Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-17 / 168. szám

Két *f külföld* vidám filmet volt olkalmunk megtekinteni az utóbbi napokban. Az egyik an­gol, a másik nyugatnémet. Elő- rebocsátva: az angol film hibái ’j4tó&&z>iAd Különös hajótöröttek — kifogás­talan öltözet a lakatlan szigeten. ellenére jobban mulattat, mint a másik. Egyik filmnek sem eredeti az ötlete, i mesterde- tektív szatirikus rajzát már Ka­rinthy Frigyes is megalkotta (gyorsan mondjuk meg: sokkal humorosabban, ötletesebben), a Különös hajótöröttek meséje Ro­binson története óta sokszáz alakban életre kelt már. Mind­két film hasznos igyekezettel kezd, de mindkettő belefullad sóját történetébe. Sok nyugati vígjáték után hallhatjuk a nézőtérről kifelé igyekvő emberek szájáról: jó volt, de micsoda hülyeség. És itt ez a nem éppen hízelgő jel­ző indokolt: a film készítői mintha maguk sem lennének tisztában azzal, tulajdonképpen mit is akartak. A Különös hajótöröttek kez­deti meséje nagyszerű szatírát •ígér. Egy gazdag angol főűr ±,egyenlősdit”- játszik, utópiszti­kus módon képzeli el a boldog társadalmat. S mi történik? A főúri társaság egy szigetre ke­rül, ahol az addigi lakáj veszi át a vezető szerepét, a munkát soha nem látott urak pedig szol­gálják, és mindenki boldog. Ez az, ami nem igaz. Valóságos paradicsomi állapotot mutat be a film, teljesen hamisan, a való élettől gyökeresen elszakadva, holott a helyzet éle$ és harsog- tatóan vidám szatirikus lehető­séget nyújtana. A film készítői maguk is megrémültek a lehető­ségek nagyságától, és sürgősen limonádéra eresztették az ízes gyümölcslevet. A mesterdetektiv a ponyvare­gények gúnyrajza. Ez a mese ki nak a vásznon, banális ötletek puffognak, nincs mélyebb tartal­ma a szatírának, megelégszik az érdekességre való törekvéssel. És ez bizony: kevés. Sőt: a bo­nyodalmak mesterkélt és nagy- mennyiségű záporozása határo­zottan fárasztó. Unalom terjeng a film felétől. (Sőt, még az ele­jén is). Csak egy két főszereplő tehet­séges játéka tartja mindkét fil­met azon a szinten, hogy a kö­zönség érdeklődik utánuk. Az angol filmben Kenneth More ét Cecil Parker emelkedik ki ala­kításával, a másikban a mester­detektiv tudja lekötni a nézők figyelmét: Carl Lieffen. A mesterdetektiv — pácban a detektív titkárnőjével. is tart kezdeti elgondolása mel­lett, Nick Khatterton, a műked­velő, zseniális detektív végül mindent megold, és leleplezi ön­magát. Közben számtalan bo­nyodalom, vidám és elképesztő helyzet. Az igyekezet mégis el­fúltad. Sematikus alakok mozog­Mindkét film legnagyobb gyengeségét talán abban érez­tük, hogy csupán a szórakoztatás kedvéért készültek, a közönség igényességének figyelmenkívül hagyásával. S amiért mégis, — bár vállatvonva — rábólintunk: na, elmegy... — az a jószándék, ami a téma indulásából kitűnik. Töredék (a „SZAKADÉK” c. filmhez) ...én is, mint a többi cseléd poronty! Ruhám lengett soványka testemen, mint ágra vetett szélfújta rongy. S ha a nap melege olvasztotta a havat, széttaposott lyukas cipőm, hangosan szürcsögte a sarat. KORMOS JÓZSEF NÉPSZERŰ A NAPKÖZI OTT­HON. Nagy népszerűségnek ör­vend a napközi otthon Fábián- házán. Eredetileg csak 27 gyer­mek részére van hely, de már több mint 50 gyermek ellátásáról gondoskodnak. S ez most — ha nem Is teljesen szabályos — he­lyes, mert minden dolgos kézre szükség van a nagy munkák ide­jén. A tanács 10 ezer forinttal emelte a napközi otthon ellátásá­hoz való hozzájárulási pénzössze­get. CSELÉNYI ISTVÁN GÄBOR: HAJNALI FÉNYBEN — A BODROGKERESZTŰRI ÉPÍTŐTÁBORBÓL —. Megyünk a hajnal halk tűiében. Tájak hajolnak össze — látod — itt: a nap vörösaranya gyűl középen, amott a méla síkság álmodik, ködfátyolon túl Kékezüst hegyek; ott zöld mezők és lassú felhőfodrok * s itt libbenő füstcsíkot festenek az ég leplén karcsúkéményű gyárak; lenn álmosan csobog tova a Bodrog — és fény, a hajnal halvány fénye árad. Megyünk a hajnal halk tüzében az összehajtó tájak rejtekén... s — figyeld! — hazánk lebegő árnya képpen harmatos pára száll a táj egén s a kép szemünk tükrén is ott remeg s él bennünk, míg épülnek a csatornák — mert izmaink világot rejtenek: kezünk-alkotta biztosabb jövendőt, s a bástya, mit munKank erődje tormáit, ifjú hadunk fölött vigyázva áll őrt. Megyünk a hajnal friss tüzében s a bronzvörös nap titkokat vetít: fénylő ásónk minaegyikünk kezében varázsvessző: a fosztó földre int — s a szellő már aranytó búzasor jövő-ígéretét, hitét susogja s a hegy alól szirénák nangja szól; felénk kacag a nap vörösarannyal — s a láp vize széles mederbe fogva csobog majd megvalósult álmainkkal. IJj könyvek Alpári Gyula VÁLOGATOTT ÍRÁSAI (Kossuth) Alpári Gyula a magyar és nem­zetközi munkásmozgalom kiemel­kedő alakja, a marxizmus-leni- nizmus egyik legalaposabb ma­gyar ismerője és terjesztője volt. A most megjelent válogatás Al­pári 19Ó2—1939 között megjelent legjellemzőbb politikai írásait és tanulmányait tartalmazza, Ezen­kívül a kötet tartalmazza Le­ninről, Mehringről, Bebelről stb. szóló tanulmányait is, Balázs Béla: A KLERIKÁLIS REAKCIÓ SZEREPE A HOR- THY-FASIZMUS URALOMRA- JUTÁSABAN ÉS KONSZOLI­DÁLÁSÁBAN (Kossuth) A szerző bőséges dokumentá­ciós anyag felhasználásával mu­tatja be, hogy milyen nagymér­tékben volt részese az egyház a tanácsköztársaság idején az ellenforradalmi összeesküvések­nek, hogyan támogatta nemcsak ideológiailag, de egyes papi sze­mélyek közvetlen részvételével Egy bukás tanulságai R. M. V. osztályos kisleány három tárgyból a tanév végén is elégtelen osztályzatot kapott, te­hát osztályismétlésre bukott. A szülők nagyon elkeseredtek, s megpróbálták a felettes tanügyi szervektől kérni a gyermek újra vizsgáztatását. Természetesen a fennálló rendelkezések erre mó­dot nem adnak, de mégis meg­hallgattuk a szülőt, tájékozód­tunk a gyermek ismereteiről. Megállapítottuk, hogy a gyer­mek tudása valóban nem kielé­gítő, s a bukása indokolt, tehát gyenge és igen bizonytalan is­meretei alapján sem a magyar nyelv, orosz nyelv és a számtan tanára bizony nem engedhette át a legnagyobb jóakarat elle­nére sem. De mégis van valami, amit a nevelőtestület érdekelt tagjai csak elmulasztottak. Ezek pedig a következők: egész évben nem keresték fel otthonukban ezt az ötgyermekes családot, hogy a családlátogatások meghitt meleg­ségében tárgyaltak volna a gyer­mek munkájáról, adtak volna szakszerű tanácsot, és segítették volna a gyermeket munkájá­ban, közelebb kerültek volna a gyermekhez is, a szülőkhöz is. Az osztályfőnök évközben több­ször találkozott a szülőkkel, de „csak úgy az utcán" tárgyaltak a gyermek sorsáról. A gyerme­ket megbuktató tanároknak sem jutott eszükbe, hogy csak fel kellene keresni ezt a családot, hiszen úgyis elég gyakran men­nek el a házuk előtt, ha utaz­nak, mert a vasútállomás utcá­jában, ahhoz közel laknak. Nem, úgy gondolták azért van az osz­tályfőnök, menjen el csak az. NEM igen érezték és tartották kötelességüknek azt, amit egy kis jóérzéssel meg lehetett volna tenni! Nem érezték, hogy min­den gyermekhez közük van, kell, hogy legyen, s nemcsak a saját osztályukért felelősek. De miért is mennének olyan családhoz, ahol az anya „olyan ideges’’!? Nem érezték, hogy éppen az ilyen szülőkhöz kell többször elmenni, éppen az idegest kell megnyug­tatni, éppen az olyan gyermeket kell gyakrabban felkeresni, ahol talán maga a gyermek is jobban ki van téve az édesanya vagy az édesapa gyengébb idegállapotá­nak. Nem érezték, hogy ponto­san az ilyen gyermeknek van szüksége nagyobb türelemre, sze­retetve, megértésre, . ­Elhiszem, nem kételkedem, hogy a buktató nevelőket rossz- akarat, vagy szándékosság nem vezette, hogy nem „elmélkedtek” úgy e kislány sorsán, mint most én. De mindenesetre a jövőben minden nevelőnek szélesebbre kell kitárnia a szívét, többet kell foglalkoznia és érdeklődnie a gyengébben tanuló gyermekek életével, családi körülményeivel! ÉREZNIE kell minden neve­lőnek, hogy nekünk minden gyermek kincs, akiért minden áldozatot meghozni nevelői kö­telességünk. , Olvastam egy nekem nagyon tetsző szép mondást: „A szív azért olyan kicsi, hogy csodál­ják nagyságát!” S ekkor az igazi pedagógusokra gondoltam...- < ' - ALBERT ANTAL is a fehérterrort, hogyan védel­mezte az elnyomást és kizsák­mányolást, hogyan támogatta a szovjetellenes rablóháború előké­szítését és megvalósítását. EGYÜTT HARCOLTUNK (Kul­túra) Öreg harcosok, a Magyar Ta­nácsköztársaságért és a Szlovák Tanácsköztársaságért vívott har­cok részesei végigvezetnek ben­nünket az első világháború szin­te valamennyi arcvonalán, a fo­golytáborokon, beszámolnak a katonák és családjaik szenvedé­seiről, nélkülözéseiről. A könyvet olvasva tanúi vagyunk, hogyan találtak utat az emberek szívé­hez, leikéhez a szocializmus esz­méi, Vészi Endre: Lakoma hajnal­ban (Szépirodalmi). Vésd Endre, a Eakoraa hajnalban című elbeszéléskötet szerzője. A kötet Vészi Endre a leg- I utóbbi években írt legjobb no­velláinak gyűjteménye. Szug- gesztív erővel idézi a koncent­rációs táborok világát, a két vi­lágháború közötti nincstelenek küzdelmét a létért, az embe­ribb életért. Megkapó képeket rajzol az üj mai emberről, a megváltozott, átalakult társa da-, lomról, — 4^

Next

/
Thumbnails
Contents