Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-24 / 226. szám

Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ közgyűlésén

(Folytatás a. 3. oldalról)

6zágunk fejlődése annak, hogy a népek jogot kaptak a függetlenséghez és az önrendelkezeshez? Tapasztalható-e soknemzetiségű országunkban civakodás es ellenségeskedés a népek között, széthull-e az állam? Nem. Ilyesmi nem fordult és nem fordulhat elő — jelentette ki Hruscsov. A Szovjetunióban közelebb kerültek és jobban ösz- szeforrottak a nemzetiségek, mint valaha. Valóhan kialakult a népek barátsága, amelyet nem ingathattak meg a második vi- lágháboiú megpróbáltatásai.

— Most pedig engedjék meg, hogy másfajta példákat említsek, amelyek illusztrálják, hogyan valósítják meg a gyarmatosítók „civilizátori küldetésüket” a gyarmatokon.

— Amikor Indonézia, ez a volt gyarmat függetlenné vált, az egy főre eső nemzeti jövedelem az ENSZ hivatalos adatai szerint itt mindössze 25 amerikai dollár volt, Hollandiában viszont- 20-szor ennyi. Burmában ez a jövedelem 36 dollárra, Indiában 57 dollárra rúgott, vagyis alig egytizede volt az Angliában egy főre eső nemzeti jövedelemnek. Amikor a kongói nép kivívta függetlenségét, Belgiumban az egy főre eső nemzeti jövedelem 13-szor akkora volt, mint Kongóban. Ezenkívül Kongóban. akárcsak más gyarmati országokban, e rendkívül alacsony jövedelem oroszlánrészét a gyarmattartók sajátították ki.

— A gyarmatosítók művelet- lenségben és sötétségben tartották a leigázctt népeket. Indonéziában az írni-olvasni tudók arányszáma 1950-ben nem haladta meg a 15-20 százalékot. Indiában még néhány évvel a függetlenség kivívása után is, amikor már történtek intézkedések a közoktatási rendszer kibővítésére, a lakosság 16 százaléka. Pakisztánban 14 százaléka tudott írni-olvasni. Amikor Francia—Indokina országai függetlenné váltak, Franciaországban 100 000 lélekre 330 főiskolai hallgató, Kambodzsában viszont mindössze 4 jutott. Indonéziában 1948-ban egy orvosnak 67 000 embert kellett ellátnia. Nem csoda, hogy az alacsony élet- színvonal miatt és kellő orvosi segítség hiányában az ösz- szes egykori gyarmatokon megdöbbentően alacsony az átlagos életkor az anyaországhoz képest. Némelyik ilyen országban az emberek átlagosan csupán 35 évet élnek, vagyis jóformán fele annyit, mint az őket gyarmati igában tartó országokban. íme ez a gyarmati rendszer még mindig meglévő öröksége.

— Ha a gyarmattartó államok valóban a gyarmati népek érdekeit 'tartanák szem előtt, ha valóban megadnák nekik azt a segítséget, amelyről oly szívesen beszelnek és nem kirablásukkal, kizsákmányolásukkal volnának elfoglalva, — akkor a gyarmatok és az anyaországok népei egyforma ütemben fejlődnének és nem volna olyan meghökkentő különbség a nemzetgazdaság és a kultúra fejlettségében, a népjólétben. De miféle közösségről tanúskodik, hogy a nyugati országok és a gyarmatok életszínvonala jóformán össze sem hasonlítható?

Ez nem közösség, nem együttműködés, hanem egyesek

nralma mások fölött, amelyben egyesek élvezik mások

munkáját és javait, kizsákmányolják és rabolják őket,

átszivattyózzák a nemzetgazdaság javait az anyaországokba.

— A gyarmati rendszer védelmezői azzal ijesztgetik az anyaországok népeit, hogy a gyarmati

rendszer felszámolása után állítólag elkerülhetetlenül nagyot esik az iparilag fejlett országok lakosságának életszínvonala. Nyilvánvaló az ilyen állítások tarthatatlansága.

— Először is: az ilyen állítások elárulják, hogy szerzőik mit forgatnak agyukban,v hiszen akaratlanul is beismerik, hogy az anyaországok kiraboljak a gyarmatokat és a függő országokat és ebből mesés profitokat húznak. De az extraprofit nem az anyaországok lakosságának széles rétegeihez jut, hanem főként a monopóliumok zsebébe vándorol. Hiszen nem az anyaországok népei, hanem a milliomosok és a milliárdosok ragaszkodnak a gyarmai rendszerhez.

— Másodszor: sok, nemzeti függetlenséget elnyert ország fejlődésének tapasztalata meggyőzően bizonyítja, hogy a nemzetgazdaság gyors fejlődésével ezekben az országokban is ösz- szehasonlíthatatlanul megnő a belső piac felvevőképessége. Ezek összehasonlíthatatlanul több iparcikket tudnak átvenni a fejlettebb országokból és ugyanakkor termelőerőik fellendülése folytán az iparilag fejlettebb országok gazdasága számára több nélkülözhetetlen nyersanyagot és különböző termékeket és árukat tudnak rendelkezésre bocsátani.

Hruscsov ezután emlékeztetett arra, hogy a múlt év szeptemberében, az ENSZ közgyűlés 14. ülésszakán a szovjet kormány megbízásából előterjesztette a Szovjetunió általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatait.

— Megelégedéssel nyugtázhatjuk — mondotta —, hogy az általunk ismertetett elgondolásokat egyöntetűen helyeselte az Egyesült Nemzetek Szervezete és támogatták az egész világ népei. A Szovjetunió és más államok az ENSZ-közgyűlés legutóbbi ülésszakán hozott határozatnak megfelelően tevékenyen! resztvettek a tízhatalmi leszerelési bizottság munkájában és ott az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés kidolgozásáért harcoltak. A Szovjetunió nem várta meg, míg létrejön a nemzetközi leszerelési egyezmény, hanem egyoldalúan 1 200 000-rel, vagyis állományának egyharmadával csökkenti fegyveres erőit.

— A szovjet kormány, amely következetesen és állhatatosan folytatja békeszerető politikáját, ünnepélyesen kijelenti az ENSZ- közgyűlés jelen ülésszakán, hogy a Szovjetunió csakis olyan fegyveres erőkkel rendelkezik, amelyek hazánk védelmét, valamint szövetségeseinkkel és barátainkkal szemben fennálló kötelezettségeinek teljesítését- szolgálják arra az esetre, ha agresszió éri őket.

Kizárt még annak lehetősége is, hogy fegyveres erűinket más célokra használják fel, mivel ez ellentétes lenne államunk természetével és békeszerető külpolitikájának alapjaival.

— Hazánk csak azért kénytelen hadsereget fenntartani, mert az általános és teljes leszerelésről szóló javaslatainkat mind- ezideig nem fogadták el.

— Egy év múlt el azóta, hogy a közgyűlés meghozta határozatát. A leszerelés ügye azonban a múlt évben tapodtat sem haladt előre. Mi az oka ennek a helyzetnek, amelyről csak a legnagyobb sajnálattal és komoly aggodalommal lehet beszélni? KiAz államközi kapcsolatok e haladóbb és ésszerűbb rendszere fellendíti a gazdaságilag elmaradott, a múltban gyarmati és függő országok és a fejlettebb országok népeinek jólétét egyaránt.

— Az élet, a gazdasági és politikai fejlődés egész menete kimondja a történelem kérlelhetetlen ítéletét a szégyenletes gyarmati rendszerre, amely már túlélte önmagát.

— Azoknak, akik megszokták, hogy a gyarmatok elnyomott népeinek rovására teremtsenek jólétet maguknak, mi azt. mondjuk:

„gondolkozzanak, vegyék szemügyre, hogy mi történik Önök körüL Ha nia nem. akkor hamarosan, de nagyon hamar bekövetkezik a gyarmati rend végső összeomlása, és ha Önök idejében nem tűnnek el az útból, akkor elsöprik Önöket”.

— De a gyarmati rendszernek egyre kevesebb híve lesz magukban a gyarmattartó hatalmakban is. Végeredményben nem az övék az utolsó szó. Ezért fordulunk a nyugati országok népeinek értelméhez és

akadályozza az általános és teljes leszerelésről szóló közgyűlési határozatnak, ennek az ENSZ történetében talán a legfontosabb és a legjelentősebb határozatnak a végrehajtását? Ki nem engedi kimozdítani a leszerelés problémáját a holtpontról?

— A tények azt bizonyítják, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a NATO alapján vele szövetséges rffehány más állam magatartása miatt nincs semmiféle haladás a leszerelés kérdésének megoldásában.

— A tízhatalmi leszerelési bizottság egész munkája folyamán a nyugati hatalmak nem voltak hajlandók hozzálátni az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés kidolgozásához, mindenképpen kitértek az elől, hogy érdemben megvitassák az általános és teljes leszerelés szovjet programját, amelyet pedig a közgyűlés részletes megvitatás végett a bizottság elé utalt. Ellenőrzést indítványoztak leszerelés nélkül. Ezzel szemben lehetetlen nem látni, hogy ellenőrzés bevezetése leszerelés nélkül egyértelmű lenne egy nemzetközi kémkedési rendszer megteremtésével és nem segítené elő a béke megszilárdítását. Sőt, ellenkezőleg, megköny- nyíthetné, hogy az esetleges ag- resszor megvalósítsa a népekre nézve veszedelmes terveit.

— Az a veszély fenyeget, hogyha ellenőrzést létesítenek a fegyverzet fölött és a fegyverek megmaradnak, ez lényegében azt jelenti, hogy a felek ismerik a másik fél birtokában lévő fegyverek mennyiségét, minőségét és elhelyezését. Ennek alapján az agresszív fél a maga fegyverzetét olyan színvonalra emelheti, hogy fölénybe kerüljön abból a célból, hogy általa kiválasztandó alkalmas időpontban támadást hajtson végre.

Mi sohasem fogunk beleegyezni a fegyverzet ellenőrzésébe leszerelés nélkül, mert ez azt jelentené, hogy ösztönzést adunk az agr «szóróknak.

jövőbe látásához, kormányaihoz és az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén résztvevő képviselőihez: hangoljuk össze a gyarmati kormányzási rendszer megszüntetésére irányuló lépeseket, — ezzel meggyorsítjuk ezt a törvényszerű történelmi folyamatot, — kövessünk el mindent, hogy a gyarmati és függő országok népei egyenjogúakká váljanak és maguk dönthessék el saját sorsukat.

— A Szovjetunió segítette és egyre nagyobb arányokban fogja segíteni a gazdaság'lag elmaradott országokat. Őszintén segítségére vagyunk ez országok népeinek független gazdasági életük kialakításában hazai iparuk fejlesztésében, ami fc b’zositéka tényleges függetlenségüknek és a népjólét fokozódásának.

— Nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom. Minden szabad nép seaílsen a még elnyomott népeknek szabadságuk és függetlenségük kivívásában.

— Engedjék meg annak a reményemnek a kifejezését-, hegy a közgyűlés jelen ülésszaka történelmi mérföldkő 'esz a gyarmati rendszer teljes és végérvényes megszüntetésének útján. Nagyszerű, történelmi jelentőségű esemény lesz ez, amely tükrözi a nemzeti függetlenségükért küzdő népek, az egész haladó emberiség vágyait és törekvéseit.

— A szovjet kormány, mint több más állam kormánya is, kénytelen volt megszüntetni részvételét a tizes bizottság munkájában, mert a bizottság a nyugati hatalmaknak csak a fegyverkezési verseny takargatására szolgált.

— A szovjet kormány nehezen szánta rá magát erre a lépésre, mivel éppen a Szovjetunió kezdeményezte az általános és teljes leszerelés kérdésének felvetését. A kialakult feltételek között azonban további részvétele a bizottság munkájában azt jelentette volna, hogy segíti a leszerelés ellenségeit. Nem lehetett belenyugodni, hogy visszaéljenek a leszerelés nagy ügyével — az általános béke érdekeivel összeegyeztethetetlen célokat követve.

— A szovjet kormány ezért a leszerelést megvitatás végeit az ENSZ közgyűlése elé terjesztene. Hiszen a közgyűlés tagjainak jelentős többsége egyáltalán nem érdekelt a fegyverkezési versenyben és őszintén kívánja e verseny megszüntetését. .

— Figyelembe véve a leszerelés problémájának óriási jelentőségét és annak szükségességét, hogy gyökeres fordulatot kell teremteni a tárgyalások menetében., a szovjet kormány állást- foglalt amellett, hogy e kérdés közgyűlési vitájában közvetlenül vegyenek részt a kellő meghatalmazással felruházott állam- és kormányfők. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy egész sor állam kormánya kellő megértéssel fogadta a kérdés ilyetén való "’’vetőjét: ezeknek az államok iv. ; a küldöttségeit a legfelsőbb államférfiak vezetik a közgyűlésen.

— Hogy megkönnyítsük a közgyűlés munkáját és határozóit irányba tereljük a leszerelés vitáját,

a szovjet kormány javaslatot terjeszt a közgyűlés elé „Az általános és teljes leszerelési szerződés alapvető rendelkezései” címmel.

Kérjük a közgyűlés elnökét és az ENSZ titkárságát, hogy a közgyűlés hivatalos dokumentuma képpen oszlassa szét a küldöttségek között ezt a javaslatot és hozzáfűzött magyarázó nyilatkozatunkat, amely részletesebben kifejti a Szovjetuniónak a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontját.

— Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó új szovjet- javaslat, amely a szovjet kormány által a világ összes kormányai elé terjesztett, I960, június 2-án kelt javaslatokra épül, tekintetbe veszi mindazt, ami e kérdésnek a világ különböző országai politikai és társadalmi köreivel történt megvitatása során a múlt esztendőben hasznosnak bizonyult. Ez a javaslat sok tekintetben közeledik a nyugati hatalmak álláspontjához, á ez, reméljük, lehetővé teszi majd, hogy mielőbb megegyezzünk » leszerelés kérdésében.

— Mi mcst a többi között arra

gondolunk, hogy az általános és teljes leszerelésnek már az első szakaszában fel kell számolni az atomfegyvereknek a célba juttatására szolgáló összes eszközöket; részletesen ki kell dolgozni minden szakaszban a hatékony nemzetközi ellenőrzést szolgáló intézkedését; tekintetbe kell venni egyes nyugati hatalmaknak azt a kívánságát, hogy már a legelejétől fogva irányozzuk elő a fegyveres erők létszámának és a hagyományos fegyverzetnek a csökkentését. Egész sor

egyéb változást és pontosabb meghatározást is felvettünk programunkba.

— Valamennyiünknek józanul számolnunk kell azzal, hogy

semmiféle hajlékonyság nem segíti elő a leszerelés kérdésének megoldását, s minden erőfeszítés és fáradozás az eddigiekhez hasonlóan eredménytelen marad, ha a tárgyalások összes résztvevőit nem hatja át az az őszinte törekvés, hogy valóra váltsák az emberiség évszázados vágyát, a leszerelést.

— A tízhatalmi leszerelési bizottságban hiányzott ez a törekvés a ?. Egyesült Államokból es a NATO-beli partnereiből. Egyelőre nem látszik, hogy most megvan- e bennük ez a törekvés. Nem lehet ezzel kapcsolatban figyelmen kívül hagyni, hogy ez Egyesült Államok nem sokkal a közgyűlés munkájának megkezdése előtt újabb kísérleteket tett, hogy mellékvágányra terelje az egész ügyet. Ki ne tudna, hogy az Egyesült Államok ezt a célt követte, amikor arra töekedett, hogy a közgyűlés ülésszakának megnyitása előtt néhány héttel hívják össze az ENSZ leszerelési bizottságát.

— Amint a tízhatalmi bizottság munkájának tapasztalatai mutatják, a bizottságban a leszerelés gyakorlati problémáinak tárgyalása során bonyodalmak támadtak, mert a nyugati hatalmak nem kívánták megoldani a leszerelés kérdését. Közismertek a tízhatalmi bizottság elé terjesztett szovjet javaslatok. E javaslatokat a nemzetközi közvélemény úgy értékelte, hegy azok teljesen világosak és megvalósíthatók. Hangsúlyozni kell, hogy e javaslatok számoltak a nyugati hatalmak egyes óhajaival és indítványaival. Mégis, Lodge, az Egyesült Államok ENSZ-beli leszerelési megbízottja kijelentette, hogy a Szovjetu nó „zsákbamacskát árul”. Ebbe- az esetben meg kell kérdezni, vajon nem történt-e Lodge úrral >s ugyanaz, mint a keleti mesék hősével, aki sajat mega bújt a tzsákba és megakadályozta, hogy

(Folytatás az 5. oldalon)

Meg kell ^égre oldani a leszerelés problémáját

4