Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-17 / 168. szám

HAVONTA MINTEGY kétezren nézik meg az új nyíregyházi múzeum kiállításait. Milyen öröm, látni az iskolásokat is, amint pedagógusok vezetésével járnak teremről teremre. És öröm, hogy az emeleten megtekintik a képtárat is, ahol nagy magyar festőművészek alkotásaival ismerkedhetnek.

Zárt kincsek voltak az értékes festmények azelőtt, amikor csak Budapest múzeumában, vagy kiállítási termeiben tekinthették meg a vidéki dolgozó emberek. Az egyszerű emberek többsége soha nem jutott odáig, hogy közvetlen élményt szerezzen a nagy művészek munkái láttán. Ma már nemcsak ezek, hanem a kitűnő reprodukciók is segítik megismerni az alkotásokat, az igazi művészetet. De éppen azért, mert a felszabadulásig ez is inkább csak a felső tízezer gyönyörűségét, legfeljebb még a városi kispolgárságét szolgálta, meglehetősen ismeretlenül maradt. Megyénkben is nemrég nyílt csak meg ez a képtár, s bár feltétlenül eredmény, mégis meg kell mondani: szűkös egy kicsit. Több kép, több helyiség nagyobb vonzóerőt gyakorolna. De így is ezrek és ezrek álltak már meg csodálkozva talán furcsálkozva is a képek előtt.

MAS MÓDOKON is közelebb jutott a képzőművészet a dolgozó megyei emberhez. A Képző- művészeti Alap Vállalat juttatja el mai magyar festők műveit közvetlenül az emberekhez. Közöttük rézkarcokat, — színezetteket is, ami nem válik az alap dicsőségére, — egészen olcsó áron. Az iskolákban, és több helyütt nagyobb művelődési házakban képzőművészeti szakkörök működnek, ahol a kedvet érzők gyakorlatot is tanulhatnak. Ez nemcsak a tehetségek kiválását biztosítja, hanem mindinkább megerősíti sokak helyes ízlését, művészet értését.

Már irtuk, hogy nagyon hiányzik a megyéből egy képcsarnok, ahol nemcsak nézni, hanem vásárolni is lehet. Minden nagyobb város, talán minden megye rendelkezik ilyen lerakattak Ez ismét csak hozzájárulna az ízlés neveléséhez, segítené az egyelőre meddő harcot a gics- csek ellen, és értékes alkotásokhoz juttatná az érdeklődőket. Mert az igények nőnek — közhelyszerűen hangzik ez már, de nagyon igaz, — kép kell a lakásokba, s a hozzá nem értő ott vásárol, ahol a legkönnyebben és „olcsón” hozzájut. Mert ezek a giccsek valóban olcsók, de ha azt tekintjük, hogy csupán vászonért adja ki pénzét a vásárló, nagyon drága vásárlás. A kép egy fillért sem ér.

A KÉPZŐMŰVÉSZET még eléggé ismeretlen kincs. Segíteni kell, hogy mindinkább közkinccsé váljék.

Békét üzenve

AZ ARANYOSAPÁTI tsz-ek ARATÓINAK TISZTELETÉRE

Pamacsfelhők úszkálnak csiga lassan az égen,

el-eltakarják arcát a Napnak. Vígyázzban áll a kútágas, s körűié buzgó-serényen izmos parasztok aratnak.

Lendülnek a karok ütemre, sussan a búzakalász... s hűen elfekszik a tarlón, megjött békét üzenve a lenini új aratás.

S Jövő közeleg aranylón.

Aranyosapáti, 1960. július 12-én.

MAROFKA IMRE

tanár.

Koszorút fon

Levágták a rozsot, a tarló virágzik;

„alász-koszorút fon három barna lány kint a kereszt tövén.

Ajkukról a nóta mint a gerlebúgás árad a tarlóra.

Míg a fürge ujjak drága kincset fonnak, három barna lányok újabb dalba fognak. Ajkukról a nóta mint a napfény árad, ók a szólistái tájam kórusának!

három lány

Boldog melódiát zsongó nyíri tájon, ilyen víg aratást itt még sosem láttam!

Ilyen dalos kedvvel kalászt itt nem fontak, s nem örültek így még a szép koszorúnak.

Levágták a rozsot, a tarló virágzik; kalász-koszorút fon három barna lány kint i

a kereszt tövén.

Ajkukról a nóta mint a gerlebúgás árad a tarlóra.

KOVÁCS ENDRE

Ssállági Lássló:

A HÁZTÁJI CSIKÓ

Azt mondta volna erre szép nagyapam,

ha elébb kiismerte volna magát az új világ törvényeiben: hogy ilyet sem hallott. Pedig szegény, ö sok mindent megélt a 80-ig elnyúló évei alatt. De azért üdére álmában sem képzelte el, hogy mifelénk a békák kipusztulása után a lovakra is rosszvilág kerül valaha.

Ügy van, mert ebben a hatalmas földteknő- ben, amit úgy hívnak ma is, hogy Ecsedi láp, a múlt század végéig a százfajú, százszavú vízimadár mellett a békának is eldorádója volt. A pocsolyát kedvelő csikhalat nem említve, ami ma is életre kel a sárba száradt petékből, ha a régi vizijárda helyeken tartósan összegyűl a víz. Olyan vidáman íicánkodnak a tintaszínű pocsolyában, mintha nem bámulói lennének egy teljesen átalakult világnak.

Bizony a tortához, meg a szakácskönyv tudja miiyen ételekhez szokott gyomrú ember ma undorral nézné a fekeszínű, nyekedő, apró csúszóhoz hasonló állatkákat, amelyből soép nagyanyáink olyan ételeket kanyar! tot Lak, hogy még! Csikoskáposzta, tepsin sült esik, csikleves az öregek előtt még emlegetni is jó.

De egyszer vége lett ennek az ősvilágnak. Jöttek a mérnökök és úgy össze-vissza szaDdal- ták csatornával ezt a hatalmas földdarábot, mint az előttük levő papírt, amit úgy neveztek, hogy térkép. Az ős paradicsomot egy másik paradicsommá változtatta az ember- A tengeri, káposzta, napraforgó, kender paradicsomává, amelyből szinte' hegyek gyűlnek ősszel a vasútállomások széles rakodóin.

békákkal bizony akkor nem gondolt senki.

A csikókról azonban, amelyek egyikéről lesz szó a továbbiakban, gondoskodott ennek az új falunak még újabb vezetősége. Igaz, nagyon spárüuan; cuyan formában: a java marad a fogatok pótlására, a többivel megboldogítjuk Zem- iényi Zsigát! Vagyis az állatforgalmit.

Tehát ezek szerint is megvannak az éveik számlálva szegényeknek. Kiszorítja őket a gép, mint a vászonpendelyt kiszorította előbb a selyem, aztán a nylon kombiné.

ne na ilyen egyszerű lenne az új élet formálása, mint ahogy leírni, vagy elmondani sikerül néha, — nem ienne semmi baj.

De nem ilyen az- elet! Történetesen a kenueiióicu tío banciorrai is ki tuona marói holnapra megértetni az uj éiet törvényéit?

Mert azt mondják mifélénk az iiyen emberről, mint Bo Sándor, hogy ez lovak közt született, Ha nem is így van a szó igazi érteimében, de azok között lett azzá, amilyen. Azokban tanait meg gondolkozni es azokon Keresztül ítélte meg az egész világot. Földje kevés volt az ilyennek. És ha nem akart a más iába- kapcája lenni, minden lépését a lovakhoz kellett igazítani. Ezért rúgott csikókon kezdte. Megvette ősszel és egész télen addig súrolta, addig dédelgette, hogy másik ősszel már a hámot a nyakába akaszthatta. Szegényeken csak úgy lötyögött- De azért mentek. Igaz, sokszor tolni kellett utánuk a szekeret, emelni a székért, de a boldog tudat mindent pótolt: ez az enyém, ez az én fogatom. Négy éves korában aztán, ha hiba nélkül megélte a csikó, remon- dának adta. Kivett az árából és kezdte az egészet elölről.

I gén, így volt és most ennek a világnak vege. Vége, mert a nagy billenés után a leltározó bizottság figyelmét Bó Sándornál sem kerülte el semmi. A lovak után a csikó is listára került. A pej színű, rúgott csikó, amely a jászoly tövén toporzékolt ,amíg a bizottság nézegette.

Arról azonban Bó Sándor hallani sem akart, nem elég a két ló, még a csikó is! Kérésén megmonuta: azt mar nem.

— De kimondja az alapszabály sógor! — érvelt az egyik bizottsági tag, aki tényieg sógora valami végről. De ha nem volna, akkor is azzá avatná most a közös gond, a közös tennivaló.

— hadd mondja, — felelte kurtán Sándor.

— Kiuzessúk az árát — mondja a masiK, szinte meggyőzően,

— Ne fizessétek.

— Legfeljebb nem vonunk le, — nagyiel- küskoűiK szaoai> taianul a narmauik, a sziliével üunyomva nozzá- Mert oiyan jó az embernek nagylelkűnek látszani, íoieg na nem kerül egy liiierjébe se.

— Ne vonjatok és ne tegyelek hozzá, ez megmarad nekem háztájioa es kész. — S ezzel a par kemény szóval a maga részéről lezártnak tekintette a vitát, amit nem is folytatott volna senki, ha véletlenül nincsen ott a Csurika Pista fia, akit apjostól csikósnak választott meg a közgyűlés. Az is csak annyit mondott foghegyről, hogy adná még azt maga erővel!

ßo Sándor egy pillanatig dühösen nézte a fiút, aztán olyat mondott, hogy hirtelen utánozni sem lehetne. Még kapott volna, ha el nem oldalog, mint a rosszul hajtott puli, amelyik fél a gazdája mérgétőL

Mégis, mikor eljött Szent György nap, a kihajtás ideje, Bó Sándor mint ahogy máskor szokta, kivezette a csikókat a ménesre. Természetesen alapszabály eüenesen, de az 6 szemében az az alapszabály, hogy nem dögölhet énen. A jegytelen barna pejcsikó szinte táguló orrlyukkal szívta magába a különös illatú, májusi levegőt. Szívta és bámulta azt a csupa zöld világot, ami egyik óráról a másikra körülvette. Farkát felemelve, néha aztán lábujjhegyen lépdelt, ami még kecsesebbé formálta arányos alakját és megkeményítette a bőralatt játszó izmait.

A csikósok messziről már észrevették, hogy jön. Azt is tudták, hogy baj lesz a csikójával, mert az ilyen kényen tartott jószágnak sokáig eszében marad a jó, az abrak, jászoly, meleg. Azért nem szóltak.

Bó Sándor meg egy-két kör után, amit felemelt farokkal vágott a csikó, megindult hazafelé- Gyalog, hogy visszanézhessen, ha neki jólesik. Nem is látott a világból a csiKón kívül semmit, sem a hullámzó füvet, sem a bodrozó Küllőt, séta a tenyeseao utat, amm egymást ertcac a uagyavai megrakott vontatok.

Három, vagy négy nap múlva azonban, úgy súrveaes tájon egy csikó íorouit be a ho öan- dorék nyitott kis ajtaján. Lé se csenoeseuett, úgy loruult be az óioa. A dübörgésre kiszaladt LiuiueiiAi. az ui ajua.aig parányi orom duj- kait Denn ük, hogy iám szereti a gazaat. ue nagyot csatod túrt, mért a joszoiyiku e^y uo- uas rejű, kesety rabu csikó rupogtatta a joszoiy- cttii mataett aoraKot. iNem soa. «nietete, ue csaK aurak volt az.

— Csiű-ue. Csikó ne. Riasztgatta azonnal Bo Sándor, mert na csiKónak csikó rs ez, ae csak a másé. Le akar nogy riasztgatta, a csmo se- uogy sem akart knneiiru- zcz aj toooi vissza- ivruuit Kétszer is.

dói beesteieoett, mire kiterengeue az udvarról, az utcaDoi es ne&iior'uitot.a a ie0eionoz vezető útnak. Majd kimegy, nyugtatta leieM- ismeretét.

i.j. ásnap este azonban megint ott volt a cüiiíu. nax*mdonap, tícuiap, ug^y, üogy teljesen elveszítette még a maradék türemiet is.

Utoljára felvezette az einöknóz, hogy csináljon valamit, ne tegye végleg a sírba.

i— Szóval fel ajánlja — mosoiyouott el ravaszkásan az elnök. Az olyan emóerek mosolyával, akiket sose lehet tudni, mikor haragszanak, és mikor van jókedvük.

— Hogy a hót égbe ne ajánlanám, mikor megette mar az életemet, — mondta gyorsan, nem gondolkozva sem az elhangzott szón, sem a kimondottan. A csikó iránti indulat minden érzékét elfojtott benne.

Csak két hét múlva kezdett valami derengeni emlékezetében, amikor egy loszállítás utáni napon kiment a ménesre.

Gyékény kosárban korpás sót vitt számára.

— Hol az én csikóm hé, — kérdezte a csikósokat, mert akár merre kereste a csikóját, nem lelte sehol.

— A magáé — mondták nevetve, — hát sehol- Hisz magának nincs itt csikója.

— Hogyhogy nincsen?! — rottyan fel egyszerre Bó bándor, mint a szalmával fűtött üstben a víz.

— Ügy, hogy felajánlotta — és nevetnek, nevetnek, ahogy a szájukon kifér.

— Felajánlottam, felajánlottam, — buzog, zübörög benne a szó és vele együtt az indulat Az egyik percben a csikósokra fúj, a másik percben magára, harmadikban maga sem tudja kire, csak fúj, mérgelődik.

— Felvittem én az elnökhöz egy csikót az igaz, — nyögi ki végre.

— Az az, pontosan az volt...

Az elnök újra meghallgatta Bó Sándor panaszát és csak annyit mondott szintén mosolyogva, hogyha már igy van, így van, ezen már nem lehet változtatni. Temetőből halottat! Legfeljebb megkapja az árát.Jó!

í^sak Bó Sándor távozása után fordult az elnök a fiúhoz, aki úgy hallgatott az egész idő alatt, mint a sült hal, vagy talán még annál is jobban. Hogyan csinálta, ha ő csinálta, mert ez sikerült.

— Egyszerű volt — mondta minden hivalkodás nélkül a fiú. — Mire észrevette apám, fehér olajfestékkel foltot meg keselylábat festettem neki, aztán hazaeresztettem. Mindig kódorgott, a fene ette volna meg a lábát, — tette még hozzá magyarázóul.

★

Bizony, kigondolt egykor a békákkal! Az új úton bizony sokszor megbotlik a láb, megbicsaklik a térd, meginog az ember; Czine Jankó, aki pár stílusba szedné az utókor számára, régen meghalt. Testét megszíjta azóta a sárga föld, ezért csak én sóhajtok tel helyette, ami mosollyá válik majd idővel egy megelégedett utókor száján.

Legyen köshíncs