Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-06 / 185. szám
J kczaigt tz*4es irodájának ajtaja aligha nyílt még tó olyan gyorsan, mint ennek a rettentő kánikulának mai délidejében. Viszont azonnal meg lehet állapítani, hogy sem erőszak, sem meggondolatlan gorombaság nem vezérli Kása Sándort, aki maga mögött hagyta immár a hetvenedik évét is. Hanem titokban, a csuda tudja, honnan, t mi ókból, az villan hirtelen eszébe: — A feleségem is bólintana rá, ha látná, hogy jöttem be a hivatalba. Csakhát 6, pontosan húsz éve lesz ősszel, hogy itt hagyott szegény. Nyugodjon békében. Egy eléggé vaskos, terjedelmes, rublikákkal teleszabdalt könyvből felnéz a fiatal hivatalnok. Szőke, kissé szöglete» arcán semmi csodálkozás nincs. Megszokta már nyilván, hogy manapság általában sietnek a felek, nem szívesen töltik üresen az időt. — Mi baja van, Sándor bátyám? — kérdezi a fiatal hivatalnok, akinek pár évvel ezelőtt, székfoglalásakor az első feladatok közt szabta meg az elnök elvtárs: „Lehetőleg név- szerint igyekezz megismerni az egész községet.' Jegyezd meg, hogy enélkül mindenkor csak fél hivatalnok leszel’’. A valósággal berobbant Kósa Sándor viszont nem tud azonnal felelni. Liheg, szuszog meg közbe-közbe mosolyog. Hetes szakallát, csomónyi, hosszú bajuszát simogatja-surolja nagy, darabos mozdulatokkal. — Kifáradt Sándor bátyám. Kincs tán valami baj? — kérdeni megint a fiatal hivatalnok. — Kincs. A, dehogyis — jön meg a hangja a még mindig lihegő ügyfélnek. — Csak siettem nagyon. Mivel szombat van. Tartottam attól, hogy elkések. Mennyi az idő, Gyula öcsém? — Egy óra lesz hét perc múl- pa. Ka látod. Ha szuszmogok íz utón, tényleg elkések. Egyig vagytok ilyenkor, igaz? — Így szombaton. ene nekem, tudod, Gyula öcsém egy ... kiutalás, vagy mifene. Anélkül nem adják tó a vegyiben a védöszert. Azt mondják: méreg az. Csak tanácsi igazolásra adhatjak. Hát vigyázok én vele ... Azokat a férgeket akarom irtani a fáimról. Mert van vagy tizennegy- tizenöt szép gyümölcsfám az udvaron, Körte, alma, szilva. barack ... Kagyon szeretik az unokáim. Én meg azokat he-ne-he — beszel most már bezzeg Kosa Sándor, Feloldódva, kötetlenül. És csupa zamat, szín minden szava, mint ama gyümölcséi, amelyeket meg akar védeni a férgektől unokainak. A fiatal, szőke hivatalnok indigót lesz két fél iv papír közé, s máris tekeri azt be az Írógépbe és verni kezdi annak kerekfejű betűs billentyűit. — Az aratásból jöttem el, tudod, Gyula öcsém — beszél tovább nekiszabadultan Kósa Sándor, akárcsak kapujában, az utcabelieknek mondana valami nagyon fontosat, nagyon érdekeset. úgy vasárnap délután. — Mert, az aratásban bizony, nem lehet ücsörögni. Először vagyunk szövetkezetiek az idén, a teljes község, de megmutatjuk: nem kell nekünk most se csutakoló vendégarató. Én kévét kötök... Jó termésünk van. Olyan nehéz a búzáknak a feje, mint a só... Azt se szeretném, ha a férgek pusztítanák le a fáimat. Felugrottam az egyik szekérre. Dudás Kiss Feri azon a kocsis• Ekekapázni volt. Ott jött el, ahol mi aratunk. De a vegyiben meg... mondtam már, mivel küldtek ide. Tartottam attól, hogy hasztalan jövök. Otthonról pádig, hogy visszahívjalak, nem lett volna szívem. Kektck is jár. Gyula öcsém, a ti időtök. Csaknem futva jöttem idáig ... Most meg majd, szeretnék még visszamenni hozzájuk. Kehogy azt mondják: megszöktem. Pedig Kurta Lovas Endrével, a kaszasommal megbeszéltük ezt a kis eljövetelt. Dekát, először dolgozunk még együtt, nem ismerjük egymás testét-lelkét. Én pedig, tudom, úgy ülik az, hogy együtt- végezzük, amibe belefogtunk. Ha midjárt visszamegyek, utanapótolom .., Csak bizony, tan meg a nap is kiolvadt odafenn he-he-he. Majdnem valóságos tűz az, amit lefelé ont... A lányom a férjével, a két fiam feleségeikkel együtt szintén aratnak. Én nem akartam velük egy csapatba kerülni, nehogy azt mondhassa más, hogy helyettem is azok dolgoznak. A nevemre kiállított egységkönyvem van nekem. Nagy az én szerencsém abban, hogy megduplázhatom azt a havi kattó- szazhalvanat, amit nyugdíjként kapnék. Hat mért ne tegyem akkor. Kern igaz?... A gyümölcsöt pedig nagyon szeretik a kicsi aranyosaim. Beérlelle- tem en nekik. Van permetezője a Pisla fiamnak. Mert úgy van áz, Gyula öcsém, hogy ... 1/ esz is van, Sándor bá- tyám. Hanem tényleg vigyázni kell ám a szerrel. Ne engedje, hogy gyermekek juthassanak hozzá — rántja ki a meggépelt Nikotin — kiutalási Kovács Gyula, a fiatal, szőke hivatalnok. S ahogy teszi le a papi’t, a megspórolt mozdulattal máris a gépet tolja odébb. Hanem a félig ejtett hivatalos okmány a sima felületen most egész az aszlal sarkáig csúszik. A fiatal hivatalnok a pecsétért nyúl, az idős ügyfél pedig az eléje repült papírt nézi. És ebben a pillanatban kopp.' Az ügyfél verítéktől csillogó homlokáról egy hatalmas izzadság- csepp hull a hivatalos okmány j aljára. Egyszerre ijednek meg. Szi- j vük nagyot dobban. Hogy na,1 vége, lehet csinálni a másikat. Az újabb hat perc. Pedig mind- \ kettőjüknek van még tennivaló-! ja. ....... Az utánozhatatlanul gyönyö- j rü, finom ivekben csipkézett [ szélű hívatlan pecsét azonban j fogyni, soványodní kezd. A papír mohósága bámulatos. Lassan, de jóllakhatatlanul szívja magába az izzadságcseppel, miképpen a szomjúságtól tik- kadt föld az áhított esőt. Kreesmári Lászlói János bácsi a Balatonnál Kiszíkkadt, eres, bütykös lábát — mint otthon lompos, hű kutyája — nyalogatja a Balaton-víz csevegő szájú, hűs hullama. Nem akart jönni — s itt van mégis— Öreg vagyok már — mondta egyre — Küldjétek mást. Ha én elmegyek ki vigyáz majd a tehenekre? Nem volt kiút — s mar nem is barija. Nem érzi ő itt magat rosszul, csak az idő megy nagyon lassan, szinte minden nap hónap — hosszú . . Ül a parton, s a tóra bámul, mely úgy ring, mint a szélben a búza — Azóta otthon learattak s kepék állnak a tarlón sorba.., Szürkéskék páraíúggöny mögött dudorodnak túlnan a dombok, — mint nylon blúzok alatt otthon a korzón kemény kis lánymelihalmók.. S kicsit balra — ahol Tihany van — két nagy-nagy szarv nyúlik az égre. — Jobb lenne most mégis ott lenni: a Cifra ellik ma estére... Hirtelen az északi égen felhők barna hadrendje láts2ik— Jaj, ha ezek még nem gyűjtöttek, a drága széna renden ázik ... S mikor este — mint fáradt sirály — szemére lebukik az álom, terelgeti otthon a csordát pulijával a Dúlőháton ... filmekről — röviden A két ember, a hetvenen felüli, hetes szalcállú, csomós baj- szú, poros kezű ügyfél és a fiatal, szőke, kissé szegletes arcú, tiszta kezű hivatalnok egymásra néz. Aztán hirtelen, mintegy titkos jelre, nevetni kezdenek. Nevetnek és nevetnek. — Nahát, ilyen pecsétet még nem Láttam. — Nem tehetek róla. — Különben nem baj az — komolyodik el hirtelen a fiatal hivatalnok. — Legfeljebb két pecsét lesz rajta — és a már teljesen fogyóban lévő ve- rejtékpecset mellé nyomja a lilaszínú körbélyegzőt. — De mondhatom — tűnődik még egy keveset, folyton a kélpe- csétes iratra függesztve te kintetet —, a magae a szebbik. Es még hazafelé menet is ezt bizonygatja, erősitgeti magaban.] Megmentéit nemzedék A mi korunk sok furcsaságot produkál. Nemcsak a hold meghódítása, a világbéke fenntartása, vagy a római olimipa rejt izgalmat, hanem mondjuk a villamos egyik kalauzának beszélgetése is a házaséletről. — Kerem a menetjegyeket megváltani! — mondja fennhangon — mindenkinek megvan?! Aztán odalép az egyik utashoz — nyilván a barátja az illető; és halkan folytat egy elkezdett beszélgetést; — Szóval azt nem állítom, hogy anyagilag olyan lel állunk. Viszont szeretjük egymást, és ebA kalauz monológja ben van valami egészen egyszerű, vagy nagyszerű... olyan..— Szabolcs utca, szakaszhatár! — A jegyeket kérném megváltani!... Tessék, kettő szakasz... igen, forintos, negyvenes vissza. — Most már ő is dolgozik. Jobb így'. Eddig a gyerek miatt nem akartam, mégis a nevelés. Te, az a gyerek olyan mint egy tündér. A múltkor azt mondja nekem-.. — A feltételesnél van leszálló?!... — Vár egy pillanatig... A lépcsőn is váltsuk meg a jegyet, kérem’... — Eleinte féltünk a napközitől. Ugj’e, sok gyerek együtt, kevés felügyelet, de, mondhatom neked, nagyon meg vagyunk elégedve. A gj’erek nem sír, a feleségem nyugodtabb. — Szabadság-tér! Kérném a jegyeket! — Szívesen beszélek neked. De beláthatod, tanácsot, azt nem adhatok. Ezt ti jobban tudjátok..- Mi például alig veszekszünk. Néha, nem mondom... apró- cseprő dolgokért, de gyorsan kibékülünk. Ez a lényég. Mindig tudjon az ember váltani, haragból békességre, errol-arra. Ez a mi korunk olyan változatos, hogy' tartani kell a változás tempóját. — Városi tanács következik! — Én leszállók — mondja a barát. — Kössz, öreg fiú a tanácsaidat. — Szervusz! — Indul a kocsi! —• mondja a kalauz, majd kihajol és lekiabái: — Az őszinteség is fontos! A barát köszönően visszaint, a kalauz elgondolkozva utánanéz, majd menetnaplójába bejegyzi a végállomásra érkezés percét. Kősó Ferenc. Aki olvasta Csukovszkij „A «alti égbolt” című regényét, vagy évekkel ezelőtt látta a „Volt egyszer egy kislány” című filmet, képet alkothatott arról a szenvedésről, amelyet a hitieristaktól körülzárt Leningrádban maradt ártatlan gyermekek átéltek. A szovjet emberek nemcsak az Ermitage mérhetetlen értékű műkincseit mentették át a hátországba, hanem — és elsősorban — a legértékesebbet: a gyermeket. A film a szocialista humánum meleg vonásaival, hitelesen rajzolja meg a lemngrádi gyermekek megmentésének hősies történetét. A film alkotói feszül: cselekménnyel rajzolják meg a történteket, amelynek középpontjában egy gyermektelen, a legnagyobb érzéseket alig ismerő asszony alakja áll. Jelleme, érzelmei gazdagodó fejlődésének lehetünk tanúi. Alekszandr Stejn forgatókönyvét Jurij Pobjedonoszcev vitte filmre. A zenét az ismert Krju- kov szerezte. Az Antonyina szerepét játszó Kurkinaban ismét új, lehetséges színésznőt ismerünk meg a szovjet filmgyárta* fiatal művészeinek nepas gardájából. \(tp ly aranya Olasz film, kirakat-szereposztással. A téma azonban nem követi a film készítőinek ilyen kirakat-szándékát. Meglehetősen témátian a film, s ezen a kitűnő szereposztás, a mar sok sikert aratott szereplőgárda sem tud segíteni. A rendezés is jó, * film egészében véve mégsem emelkedik a jó átlagig. Főbb szerepben Sophia Lores, Vittorio de Sica, Toto, Silvana Mangano, Paolo Stoppá. Rendező: Vittorio de Sica. 1 Asztalos Bálint:
