett, majd egészen rosszul lett. El is kellett miatta halasz­tani az egész találkozót... gy. i- gy­mégis azért jeient ar. Kiss György számára nagy nyeresé­get, mert — a község vezetői­nek szavai szerint — közelebb hozta a tanácstitkárt az embe­rekhez. Rájött azóta, hogy pon­tosan és megnyugtatóan úgy lehet egy panaszos ügyet el­intézni, ha kimegy az embe­rekhez, beszélget velük, a helyszínen vizsgálja meg a problémákat. És íg;. is dolgo­zik. Lépést tart az élettel, irá­nyítja a falu megszokott, egyenletesen lüktető életet. S az emberekben nem „ügyfelet” lát, hanem panaszost, akin se­gíteni kell. Nagyon szereti munkáját, hi­szen ha nem kedvelte volna meg a községet, már rég el­mehetett volna a járásra, vagy a megyére is dolgozni. Hívtak, de nem ment. Nem, mert ahogy mondta: — Ha a lakosok érdekében létrehozunk valamit. őrülnek és hálásak ezért a maguk módján. Az arcukra van ez írva, a mozdulataikról, besiéd- j ükről érezni — ez az, amit pénzzel nem lehet megfizetni. (Bézi) — importált ötlete, — „profilon hírül#* vállal kosává, — örömteli „türelmetlenvégeu raktárnak használt helyiségben szolgálják ki a vevőket. MAR NAGYON „TÜRELMET­LENEK” a kis-csemegések: még szárad a raktárhelyiség betonpad­lója és a hurcolkodást nem lehet kezdeni. De az idő kedvező és Estók Gizella. Kovalcsik Jáncs, Hell Ferenc és a többi dolgozók izgatottan várják az érdekesnek gérkező munka rajtját. És aztán? Aztán a „minden perc drága* gondolat jegyében készítik, forr málják a kornak megfelelő, igé­nyesebb kiszolgálást biztosító boltjukat. Valaki ironikusan je­gyezte meg: nem is olyan rossz „bőt” ez a dolog. Olyan, ahol min­denki jól jár: az eladó — mart nem szünetel sokáig az árusítás, — a vevő, mert megszokott boltját nem kell nélkülöznie. HISZEN ELÁRULTÁK, hogy a több ezer forintot érő társadalmi munkával, no meg egy újabb önkiválasztó bolt kialakításával még szeptember hónapban készen lesznek. . — angyal — Szép baromfiállománya van a tarpai 10 ezer bolha* Győzelem Termelőszövetkezetnek. Mintegy nyolcezer darab csibé­jükből már közel négyezret érté­kesítették jó áron. Jelenleg 420« darabonként 1—1 és fél kilós jér- céjük szaladgál a kifutókban. Ezek közül 1800 darab vérpróbá- zott jószágot gyűrűztek, amelyek majd törzsállományukat képezik. A képen Esze Elekné, a négy fős baromfigondozó-brigád veze­tője etetés kÄzbe*. (Hammel Jómét feivétete.l 2 nens az első pádból. Most profi boxbajnok és kidobóember egy kültelki kocsmában. Az a nyeszlett, kopasz öregember pedig a Gó­liát Jenei. A könyökvé­dőjét is elhozta: alszám- lázó egy alhivatalban. A másik nyeszlett, Göm­böc Gyuri csak egy sós­kiflit rendelt magának, de a késsel a sót is le­vakarta róla. Diétázik szegény, mert már 10 éve gyomorbajos. A spicli Kuncser kifutó lett egy tésztagyárban, Fusera Tóni pedig te­metkezési igazgató. i Az osztály bohóca, akin annyit röhögtünk, ma- szírozó a balettkarnál. Savanyú Tódor, aki már akkor is májbajos volt, humorista -egy fő­befújt Ánégyzet tanar úrnak, biztosan sokra vitte. Góliát Jenci, az osztály atlétája talán már azóta világbajnok lett. És Fusera Tóni, a szomszédom, meg Göm­böc Gyuri, aki mindig felfalta a lekvároske­nyeremet, vajon mit csinálnak? Aztán felvirradt a nagy nap. Ünneplőbe vágtam magamat, még csokornyakkendőt is kö­töttem. A Görbe macs­kában harsány újongás- sal fogadott az osztály: — Hurrá, megjött De­ci Gyuri! ■ Hatalmas szál férfi rontott nekem és öklei­vel úgy hátbadöngetett, hogy nekiestem egy sö- röskriglinek. Kaesmarek volt, a görbehátú emi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents