Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-24 / 226. szám

(Folytatás az 5. oldalról)

'keztetésre jutott és a maga nézetét ki akarja fejteni az ENSZ közgyűlésében.

Nyilvánvalóan megértek a feltételek, hogy megszűnjék az olyan főtitkári tisztség, amely szerint a főtitkár cgy- személyileg irányítja az ENSZ apparátusát, egyszcmé- lyileg értelmezi és hajtja végre a Biztonsági Tanácsnak és az ENSZ közgyűlése ülésszakának határozatait.

Célszerű tehát lemondani arról a gyakorlatról, hogy az ENSZ közgyűlésének ülésszakai és a Biztonsági Tanács ülése között eltelt időben az egész gyakorlati munkát egyszemélyileg az ENSZ főtitkára határozza mag.

Az ENSZ végrehajtó szervének a világban kialakult tényleges helyzetet kell tükröznie. Az Egyesült Nemzetek Szervezetébe tartoznak a nyugati hatalmak katonai tömbjeinek tagállamai, továbbá szocialista államok és semleges államok. Teljesen helyes lenne, ha mi jobban biztosítva lennénk az olyan negatív jelenségek ellen, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájában megnyilvánultak, különösen a legutóbbi kongói eseménvek idején.

— Ésszerűnek és helyesnek tarjuk, hogy az ENSZ végrehajtó szerve ne egyetlen személyben, a főtitkár személyében testesüljön meg, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetének nagyfokú bizalmával övezett három olyan személyben, akik a fent említett három alapvető csoporthoz tartozó államokat képviselik. Az ENSZ végrehajtó szervének ilyen összetétele megteremti a hozott határozatok helyesebb végrehajtásának feltételeit.

— Egyszóval: mi célszerűnek tartanók, hogy

a főtitkár helyett, aki most a közgyűlésen és a Biztonsági Tanácsban hozott határozatok értelmezője és végrehajtója, létesítsünk az ENSZ-ben három személyből álló kollektív

végrehajtó szervet. A három személy közül mindegyik bizonyos meghatározott államcsoportot képviselne. Ezzel biztosítanók, hogy az ENSZ végrehajtó szervének tevékenysége nem történik egyetlen államcsoport kárára sem.

— Vannak más kényelmetlenségek is, amelyek manapság az ENSZ tagjait érik. Ezeknek oka: az ENSZ elhelyezése. Úgy véljük, hogy az Amerikai Egyesült Államok, amely szabad, demokratikus országnak nevezi magát, köteles lenne mindenképpen kedvező feltételeket biztosítani az ENSZ munkájához, megteremteni az ENSZ-hez tartozó államok képviselői számára az összes szükséges feltételeket. A gyakorlat aoznban azt bizonyítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok korlátozzá és megnyirbálja különböző államok képviselőinek jogait. Ismeretesék például olyan tények, hogy a fiatal afrikai és ázsiai államok képviselőit az Egyesült Államokban faji megkülönböztetésnek vetették alá, sőt. mi több. bandita támadások érték őket.

— Az amerikai hatóságok képviselői azzal magyarázzák az államok ENSZ-képviselői jogainak különféle korlátozását, hogy állítólag nehéz szavatolniok a delegátusok biztonságát. Hangsúlyozni akarom, hogy jobb véleménnyel vagyunk az amerikai nép vendégszeretetéről, mint amilyen vélemény ilyesféle nyilatkozatok és korlátozó intézkedések eredményeképpen alakulhat ki az emberben. De nem lehet figyelmen kívül hagyni ezeket a nyilatkozatokat, mint ahogy nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a kellemetlenségeket sem, amelyeket ezek a feltételek okoznak az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevékenységében.

— Felvetődik a kérdés, nem kellene-e gondolkodni azon, hodv más, olyan helyet válasszunk ki az ENSZ székhelyének, amely jobban elősegítené e nemzetközi szerv eredményes munkáját? Ilyen hely lehetne például Svájc, vagy Ausztria, Teljes felelősséggel kijelenthetem, ha célszerűnek tartják az ENSZ székhelyének a Szovjetunióban való elhelyezését, mi a legjobb feltételeket biztosítjuk munkájához, szavatoljuk a teljes szabadságot és biztonságot minden állam képviselői számára, függetlenül politikai és vallási meggyőződésüktől, bőrük színétől, mivel országunk nagyra becsüli minden állam szuverén jogait, valamennyi nagy és kis nép egyenlőségét.

— Amikor a szovjet kormány korunk létfontosságú kérdéseiről szóló javaslatokat terjeszt az ENSZ-közgyűlás küldöttei elé, szeretné hangsúlyozni ezeknek rendkívüli fontosságát a világ sorsa szempontjából.

— A leszerelés fontossága nem szorul külön bizonyításra.

— A gyarmat* rendszer megszüntetése szintén annyira fontos, hogy nyílván minden küldöttség tökéletesen megérti, hogy ezt a közgyűlés teljes ülésén kell megvitatni.

— Ügy véljük, h 'gv rendkívül fontos jelentőségre tettek szert a Szovjetunió ellen elkövetett amerikai agresszív cselekmé nyék. Ezek kifejezésre jutottak abban, hogy amerikai repülőgépeket küldtek a Szovjeti nió ha tárai mögé. De ennek a kérdésnek még különösebb jelentőséget ad, hogy Eisenhower úr, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, az amerikai repülőgépek agresszív berepüléseit olyan normális dolognak nvílvanitotta, amely elengedhetetlenül szükséges az Egyesült Államok biztonsága szempontjából.

Ezenkívül az Egyesült Államok felruházta magát azzal a joggal, hogy a jövőben is küld hasonló repülőgépeket. Mivel nemcsak a Szovjetunió, de más államok szuverén jogainak megsértéséről is szó van, az Egyesült Államok agresszív cselekedeteinek kérdését az Egyesült Nemzetek Szervezetének plenáris ülésén kell megoldani.

Az ilyen cselekedetek folytatása és különösen az a tény, hogy e cselekedeteket az Egyesült Államok elnöke állami politikává nyilvánította, az emberiséget bármelyik pillanatban a harmadik világháborúba taszíthatja. Ezért megismétlem, hogy a szovjet kormány véleménye szerint az

adott kérdést csakúgy, mint a leszerelés és a gyarmati rendszer felszámolásának kérdését nem a bizottságokban, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének plenáris ülésén kell megvitatni.

— Arról van szó, hogy a közgyűlés mostani ülésszakán a világ államai nagy többségének képviselői mondják meg véleményüket azokról a kardinális problémákról, amelyek ma a közvéleményt nyugtalanítják és nyugtalanítanak a világon minden olyan embert, akinek érdeke a szabadság és a demokrácia továbbfejlesztése, áld arról álmodik, hogy önmaga és gyermekei békében élhetnek.

— A szovjet kormány reméli, hogy az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszakán megvitatásra javasolt kérdések támogatásra és megértésre találnak, mert hiszen ezeknek felvetését az az őszinte törekvés diktálta, hogy Földünkön jobb életet és nyugalmat biztosítsunk.

— Azt hiszem, Önök osztják azt a véleményemet, hogy ezekben a napokban az emberek százmillióinak figyelme irányul a közgyűlés üléstermére. Mit várnak tőlünk a világ országainak népei? Azt, hogy igazságosan és becsületesen megoldjuk napjaink égető problémáit.

— Az emberiség már ott tart, hogy nem tűrheti meg életében a terhes, reakciós múlt maradványait. Az emberiség már ott tart, hogy megérti, milyen mélyreható, súlyos veszéllyel jár a tudományos eredmények helytelen, hibás felhasználása a fegyverkezési verseny céljaira.

— Cselekedjünk úgy, hogy utódaink, fiaink, unokáink és ükunokáink jó emléket őrizzenek meg a mi korunkból. Tekintsék példának korunk embereit és azt mondják: valamikor a Föld lakóinak nehéz, bonyolult kérdésekkel kellett megbírkóz- niok. És ők, akik összegyűllek az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén, megoldották ezeket a kérdéseket a jobb jövő nevében.

— Cselekedjünk hát úgy, hogy

az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 15. ülésszaka ne csak a reményeknek, hanem a remények valóraváltásának is az ülésszaka legyen.

— A szovjet kormány hajlandó megtenni mindent, hogy már ma összeomolják a gyarmati rabság, hogy a leszerelés kérdései már ma konkrét, érdembeni megoldást találjanak.

— A szovjet kormány kész megtenni mindent, hogy ma már tilosak legyenek az atomfegyverrel végzett kísérletek, hogy megtiltsák és megsemmisítsék a tömegpusztításnak ezeket a veszélyeit.

Hruscsov beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be:

— Mondanivalóim végéhez érve, ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy a szovjet kormány, amely a szovjet nép érdekeit, a szabad szocialista állam polgárainak érdekeit tartja szem előtt, újból és újból ezt javasolja mindenkinek: tárgyaljunk, vitatkozzunk, de oldjuk meg az általános és teljes leszerelés kérdéseit, temessük el az emberiség által megátkozott gyarmati rendszert.

— Nincs helye több huzavonának, nincs helye több halogatásnak. A népek, a legkülönbözőbb társadalmi rendszerű államok népei azt várják, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése végre olyan határozatokat hoz, amelyek megfelelnek a népek óhajainak.

New-York. (MTI): Nyugati hír- ügynökségek jelentik, hogy amint Hruscsov szovjet miniszterelnök befejezte beszédét, Wigny belga külügyminiszter jelentkezett szólásra.

Ezután a közgyűlés péntek délelőtti ülése végétért.

Ncw-York. (MTI): Az ENSZ- közgyűlés pénteken délután folytatta a nemzetközi helyzet általános vitáját.

A közgyűlés pénteken délutáni ülése magyar idő szerint 22,31 órakor ért véget.

A következő teljes ülés szombaton magyar idő szerint 15,30 órakor kezdődik.

(41)

István feiugrott. Bement a fürdőszobába, megmosta arcát, megfésülkö- dött és ruganyos léptekkel szaladt le a lépcsőn. Pál afya mosolyogva fogadta.

— Jöjjön fiacskám, bemutatóm Clairk kapitánynak, a misszió vezetőjének.

A fiú keményen megszorította a jóképű amerikai tiszt kezét.

— Üljön le.

István leült. Kíváncsian nézte Pál atyát és a mosolygó, kedves arcú tisztet.

— Fiacskám, azért kérettem, hogy Közöljem magával, lényegében elintézést nyert az ügye. Amint látja, itt van az útlevele, a beutazási engedélye, az egyetemi felvétele. Hátra van azonban egy kis formai dolog elintézése, vagy tisztázása. De ezt majd a kapitány úr ismerteti.

Clairk mosolyogva megszólalt. Folyékonyan beszélt németül.

— Arról van szó, Krasznai úr, hogy parancsnokaim részéről bizonyos aggályok merültek fel.

— Értem — mondta a fiú.

— Magam részéről ezt butaságnak, vaskalaposságnak tartom, de hát én csak kapitány vagyok, és a parancsnokkal nem vitázhatok. Ezt megérti, ugye?

— Természetesen — felelte István, és Pál atyára nézett. A pap biztatóan hunyorgott rá.

— Főnökömben, az ezredes úrban, amikor beutazási kérelméhez csatolt életrajzát olvasta, felmerült az a gondolat, hogy ön, Krasznai úr, hátha kommunista ágens.

István megdöbbent.-1- Én — folytatta a kapitány — nagyot nevettem ezen a szerintem hely- 1 Hen óvatosságon, mivel tudom azt, hogy a Pál atya által ajánlott embereknél ez nem áll fenn, de ezredesem hajthatatlan maradt. Persze, megértem a jó öreget, mert valóban, a vörösök most ilyen módszerrel dolgoznak.

— De kérem, kapitány úr... —

dadogta István.

— Tudom, tudom Krasznai űr. Ezt beszéltük meg éppen Pál atyával. Az ezredes úr csak akkor írja alá az útlevelet, ha maga bebizonyítja, hogy nem kommunista ügynök...

— Ezt hogyan tudom én bebizonyítani? — A fiúval forogni Kezdett a világ.

— Jogos a kérdés. Valóban, egy feltételezés ellenkezőjét hogyan lehet bizonyítani? Pál atyával találtunk egy megoldást. Kiváncsiak vagyunk a véleményére.

— Köszönöm szépen.. .

— Nos, arról van szó —. fol> tatta a kapitány, — hogy visszamegy Budapestre. Egy megadott helyről elhoz számunkra, illetve az ezredes úr számára valami üzenetet. Nyílván ezzel bizonyítani fogja, hogy ön, Krasznai úr nem a bolsevisták megbízásából jött hozzánk. Ezzel meggyőzzük Donován ezredes urat, és ön előtt nyitva az egyetem kapuja.

— De kapitány úr..:

— Fiacskám — vágta el közbeszólásával a fiú megkezdett beszédét Pál atya. — Higgye el, hogy mi nagyon átgondoltunk mindent. Segíteni akarunk magán. De bizonyos illúziókkal le kell számolnia. Ön évekig élvezni fogja az amerikai kormány vendégszeretetét, minden támogatást megkap, hogy kiváló ervos legyen. Nem túlzott igény az ő részükről, ha bizonyos garanciát kérnek a menekült személyekkel kapcsolatban. Ne felejtse el, hogy ön elhagyta illegálisan Magyarországot. És akkor hagyta el, amikor a rendőrség nyomozást folytatott ön után. Ebből fiacskám, az következik, hogy ön a szökésével bizonyította azokat a bűncselekményeket, amelyekkel gyanúsították.

— De. ..

— Várjon fiacskám. Tudom, mit akar mondani. De nem fog találni egyetlen embert sem, aki hinne az ön ártatlanságában, mert a kérdést a vörösök úgy állítják fel: aki nem bűnös, az nem szökik meg. Csak az lép át illegálisan a határon akinek vaj van a fején. Ezek azok az illúziók, amelyekkel le kell számolnia.

— Értem — felelte a fiú. Az arca sápadt volt.

— A dolog különben is veszélytelen. Clairk kapitány mindenben segítségére lesz. Elmondja, hogy mit kell csinálnia.

— Igen — nevetett a kapitány. —

Gyerekjáték a dolog. Én átteszem önt még ma éjjel a határon. Ott semmi veszély nem lesz. Egy bizonyos ponton, amit majd a térképen megmutatok, egy gépkocsi fogja várni. Megfelelő iratokról is gondoskodtam. A gépkocsi felviszi Budapestre. Holnap ebéd után bemegy a Széchenyi Könyvtárba. Kikéri az Orvosi Szemle 1896. évi kötetét. Ezt minden orvostanhallgató kérheti. A 375-ös oldalon talál egy borítékot. Vékony, hártyapapírborítékot. Magához veszi. Ugyanakkor azt a borítékot, amelyet én adok önnek, beleteszi a könyvbe. Ennyi az egész.

István lehajtotta a fejét. Kavargóit benne minden. — Istenem, mi lesz ebből. . .

— Fiacskám — riasztotta fel őt a pap. — Most menjen szépen fel. Gondolkozzon. Ha nem vállalja, akkor sem történik semmi. Sajnos, mi más megoldást nem látunk. No, menjen. Ha úgy dönt, hogy vállalja, egy óra múlva jöjjön le, és közölje velem.

A fiú felállt és kitámolygott. Szobájába ment, és mint az alvajáró, sétált fel és alá. Keptelen volt gondolkozni. összevissza csapongtak. érzései, de egy valamire való összpontosuló gondolat nem vert gyökeret agyában; Félelem, kétségbeesés marcangolta; Úgy tűnt, hogy amit Pál atya mondott, megcáfolhatatlan. Ott állt az ablaknál, tüzes homlokát az üvegre szorította, és kábult aggyal bámult ki a kertbe. Látta a vidám amerikai fiúkat, amint nevetgélve kilépnek az uszodából. — Milyen jó ezeknek — villant át agyán. — Semmi gondjuk nincs, élik a maguk boldog életét...

Az ajtó halk nyitására eszmélt fel; Pál atya óvatosan belépett. Becsukta az ajtót.

(Folytatjuk.)

6

Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ közgyűlésén