Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-24 / 226. szám

Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ közgyűlésén

(Folytatás a 4. oldalról)

lássa, amit mindenki jól lát és világosan ért.

— Csodálkozást kelt bennünk Lodge egy másik kijelentése is, amely akkor hangzott el, amikor Ledge ellenezte, hogy a leszerelést a közgyűlés mostani ülésszaka megvitatja.

Szó szerint a következőket mondotta: „Ügy gondoljuk, hogy a világ közvéleményének mindezt hallania kell, még pedig olyan fórumon, mint az adott bizottság, amely csakis a leszereléssel foglalkozik. Erre nem felel meg a közgyűlés, ahol ez csupán egy lesz a több mint 80 kérdés között.”

— Személyesen ismerem Lodge urat és csodálkozom, mennyire lebecsüli saját munkáját, hiszen hosszú éveken át ő képviselte az ENSZ-ben az Egyesült Államok érdekeit.

— Mi tisztelettel viseltetünk az Egyesült Nemzetek szervezetének minden bizottsága iránt, de számunkra a népek legmaga- sabbrendű, legreprezentatívabb és teljes hatalmú fóruma az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése. Reméljük, hogy a különböző kontinensek különböző államaiból itt összegyűlt képviselők nem osztják az említett álláspontot és nem a 79. kérdésnek fogják tekinteni a leszerelést, Ez a kérdések kérdése, amely az egész emberiséget foglalkoztatja. Különös, hogy az Egyesült Államok ENSZ-képviselője ezt nem érti meg.

— Az ENSZ-leszerelési bizottságában még nyíltabb kísérletek is történtek, hogy olyan útra tereljék a leszerelési tárgyalásokat, amelyen nem lehet megoldást találni erre a kérdésre. Nem lehet másként értékelni az Egyesült Államoknak az ENSZ leszerelési bizottságában előterjesztett javaslatát, hogy tudniillik az Egyesült Államok és a Szovjetunió helyezzen nemzetközi ellenőrzés alá fejenként 30 000 kilogramm nukleáris fegyverekhez szánt hasítható anyagot, vagy azt a javaslatot, hogy ezek az országok zárják be egymás után az ilyen anyagok katonai célokra előállító üzemeiket.

— Csak az hiheti el, aki tájékozatlan, hogy e javaslatok célja a nukleáris háború veszélyének csökkentése. Az amerikai javaslatok ugyanis sem a nukleáris fegyverek megszüntetésére sem az ilyen fegyverkészletek megsemmisítésére nem irányultak, sőt még a fegyverek használatának eltiltására sem. E javaslatokban arról van szó, hogy kiemeljék a hasítható anyagok bizonj os részét az ilyen anyagok általános készletének tömegéből, amelyet az államok katonai felhasználásra halmoztak fel. Nem vélet'en, hogy az Egyesült Államok, amikor fenti javaslatait előterjesztette, elhallgatta, milyen mennyiségű nukleáris fegyver és hasítható anvag marad birtokában a későbbi nukleáris fegyvergyártáshoz azután is. hogy kiemel belőle harmincezer kilogrammot. Ha az Egyesült Államok ezt megmondta volna, még világosabbá vált Volna, hogy ez a lépés semmiképpen sem csökkentené a nukleáris háború veszélyét.

— A szovje kormány mélységesen meg van győződve, hogy az emberiséget a nukleáris háoorú fenyegető veszélyétől esak a leszerelés kérdésének olyan gyökeres megoldásával lehet megszabadítani, amely előirányozza a nukleáris fegyver teljes eltiltását, mégpedig c fegyver előállításának és kipróbálásának megszüntetésével és a felhalmozott készletek megsemmisítésével együtt.

Erre törekszik a Szovjetunió, amikor következetesen és határozottan síkra száll az általános és teljes leszerelését.

— Nézetünk szerint mindebből levonható egy fontos következtetés: ahhoz, hogy a leszerelés kérdését végre kimozdítsuk a holtpontról, a közgyűlésnek kell utasítani azokat, akik akadályozzák a leszerelés megoldását és e kérdés érdemleges megtárgyalása helyett csi>k üres fecsegést akarnak folytatni róla.

— A szovjet kormány mélységesen meg van győződve, hogy napjainkban a leszerelés nemcsak szükséges, hanem lehetséges is. A békéért vívott harc ma már népeket mozgósító, hatalmas erő. Számolniuk kell vele azoknak a kormányoknak -s, amelyek még mindig betegesen ragaszkodnak a „hidegháború” és a fegyverkezési verseny politikájához.

— A Szovjetunió népei, a szovjet kormány változatlanul arra törekszik, hogy az államközi kapcsolatokban megszilárduljanak a békés együttélés elvei, hogy ezek az elvek legyenek az egész mai társadalom életének alapvető törvényei. — folytatta beszédét Hruscsov. Ezek mögött az elvek mögött nem valami kommunisták által kiagyalt „kelepce” rejlik, hanem néhány olyan dolog, amelyet maga az élet diktált:

az államok kapcsolatainak békés úton, erőszak alkalmazása nélkül, háborúk nélkül, egymás belügyeibe való beavatkozás nélkül kell fejlődniük.

— Nem árulok el titkot, ha megmondom, hogy nem rokonszenvezünk a kapitalizmussal. De nem akajuk saját rendünket erőszakkal rákényszeríteni más országokra. A tőlünk eltérő társadalmi rendszerű államok politikájának irányítói is mondjanak le arról a meddő és veszélyes próbálkozásról, hogy saját akaratukat diktálják nekünk. Itt az ideje, hogy beismerjék: az egyik, vagy a másik életforma megválasztása — ez mindegyik nép belső ügye. ügy építsük fel kapcsolatainkat, hogy számoljunk a valóság reális tényeivel. Ez lesz a békés együttélés.

Hruscsov a továbbiakban hangoztatta: a békés együttélés politikája mellett jóval nagyobb erő hat, mint bármely kormány óhaja, akarata és döntései. Ez az erő az emberiségnek az a közös és természetes törekvése, hogy nem tűri egy olyan háború borzalmait, amelyben alkalmazásra kerülnének a legutóbbi években megalkotott hallatlan tömeg- pusztító eszközök.

Ténylegesen a békés együttélés már valóság, és mint ilyen, nemzetközi elismerést nyert. Lényegében most az a kérdés, hogyan tegyük megbízhatóvá a békés együttélést, hogyan akadályozzuk meg a tőle való eltávolodást, ami lépten-nyomon veszélyes nemzetközi konfliktusokat szül: Más szóval, mint egyszer már mondtam, nincs nagy választásunk: vagy békés együttélés, amely kedvezni fog a legszebb emberi ideáloknak,, vagy együttélés „késhegyen.”

— Ha arról van szó, milyen is valójában a békés együttélés, hát rámutathatunk azokra a kapcsolatokra, amelyek a szocialista országok és az új ázsiai, afrikai, latin-amerikai államok között alakultak ki, miután ez utóbbiak felszabadultak a gyarmati elnyomás alól és független

— Az Egyesült Nemzetek Szervezetének nincs más, fontosabb és halaszthatatlanabb feladata, mint elősegíteni, hogy a leszerelés reális ténnyé váljék, megkezdődjenek végre a gyakorlati tettek: a katonák hazabocsátása, a fegyverek megsemmisítése, a nukleáris fegyverek és szállításukra szolgáló eszközök elpusztítása is.

— Nagy cél nagy energiát szül.

A szovjet kormány reméli, hogy a béke megszilárdításában érdekelt összes államok ilyen energiát tanúsítanak és nem kímélik erejüket, hogy megoldják korunk legfontosabb problémáját, a leszerelést. Nem kétséges, hogy a világ népei mélységes hálával fogadják majd az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének leszerelési tárgyú határozatát. «

politika útjára léptek. E kapcsolatokat az őszinte barátság, a mély kölcsönös rokonszenv és megbecsülés jellemzi, továbbá az, hogy a kevésbé fejlett országok gazdasági és technikai segítséget kapnak anélkül, hogy bármiféle politikai, vagy katonai feltételt próbálnának rájuk kényszeríteni. Jó például szolgálhatnak azok a kapcsolatok is. amelyek a szocialista táborhoz tartozó országok és olyan semleges tőkés államok között alakultak ki, mint Finnország, Ausztria Afganisztán, Svédország, stb.

— Véleményünk szerint a békés együttélés eszméje még azokban az országokban is diadalmaskodhat, amelyeknek kormányai még nem mondtak le arról, hogy ellenséges lépéseket tegyenek a szocialista államokkal szemben.

— Amikor legutóbb az Egyesült Államokban jártam, bennem megerősödött az a meggyőződés, hogy az amerikai nép nem akar háborút és az amerikai társadalom legmagasabb rétegeiben is vannak olyan emberek, akik mélységesen megértik, hogy békében kell élni és ki kell' küszöbölni a háborút az emberiség életéből, olyan emberek, akik képesek szembeszállni a megcsontosodott előítéletekkel.

— Azzal a gondolattal utaztam el az Egyesült Államokból:

megvannak a reális lehetőségeink, hogy államaink kapcsolataiból kiűzzük a gyanakvás, a félelem és a bizalmatlanság komor árnyait, s hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kart karba öltve haladhat a béke megszilárdításáért és valamennyi állam igazi nemzetközi együttműködésének megteremtéséért.

Meg kell mondani, nem ingott meg ez a meggyőződésem mindazok ellenére sem, ami a legutóbbi hónapokban történt az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Korunkban óriási ssztelenság lenne, ha a világ két legnagyobb hatalma nem tudna megegyezni.

— Ezt meg kell tenni, már csak azért is, mert a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya óriási jelentőségű a béke sorsára. A szovjet kormány kész r jövőben is mindent megtenni hogy javuljanak a kapcsolatok hazánk és az Amerikai Egyesül' Államok között.

— A békés együttélés politikája feltételezi, hogy minden rendezetlen vitás kérdést készek vagyunk erőszak alkalmazás? nélkül, tárgyalások és ésszerű kompromisszumok utján megoldani. Mindenki tudja, hogy a hi degháború éveiben az ilyen kér- J dések nagyrészt nem nyertek megoldást, és ez veszélyes fe- szültségi központok kialakulásához vezetett Európában, Ázsiában és a Föld más részein.

Hruscsov hangoztatta: még

mindig nem oldódtak meg a második világháború következményeképpen keletkezett nemzetközi problémák. Ezek között első helyen van a német békeszerződés megkötése és ennek alapján a kényes nyugat-berlini kérdés megoldása. Hogy még mindig nem került sor a német békeszerződés megkötésére,

az teljesen a nyugati hatalmak kormányainak lelkiismeretén

szárad, mivel ezek, kertelés nélkül szólva, hosszú évek óta szabotálják ezt a problémát.

— Emiatt az európai helyzet továbbra is ingatag, éles konfliktusok veszélyével telve. A békeszerződés hiányának mindenkinél jobban örülhetnek a nyugat-németországi revansista és militarista erők. Felhasználják ezt a körülményt arra, hogy lépésről-lépésre haladjanak a békét veszélyeztető céljaik megvalósítása felé.

— Függetlenül attól, hogy meghiúsult az a csúcsértekezlet, amelynek egyebek között meg kellett volna vizsgálnia a német békeszerződés kérdését is, úgy gondoljuk, megvannak az objektív feltételek a múlt háború után nyitva maradt kérdések megegyezéses megoldására. Mint már kijelentettük, a szovjet kormány hajlandó még egy ideig várni a német békeszerződés kérdésének megoldásával, hogy megpróbáljon a békeszerződés kérdésében megegyezést elérni azon a csúcs- értekezleten, amelynek mielőbbi összehívását a Szovjetunió javasolja. Szeretnénk remélni, hogy a Szovjetuniónak ezirányú erőfeszítései támogatósra találnak az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya részéről is.

— A Szovjetunió véleménye

szerint a távol-keleti és a

világbéke megszilárdítása

szempontjából égetően szükséges a koreai kérdés megoldása.

Csak őrültek gondolhatnak arra, hogy a koreai kérdést fegyveres erővel oldják meg.

— Amennyire ésszerű a Német Demokratikus Köztársaság kormányának a két német állam államszövetsége létrehozására vonatkozó javaslata, ésszerű a Koreai Népi Demokraíikus Köztársaság kormányának az a javaslata is, hogy teremtsék meg Észak- és Del-Korea államszövetségét. Ez az egyetlen ül, amelyen jó irányban indulhat el a két állam békés Egyesítése.

Ezután Hruscsov rámutatod': az Egyesült Nemzetek Szervezete elősegítette a visszavágást az Egyiptom szabadságára és jogaira támadó agresszoroknak. ssyítet rendreutasítani a libanoni és a jordániai betolakodókat. Szeretnénk remélni, hogy az ENSZ sikerrel teljesíti azokat a felelősségteljes feladatokat is, amelyek a jelenlegi, még mindig aggasztó világhelyzetből adódnak.

Hruscsov ezután hangoztat a: az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájából merített tapasztalat bebizonyította, hogy ez a szervezet hasznos és szükséges. De az Egyesült Nemietek Szervezete tevékenységének időszakában magmuta'koztak a negatív oldalak is. Ezek kifejezésre jutottak abban, hogy egyes or 'szagoknak egyelőre még sikerül más államok kárára az Egyesült Nemzetek Szervezetében felvetődő egyik-másik kérdés megoldásánál rákényszeríteni akaratukat, I politikájukat másokra.

— A szervezet végrehajtó apparátusa ugyancsak egyoldalú beállítottságú. Ez különösen vonatkozik az ENSZ főtitkárának tevékenységére.

A nyugati hatalmak katonai tömbjeihez tartozó nyugati országok rendszerint saját érdekükben használják fel ezt a posztot és a számukra megfelelő jelöltet emelik az Egyesült Nemzetek főtitkárának tisztére.

— A kongói eseményekben különösen megmutatkozott, milyen egyoldalúan hajtja végre a gyakorlati intézkedéseket az ENSZ titkársága. Hammarskjöld főtitkár a Biztonsági Tanács határozatainak végrehajtásában lényegében véve a gyarmatosítók és a gyarmatosítókat támogató országok álláspontjára helyezkedett. Ez igen veszedelmes jelenség.

— Mi szilárdan arra a meggyőződésre jutottunk, hogy elérkezett az idő olyan intézkedések meghozatalára, amelyek biztosítják a feltételeket mind az ENSZ egészének, mind pedig végrehajtó szervének tökéletesebb munkájához. Ismétlem, elsősorban a főtitkárról és az ő apparátusáról van szó. Szükség van bizonyos változtatásokra és í a vitásokra, különösen akkor, ha a közeljövőre gondolunk — mondotta Hruscsov, s rámutatott, hogy már most hozzá kell idomítani az Egyesült Nemzetek apparátusát azokhoz a feltételekhez, amelyek a leszerelésről szóló határozat végrehajtása során jönnek létre. Majd így folytatta beszédét :

— A mi javaslatainkban és a NATO katonai tömbhöz tartozó országok javaslataiban azonos volt az a pont. amely szerint a ’eszerelési megállapodás • után n~mz°tközi ellenőrzéssel létre kell hozni a nemzetközi fegyveres erőket, hogy az Egyesült Nemzetek a Biztonsági Tanács ha- +írozata alapján felhasználhassák őket.

A szovjet kormány véleménye szerint, ha helyesen intézik e nemzetközi fegyveres erők fel- használását, azok valóban hasznosak lehetnek. A kongói tapasztalat azonban óvatossá tesz bennünket. Ez a tapasztalat azt mutatja, hogy az Egyesült Nemzetek erőit éppen abban az irányban használják fel, amely ellen óva intettük őket, és amelyet határozottan ellenzőnk. Hammarskjöld főtitkár űr a gyarmattartók csupán formai elítélésének álláspontjára helyezkedett, de valójában, a gyakorlatban a gyarmattartók irányvonalát követi. Szembehelyezkedik o törvényes kongói kormánnyal 's a kongói néppel, olyan jött- nenteket támogat akiit a füg- •'Nensági harc látszata alatt 'klójában a gyarmattartók poli- "káját folytatják és árulásukért ”!1ván bizonyos sáoot húznak "lük.

— Ha a gyakorlatban i«rv 'o-iák felhasználni a ncm- ••etközi fegyveres erőket a felszabadító mozgalom elfojtására, természetesen nehéz lesz megállapodni nemzetközi haderők létrehozásában, :ni- vel nem lesz rá biztosíték, hogy nem fogják azokat a béke érdekeivel ellentétes, reakciós célokra felhasználni.

— Gondoskodni kell róla, hogy gyet len állam se jusson olyan 'clyzetbe. amilyenbe most a Congói Köztársaság került.

— A szovjet kormány ezzel epesolatban határozott követ(Folytatás a 6. oldalon)

\ békés együttélés a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének egyetlen ésszerű útja