Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-06 / 185. szám
Mégis emberekké válnak... Havonta 1500 forintot költ államunk egy-cgy gyermek nevelésére a nyíregyházi gyógypedagógiai intéseiben Kilencfizázkilencvenöt tanköteles, értelmi fogyatékos gyerek él a megyében. Legtöbbjük szüléinek köszönheti baját; a rendetlen életmódnak, íszákosság- nák, másrészük viszont csecsemőkori agyhártyagyulladás, vagy a belső elválasztási mirigyek megbetegedése folytán vált fogyatékossá. Ezeken a gyerekeken az orvostudomány és a gyógypedagógia próbál karöltve segíteni; ezt a célt szolgálják a gyógypedagógiai iskolák és intézetek. 1500 forintba kerül az államnak. De nem sajnálják »tőlük... Társadalmi összefogásra van ssiikseg Ahol járni, beszélni, enni tanulnuk — Mikor hat-hét éves korukban idé körűinek hozzánk — meséli Tárnái Ottó, a nyíregyházi. intézet igazgatója — nagyrészük még a legelemibb mozgásokat sém tudja Önállóan elvegezni; nem tud rendesen járni, beszélni, enni. Először tehát erre kell megtanítani őket három év alatt, az úgynevezett neveiő- tagozatban. Nagy türelmet és kitartást igényel ez a munka, ni- szen hosszú időnek keli elmúlnia, míg például haogmgerre fel tudnak állni. Aki előbb a« utánzó társítás, később az értelmes társítás fokára el tud jutni, az megkezdheti az első osztályt; aki viszont nem tud ennyit fejlődni három év alatt, annál nmes más hátra; ápoló intézetbe kell adni. öt, osztály van, itt a gyerekek olvasással, írással, számolással, testneveléssel, beszed fejlesz léssel j foglalkoznak és nem utolsó sor- í I ban munkára nevelik őket. Hi- ! szén az a cél, hogy idővel meg tudjanak élni a sajat munkájukból, vagy legalább hozzá tudjanak járulni a létfenntartásukhoz. iMunkára nevetés Tárnái elvtárs sorban mutogatja a sok szemléltető eozKözt, mellyel a nevelők igyekeznek könnyebbé tenni a tanulást. Különösen a számtan megy nekik nehezen — mondja — úgy, hogy az itt tanuló 235 gyereket szám- csopórtokba osztottuk. Ez azt je- lentívfcihógy például valamelyik eljutott már a negyedik osztá- lyígj. -számtanórára azonban még lg jk.eli mennie az elsőbe, ahoi tízig; tanulnak : számolni. ; jia a gyerek eléri a tizennégy évet és szellemileg is éiettebb, a „íoálaikoztatóba” kerüL Itt a lányok tozni, kézimunkázni, szőni tanulnak. A szövőteremben öt nagy kéziszövőgép és egy vil- lanyszövőgép áll rendelkezésükre. --Szép lepedőket, asztalterítőkéi .^.törölközőket készítenek. Az intézet most szeaiett be négy varrógépet, így szeptembertől már varrni is tanulhatnak. A fiúk kosárfonással, asztalosmunkákkal foglalkoznak. Ahogy nézem a kis „munkadarabokat”, igazat adok Tárnái1 elvtársnak; nagy türelemmel ugyan, de legtöbb gyermeken lehet segíteni. Ehhez minden támogatást megkapnak, A 235 gyerekből 150 bent lakik az intézetben. Húsz tanár, tíz gyermekfelügyelő és 22 technikai dolgozó . foglalkozik velük. Modern, saját orvosi rendelőjük, betegszobáik, gépesített mosodájuk, szárítójuk, konyhájuk van, a munkatermekről, tanulószobákról, hálókról, fürdőszobákról nem is beszélve. Egy gyermek nevelése, taníttatása havonta Ámirői nem vezetnek statisztikát '■ A minap Vállajon a községi tanács titkárával beszélgettünk. Szó esett a tanácsok, a tanácstagok munkájáról, s munkájuk elismeréséről is. A titkár ezeket mondta: . —r1- Tudja, munkánkban adódnak olyan pillanatok, melyeket nem lehet elfelejteni, s melyekért érdemes éveken keresztül kéményén dolgozni.. Hallgasson meg az „emléktárból" cgyett: — Két éve annak, hogy a községben az egykori uradalmi kastélyt birtokba vettük. A kastély hatholdas parkjában, népkertet, gyermekjátszóteret létesítettünk. Jól emlékszem az ünnepélyes megnyitóra — 1957 augusztus 20-án rendeztük. Nagy es komoly ünnepélyt lurloiiunu. n ygei- mekek önjeledten játszogattak, a község úgyszólván minden lakosa ott volt. Mátészalkával elintéztük, hogy egész nap árusítanak nálunk fagylaltot. — Ahogy sétálgatok, látom, hogy az egyik öreg nénike — aki üldögél az egyik pádon — kezében egy nagy tölcsér fagylalt. Odalépek, s megkérdem tőle; — lzlik-e a fagylalt, tessék mondani? — Az idős néninek könny futotta el a szemét, úgy válaszolt; — Ízlik bizony fiam. Tudod, most olyan jól érzem magúul eooen a szép parkban, s nem szégyenlem bevallani lelkem, hogy életemben most eszek először fagylaltot. — Hát az ilyen dolog — folytatta a titkár — az ilyen pillanatok fizetik meg legbusásabban a mi munkánkat. Azok az órák, mikor valamit létrehozunk a lakosság érdekében, s látjuk, hogy az emberek a maguk módján elismeréssel adóznak. ^zenről persze nem vezetünk statisztikát — neveti el magát — csak úgy megjegyezzük kedves emlékként, s ezek nekünk oly jól esnek... Az országban először rendeztek nálunk julius elején gyer- meknevelői tanfolyamot. A gyermekfelügyelői állas nincs szak- képzeltséghez kötve, de mivel délutánonként ők foglalkoznak a gyermekekkel, nagyon hasznos volt e kis kiképzés. — Látja, itt mindenünk megvan — fejezi be Tárnái elvtars — és mégis van egy nagy baj. Most szeptemberben például 200 kicsi jelentkezik felvételre és mi csak harmincat tudunk elhelyezni. Kevés a hely... Segítem lehetne a dolgon; már a terveket is elkészítettük. Most meg tudnánk vásárolni a Kossuth utcán egy épületet internatus céljára, onnan bejárhatnának ide tanulni a gyerekek. Körülbelül 200 ezer forint kellene hozzá. Ha a községek is segítenének, társadalmi összefogással meg lehetne oldani. ... Hiszen sok gyerek van még, akit vissza kell adni az életnek. .. — bodnár — Ruszka Miki, ez az élénk szemű, barnaarcú kislegény úgy cseppent bele a mesterségbe, mint Pilátus a krédóba... Az egyik pillanatban még ott feszített, mint villanyszerelő „tojás" az iskola színpompás évnyitóján, s csak úgy csillogott a szeme a boldogságról, a másikon meg már lehorgaszlott fejjel, bús képpel távozott. Fiatalnak találták még a póznamászásra. Kegyetlenül bosszantotta a dolog. Hogy még ő lenne a gyenge! Maja megmutatja ... Így akadt össze barátjával, Lengyel Imrével. ■— Miért búsúlsz Miki? — Nem vettek fel szerelőnek. Csak ennyi a hiba? Gyere péknek. Elkeseredésében tán tengerésznek is jelentkezett volna akkor ... — Nem bánom, gyerünkl Miki hamar megszerette a mesterséget, A kiflik, briósok oirodaimában ei feledte az etsó csalódást. A ttsztakészi- tes etOdVölte, a jriss sütemény illatától megmámorosodott. A roviuaadrágos kisjiu aág vott meg tizennégy eszienaos, amikor aláírta a vzerzuaest. Doiuo- gan ment haza, s örömmel újságolta, nogy péknek szegődő it. — Láttam, hogy nem eldobni való mesterség -- mondja mosolyogva. Innen aztán Pestre Eltűnik a „halálkanyar'' A Sóstó felé vivő kövesút utolsó szakaszán a közlekedést erősen veszélyeztető és bizonytalanná tevő nagy kanyar „ki- esryenesítését” végzik ezekben a napokban. keiuttem. Tíz hónapig tanultam a mesterséget. Az akkor még pelyhedzőáU lú fiú szinte elveszett a többi tanuló között. De megszerették szorgalma, ügyessége miatt. Mikor a vizsgára került sor, ó volt a „favorit”, «■= Nagyon izgatottak voltunk. Heten szabadultunk, s csak egyedül én tudom megcsinálni a csaszárzsemlyét. Nagyon féltem, hogy nem sikerül. Az oktatóm bíztatott, s a fiúk is „doppingoltak”, hisz rajtam múlott, hogyan vizsgáznak. En aztán megcsináltam helyettük is a császárzsemlyét... Kézzel kelleti formázni... Én kavartam meg mindegyiknek a tésztát is. Négyesre vizsgázott. S ha Mátészalkán most azt éneklik: „Kerek az a zsemlye, nem fér jártak riportereink a Kcmecsei Állami Gazdaság központjában. Délelőtt lévén, nagyon kevés dolgozót találtak ott. Egyedül a konyhában és a munkáslakások építésénél volt „csúcsforgalom”, ezv örökítettük meg. — Milyen lesz a leves? —ízlelgeti a déli mentit özvegy Batári Imréné, a szakácsnő. Aztán elmondja, hogy nem panaszkodhatnak a dolgozók és nem is panaszkodnak. A napi 130 adag mindegyike bőséges és ízletes. (Foto: FÉNYSZÖV, Márton Gy.) „miiéi’ a zsebembe”, akkor annak a süteménynek a tésztáját biztosan Ruszka Miki, a „miser” készítette, mert itt azt mondják rá, hogy kiváló szakmunkás lett belőle ... No, persze, nem egyszerre lett belőle sem „miser”... — Mikor hazakerültem, azt mondták, nem férek a „keretbe”. Nevet ő is, meg Friss Pista bácsi is, a művezető. Dobálták egyik helyről a másikra. Kegyeuenül oántotta a dolog, de becsülettel végezte mun,zajút. Helytállt a ran: tárban, jormátta a kenyeret, sütött, s^egy ev múlva „fedeztek” fel műit „misen”. = Máshol ez az isten — büszkeiueutic. — Igaz, ae azért ne bízd el magau — üti vallon Pisia bácsi, s rám kacsint. ■ csa/ c sza„,nßoeuek tudjak igazán, milyen nagy szó „misemen”, léshakeszitoneK lenni. Rajta all, vagy bukik, milyen lesz a kenyer. Ruszka Miki pétiig núsz eves lejjel „miser” leit. Naponta nyoic-tú órát dolgozik, s harminc-negyven „csésze” tésztát készít ét: Ezek am a csészék. Kilencven mazsa kenyérnek vaio jer beléjük. O a tíztagú brigád aagasztomestere... — No, azért neki is van ve- télytarsa — néz Mikire Pista oucst. A fiú mosolyog. — Tejfel Zsigmond... Ketten vannak „miserek”. — S ki az első? A fehérfiiyuiás, tésztáskezü „mester ” kíváncsian várja a választ. — Hát... az igazság az, hogy Miki egyenteieseoo tésztát készít ... De azért Zsiga is megállja 9 helyét. S még jobb kenyér is „teremne”, ha gondoskodnának a fiatalok szakmai képzéséről. — Ez a gyenge pontunk magyarázza Pista bácsi. — Kit jelölték itt már régen, kiket küldenek továbbképzésre, de a Szabó Sanyin kívül senkire nem került sor... Pedig nagy szükség lenne a tanulásra. Kit pensegekooi került ki nagyrészük s még előfordul egyenetlenkedét is. Az idősebbek féltékenyek voltak ... Igaz, mostmár nem, mert a fiatalok lassan túltesznek rajtuk... — En nem szégyenlem — nét a fiúra — büszke vagyok Miki- re. S mikor elbúcsúzik az ifjú „miser”, akkor folytatja: — Minden megvan ebben a gyerekben, ami kell... Tanítványom volt... Így ismerik Ruszka Mikit a mátészalkai kenyérgyáriak. A villanyszerelőnek készült kis barnaarcú fiúból kiváló tésztakészítő mester lett... S elsősorban neki, meg a Zsiga barátjának köszönheiik a szálkáidíj hogy olyan ízletes, finom, spon- gyauoniiyeasegu kenyeret ] ogyaszhatnak. S erre büszke még Mikinek az anyja is... Ruszka Mikinek azonban mégis az a véleménye, hogy van valaki aki még nála is jobb és ízletesebb süteményt készít: az édesanyja. Ha szabadideje vaív vasárnaponként azért segít otthon a mamának is, s akkor együtt süt a mama, a pék fiával, s ízletes süteményt fogyaszt a család. Farkas Kálmán Uj cseh gyógyszer: az inhibin A csehszlovák gyógyszerészeti és biokémiai kutatóintézet tudóskollektívája új gyógyszert fedezett fel olyan gyulladások gyógyítására, amelyeket nem baktériumok idéznek elő. A burgonyából készült „Inhibin” hamarosan forgalomba kerül. Számos állatkísérleten bebizonyult, hogy a gyulladásos megbetegedések legkülönbözőbb válfajai gyógyíthatók az új gyógyszerrel, így például szén*; héjgyulladás, égés következtében beállott bőrgyulladás, stb. A burgonyából előállított injekciós anyag percek alatt meggátolja a gyulladás terjedését. %
