Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-18 / 195. szám
Építkeznek a nyíregyházi téeszek Téeszeinkben a sok mezei munka ellenére is eredményesen folytak a saját építkezések, de az egyéb építkezések is. A Béke Őre Tsz például egy 2500-as csibenevelő építtetésével alapozta meg a nagyüzemi baromfitenyésztést. A técSz szorgalmas háti brigádja saját erőből egy 121 holdas dohánypajtát épített. Hozzákezdtek egy negyven férőhelyes szerfás sertésfiaztató építéséhez is. Ezzel még nem akarják befejezni az idei építkezéseket;, úgy tervezik, hogy még a] kukorica betakarítása előtt felépítenek egy 10 vagonos kjkori- cagórét. A Ságvári Tsz építési brigádja, Biri elvtárs vezetésével egy Ő00 férőhelyes juhhodály és egy 20-as sertésfiaztató építésén dolgozik. A Dózsa Tsz brigádja már befejezte egy 60 férőhelyes szabad- •artásos szarvasmarha istálló építését. , Jelenleg egy negyven férőhelyes - sertésfiaztató építésén szorgoskodnak. Az Úttörő Tsz-ben még az ősz beállta előtt 50 férótielyes növendékmarha-istálló és egy kétszáz férőhelyes juhhodály épül. A2 első félévi értékelés szerint a nyíregyházi téeszek saját erő építkezéseinek forintértéke az évi összes beruházás értékének 39 százalékát teszi ki. Díszhal*, madár-, és növénykiállítás lesz Nyíregyházán Pénteken nyitják meg a TIT nyíregyházi klubhelyiségében a TIT biológiai szakkörének díszhal-, madár-, és növény kiállítását. 45 fajta hal, különböző énekes madarak, papagályok, szobai és dísznövények kerülnek bemutatásra. A kiállítás anyagiból a kiállítás bezárása után , vásárolni is lehet. Nyitva: 24-ig, naponta délelőtt 10 órától este nyolc óráig. A 62 éves Czirják Jani bácsi a nagykáUói Virágzó Föld Tsz tagja. Még 1936-ban a cséplőgépnél súlyosan megsérült az egyik | lábára. A Isz-bcn megbecsült ember. így hát jó szívvel vi-' gyáz közös vagyonukra. (Hammel József felv.) Újfajta tűzhelyek, kályhák ás műanyag konyhai edények terűinek forgalomba a második félévben A vas-műszaki kereskedelem a második félévben sok uj cikket hoz forgalomba. Főleg a vidéki vásárlók örömére tovább bővül a tűzhelyek és a kályhák választéka. A téli fűtési idényig már a boltokba kerül az ú.itípu- sű, háromaknás, vegyesfűtéses kályha. Az ősszel ezenkívül még újfajta teatűzhellyel és kétak- nás Kalor kályhával is szaporodik a vasműszaki szaküzlelek áruválasztéka. A műanyag- 'és a háztartási boltok az őszre a hazai gyáraktól és külföldről olcsó és ötletes műanyag konyhai edényeket és háztartási gépeket kapnak. Szeptemberre megjelenik a boltokban többek között a műanyag pedálos konyhai szeméttartó. vödör, gyermekkád, mosogató tál, szőnyegporoió és tésztaszedő. Lacipecsenye, halpaprikás, jó muzsika Pilliinatkrp Mátészalkáról az ünnep előtt Még csendes a foídművesszo- vetkezet halászcsárdája, de az asztalok, székek elrendezve várják a vendégeket a kerthelyiségben. Stempel István, a csárda helyettes vezetője másfél mázsa halat rendelt a Debreceni Halértékesítő Vállalattól az augusztus húszadikai ünnepségekre. Nagy ünnepség lesz itt, Mátészalka sokat köszönhet az Alkotmánynak, s jónéhány tíz éve dolgozó tanácstaguk is van. A halászcsárda sátrait a Piactéren is felállítják. Vágnak egy másfél mázsás szövetkezeti hízót is — ebből jobbára lacipecsenye sül a szabadtűzre állított - üstökben. Amennyi hús, annyi hal. S mivel mindkettő igen kívánja a jóféle hűsítőt, sörről, borról bőségesen gondoskodott a csárda kapitánya és kormányosa. Sok vendégre számítanak, hiszen a környékbeli falvakból is sokan fenik a togukat szálkái halászlére, rántott haira, de olyanok is vannak — főleg a fiatalok között, — akik Farkas Lajos zenekarának ropogós ritmusára szeretnének táncolni, azért jönnek el. Mátészalkán is szólni fog tehát a kettős ünnep napján a vidám muzsika, s a község lakói együtt ünnepelnek vezetőikkel, a tíz éve dolgozó tanácstagokkal, tanácsvezetőkkel, Dorogi Gyula elnökkel, Lengyel Ferenccel és a többiekkel. Együtt örülnek az épülő gimnáziumnak, fürdőnek és együtt tervezgetnek a jövőről. . i i—la. Hídépítés Tunyogmatolcsnál a Szamos őt'ik a oadkőrte felett dolgoznak a hídépítők. A Szamos hídja még a háború pusztításainak esett áldozatuk A A szellő lebbenése kiszórja a kukorica címeréből a sárga virágport,r s az, mint az aranyköd, lebegve száll; a kibújt csövek zsenge selymén nagy, titkos dolgok veszik kezdetüket... A vadóc, öreg Túr partján nagy zöld békák cuppanva buknak a vízbe. A szárcsák,, vizi- csirkék élelem után kutatva nesztelenül siklónak a vizi bozótban. „ De a határ nem csendes. Vil- lásszarvú nagy, fehérökrök, bővérű lovak vontatják a terűt, s a szekerek a határból egy irányba vonulnak. A szérűn hosszú sorban osztagok állnak. Van ott tíz is. Az elején két búzakazal közé szorítva gép zakatol. A másik végén a búzával terhelt szekerek négy ágban fogják körül a két osztagot. Izmos karok lendítik a kévéket a félbenlévő kazlakra. Hordanak, csépelnek a son- kádiak. Az idén először együtt. Az egyik kazal tövében kisebb csoportosulás van. Balogh Béla az eget kémleli A láthatár aljáról apró szürke jellegek gyülekeznek, s mintha mind az ő szérűjük felé tartana. — Már megint jön — mondja, s int a fejével. Nem kell magyarázni, mindenki érti, miről van szó. A szérű túloldalán két ember közeleg. Kezükben bot, mögöttük egy-egy apró kutya. Látszik rajtuk, hogy nem a cséplésnél dolgoznak. Brilla József, az egyik zsákos súgja is félhangosan: — Jönnek az új hivatalnokok. A többiek előre mosolyognak. Ismerik a két Kocsist, s különösen az idősebb, Endre bácsi, mókás, de szókimondó ember. A két sertésgondozó a csoporthoz ér. Endre bácsi szól is mindjárt a velünk lévő fiatal tanácselnöknek, Ombodi Károlynak: — Te Karcsi, ha mán egy lett itt nekünk a hivatalunk, az őrségbe is együtt osszatok be kettőnket. — Az lehet — mondja az elnök. — Az'án hogy ízlik? — kérdezi az új ’ beosztásra célozva. — Tudod — válaszol az öreg kevés gondolkozás után —, válogattunk a hivatalban és vadkörtébe haraptunk. — Oszt’ húzósj? veszem fel én is szája íze szerint a szót. A többiek nevetnek, kacsintgatnak. — Hát, nem édes, még nem csípte meg a dér. Most még vackor. Az úgy van, hogy még csak három napja bízták ránk azt a sok falánk jószágot. — Mennyi is van, te Karcsi? — kérdezi a másik Kocsistól, sorstársától. — Százkilencvenhárom. — Hát az asszony mit szól? — veti közbe Kormány Gyula. — Mi az istennyilát szólna? Az este be sem engedett. Azt mondta, büdös vagyok. — Még megéred, druszám, hogy az asszony elver a háztó’ — ugratja Endre bácsit, az öreg Fórizs András. — Nana, az én fejemen van a kalap... Mikor csillapodik a nevetés, az öreg Kocsis Endre komolyra fordítja a szót. Ö is a téli sereglettel lépett be a közösbe, öt holddal. Kettő volt belőle búza. — És micsoda búza volt az! — magyarázza. — Egyéni koromban soha nem sikerült úgy, mint az idén. Még az Isten is eteknek kedvezett... — Azért a műtrágya is csinált ott valamit, Endre bátyám — vágott vissza Szálkái Béla, aki már évek óta traktorosa a téesznek, s tudja, hogy a tavaszon az apró parcellákat is megszórták pétisóval.-i- Az meglehet — húzódik vissza Endre bácsi. — De azt mondom — indult újabb támadásba —, hogy többet kellene törődni a hízókkal. Kevés a vályú, rengeteg vizet kell cipelni a kútról, pedig csövön is folyhatna. Ha már itt vagyunk, a hizlalásnál, nem szeretnénk szégyent vallani. A többiek bólogatnak, igazat adnak az öregnek. Tudják, hogy nagy kincs a sertés és ha Endre bácsi el is mókázik néha, szívén viseli a dolgot. Brilla József ■’ el is mondja, hogy a napokban tartott taggyűlésen is említést tettek erről. Vascsövet megpróbálnak szerezni a MÉH telepen, a vályúkat is csinálják. — Mert tudja, — fordul felém a szóval Brilla —, nincs nálunk különösebb baj sehol, de gondunk van elég. Ez a mostani még az összerázódás esztendeje. Nem, á munkával nincs baj. A tengerit is megkapáltuk, háromszor géppel, kétszer kézzel. öt nap alatt learattunk. Akad néha egy kis nézeteltérés egyik-másik emberrel, de általában bizakodóak a régiek is, az újak is. Nem is lehet ok panaszra. Mindenből több lesz, mint a tervezett. Kivéve az árpát, ami elfagyott, és az aprómagot. — Van igazság Kocsis Endre bácsi szavában, hogy még néha húzós a vadkörte, de az a nagyobb igazság, hogy hamar rosan mindenki számára édessé válik. — Amikor megérett. Samu András. felszabadulás után ideiglenesen fából készült el a két oldal feljárati szakasza. A nagyforgal- mú, közös vasúti és közúti hidat igen megrongálta az elmúlt 15 esztendő s így szükségessé vált annak átépítése. A közel 7 millió forintos költséggel készülő híd ezután is megoldja a vasúti és közúti forgalmat, de a faalkatrészek helyett teljesen vasból készítik el. A munka érdekessége, hogy a két feljárati szakaszt a régi híd mellett cölöpökre építik fel s amikor elkészül, egyszerűen a helyér* huzatjuk. Jelenleg autódaruval oldják meg az egyes vasalkat- részek beállítását, így csak igen rövid időre áll meg időnként a forgalom. A munka jó ütemben halad s valószínű, hogy október elején sor kerül a Kocsord felőli oldal helyrehozására. (Hammel József felv.) A Túr partján lát is és ellátnám > a A büszke kis Túr. amelyről a költő oly kedvesen írt, lassan, észerevéüenül suhant medrében. A parton egy férfi ült, előtte a vízben kámzsa, kezében a kámzsa kötele. Mereven figyelt a vízre, s olykor-olykor fölhúzta a hálót. Jóidéig csendben néztem munkáját, s már kezdtem azt hinni, azért nincs fogás, mert én itt vagyok. Végülis ő kezdte meg a beszélgetést. Megtudtam, hogy Király Lajosnak hívják A túristvándi Kossuth tsz-ben dolgozik és csak szabadidejében halászhat. — Apám is szeretett halászni, de engem mindig tiltott tőle. Azt mondta, olyan az, mint a kártya, ha lehet, ne szokjak rá. Rászoktam. Órákat ülök s par'on, nézem a halak járását s azon gondolkodom, hogy is lehetne hasznosítani ezt a sok vizet. Mert itt van például a Cibere patak. Ebbe folynak bele a rizsföldekről az ösz- szes vizek. Micsoda halgazdaságot lehetne itt csinálni! Fel kellene szántani a medret, mert a potyka az iszaposat szereti. Belerakni vagy másfél millió ivadékot és két év múlva csakúgy jönne a pénz a tagságnak! Hozhatnának szakkönyveket, megtanulnám a dolog tudományos olda„halgazdaságot”. Nézem az olajbarna arcot és elgondolkozom. Ennek az embernek igaza lehet. Szorgalmas, igyekvő természet, — szép kis háza van a tu- ristvándi öreg vízimalom mellett, mely antik szépségével ott pompázik a falu közepén, mint egy tündérmeséből ittfelejtett Csipkerózsika- kastély. Ez az ember ül é* mialatt a . hálót, a „teszi-veszit” húzgál- ja, arra gondol, hogyan lehetne gyarapítani a közöst, mit tehetne ennek érdekében ő maga, az egyszerű tsz-kocsis.. Talán érdemes volna meghallgatni ötleteit. .. Borsodi Gyula A mezőőr
