Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-06 / 185. szám
,,Életem alapja Csecse ! 1Mester Attilái Az első szerelem A múltkor este újra arra jartam, S megálltam ott a lépcsőfordulón, Utoljára tán másfél éve láttam, Egy ajtó nyílott alig hallhatón, Kis fény szökött ki, szemben volt az ablak, Itt mondta azt először, hogy szeret, Mindemt-felejtés, hagyd, hogy még magamnak Megőrizzem e szép emlékeket. Az első csókja frissebb volt a tűznék Galambok lelke, tiszta és meleg, ó áldott, áldott láz, mi akkor űztél, Őrizgetted első szerelmemet, Tiizedben mindent elfeledtem én, S a rámmosolygó röpke szép szemek, S a könnyű léptek forratlan borától, Csak szédelegtem, mint a részegek. Nem tudtam akkor, mennyi gond az ára, Egy pillanatra, hogy velem lehet, Ügy mondta,. boltba megy, vagy iskolába, őrizték léptét a féltő szemek, A csókjait is csak úgy futva adta, Reszketve, mint veréstől a gyerek, Volt, hogy egy hétig nem láttam, s magamban Bántottam én is: biztos mást szeret. S ha újra jött, piros sapkája, formás Alakja feltűnt, várást, tegnapot, Mindent feledtem, Ó első rajongás, Ezernyi színed, mint a csillagok, Kölyök patak, mi lázad, és sodor, És örök gát te, apai szigor, Tizenhét évem minden „férfígondja”. Titkunk előtted tartani titokban. Mit őriznek már boltívek, falak, A szűk utcák, hol kézehfogva mentünk. S mit számolgattunk, a lépcsőfokok, Még kettő... még egy.. • amíg elnyeli A nyíló ajtó rebbenő alakját, Volt akkor ebben valami konok, Kimondhatatlan igazságtalanság, A múltkor este újra arra jártam, S megálltam ott a lépcsőfordulón, Utoljára tán másfél éve láttam, Egy ajtó nyílott, alig hallhatón, Kis fény szökött ki, sárgán mintha hívna. Azon tűnődtem: megismerne még? Maid elnyílt, mint az őszi, .tnályva szirma, S elúszott lassan^'fnint a messzeség. Ismeretlen irodalmi dokumentumok kerültek elő Sí mony i Mária hagyatékából Móricz Zsigmond második feleségének, Simonyi Máriá- ; nak irodalmi* hagyatekáoan számos értékes irodalmi dokumentumot talált' a fiatal esztéta, Csabai L. Ernő kutatói munkaközössége, melynek többek között Krúdy Gyula, Hunyadi Sándor és más írok ismeretlen műveinek felkutatását és a külföldre szakadt magyar tehetségek idegenben született alkotásainak „Idegen talajon” címen történt összeállítását köszönhetjük. A Simonyi-hagyaték egyik legszebb darabját, Móricz Zsigmond finom, poétikus önvallomását adjuk most közre: ÖTVENHAT ÉVES VAGYOK: . tehát nyugodtan tekintek vissza félszázadra. Viszont le kell számolni vele, hogy a következő félszázadra nem kell programot csinálnom. Az elmúlt századfélre sem csináltam programot.: ma ötven éve vittek iskolába. Nem én vittem magamat. Ha én, „a mai eszemmel” határoztam volna el, hogy hol lépek be az általános tankötelezettség kikerülhetetlen kényszere miatt az elemi iskola első osztályába, nem bizonyos, hogy Csécsét választottam volna, Szatmár megyében, ahol az öreg Kassai volt a tanító, aki oklevelét a gyalupad mellett nyerte. De már ezzel el is felejtem az élet programszerűségét: aki így rendezte a dolgot, vagy tudta, vagy nem, nekem mindenesetre örömet szerzett azzal, hogy módot adott rá. hogy a tiszta, cseppentett paradicsom- kertet érezzem is magam bar ': ez a. Csécse nevű kicsi fa’u, ragyogó napsütésben, gyümölcsfa erdőben, a szőke Tisza fűzfás kanyarodójában állandóan úgy7 él bennem, mint a föld egyetlen boldog szigete. Hatvannégy ház van benne, de mind a hatvannégyben csillogó szemek és kacagó szájak bámulnak rám ötven év angyali közelségében. A tegnapi napot nehezebben tudnám rekonstruálni, mint ezt az ötven év előtti kis világot- a tegnapra még nem gondoltam, de azt már annyiszor megírtam, hogy könyv nélkül tudom. CSÉCSE: EZ TEHAT AZ ÖSTALAJ. Milyen különös. Csak hat és féléves koromig éltem ott s ötven év óta úgy sóvárgok vissza, mint Ádám a paradicsomkertbe. Ami ott volt, az mind szép volt, jó volt, ami azóta lett, az már homályos, borús, setét, nehéz, csak itt-ott akad valami megnyugtató, de azt is rögtön beborítja a gondok fátyla. Istvándi: szatmármegyei kis falu: itt tanultam meg sírni. Debrecen: itt tanultam meg a kenyérkereset nehéz mesterségét tizenkétéves koromban. Sárospatak: itt tanultam meg, hogy a pedagógus a diáknak született ellensége. Kisújszállás: itt tanultam meg, hogy az iskolai tananyagon túl is van valami. Debrecen újra. akadémia: itt tanultam meg, hogy nincs semmi más, csak az én. Budapest: itt tanultam meg, hogy az énnel be lehet lépni a Mindenbe, az emberiség körébe. 1900 óta Budapesten élek. Huszonegy-éves voltam, mikor bemenekültem ide. Valósággá] menekülés volt. És itt kapcsolódik bele életembe a kor, melyben ez az élet folvt. 1900 TÁJÁN ANNAK. AKI ÍRÓ AKART LENNI, a magyar vidéken semmi lehetősége nem volt. író számára elképzelhetetlen volt, hogy a vidéken a legszerényebb életet, sikert és munkaterületet is megtalálhassa. Hiányzott a nyomdafesték, az olvasó és a kritika. Egy o^yan alvó szellemiség vette körül a vergődő fiatal írót, amelyben csak elaludni, beszáradni, vagy megőrülni lehetett. Mindnyáján, akik mozogni éreztünk magunkban valamit még, ha az a valami giliszta volt is, Mikszáth szerint — úgy tekintettünk Budapest felé, mint a pásztorok a- betlehemi csillagra. Az sem program volt, hanem irodalmi törvényszerűség, hogy a „fővárosba” kellett jönnöm. Az talán inkább hasonlított a programszerűseghez, hogy viszont nem akartam- gyökeret verni Budapesten. Csécse örökre megbabonázott, a „jó embert” csak falun ereztem..; Budapest három évtizeden át csak szállásom volt, szakadatlanul kijártam innen falura, vadvirágot, szénaillatot, akácot szagolni, s magyar bánatot felinni. Jövőt harsonázni a századokkal elmaradt magyarnak. A SZÁZAD ELEJÉN BUDAPEST oly távoli volt a magyar problémáktól, mint Berlin, vagy Párizs. A fiatal magyar írókat megbabonázta a nemzetközi kultúra, az emberiség közössége, hogy aki idekerült s lekeféltette a port a pály aud- varon a cipőjéről, —. belépett az európai problematikába. Ady volt az egyetlen, aki. Panzsba is magával vitte a magyar..por- felhőt, ami leike kórül . Jc^var- gott, mint a menekülő" bika körül a muslicán serege' s en visszajártam, mint a hazajáró lélek, a magyar tajakra:: : Közben a kor erősen átváltozott. Űj generációk nőttek fel. A régi tabiabiroviiagnak utolsó mohikánjai, mint bus magvasok élnek a hajaan puharcsengestői hangos rónákon. A tanyák/, szegény embeiek a keskeny vágány ú vonatocskákon iskolába küldik be a gyerekekét, s a jövő a küszöb előtt’ 'dönget. Még az írók feieaezete' új világ-kereső lett: a mai, fiatal író megtalálta a magyar sorsot s ma húszával jönnek, 'akiknek nem az a - vágyuk, hogy kiszakadjanak a magyar sárból, hanem ezt a sarat kavarják] ebbe a sárba veteményeznekl hogy abból az emberiség egyetemes kultúrájának csíráit ne-: véljék fel. Miért sok a bukás az általános iskolák ötödik osztályaiban ? Köztudomású, hogy általában az általános iskolák V. osztályában évek óta a legmagasabb a bukási arány, az I. osztályosok után. A legmagasabb a bukás: számtan és mértanból, földrajzból, orosz és magyar nyelvből. tanulók bizalmát, de nem olcsó népszerűséggel, az elnézések sorozatával, a fegyelmetlenkedések meg- és eltűrésével, hanem, a helyes pedagógiai ráhatásokkal, azok tudatos alkalmazásával. Ismernie kell ezért a gyermek életkori és nembeli sajátosságait. Ax első nkok „hínár ósdi“ Az alsó tagozatos nevelők körében él az a gondolat, hogy nem azt vizsgálják, hogy a tanuló az elégséges követelményeknek meg- ielel-e, hanem a leggyengébbhez viszonyítják az osztályozást; így megesik, hogy olyan tanulót is átengednek. aki a leggyengébbhez viszonyítva talán megüti az „elégséges” érdemjegyet, de a tantervi követelmények szerint nem. S így megy ez négy éven át, míg elérve az V. osztályhoz, ahol már szakosított rendszer van, s mi tagadás, rendszeresebb követelmények, ellenőrzések. — ami már a szakosítás jellegéből is fakad, — a „régi” hiányosságok kiütköznek. Különösen a szoros és egymásra épített tantárgyakban, mint az imén felsoroltak, ahol meg kell íenniök a fogalmak és ismeretek egymásra épülő, kiesést nem tűrő láncszemeinek, az alapfogalmakéi» olesó étéi A gyengébb tanulókkal való egyéni foglalkozás, korrepetálás a tanév folyamán nem rendszeres. A korrepetálás akkor eredményes igaián, ha a tanév elejétől a tanév végéig tart, s nemcsak az utolsó, a vizsgák előtti hetekben. Akik a korrepetálást ekkor keznak. Ezt maga a tanuló is többkevesebb tudatossággal tudja és érzi is, és önbizalmát elveszíti, abban feltétlenül meginog. Az alsó tagozatban egy nevelőhöz szokott gyermek életében igen nagy változás az, hogy szinte átmenet nélkül, egyszerre 5—6 új nevelővel kell megismerkednie. Ez a tudat és helyzet gátlást okoz. És tény, hogy a IV. osztályok tanítói nem minden esetben készítették elő tanítványaikat az V. osztályban bekövetkező változásokra, sőt, nem egy esetben még ijesztgető fegyelmezési, megfélemlítést eszközül is felhasználták. Például ilyeneket mondottak: „Na, megállj, majd adnak neked az V. osztályban”, vagy ..Nálam még meg- úszod, de majd az V-ben irgalmatlanul meg fognak buktatni!' stb. isxerüséggel! dik: nem sok reményük van a sikerre ! Minden tanulónak éreznie kell: tanítója, nevelője azt akarja, hogy tudjon és hozzá kívánja segíteni a sikeres munkához, hogy segíteni akar nehézségei leküzdésében. A nevelőknek meg kel! nyernie a Igazgatóink, szakfelügyelőink, de mi magunk is aránylag keveset látogattuk az V. osztályokat és nem adtunk az ott tanító nevelőknek elég segítséget, szakmai és főként nevelési tanácsokat az V. osztályos tanulók problémáinak megoldására. A követelményekben nem alkalmaztuk eléggé a fokozatosság elvét, nem bátorítottunk eléggé. Nevelési és ellenőrző értekezletekkor nem kerültek ilyen szempontból szőnyegre, megvitatásra az V. osztályt különösen érintő problémák. Tág teret engedtünk az V. osztályban már a kezdet kezdetén a „tanárosdinak”. Szem elől tévesztettük, hogy az általános iskola V. osztálya (de ez vonatkozik a többi felsőbb osztályra is!) nem középiskola, hanem kötelező iskola, ahol nincsenek bizonyos fokig megrostált képességű tanulók, mint a középiskolákban, vagy egyetemeken. Érezhető volt, ha nem is általánosan, de még mindig bizonyos helyeken és mértékben egy kis szaksovinizmus is! Az igényesség elvét helytelenül alkalmazták. s sovinizmusnak tűnt. Végül, de nem utolsó sorban (s ez általános hiba!), nevelőink nem fordítanak elég és főleg következetes gondot arra, hogy tanítványaikat megtanítsák az egyes tantárgyak helyes, ésszerű tanulására. Ezt jó, ha legfeljebb egy évben egyszer elmondják, s ezzel „letudták” a gondját ennek is. Az alapfogalmak alapos megértésére és gyakoroltatására még mindig nem fordítunk kellő gondot, azt csak „unalmas” időtöltésnek tartjuk, — nem minden nevelőnk érzi át annak fontosságát és célját. Meggyőződésem, a felsorolt hiányosságok kiküszöbölésével el fogjuk érni, hogy jelentős mértékben csökkenni fog a bukások száma az V. osztályokban is. Mint ahogyan már csökkent járásunk egyes iskoláiban, mint pl, Apagyon, Laskodon. őrben, Székelyben, ahol a többieknél világosabban látták az V. osztályok problémáit és igyekeztek tenni is a siker, a megoldás érdekében. Az 1960,81-es tanév elején járási igazgatói értekezleten foglalkozunk a leírt problémával, s reméljük: fáradozásunk meghozza járási szinten is az ez évinél lé-' nyegesen jobb eredményt. Albert Antal tanulmányi felügyelő, Bakta lórántháza. ALIG VÁROM A KŐVETKEZŐ HUSZONÖT ÉVET, "hogy ezt a fejlődést tovább kisérhcs-j sem. Programom a jövőre a hit, hogy ez bekövetkezik! Csécse. Életem alapja az a tiszaparti kis falu. Életem” cél-1 ja, hogy az a kicsi falu s a magyar „boldog ember”, a íövő fényében boldog legyen. Vaja községben augusztus 29 megünneplésére készülnek Vaja község művelődési tanácsa a legutóbbi ülésen az augusztus 20-i ünnepségek megszervezéséről és a tanácsok működésének 10. évfordulója megünnepléséről tárgyalt. A gyűlésen Orosz Ferenc általános iskolai igazgató részletesen ismertette a feladatokat, s megbeszélték. az ünnepségre vonatkozó munkatér* veket. A községben rendszeresen ülésezik az egészségügyi állandó bizottság. A legutóbbi alkalommal elhatározták. hogy széleskörű küzdelmet indítanak az egészség legveszedelmesebb nyári ellensége, a légy ellep. Elhatároztak, hogy minden lakásban elvégzik a légyirtó permetezést. Molnár Mátyás tudósító 6
