Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-15 / 166. szám
ISO ezer forint értékű felszereléssel gazdagodik a nyíregyházi színház „Ékszeres doboznak” nevezték a fővárosi vendégek színházunkat, a megnyitás alkalmával. Szépségé valóban nem mindennapi. De még sok a pótolni váló. hiányzik a bútorzat, felszerelés. Most ujaób nagy összeget, 150 ezer forintot fordítanak a bútorzat, felszerelés pótlására a színházban. Szekrények, fogasok, zenekan állványok, irodai bútorok kerülnek beszerzésre. A közönség állal hiányolt tükrök, összesen mintegy 300 darab már beszerelést nyert, a■ az újabb összegből szőnyegek kerülnek a síkos lépcsőkre, az •lóterekre, a büfébe. Piros kókusz szőnyegeket vásárolnak. Nem a fenti összegből, ezen kívül kap a színház egy hangversenyzongorát, s beszerelnek egy mikrofont is, az esetleges erősítésekre Befejeződött a kazánok takarítási munkálata. Kiválóan beváltak a kazánok, s most szereznek Its 600 mázsa szenet. hogy a meglévővel együtt ne legyen télen tüzelési probléma Csak bors-, illetve diószénnel fűthetnek. A szépet és az érdekességet szolgálja, hogy bent a vitrinekben elhelyezik majd az új műsofok szereposztásait, illetve az előadások egy-egy fényképét, hogy a színházlátogatók előre tájékozódhassanak. Egy teljes fodrászán berendezést ajándékozott a nagyari tsz-nek a Nyíregyházi Fodrász KíSZ Kora tavasszal Na gyár községben segítették a tsz fejlesztést és megszilárdítást a Nyíregyházi Fodrász Ktsz dolgozói. Akkor tapasztalták, hogy a községben nincs '«ki borotválja, nyírja az emberéltet, s aki tartós dauert tegyen a lányok és asszonyok hajába. A kisipari, szövetkezet megígérte, hogy segíteni fog. Az ígéretet beváltják, fodrászüzletet létesítenek a Május 1 Tsz-ben. A községi tanáccsal üzlethelyiséget szereztek, amit a napokban berendeznek és felszerelnek. Két ifjú fodrász fog ott dolgozni és a tsz tagok közül kettőnek a gyermekét megtanítják a férfi és női fodrászat tudományára. Ahhoz, hogy a fodrászüzletet megnyithassák, már csak egy agregá- torra lenne szükség, hogy a gépeket addig is működtetni lehessen,' amíg a községbe bevezetik a villanyt. Sok balesetet okoznak a fogatolt járművek A közúti rendészeti szabályok éppúgy vonatkoznak a fogatolt jármüvek vezetőire, mint a gépkocsi-, vagy egyéb jármüvek vezetőire. Az elmúlt év baleseti statisztikái azt mtitatják, hogy a fogatolt járművek vezetői több közúti balesetet idéztek elő, m.nt a gépkocsivezetők. Az elmúlt év 179 közúti balesetéből a fogatolt járművek 28 esetben, míg a személyes tehergépkocsik vezetői 22—22 esetben idéztek elő szerencsétlen- eeget. A fogatolt járművek által előidézett balesetek okait vizsgáivá az a megállapítás, hogy ezeknek a járműveknek a hajtői legtöbb esetben a közlekedés legelemibb szabályait sem tartják be. s hagyjak leggyakrabban cserben a balesetek áldozatait is. A Corvina idegeu nyelvű könyvkiadó 1960-as terveiből A Corvina Könyvkiadó Vállalatnál — amely a magyar klasszikus és ma élő írók külföldi nyelvű kiadásaival foglalkozik — évente mintegy 150 könyv jelenik meg német, oresz, angol, francia, spanyol és más nyelveken. A kiadónál 1960-ban eddig ötven kötet látott napvilágot. Egyik legjelentősebb eredménye volt az esztendőnek a prózai antológia német nyelvű kiadása, amely 20 klasszikus novellát tartalmazott Jókaitól, Mikszáthtól, Móricztól és Nagy Lajostól. A prózai antológia második kötetét most szerkesztik. Ebben a könyvben a mai magyar irodalom neves elbeszélőinek írását olvashatják. Ebben az esztendőben még csaknem 60 kötetet adnak ki a Corvina könykiadónál. Aratnak már Beregben is Balázsi Miklós és Kelemen József aratógépvezetök az első rendeket vágták, amikor a felvételünk készült az ilki Dózsa Tsz rozs tábláján ★ A titzakerecsenyi Dózsa Tsz-bcn a családtagok is résztvesznek az aratásban Képünkön Orosz Mihály lányával, Ilonával és Bartha Béláncval látható, amint az őszi árpát aratják. (Csikós felv.) NAGYMAMA A Nyíregyházától Debrecen- be vezető út baloldalán, a császárszállási Üj Alkotmány Tsz-en túl vagy két kilométerrel fekszik az a ház, ahol özvegy Cserepes Mihályné lakik. Gyimesi János veiével, legkisebb lányával és a 43 unoka egyik legfiatalabbikával, a hat hónapos Misikével. Mozdulatlan csend honol az egész ház környékén, az ember azt gondolná, hogy senki sincs otthon, pedig a gondosan befüg- gönyözött ablak mögött, a hátsó szobában ott takarít Cserepes A SIMÁI ÚTTÓL egy ugrás- nyira ,a dűlő akácosainak árnyékában delel néhány ember. Ebédet hoztak utánuk, jól esett, most fújják a füstöt. Kettő fiatalabb, egy öregebb. Aki az ebédet hozta, a felesége, fájlalja a lábát, simogatja tempósan, erősen. — Hát a tehen? — kérdezi csendesen az öreg ember. Felfigyelnek. Mert mintha beteg lett volna ma hajnalban a tehén■ — Tudom én — felel kelletlenül az asszony, s hallgat. Ebből megértik, hogy bíz az nem. lett jobban. — Okos egy állat... — tör ki az asszonyból, — úgy nézett rám most is. mintha csak beszélhetne! Fáj valami? Noszogattam... — Aztán mit mondott? — ugrik a beszédbe a legény. — Ki? — csodálkozik rá a mama. — A tehen. — Csak te ne csinálj ebből viccet — inti le az apa. — Mer... egyszer egy esztendőben az állatok is megszólalnak. — Mikor? — hökken meg a meny. — Karácsonykor. Szenes oíz A FIATAL FÉRFI félrefordul, mosolyog. Nem mer szólni. — Sírt a, fiam! — erősködik a mama. — Könnyeket sírt! — Sírt? — kérdezi a biztonság kedvéért az öreg. Valami motoszkál a fejében■ — Akkor meg... meg lehetne próbálni azt, amit- a Pali fiammal próbáltunk, mikor kicsi volt. Az öreg marna a ködös múltba bámul. Még a simogatást is abbahagyja. — A szenes vizet? — riadt fel a fejében a válasz. — Pali fiam elhallgatott tőle. Sose sírt aztán. A fiatal férfi gyanakodva méregeti az öregeket. — Velem szenes vizet itattak? Nem válaszolnak. — Hát még mi az isíencsudá- ját csináltak velem? — Megnőttél, egészséges vagy, mi dolgod vele, hogy neveltünk. — Az a dolgom vele, hogy csuda, ha itt vagyok. HARAG ÉBRED a fák alatt. — A tehent meg jobb lenne bevinni az állatorvoshoz — fejezi be a fiú. — Ma•«' a tieddel dirigálj. A fiatal arca megfagyosodik. — Másképp lesz az, mint. ahogy apa képzelir- Hogy? — Az meg az én dolgom. De csak annyit mondok, emlékszik e még, mikor a szomszéd tehene véres tejet adott, János bátyám meg vízeletes csizmát akasztott a kéménybe? — Az szemmelverés volt! Az olyan dolog, hogy... — Osztán mi lett? A tehent ki kellett irtani. Gümőkóros vol*. Szemmelverés! Megvetően rántja a fejét. — De a szenes víztől elhallgattál! — Lehet, hogy fájt a gyomrom. Amúgy is hallgattam volna már. I MOST AZ ÖREG legyint. A meny nézi őket. Minek ez \ a vita? Az öregek már ilyenek. Higyjenek, amit akarnak. Aztán úgyis a fiatalok döntenek. — Gyülekeznek a felhők — mutat a nyugati égre. Mozdulnak. Sürgős a munka. Csak jóval egy óra múltán egy szusszanásnyi pihenőben szól az öreg a fiához: — Holnap reggel a Sári behajthatná a tehent— Be — mondja a fiú, s nem mutatja, de belül mosolyog. SB. néni, szinte zajtalanul, hogy fel ne riassza álmukból a békésen alvó gyerekeket. Haraszti Misikének és Klárikának, a két kis szöszke gyéreknek a szülei a téeszben dolgoznak, amíg itt ők az igazak álmát al ússzak. A nagymamájukra bízták őket, aki örömmel elvállalja mindig. Talán mind a negyvenhármat is szívesen látná egyszerre. Az itthoni, a kisebbik Misiké már nem alszik, rúg-kapál, élénken hadonászik a kis ágyában, de inkább a nagymamája ölében szeretne játszadozni, nem is hagy neki békét, amíg fel nem veszi. Nagymama, miközben a csöppség . mindenáron a kendőjét igyekszik lecibálni a fejéről, elkezdi feleleveníteni a múltat. Tizennégy gyereket hozott a világra, tíz lányt és egy fiút fel is nevelt, három gyerek meghalt. A v második világháború alatt férjét elveszítette. Három lánya már férjnél volt ekkor, de még mindig maradt hét és fiú csak egy volt, az is fiatal. A legkisebbik gyerek • pedig mindössze két éves volt' még csak. C’serepes nénit most már az Vjl aggasztotta, hogy nem kó- veti-e egyetlen fia is oly sok fiatal példáját, nem fordít-e hátat az otthonnak, hogy valamelyik városban kon r.vebb megélhetés után nézzen. Itthon ugyanis előre lehetett látni, magára gondolhat majd a legkevesebbet. „Gj’ermekeim, nem tudom itthon marad-e Laci vagy sem, de ha marad, úgv tekintsétek őt, mint apátokat, ha megfedd. vegyétek úgy. mintha apátok tenné”. Ahogy ezeket meséli, tekintete a távoli semmiségbe téved, talán a kis Misikét sem érzi a sok munkában megöregedett karján, csak apró, árva gyerekeit látja maga körül és mintha csak magában beszélne, mesél tovább. f~ke Laci nem ment el, itt maradt a kilenctagú család ifjú fejtként. Tizenkét hold juttatott földön gazdálkodott, járta a családdal együtt az egyéni gazdálkodás hol nehezebb, hol könnyebb útját. Nagyon sokat kellett dolgozni, hogy minden szájba jusson kenyér, de azért jutott mindig. Ruhára általában csak akkor jutott, ha sikerült az állattartás, ha nem sikerült, nem .volt pénz semmire, öt lányt adtak férjhez, amikor László is meggondolta magát, otthagyta a családot, megnősült. Családot alapított, aztán egy még nagyobb családnak, a császárszállási téesz- nek is tagja lett. Itt kezdett új életet Cserepes néni is. Két lánya maradt most már otthon csak, abból is iskolás volt még az egyik és amíg ki nem került az iskolából, csak ketten jártak dolgozni. „Minek jön már maga dolgozni? Olyan öreg, hogy nyugodtan maradhatna otthon”. De sokszor elmondtak ezt nekem a tagok az alatt az öt-hat év alatt, amíg oda jártam dolgozni, „pedig úgy szerettem ott dolgozni, amíg bírtam”. 1957-ben nyugdíjazták. Férjhez ment mind a két lánya, de a kisebbik itthon maradt, vele él. Most már a lányai és vejei járnak a téeszbe dolgozni. Gyimesi János, Gonda József. Tardi Mihály. A fia. László akkor lett elnök, amikor ő nyugdíjba vonult, most volt elnökképző tanfolyamon, tíz hónapig. Cserepes néni most már csak otthon segít a családnak. Az a legnagyobb ünnep életében, ha az országban szétszóródott többi gyerekei is hazajönnek mind. Még Dunántúlon is van kettő, olyan messziről pedig nem köny- nyű gyakran haza szaladgálni. Akkor aztán, itt ülnek bent mind az asztal körül és csak Lacira figyelnek, mint valamikor, de én nem bírok bent maradni kint az udvaron sírom ki magam, mert úgy néznek rá az árvák, mintha tényleg az apjuk lenne”. É1 n közben arra gondolok, hogy ott a másik családban is azért tudja ellátni a feladatát, mert már itt fiatalon érezte az élet felelősségét. Észre sem vettem, hogy Cserepes néni egész idő alatt többet beszélt a gyerekeiről, különösen Lászlóról, mint magáról, dehát talán egy kicsit minden anya, minden nagymama ilyen. —- QÓH sdB S
